Valaki trükközik a bíróval ( - újabb szégyenletes semmitmondás, és pénzpazarlás)

Értesüléseink szerint a hét elején befejezték a város lapjának, az Ócsai Kisbírónak a kiosztását.

Amint belelapoztunk, egyből az jött le, hogy ismét kidobtunk az ablakon félmillió forintot.

Jó gazdagnak érezhetik magukat egyesek ott az önkormányzatban, ha az évi 5 millió forint közpénzből előállított laptól nem várják el a korrekt, tényszerű és hasznos tudósítást. Sőt, nem hogy információt nem kapunk ettől az újságtól, hanem még azt meg is vonják tőlünk. Ezért azonban teljesen felesleges fizetnünk.

Akkor inkább költenék el adóforintunkat ennél az úri hóbortnál, vagy szórakozásnál sokkal hasznosabban. Teljesen felesleges ezzel a pénzzel tömni a Mátyus Bt-t, hacsak nem térít vissza ebből magáncélokra. De ezért a munkáért kár fizetést kreálni Fülöp Krisztina és Moldován Ágnes kartársnőknek.

De, mielőtt bárki elfogultsággal, vétkes indulattal vádolna, máris elemzéssel indokolom álláspontomat. 

Először is, mint ahogy a blog erről már szó volt és olvasónk is jelezte, a közérdekű anyagokat az önkormányzat csak nagyon nehezen elérhetőn teszi közzé. Az újságban egyetlen egy ilyen adat nincs. Míg más településeken ez közvetlenül elérhető, addig Ócsán ez nem igaz. 

Moldován Ágnes volt az, aki Kakucs által kiadott civil szervezeteinek támogatását online közzététellel továbbította. Ócsa esetében ez meg nem fordult a gondolatai közt. Még az újságban sem olvasni egyetlen sort erről. Pedig az üvegzseb törvény előírja, hogy a támogatások esetében a kedvezményezett nevét, a tá­mogatás célját, összegét, illet­ve a megvalósítás helyét, va­lamint a nettó ötmillió forintot meghaladó értékű szerződések esetében a szerződő felek ne­vét, a szerződés értékét, időtartamát és tárgyát, az aláírást kö­vető hatvan napon belül közzé kell tenni.

En­nek ellenére a Bukodi-Horváth tandem tekerése óta sem az újság, sem a városi honlap nem publikál rendesen. Az adatok nagy része összefüggéstelen, hiányos, vagy nem is létezik fent. Már nem először mondtuk, hogy nem elég becsületesnek len­ni, annak is kell látszani, főleg ha hivatalból vesszük fel a legmagasabb suskát.

Ócsa városa mégsem ad a látszatra, hiszen nem fordítanak kellő figyelmet arra, hogy szerződéseiket nyil­vánosságra hozzák. Pedig erre nem csupán azért volna szük­ség, hogy ne lehessen őket kor­rupcióval gyanúsítani, hanem az úgynevezett üvegzseb tör­vény is kötelezi őket. A városi újság azonban úgy tűnik partner ebben a semmittevésben.  Ha azonban az újságba tekintünk, és ezek után kutakodunk, akkor megállapítható, hogy a két közpénzből tartott szerkesztő nem a törvénynek megfelelőn jár el, akkor amikor ezekről nem számol be. Tehát jól látható, hogy ők nem a várost, a tájékoztatást szolgálják, hanem csupán kiszolgálnak egy bizonyos érdekegyesülést, a fizető gazdájuk normája szerint. Ez ha mélyebben vesszük, sérti az újságírói etikát, a pártatlanságot, hírértékű, a közérdekű dolgok továbbítását, hiszen ók nem tudósítanak, hanem kiszolgálnak.  Nem véletlenül találtál ki annak idején, hogy a lakosság pénzéből fizetett helyi lapot az önkormányzat Kulturális Bizottsága kontroljával és közreműködésével adhassák ki. Ócsán azonban ez sem teljesen így működik, és erről már többször is felmerült.  Nálunk a KB elnöke Bukodi Jánosné tanár, aki igazából nem törődik ezzel. Valójában egy félelem, vagy bizonyos tartás állhat a dologban, hiszen miként vállalna másként a bizottság elnökeként felelősséget az újságért, a tartalomért, ha nem lenne ez a félelem, az a bizonyos állásféltés. Ugyanis nonszensz, hogy az újságot a nevével jegyzett, és az általa elnökölt KB felügyeli hivatalosan, de a lektorálási, cenzori és jóváhagyási, tartalmi elbírálást Horváth Tamásnak engedményezi.

Ez az abszurd helyzet már sok visszásságot termet. Nem véletlen, hogy Inczeffy Szabolcs képviselő nem egyszer interpellált az újságot érintő dolgok kapcsán. Jelenleg az újságba az kerül be, amit Horváth Tamás önkényesen jónak lát. A bizottság szerepe ebben elképesztően lealacsonyított és értelmetlen. Nem hiába merült fel , és nem elösszö9r a gondolat, hogy Bukodi Jánosné alkalmatlan a bizottság elnöklésére, és hogy ennek okán erről le kéne mondania. Most ez ismét felmerül a 7.-nek jegyzett lapszám okán.   Aztán ez a hetediknek jegyzett lapszámozás is megérne egy misét, de erről talán majd az elszámoltatásnál. Mindenesetre várom a bizottság válaszát az újság ebbéli „csíntevéseivel” szemben.

Azonban most konkrétan a tartalomról. 

Úgy néz ki, hogy a két szerkesztő megpróbál valamilyen alakzatot, elképzelést felvenni az őket ért sok, jogos kritika kapcsán. Igyekeznek inkább valami magazin jellegű újságot megalkotni. Az egyes lapszámokat valamilyen esemény köré akarják fonni.  Ennek jegyében született a korábbi, 6. szám, ahol a fő motívum az ÓKN volt. A mostaninak, meg a Vakáció adta volna a vázat, de ez sem lett jobb az előzőnél. A mostani a harmadik lapszám, mely kezdi felvenni azt az alakzatot, amit kritikánkban korábban vázoltunk. Most harmadjára jelenik meg az ajánlott azonos helyén a testületi beszámoló.  Kezd lakot ölteni egy új rovat, a „Volna még egy kérdésem…” címmel.  Ez összességében jó. A baj azzal van, hogy az önkormányzati ülésről semmi újat, vagy frisset nem tudtak adni. Mintha a mi korábbi beszámolónkat másolták volna. Még arra sem voltak képesek, hogy leközöljék azt a disznóságot, hogy a képviselők a beérkező ajánlások ellenére leszavazták saját képviselőtársuk Díszpolgárrá választását. Korábban maga a testület akarta és erősítette meg, hogy szükség van a díszpolgári címre. Meg is határozták annak keretét, és menetét. Az ajánló szervezetek és az ajánlásra jogosultak ennek rendje módja szerint megtették javaslataikat. A helyi szocialisták és a Jobbik egyugyanazon személyt tartott érdemesnek az elismerésre. Volt, persze aki mást terjesztett elő. A többség azonban Dönti Károly, helyi lakosra, Ócsa várossá válásának polgármesterére tette a jelölti voksát. Amikor ezt a mostani polgármester megtudta, állítólag tajtékzott. Nem is lepődik már meg az ember fia azon, hogy a szolgalelkűek azonnal behúzzák füleiket és felsorakoznak mögé. Főleg, ha az alfele is ezt képviseli. Lassan azonban már az sem lep meg, hogy a többiek, az állítólagos ellenzék is csatlósként követi a főkolompos után ballagókat. Hiába a korábbi elképzelés, a döntés, a címre való jelölés és megnevezés tárgyában, ha most ellen cselekszenek. Tehát az előzmények és a javaslatok ellenére, a képviselők tartózkodással visszavonták korábbi álláspontjukat az elismerés vonatkozásában. Inkább nem szavazták meg a cím odaadását, mint hogy Dönti Károly érdemeit, ezzel elismerjék. Még azok a képviselők sem merték a kezüket felemelni érte, akik eddig és korábban is az Ő függetlenségének partvonalán álltak. Azok sem, akikkel együtt fordult a Kormányhivatalhoz a kommunálisadó visszáságai, vagy az egyéb ügyek folytán. Sajnos ez a viselkedés jellemhibára utal. Persze Dönti Károly jellemét, szellemiségét, emberközpontúságát ez nem befolyásolja. Ő megmaradt annak, ami eddig is volt. A többi körülötte ülő veszített csupán ezzel, nem keveset. Jól látszik a cinkos egybefonódás azoknál a képviselőknél, is akik nem tartoznak az ötök handabandájába. Eddig azt hittük, hogy csak véletlen nem odafigyelésből szavazták meg annyira egységesen a laptopokat a lenyúlás utáni visszavásárláskor. Mint a mostani ábra mutatja, nem. Akkor is, most is az érdekek kifejezése, az egységbe tömörülés, az egyhangúság fontosabb volt számukra, mint a sorból való kilógás.  A kollektív felelősségvállalás felelőtlensége és nemtörődömsége mindig kifizetőbb, mint az én, vagyis az öntudat, a maguk akaratának vállalása.  Így egyszerűbb volt. Ha egyöntetű a döntés, akkor egységes a testület és nincs kilógás, vagyis felelősségvállalás, elszámoltatás sem. Lehet, hogy idealista vagyok, de remélem, hogy nem lesz ez így az idők végezetéig. Előbb-utóbb megfordul a sors és jobb világ fog jönni erre is. Akkor ezek a mostani döntéshozók mehetnek majd méltó helyükre. Ezzel a testületit és az ott történteket kimerítettük, és kiegészítettük az újságban olvashatókhoz képest. 

A következő alákérdezős rovat, a szokásos semmitmondásos-ismétléses rigmusokat hozza, érdemi változás és infó nélkül. Hírt igazán nem adnak, csupán ismételni próbálnak, de azt is kevés sikerrel, és még kevesebb odafigyeléssel. Csupán egy érdekességet emelnék ki ebből. „A dandártábornok tájékoztatása szerint az ősz folyamán közel 500 rendőr érkezik…” –írták júniusban.  Amikor nincs valakinek elképzelése, mondandója, akkor ismétli önmagát. MÁ, azaz Moldován Á is ezt tette egy kis tévelygéssel, és műkérdéssel: „Miről tájékoztatta önöket a főkapitány….?” Mintha időszerű és aktuális lenne, pedig ez már a múlt hónapban eladásra került. A hibás kérdésre a hibás válasz is azonnal jön. „Főkapitány úr elmondta, hogy augusztus végéig, nagyjából 400 rendőr érkezik…”   Jól van.  Most megtudtuk, hogy az „ősz folyamán” augusztus végén kezdődik, és hogy időközben 100 rendőr elpárolgott a semmibe. Olyan ez, mint a többször lenyilatkozott útfelújítás a Bajcsyn. Ott is először azt volt, hogy ősszel, aztán az idén, majd az évvégéig, végül kiderült, hogy humbug volt az egész.  A legrosszabb szakaszt kijavították, az azt követő kátyúk meg maradtak. Ez lett a nagy útfelújítási ígéretből. Végül kiderült, ho9gy sok az út, kevés a pénz, és nincs is erre. Azért egy ideig lehetett vele hülyíteni a hiszékenyeket. Elvégre Demszky 2-3 cikluson keresztül megélt a négyes metró projektből úgy, hogy az máig nem készült el, csak a lóvét nyelte.  Reméljük Ócsa népe nem ennyire laikus és hiszékeny, hogy kitartson ilyen léhűtőket.

Tovább lapozva az újságban a Nagév átadásáról van egy egész oldalas írás, úgy, mintha azt a város, meg a mostani vezetés valósította volna meg. Az igazság azonban az, hogy a beruházás Dönti Károly polgármestersége alatt indult meg. Nélküle a mostaniak nem vehettek volna részt az átadó ünnepség állófogadásán szendvicset majszolni.

A két riporternő természetesen ott volt és erről beszámolt, nem úgy, mint a trianoni megemlékezéséről. Ott igaz nem osztottak szendvicset, csak elemzés volt a magyarság ebbéli sorsáról, de hát mit is várhat az ember egy olyan vezetéstől, mint a mostani, aki nem tart a magyarsággal, csak a holkamút szórja az arra hajlamosak nyakába.

Aztán a Mádencia Egyesület kerékpár túrájáról számolt be jól olvasható formában Vellai József résztvevő. Bár tőle szívesebben vettem volna egy Trianoni beszámolót, elvégre azon is részt vett. Szerintem megtehette volna, akár felkérésre is, és akkor talán megtudtuk volna, hogy miért is nincs megemlékezés, vagy egy pár soros írás a városi eseményről a város lapjában. Így csak a sarki reklám marad, aminek bevételeiről ugyanúgy nincs híradás, mint Trianon elnyomásáról és diktátumáról. A szépirodalomra és művészetekre hajlamos Fülöp Krisztina is bemásolhatott volna legalább valamit a netről, hogy ne járjon annyira ezért a szánk, de úgy látszik a kis(z)cenzor letiltotta.

Ellenben kapott egy egész oldalt Talapka Józsefné a Bolyai igazgatója és Puskás Ilona a Halászy alsós igazgatóhelyettese.  

Aztán az Ócsai Kisbíró e havi számában volt egy jó oldalnyi óvodai beszámoló, a szokásos diáksport rovat, a ki mit gyűjt újrajátszása, Egy csipetnyi Csángóföld, Trianon és az összetartozás napjának megemlítése nélkül, szégyenteljesen, aztán további hirdetések, és semmi.

A hirdetések kapcsán még azért felmerül bennem, hogy mi érdeke az Ormos Intézetnek havi fél-oldalon hirdetnie Ócsán, az önkormányzati lapban?  Kíváncsi lennék, hányan járnak innen oda abba a méregdrága speciális intézetbe, hacsak nem a „nagyok” barterolták ki maguknak, hogy az ingyen hírért ingyen kezeléseket kapnak, avagy a városlakó adójából fizettetik a kivizsgálás és gyógykezelés árát, mint ahogy utólag kiderült a Duna TV-nél? 

Nem véletlen, hogy a közadatok nyilvánosságát hiányolják a legtöbben.

Mert mint írva és mondva vagyon, nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. 

Na itt a látszat az, ami hiányzik.

*