A mi (kis)városunk - Ócsa

Ilyen város nincs még egy!
Itt minden máshogy történik, és általában az is rosszul. Ha egyszer lesz itt vezetőváltás, ez a blog lesz a vádirat.
(De kisvárosunkat mi így is szeretjük ... - Ámbár, megvan a saját véleményünk.)

2012. április 29., vasárnap

Behálózva - ismét egy társulás és egy fb tagság ( - átgondolatlanul)

Az Országgyűlés úgy  döntött, hogy a vízszolgáltatást a jövőben vagy az állam biztosítja, vagy  önkormányzati társulások látják azt el. Dr. Szalay László előterjesztése alapján  Dunaharaszti a Gyál központjával már működő társasághoz csatlakozik.  Ezt követően Horváth Tamás előterjesztése alapján Ócsa többségében fideszes képviselő-testülete lekövette a "nagy testvért", vagyis maradt a DHRV bábjaként és utána, vele, hozzácsatlakozik a gyáli központú térségi vízműhöz. 
Józan vélemények szerint szerint inkább mást, vagy több alternatívát is meg  kellett volna vizsgálni az árnyékban történő nyomkövetés helyett. 

Köztudott, hogy a Horváth-Bukodi tandem ötleteit a képviselőtestületi többség (Buza Ernő Bukodi Jánosné, Gallai Zoltán, Kardos Zoltán) gondolkodás nélkül támogatja. Ez értelmetlen és sokszor káros szavazataik sorozata bizonyítja. Hogy ne a levegőbe beszéljek, csak pár dologra emlékeztetnék.  Nevezettek hozzájárulásával változtatták meg azt a korábbi elképzelést, miszerint Alsópakony tavaly nyári szivattyús vízellátására tett javaslatot visszavonták, hogy a tervezett új telep szennyvizét a helybeni feldolgozás helyett a városba vezették, valamint a szennyvíztelep korszerűsítését, a  puffertározó megépítését az állam helyett a város nevében magunkra vállalták. Már ezek a döntések is bőven elegendők ahhoz, hogy az egyszerű ember falba verje a fejét, hogy a választási szavazatával az önkormányzati döntések sorába emelete a nevezetteket.   Most persze hiába tart attól az állampolgár, hogy alárendelt tagok leszünk ezzel a társulással, nem tud mit tenni. A tandemhez sorolt képviselők ezt már elintézték. Arra sem harasztiban, sem Ócsán nem gondoltak, hogy mi lenne, ha máshoz csatlakoznánk, mert ez nem állt érdekükbe.  Ha felmerült volna, hogy a DHRV Kft.  üzletrészét visszavásárolnánk, máris jobb feltételekkel csatlakozhattunk volna. De ha mi  csinálnánk önálló céget, és mások csatlakoznának hozzánk, az is jobb lenne.  Inárccsal, Dabassal, Szigetszentmiklóssal is társulhattunk volna, de ezt ugyanúgy nem protezsálták, mint Halászyban az állami oktatást.  Haraszti önkormányzatában többen nem értettek egyet azzal, hogy Bíró Vencelt  delegálják az új társaságba. Sőt ott azt is javasolták, hogy a felügyelőbizottságba közgazdász végzettségű személyt küldjön az önkormányzat. Ócsán ilyennel nem törődik a többség. Ráadásul a Horváth Tamással jó kapcsolatot ápoló (vízdíjemelő) Bíró Vencel  a DHRV-nek nem  ügyvezetője, hiszen az hivatalosan vagy átmenetileg nincsen. Haraszti polgármestere erre a felvetésre azt válaszolta, vitás, hogy van-e ügyvezető,  de most nem is ez a lényeg. Ez igaz, mert ez Ócsának sem számít. Itt jó hívőként mennek a Vencel és Tamás után. 
Horváth Tamás és Bukodi Károly szerint oda kell csatlakozni, és kész. Ez a cég szerintük rendben van. A gyáli pedig 100%-os önkormányzati  tulajdonú. Nem leszünk elnyomva. Szigetszentmiklós cége állítólag ki fog futni az időből. Inárcsról, Dabasról azonban még hírt sem hoztak a képviselők elé. Nem is hiányolták. A döntés és a határozathozatal a felvezetés pillanatában eldőlt az egyoldalú irányultsággal. A két városvezető  mást sem akart. A lényeg az volt, hogy Horváth Tamás felügyelőbizottsági tag lehessen, és ezzel a pénzinél maradjon. Ezt így is van, hiszen az alpolgármestert az április havi soros ülésen a sorolt többség a szokásos mód delegálta. Horváth szerint ez jó, mert képviselhet bennünket, és könnyen elképzelhető, hogy később majd hozzánk ( a gyáli társuláshoz) fognak csatlakozni. 
Az ócsai alpolgármesteren túl a haraszti testület a felügyelőbizottságba Hajdú Zsoltot és  Horváth Jenőt, az igazgatóságba Bíró Vencelt delegálta.

Ez a történet legalább akkora önzőségre és hibára mutat rá, mint az alsópakonyi story során kifejtett önkormányzati tevékenység, vagy a most zajló iskolatörténeti átjátszás mögöttes érdekeltsége. 

Én csak arra kérem a jó Istent (a keresztyént és a reformátust), hogy az oktatáson túl óvja meg Ócsát az ismételt bűnelkövetéstől,  az itt élő embereket a további hátrányok viselésétől. Ámen.
*

2012. április 26., csütörtök

Ha majd az egyik kátyút betömik, lesz helyette másik ?

Továbbra sem túl rózsás a helyzet mármint ami a város kátyúhelyzetét illeti. Úgy tűnik a harc sziszifuszi. Immár évente visszatérőn próbálkoznak a megoldással, - ami nálunk a foltozást jelenti, - hogy eltüntessék az előtörő lyukakat. De amint amit így tavasztájt egyik helyen betömnek, az másutt ismét előtör.
Sajnos az útjaink nem a legjobb minőségűek.  Mégis számos 6 tonna feletti teherautó cikázik rajta. Az állítólagos kitiltás mit sem ér, ha ezt nem ellenőrzi senki. A mások által tönkretett járófelületet azonban a magánszemélyekkel fizetteti meg a városvezetés akkor, amikor azt közpénzből javíttatja.

Így van ez. Nem csak a kátyúkat foltozzák, hanem a költségvetést is. Mégsem figyel senki a pénzkiáramlásra a városháziak társaságában. Mindent a lakosságra terhelnek még akkor is, ha ezt tagadják. Vitathatatlan azonban, hogy amit a nehézgépjárművek feltörnek, azt évente egyszer-kétszer a város pénzén foltozzák. A városnak viszont önmagától nincs pénze. Pénzt csak a fejkvótánk után, a beszedett adónkból kap az önkormányzat. A költségvetés által biztosított működési költség minden egyes elemét a dolgozó nép, mint valami szorgos hangya rakja össze. Ezért nagyon nem mindegy, hogy ezt miként osztja és mire költi a városvezetés. 

Már nem egyszer cikkeztünk arról, hogy a vasúti átjárók a kiépítetlenségükből adódóan mennyire balesetveszélyesek. Ezen a helyzetet az itteni úthibák csak rontani tudnak, fokozza ezzel a helyzetet. Mert ez az a hely, ahol egy nyomvonalon találkozik a gyalogos, a kerékpáros, a motoros, a mozgássérült a gyerek, az idős járókelő, a menetrend szerinti buszjárat, a munkagép, az állati erővel vont- és a nehézgépjármű,  valamint számos személyautó. felsorolni is sok, nem hogy túlélni ezeket az egyedi eseteket, amit a hibás kialakítás és a forgalmi helyzet produkál. Az átjáró útburkolata rossz minőségű, kerékpárút, gyalogút, járda máig nem került kialakításra. Nincs is elkülönített személyforgalom az átjáróban. Pedig ez már alapkövetelmény egy ilyen nagyságrendű városban, és ekkora átmenőforgalom esetén. Ez még sem érvez prioritást a polgármesteri elképzelésben. A testület nem is foglalkozik vele. De nem is javasolja ennek megoldását senki, hiába vannak képviseltünkben ott jó páran. 

Most is csak a kátyú számít. Mint általában, a japán autók sem szeretik ezt a fajta úthibát.
De nem csak az átjárók környékén, hanem a  városból kifelé és a befelé vezető oldalon is számos úthiba észlelhető. Ugyanez mondható el az olyan nagyobb forgalmú "főbb" belső útvonalakon, mint a Széchenyi, a Damjanich, a Falu Tamás, és a Székesi.  Pedig ezekben az utcákban közforgalmú buszjárat is közlekedik. Mégis a végsőkig húzzák és feszítik a húrt, amikor a végsőkig csigázzák a járművezetők figyelmét és türelmét a kátyúkat illetően. Ezek úthibák a sorolt helyeken ráadásul azért különösen balesetveszélyesek, mert  a beérkezők a fényviszonyok változása miatt nem, vagy csak későn veszik észre őket. Nem egyszer volt, hogy a cikázó kerékpáros hirtelen elrántotta a kormányt, áttérve a szemközti oldalra. A sofőr ekkor vagy szerencsés, vagy ügyes, ha kivédi a balesetet és nem gázolja el a szürkületben kivilágítás nélküli kerékpárost. Mert őket még az elmúlt évek alatt sem sikerült rászoktatni a kivilágításra. Úgy látszik csak az autós sterilitását megőrző mentődoboza számít ez esetben, mert hát az jobban forintosítható, mint a sötétben bujkáló kerékpáros. Ezzel a problémával Ócsán rendszeresen találkoznak az erre közlekedők, mert mind munkába menet, mind jövet felbukkannak a kátyúk közt szlalomozó sötétségbe burkolódzó biciklisek.  Őket csak a kijavítatlan útmélyedések előzik meg számszakilag. 
Nem is tudni, hogy  kik, és mik keserítik meg jobban az autós életét. A szabálytalan kerékpárosok, vagy a felbukkanó gödrök. Hol itt, hol bukkan elő a keresetlen akadály. A  régi, vagy újonnan keletkezett gödrök rontják a közúti biztonságot (a közbiztonságot), balesetveszélyessé teszik az utazást, és a bringásokkal terhelve rémisztgetve rövidítik a sofőrök életét. 
Ezekről a történésekről olvasóink visszatérőn számolnak be blogunknak, és jelzik ha már elegük van. Ma sincs másként. 
Sok helyütt az is gond, hogy a tél folyamán a kátyúkat  egyéb törmelékkel, vagy kővel töltötték be, nem bírva a hivatali kivárást. Ezek a megoldások ideiglenes jelleggel átmeneti megoldást kínáltak a télen, de nem szabályos és csak ideig-óráig bírják... 

A végleges megoldás egy jó minőségű teherviselő burkolat és a nehézgépjárművek kiszűrése lenne. 
Mert az sem megoldás, hogy évente a lakosság pénzét tömjék ezekbe a kiverődésekbe csupán azért, mert páran nem törődve a tiltással, túlterhelik az útjainkat.
*

Érvek az Ócsai Halászy Károly Általános Iskola állami fenntartása mellett


Tisztelt Képviselő-Testület!

         Az Ócsai Református Egyházközség Presbitériuma 10/2012 számú határozatával igényt nyújtott be a helyi általános iskola fenntartói jogának átvételére. A Képviselő-testület 2012. április 19.-i rendkívüli ülésén elvi hozzájárulását adta annak, hogy a Polgármester Úr elkezdje az egyeztetéseket az egyházakkal, a nevelőtestülettel és a lakossággal, illetve annak, hogy készüljenek el azok a gazdasági, pénzügyi számítások, összehasonlítások amelyek az egyházi, vagy állami fenntartás melletti döntést megalapozzák.
         Alulírottak az alábbiakban érveket sorolunk fel az állami fenntartás mellett:
                             
a)A nevelő munkában csak és kizárólag állami fenntartás és ellenőrzés mellett biztosítható a világnézeti és vallási semlegesség!

Valamennyi diák alkotmányos joga, hogy világnézetileg és vallásilag semleges iskolába járjon! Ezt az új alaptörvény is biztosítja számukra! Az ócsai iskolába legalább három történelmi egyházhoz tartozó diákok járnak és rajtuk kívül jelentős ateista, illetve a vallását nem, vagy csak kevésbé gyakorló diák. A köznevelési törvény az állami iskolákban is lehetővé teszi a diákoknak a hittan, vagy az erkölcstan tanulását. A tanórákon kívüli tevékenységek (ünnepségek, kirándulások, stb.) világnézeti és vallási semlegessége csak akkor biztosítható, ha az iskola nem tartozik egyik egyház fenntartása, illetve felügyelete alá sem, vagyis ha állami fenntartású marad!
Mivel Ócsán egy általános iskola működik, amennyiben ez egyházi fenntartásúvá válna, az ateista, illetve a vallását nem, vagy csak kevésbé gyakorló diákok esetében megszűnne az a lehetőség, hogy világnézetileg semleges iskolába járjanak, tehát sérülne ezen alkotmányos joguk!

b) Az iskola széleskörű demokratikus működtetése és ellenőrzése csak akkor biztosítható, ha az iskola állami fenntartású!

Egy adott egyház általi fenntartás esetén, a fenntartói döntés az adott egyház képviselőinek kizárólagos joga! Ezt a tényt az sem teszi demokratikusabbá, hogy az iskolában esetleg igazgatói tanács működik,  melynek tagjai közé a többi egyház, illetve az önkormányzat képviselőit is  beválasztják. Az igazgatói tanácsnak csak javaslattevő joga van, döntési nincs!
Az iskola igazgatóját is a fenntartó egyház nevezi ki és neki tartozik be, illetve elszámolással. A lakosság nagyobb része így ki van zárva a döntésekből, illetve azok befolyásolásából, hiszen a döntéshozókat nem a lakosság választja meg, illetve delegálja és a helyi egyház nem a lakosságnak tartozik beszámolással, hanem az adott egyház országos vezetésének. Ez utóbbit az is alátámasztja, hogy a mai napig sem ismerjük azokat a szempontokat amelyeket a MRE Zsinati Tanácsa megfogalmazott és amelyeket a Presbitérium maradéktalanul érvényesíteni szándékozik az önkormányzattal való tárgyalások során!
         Állami fenntartás esetén ezek az anomáliák megszűnnek, hiszen a demokratikus választás, illetve képviselet által biztosítható a helyi érdekek érvényesítése még akkor is, ha a döntést hozó állami szerv nem a helyi önkormányzat, hanem a járási hivatal!

         c) Az iskola működtetésének finanszírozása akkor  átlátható, ha az iskola kizárólag állami fenntartású!

A jelenlegi kormányzati tervek szerint az állami (önkormányzati) iskolák finanszírozása két pillérű lesz: a tanárok bérét és az oktatási segédeszközöket az állam biztosítaná, az épület működtetését, karbantartását az önkormányzat végezné. Teljesen értelmetlen és gazdaságtalan lenne egy harmadik pillért ( az egyházat) is közbe beépíteni, hiszen a jogszabály, illetve a feladatalapú finanszírozás által biztosított keret, az egyházi iskolák kiegészítő támogatásával együtt sem lesz elég az ingatlan fenntartására, a bérleti díj fedezésére, a tanárok bérezésére és egyéb költségekre! Ráadásul az iskola tulajdonjoga az önkormányzaté marad, így a nagyobb volumenű felújítások, javítások is az önkormányzatot terhelik majd. A kiegészítő támogatás sem valószínű, hogy megmarad a jövőben. Elkerülhetetlen tehát az önkormányzati részvétel az iskola működtetésének finanszírozásában!

         d) A pedagógusok jogviszonya akkor marad stabil, ha közalkalmazottként végzik munkájukat, tehát állami fenntartású az iskola!

         Az egyházi fenntartás esetén a pedagógusok közalkalmazotti jogviszonya megszűnne. A Munka Törvénykönyve hatálya alatti  munkavégzés vonatkozna rájuk és egyéni munkaszerződésekben határozná meg a munkáltató azokat a jogokat amelyeket a munkavállalónak biztosítana. Teljesen értelmetlen és érthetetlen a pedagógusok közalkalmazotti jogviszonyának és egyben jövőének feláldozása egy sem az elviekben, sem a gyakorlatban nem kellően alátámasztott  kísérlet kapcsán!
         Összegzésképpen, alulírók  nem értünk egyet a helyi általános iskola fenntartói jogának az Ócsai Református Egyházközség Presbitériuma részére történő átadásával! Az iskola jövőbeni működését akkor látjuk biztosítottnak, ha állami fenntartású marad!

Ócsa, 2012-04-26                                   
   Dönti Károly, Inczeffy Szabolcs 
*

2012. április 24., kedd

Például: - Tatárszentgyörgy fejlődik és halad ( - Ócsa meg marad)

Tatárszentgyörgy beindult. Egymást érik a sikeres pályázatok. Szehofner József polgármester és csapata máris több milliót szerzett az alig 2000 főt számláló falunak. A lélekszámot tekintve az egy főre jutó pályázati pénzek messze, nagyon messze meghaladják az Ócsára jutókat. A helyi ember irigykedve néz, s hall Tatárszentgyörgy rohamos fejlődéséről. Igazán példát vehetnénk az ottani önkormányzati munkáról.

A megyeszéli faluban immáron előttünk járnak. Már végeztek a rekultivációval az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretén belül, amelyen közel 95 millió forintot nyertek. A 105 millió 245 ezer forint összértékű beruházást az Európai Unió, valamint a Magyarország költségvetése 90 százalékban, azaz 94 millió 720 500 forinttal támogatta. A fennmaradó tíz százaléknyi önrészt – 10 millió 524 ezer 500 forintot – az önkormányzat költségvetése biztosította. 
 A Tatárszentgyörgy Települési Szilárdhulladék-lerakó rekultivációja” elnevezésű (KMOP-2009-3.3.2. azonosító számú) projekt záró rendezvénye április 20-án, pénteken volt.  Ezzel az eseménnyel lezárult a szeméttelep rekultivációja Tatárszentgyörgyön.
Kánai András, a beruházó Munkabíró Kft. ügyvezetője kifejtette, hogy az egykori hulladéklerakó rekultivációs munkálataiban. Jelentős munkát kellett végezniük a terveken felül is, mert az elmúlt évtizedekben itt elhelyezett hatalmas mennyiségű hulladék jelentősen túlterjeszkedett a lerakó hivatalos határain. Elmondta még, hogy a tervezett 8 ezer négyzetméter földmunka helyett 16-20 ezer négyzetméternyi területet alakítottak át, amivel a terület visszanyerte a lerakó előtti természeti állapotát. A területet lezárták és őshonos gyeppel fedték, ami által a környezet rendezetté vált. A beruházás 2011 júniusában kezdődött és 2012 márciusában fejeződött be, vagyis egy év alatt legörgették.

Ócsa  ezt a saját ügyeiben még nem érte el. A városvezetésünknek van még dolga ez ügyben.

Tatárszentgyörgy Ócsával ellentétben indult "A villany nélküli tanyák energiaellátását megújuló energiaforrásokkal biztosító önkormányzati fejlesztések" címszóval futó projekten.  Öt darab  (2 db 3 kW-os,  2 db 2 kW-os, 1 db 5 kW-os) rendszerben gondolkodtak. 120 darab napelem felszerelését tervezik. Az eljárást megindító, hirdetmény (felhívás) és közzétételének megküldésének napja: 2012.02.16.-a volt. Ócsán ilyenre nem fordítanak gondot.

De, mint ismert, Ócsa a Tanyafejlesztési pályázatából is visszalépett. Holott Alsópakony tanyás környezetén, a vízellátáson, az ottani utakon lehetett volna mit javítani.  A vidékstratégia megalkotásával és végrehajtásával a kormány és a szaktárca a vidéki Magyarország egészének megújítására törekszik. A koncepció átfogó célkitűzései közül több is szorosan köthető a tanyás térségekhez, hiszen kiemelt feladat a helyi gazdaságok fejlesztése, a vidéki munkahelyek megőrzése és a vidéki életminőség javítása. Ócsa nem élt ezzel.  Bukodi Károly és Horváth Tamás javaslatára nálunk visszavonták a TP-1-2011 kódszámú Tanyafejlesztési program pályázaton történő részvételt.  De erről már írtunk.

Tatárszentgyörgy jelenleg újítja fel Katolikus templomát. A Római Katolikus Szent Vendel Templom fűtési rendszerét is modernizálják és padlófűtés kerül kialakításra a misére járók örömére. Mindehhez a  Tatárszentgyörgyi Római Katolikus Plébánia az UMVP III. tengely vidéki örökség megőrzése jogcím keretében 35 570 236 Ft vissza nem térítendő támogatást nyert. A felújítás befejezése várhatóan 2012. június hónap vége.  Mert ott számít a katolikus hittel bíró ember.

Közben Tatárszentgyörgy Község Önkormányzata a rászorulóknak faosztást szervezet. A vegyes tűzifát, 50 % keményfa (Tölgy) és 50 % lágyfa (Kőris, juhar, éger fafajtákból) 14.000 Ft/m3 áron szerezte be, majd az igénylő rászorulók közt a faluban szétosztotta.  
A Község Önkormányzata a Belügyminisztérium által kiírt pályázaton 1500 m3 tűzifa beszerzésére nyert támogatást, amely szociális rászorultság alapján, a helyi lakosság természetbeni támogatására szolgál. 350 személynek, családonként közel 40 mázsa tűzifát osztottak szét a napokban.
A tűzifa támogatás megítéléséhez a kérelmet március 31-ig lehetett benyújtani a helyi polgármesteri hivatalban. A beérkezett 425 kérelem elbírálása megtörtént, amely alapján 350 személy esetében történt pozitív döntés.  A támogatás mértéke egységesen 4 m3 /háztartás volt.

Aztán csendben folyik  Tatárszentgyörgy belterületi úthálózatának fejlesztése is. A fejlesztés összesen több mint 7.500 m2 területet érint. Az István Király utca burkolata 6 méter, a Szabadság téré 5 méter szélességben kerül kialakításra, amit mindenhol padkák szegélyeznek majd. 
A zöldfelületek fejlesztése során 252 db fa kerül kiültetése és 2.200 m2 területen lesz füvesítés. Ezen kívül 410 méter járdaszakasz épül a Szabadság tér két oldalán, illetve 5 db új pad kerül kihelyezésre.

Mint ismert Ócsán csak a Bajcsy járdájának egy részét sikerült felújítani méregdrágán, ami templomtól templomig sem ér, de a kapcsolódó faültetés sem járt sikerrel. 
Tatárszentgyörgy ebben szintén leköröz bennünket. Nemcsak árban és darabszámban, hanem összességében.   
Ha belegondolunk, hogy a 2000 fős tatárszentgyörgyi lakosság és a 9000 fős ócsai városlakó mennyi adóbevételt biztosít a településének, és ezért ki mennyit kap cserébe, akkor érezhető igazan a különbség.

Ezért nem mindegy, hogy kik kormányozzák adott település ügyeit, hogy alkotják a testületet. Vagyis, hogy kire bízzák a sorsukat a választók, mert mint Tatárszentgyörgy példájából látható, nem mindegy kik, és mit képviselnek a választáskor adott felhatalmazásunkkal a nevünkben. 
*

2012. április 23., hétfő

Továbbra is érvényben van a tűzgyújtási tilalom megyénkben ( - égő lehet)

Nem veszik komolyan az emberek a tűzgyújtási tilalmat, volt olyan, hogy egy hétvégén több mint 130 tűzhöz riasztották a katasztrófavédelem szakembereit.
Haza felé jövet a buszról többen is láthatták, hogy a Batta üzemi vonalában a tarlót hosszan égetik kora délután.  A közterület-felügyelők ezt nem vették észre. Pedig kint voltak a városban a Nivával.. Délután a piac előtt állt az autó, majd tett egy kört.  Máskor meg a Halászy (tanári) zsákutcáját őrizték. A mostani tűzet és az Árpád - Bajcsy kereszteződésében a szemetet azonban nem észlelték; - hetek óta ott "díszeleg".


Az általános tűzgyújtási tilalom ellenére szinte egymást érik Pest megyében a nádas- és avartüzek; legutóbb Szentmártonkáta külterületén lobbant lángra egy fenyőerdő aljnövényzete - közölte a megyei katasztrófavédelem igazgatóhelyettese még az egyik vasárnap az MTI-vel.
Szabó János akkor elmondta, hogy szombaton és vasárnap több mint százharminc esetben riasztották Pest megyében a tűzoltókat (szombaton 89-szer, illetve vasárnap kora estig 45-ször kellett vonulniuk), legtöbbször emberi felelőtlenség miatt.
Az igazgatóhelyettes tapasztalatai szerint a tilalom ellenére a pihenőnapokat "kihasználva" sokan meggyújtották a száraz füvet, illetve a gazt, nem számolva azzal, hogy a jelenleg is erős szél nyomán pillanatok alatt nagy területek lobbanhatnak lángra.

Valószínűleg ilyen körülmények között gyulladt ki vasárnap délután Szentmártonkátánál egy fenyőerdő aljnövényzete. Mintegy 15 hektárnyi fű, bozótos és nádas égett, a monori, a nagykátai és a tóalmási önkéntes tűzoltók fékezték meg a lángokat - tette hozzá Szabó János.

A Vidékfejlesztési Minisztérium ekkor vasárnap közleményben hívta fel a figyelmet a szeles időjárás miatt fokozott tűzveszély alakulhat ki. A tárca vezetője ezért általános tűzgyújtási tilalmat rendelt el. A vasárnap életbe lépett intézkedés átmeneti időre szól.  Ezt csupán a múlt héten kezdték fokozatosan feloldani.

Pest megyében azonban továbbra is tilos a tűzgyújtás az erdőkben, valamint az erdőterületek határától számított kétszáz méteren belüli területen még a kijelölt tűzrakóhelyeken is.  
Ez az általános tűzgyújtási tilalom  vonatkozik a parlag- és gazégetésre és a közút- és vasút menti fásításokra is. Így a korábbi szabályozás, miszerint az égetést a tűzoltóságnál jelenteni kell, tovább él. 

Erre nem csak közterülettisként, hanem magánszemélyként is érdemes odafigyelni, mert a büntetés vagy a még nagyobb gond, a tűzzel járó káresemény, már több mint kellemetlen. 
*

2012. április 21., szombat

Cunamiriadó az ülést megelőzően, véleményzuhatag azt követően ( - összefoglaló)

13.-án, amikor a Polgármesteri Hivatal kirakatta a városi honlapra a rendkívüli ülés meghívóját, aminek egyetlen napirendi pontja az elvi hozzájárulás volt, hogy az általánost egyházi kezelésbe adhassák, hatalmas felháborodást, mondhatni lavinát indított útjára a városvezetés.

A választásokat követően a Bukodi Károly nevével jelzett városvezetés eddig már számos jelentős döntést hozott úgy, hogy ahhoz nem kérte a város, vagy a képviselők elvi hozzájárulását. Ha másként akarunk fogalmazni, akkor úgy mondanánk, hogy kevés olyan döntés született, amihez elvi hozzájárulást kért volna a vezetőség. Én most nem is emlékszem ilyenre. Talán az alsópakonyi betelepítés volt az (egyetlen) amihez kikérték ezt. 

Az Alsópakonyon létesítendő új falu azonban egy kényszerpálya szüleménye, míg a Halászy iskola odaadása egy hatalmi pocizó, egy helyzet fenntartására történő irányultság vezérelte elképzelés szüleménye. Nem társadalmi érdek.

A két eset teljesen más, csupán egy dologban hasonlítható. Mégpedig abban, hogy miként kovácsolható ebből egyéni előny, némi haszonszerzés.  Az érintett többség viszont mindkét ügy vonatkozásában egységesen kizárásra került. 

Viszont most is ugyanazt tapasztaljuk, mint korábban. A népet, a lakosságot, az érintetteket már az események zuhatagába állítva, a kész tervekkel szinte tényként szembesítik.  A sajátos elképzelések szűk  körben osztódnak.

Ezt a mostani egészet ismét úgy tárgyalta le, vezényelte le a két városvezető, hogy abból még a testületet is kihagyta. Ez persze nem első esetben fordult már elő, de ennek sorába most nem kezdek, mert nagyon eltávolodnánk az aktuális tárgytól.  Most megint az történt ami már lassan megszokottá kezd válni; - miszerint az egyik polgármester kigondol egy koncepciót, azt nem osztja meg a választóival, de még a testület tagjaival sem, hanem valami önvezérlésként el kezdi letárgyalni érdemi felhatalmazás nélkül a dolgot. Ennek eredményeként létrejön egy háttérmegállapodás és felvázolásra, részbeni kidolgozásra kerülnek a kivitelezés valamint a végrehajtás részletei is. Mindez felhatalmazás nélkül. Így volt ez az alsópakonyi elképzeléssel és most a reformátusi iskola gondolatával is. A trükk az volt, hogy a az egyház forduljon az önkormányzathoz felkéréssel.. Ezt azonban már a belső körben, egymásközt elrendezték, ugyanúgy ahogy korábban, most is mire összehívásra került a testület, már szinte nem volt miről tárgyalni, mert az alpolgármester és a polgármester csupán egyoldalúan a majdhogy nem kész tényként adja közre (úgy), mintha egy jól kiforrott, körbejárt dolgot vezetnének be, az ötletet, a változást, amihez csak a hűségbeli igeneket kell adni.
Közben mint a jelen esetben is kiderült, ismét egy kiforratlan, silány dolgot akarnak elvileg rákényszeríteni a döntéshozói testületre, amire az már közel sem annyira elfogadó és vevő, mint volt korábban. A képviselők mintha egyre frusztráltabban és nyűgösebben statisztálnak a színjátékhoz. Persze a kézben tartott félősek még mindig többségben vannak. A számos megvezetés, a becsapás okozta csalódás azonban meghozni látszik gyümölcsét. A közönség, a városi emberek már nem olyan bárgyúak, hogy mindent kész pénzként vegyenek, vagy befogadjanak. Már nem dőlnek be annak, amit milliókért propagálnak számukra. A félig sem kész abszurd elgondolás, már nem annyira levezethető.  Többségiben látják, tapasztalják a helybéliek azt a semmit, amit ígértek és máig nem teljesítettek.  A dolgok menetközben is egyre csak változnak. Így volt és van ez Alsopaoknyt illetően és az iskolát érintően. Amit akkor mondtak és írtak az ottaniakat illetően, mára már nem igaz. Nincs és nem lesz ez másként az alapfokú oktatást végző általános iskolát érintően sem. Amihez most kértek és kaptak felhatalmazást, azt nem abban formában és ígéretben fogják beteljesíteni, mint ahogy azt a nagytiszteletű urak előadták. A lakosság ebből többségiben persze mit sem tud.

Egyet viszont igen. Ők már nem akartnak újabb értelmetlen áldozatot hozni. Nem akarnak ismét kiszolgáltatottként, alantas beleszólás nélküli teherviselőként elfogadni minden felülről jövő suta kezdeményezést. A korábbi választópolgár, a helyi ember élni szeretne a demokrácia adta jogával. Tudni akar az eseményekről a történésekről. Ehhez helyt kér. Véleményt akar kifejezni, , bele akar szólni az őt érintő dolgokba, alkotni akar, nem pedig sodródni. Ezt látszik bizonyítani az a tiltakozás- és felháborodáshullám, amit a polgármesteri hirdetmény megjelenése után keletkezett.

Bukodi Károly polgármester nem is értette a rendkívüli ülésen. Ott akkor elmondta, hogy meglepte ez a dolog, és ahogy kikerült az emberekhez. No meg az olvasható reagálások. Még a saját képviselőtársait is megvádolta ezért. Egyszerűen elképesztő volt az a véleménye, hogy ez "innen" került ki, miközben a Computerfutár  13 órai kezdettel már hirdette az ülést pénteken. Lehet, hogy azt gondolták erre nem figyel oda senki? Vagy lehet, hogy ezt titokban akarták tartani? Elképzelhető, hogy arra gondolt a város első embere, hogy a képviselő mint valami titokgazda nem szólhat az őt bejuttató honpolgárnak, hogy nyilvános testületi ülés lesz? Ugye nem így gondolta és nem így van. De akkor mire célzott, hogy ez az iskolaátadási ügy innen az önkormányzatból került ki címszóval? Csak nem a meghívó megjelenítésre, vagy a bensőséges gyülekezet előtti igehirdetésre gondolt?

Érdekes ez az egész történet.
Mindenesetre sikerült kihúzni az emberekből a hajszálrugót.
Most meg azon munkálkodnak, hogy miként lapátolják vissza a lóba a kihullott, s gőzölgő citromot.

A felkorbácsolt hullámokat azonban semmi érdemivel nem sikerült még elsimítani. Az érintetek, az itt élő jelenlegi és jövőbeni szülők mind érintettek és érdekeltek. Sokan mondják, nem ezért jöttek ide, nem erről volt szó, amikor itt letelepedve egy-két gyerekkel, vagy azt, esetleg a harmadikat várva az iskolai ellátottságot tekintve fogtak családalapításba, gyarapodásba. Ők becsapva, kijátszva érzik magukat és tegyük hozzá nem jogalap nélkül. Ugyanis ők a város letéteményesei, a jövőnk birtokosai. Tehát nem mindegy miként bánunk velük, kezeljük le őket. A gyüttmentezéssel, a visszaparasztozással nem fognak előbbre menni a dolgok. Az idegengyűlölet, az ellenszenv nem vezet jóra. Így Alsópakonyba embereket transzportálni, befogadni nem lehet. A város nem fog soha konszolidálódni és fejlődésnek indulni, ha az indulatokat maga a Városházából generálják. Ennek a generációnak már nincs erre a megmondó kiosztásra, a távirányítóra szüksége. 

A mai városlakóknak nincs szüksége arra, hogy Ócsa és annak önkormányzata legyen a rossz döntések tárháza. A döntések mögött ugyanis mindig ott az egyén, az ember, a teherviselő lakosság, aki szintén sajátos, és egyéni érzelmekből álló ember, egy élő, gondolkodó közösség. A városatyáknak értük és nem magukért, vagy éppenséggel ellenük kell dönteniük. Az az érv, amit Horváth Tamás a rendkívüli ülésen előadott, miszerint megválasztásával hatalmi pozícióba juttatták, és hogy ennek az a következménye, hogy döntést kell hoznia, aminek felvállalását a választóknak viselniük kell. Most pedig dönteni szükséges. Ő ezek után a szavazáskor igent mond. És az egyház javára döntött.  (Gondolom, ha az elképzelése esetleg megvalósul, a létrejövő Igazgatótanácsban a helye kirobbanthatatlanul biztosítva lesz.)

*

A 19.-n módosultan16 órára helyezett ülést megelőzően, már  cunamiként megérkeztek az első vélemények, amik azóta folyamatosan áradnak.
Ócsa népe a napok forgatagában blogot olvas.

Katolikus létemre teljes mértékben ellenzem, hogy az egyetlen iskolánk a református egyház befolyása alá kerüljön! Népszavazást a kérdésben!
*
Véleményen szerint aki átadja az egyháznak az iskolát, arról teljes nyugalommal állíthatjuk, hogy elárulta Ócsa lakosságát.
Elgondolkozott valaki azon, hogy szétvernek egy működő iskolát, és vajon mennyi idő múlva lehet helyre hozni, de akkor még nem beszéltünk a legfontosabbakról, a GYERMEKEINK elrontott és tönkre tett éveiről?
Fel kéne ébredni már végre, hogy ez a történet nem arról szól, hogy ha valaki a Fideszre szavazott, de még sem tetszik a politikája, akkor elárulta volna Orbán Viktort.
Ez a történet keményen rólunk szól, és az álságos egyháziakról. Csodálkozva jegyzem meg, hogy az egyház most kért az önkormányzattól 150.000 Ft-ot, és kapott is, állagmegóvásra, és ezek után, hogy van bátorsága jelentkezni iskola működtetésre?
Vajon, hogyan gondolta a vezetést, talán a presbitérium tagjaiból állna az igazgatótanács?
Bizony érdekes lenne?
 *
Teljes mértékben egyetértek, fel kellene végre ébredni, hogy két- három ember egy egész város lakosságát hülyének nézze!

*

A vélemények sorra jöttek ezek után.
A lényegretörőkből lehet szemezgetni.

*

2012. április 19., csütörtök

Megtörtént ( - rendkívüli ülésen)

Rendkívüli ülést hirdetett Ócsa polgármestere, ami valóban annak is sikeredett.

Ez a rendkívüliség több szempontból is igaznak bizonyul. 
Nem csak azért, mert egy nagy horderejű, de előkészítetlen, átgondolatlan spongyán kitalált és hirtelen felvetett dologban ültek össze; - az általános iskola átadásáról volt szó. De azért is, mert most ezt a rendkívülit a város hivatalos honlapja is kihirdette, míg ezt korábban mellőzte. De abban is egyedülálló és rendkívüli volt, hogy az iskola átadásának elvi hozzájárulását megelőzően, már vasárnap a templomban a  református lelkész Hantos Péter kiprédikálta. Beszámolók szerint itt hangzott el, hogy az iskola egyházi, de amolyan ökumenikus irányítás alatt fog működni. Aki a hétvégi igét hallgatta, készpénzként érezhette a lelkészi érveket.

Meg is telt az ülés reformátusokkal. Ennyien egyszerre nem voltak együtt a gyülekezetből még a hivatalban, nem hogy az ülésen. A felekezeti "nyomásgyakorlás" ezzel érezhetően kezdetét vette. A testületit öt perces késéssel Bukodi Károly polgármester úgy nyitotta, hogy mindenkit arra kér, az érzelmeket hagyja el, azok a hálószobába valók. 
A református létszámon túl, a képviselők is teljes létszámban voltak jelen. A rövidnek gondolt ülés miszerint elvi hozzájárulás az általános iskola egyházi keretek között történő működtetéséhez címszóval  indult, a polgármester vezényletével egy beszámolóval egybekötött amolyan szeánsszá, kisstílű vitanappá silányult. Igaz, az előterjesztésben ez nem szerepelt, így a be nem avatott képviselőket ez meg is lepte. A hirdetmény pedig rövid és egyértelmű volt. Még Horváth Tamás sajátos előterjesztése  sem említésre méltó. A polgármesteri nyitány azonban viszont behangolta az ülést.  A polgármester az érzelmi hasonlatán túl elmondta, hogy a pénteki rendkívüli ülésre történő meghívó után a városban elszabadultak az indulatok. Meglepődésként konstatálta, hogy a hír ezzel kiszabadult a palackból és városi nyilvánosságot kapott. Elmondta, hogy tudtával ez csak úgy lehetséges, hogy a teremben ülők közül került ki a hír. Ez amolyan felróvás volt mert, - nem mintha titokként kéne kezelni az ügyet, hiszen erről a honlapja is beszámolt és rá következően a lelkész úr már szinte ténykényt közölte,  - jobb lett volna, ha ez nem kavar ekkora vihart és csendben (elvileg) lezajlik.
Mivel nem így történt ezért a református gyülekezett erősítve a városvezetés szándékát, döntőképes erővel képviselte magát az ügyben.  
Hantos Péter lelkipásztor meghívott vendég volt, korlátlan hozzászólási lehetőséggel és időkerettel, míg a lakosság csak az SZMSZ-ben foglalt 2 perccel rendelkezve tehetett volna fel kérdéseket. Mivel azonban a hivatalos delegáción túl csupán a reformátusok voltak jelen, így kérdésfeltevés sem igen volt. 

De nem is nagyon lehetett volna miről kérdezni, mert az egész elképzelés kidolgozatlan volt. Maguk a képviselők sem rendelkeztek megfelelő információval, mégis az elvi hozzájárulásukat kérte a polgármester.   Az egész ülés erre ment ki. De hogy erre miért volt szükség, az rejtély.
Illetve csapda. Ugyanis korábban mindig úgy zajlottak a dolgok, hogy ha valaki akar valamit, akkor azt beviszik a testület elé, ahol a kezdeményező előadhatja az elképzelését, a beterjesztését, amit aztán a testület elfogad, vagy tovább közvetít. Így volt ez a korábbi olyan kezdeményezések esetén is, mint a szintén egyházi kezdeményezésű családi napközi otthonos ellátás keretében működő kezdeményezés estében. Így volt az iskola esetében a mikor a sajátos nevelési igényű diákok befogadásának gondolatát hozták elő. Most azonban megfordították a lovat képviselők alatt, vagy őket ültették fel rá fordítva. Mert most nem arról volt szó, hogy a Református Egyház képviselői javaslatot, ajánlatot, vagy előterjesztést tesznek a várost illetően. Nem, most erről a képviselőket nem tájékoztatták közvetlenül, csupán a rendkívüli ülés anyagával kieszközölt anyagokkal együtt, kész tényként rakták eléjük az elvi hozzájárulást, mint megszavazandót. Ez fontos, és döntő momentuma az eseményeknek. Bukodi Károly és Horváth Tamás a jegyző segedelmével biztosra ment. Már lakossági szinten is biztosra vehető és tényként5 kezelhető volt, hogy a Fideszes többség egyértelműen a polgármester és az előterjesztő alpolgármester akaratának megfelelően voksol. Innentől fogva a református jelenlét, és az egész ülés, - ami ráadásul nem is a napirendek megfelelően zajlott - egy színjáték volt.
Egy olyan színjáték ahol felléphetett Szűcs Lajos is, mint a református gyülekezet egyik tagja. Az országos hírű parlamenti képviselő minden érzelmi szál ellenére elmondta, hogy az iskola állami kézbe kerülése esetén a városnak megmarad a beleszólási joga az iskola dolgaiba. Az állami kézbe kerülés nem jelent kiszolgáltatottságot. A Nemzeti Alaptanterv garanciát jelent az oktatás szintvonalának. Állami kézben előtérbe kerül a nevelés és az erkölcstan. Egyházi kézben pedig ez csupán választható tárgy lesz, mert ott a hitt és erkölcstan élvez előnyt. Az állam finanszírozza a költségeket.
Hantos Péter lelkész szerint egyházi kézben a városnak nem fog pénzibe kerülni az iskola. Elmondása szerint ha az államhoz kerül az iskola, akkor létszámösszevonások, elbocsájtások várhatók, Sőt a jelenlevő pedagógusoknak elmondta, az is előfordulhat, közalkalmazottként átvezénylik majd egy másik településre dolgozni. Kimondva ugyan nem, de utalva ezzel arra, hogy református kezekben ez nem fordul elő. Állítólag a pedagógus létszám nem változik, az oktatás sem, csupán a munkaviszony a munkáltatóváltás által. Mint mondat akit eddig is italozáson értek és ezért bocsájtottak el, az ezután is, és nem azért, mert más. Elmondat még, hogy az iskola vonatkozásában egy igazgatótanácsot hoznak létre, amiben benne lesz az önkormányzat, az egyház és az iskola képviselője. Ez a grémium lenne az a szerv, ami bizonyos ráhatással bírna az iskola irányítására.  Az iskola vezetője továbbra is az igazgató lenne.  

A polgármester az ülésen kijelentette, hogy nem kíván vitát a jelen esetben, mert ez a gyűlés nem erről szól. Ezért az oda-vissza válaszokat nem engedi. Ezt Dönti Károly észrevételei kapcsán tette. A volt polgármester hozzászólásában kiemelte, hogy a város egyetlen alapszintű oktatási intézményének egyházi kézbe adása ügyében van egy alkotmánybírósági határozat, mely ezt nem teszi lehetővé. 
A testület, a jegyző és a polgármester azonban ezt figyelmen kívül hagyta, érdemben nem is reagáltak rá. 
Inczeffy Szabolcs már az ülés előtt beadott írásos kifogásait a polgármester megtévesztő mód félremagyarázta, miközben az ülés meghívójának egy példányát a tömegében református hallgatóságnál körbeadatta.   Ez egy amolyan kicsinyes lejáratás volt, a megtévesztő mellébeszélés mellet, de hát ez már nem újdonság. Máskor is hasonlóképpen zajlott a képviselői interpellációra adott reagálás. Magam részéről becsülöm Inczeffy úr kitartó és fáradhatatlan küzdelmét a sokszor arrogáns vezetéssel szemben.
A polgármester kitért még arra, hogy lejáratás folyik ellen és az alpolgármesterrel szemben.  Ez sem most merült fel először. Azonban ennek részleteire ugyanúgy nem tért ki, mint az iskola átadása esetében.
A képviselők tájékozatlanok és tudatlanok voltak az ügyben. Többen jelezték döntésképtelenségüket a háttéranyag ismerete hiányában és az ebbéli tanácstalanság okán.  Ezért Dönti Károly kérte, hogy ma így ne hozzanak semmilyen határozatot. Maga Szűcs Lajos is ezt javasolta. 
A polgármester úr azonban hajthatatlan maradt. Neki az elvi hozzájárulásra volt szüksége.
Az ülésen felszólalt még az iskola igazgatója, aki elmondta, hogy jó elképzelés az egyházi átvétel. Ő ebben látja a biztos jövőt. Ha ez megvalósul, akkor már szeptemberben bevezeti a hittan oktatást az intézményben, elősegítve ezzel a gyerekek erkölcsi nevelését.  
Bukodiné az oktatási bizottság elnöke, helyi tanár elmondta, hogy számos izgatott és kétségbeesett telefont kapott a mai ülés vonatkozásában. Nem tudja, hogy mit mondjon. Az őt megkereső dolgozók, pedagógusok féltik állásukat, közszolgálati viszonyukat és a megszerzett juttatásaikat. Nem látják biztosítva a jövőjüket.
Kovácsiné igazgató asszony erre elmondta, hogy őt egyetlen tanár, kolléga nem kereste fel kétségeivel. Telefonhívást sem kapott.  Nem érez felizgulást a tárgykörben az iskolában, vagy a közéletben. (Bukodi Károly az ülés elején pedig ilyen helyi érzésről beszélt.)  Mint mondta, az egyházi átvétellel helyi, (önkormányzati) kézben maradhatna az egyetlen alapszintű közoktatási intézmény. 

Az ülésről közben távozott Szűcs Lajos és majd még páran. A hosszúra nyúl vitadélutánt a református többség is unta már, ezért a polgármester az eredetileg meghirdetett szavazásra bocsájtotta az alapkérdést.

Elvi hozzájárulást adott az általános iskola egyházi keretek között történő működtetéséhez 
Bukodi Károly, Hrováth Tamás, Kardos Zoltán, Gallai Zoltán, Buza Ernő és Bukodi Jánosné.

Nem biztosított hozzájárulást Dönti Károly, és Inczeffy Szabolcs, míg Török László képviselő tartózkodott az ügyben.

Ezzel a rendkívüli (és valóban az) ülés véget ért.
Hantos Péter lelkipásztor a terem ajtajában állva sorra köszönt el a gyülekezet tagjaitól, mit ahogy az Isten házában szokás. Ki áldás, békességgel, ki pedig hites piuszival illetve a lelkészt. Magam a sort kivárva, puszi nélkül, tisztességesen elköszönve távoztam.

Kint még beszélgettem pár képviselővel, aki közül az egyik iskolában érintett elmondta, (és már nem első ízben,) hogy csak állásféltésből és nem  meggyőződésből adott igent az elvi hozzájáruláshoz. 
Ezt nehezményezvén megkaptam, hogy nem tetsző számára a blog ebbéli bevonása és feltárása  a dolgoknak.

A pedagógusi és egyéb aggodalmakon, a fizetési feltételeken és a mi egyebeken  túl csupán az oktatásról, a tanári munkáról, az érintett gyerekekről és a szülőkről nem volt szó az eltöltött két órás szeánszon.
Valóban olyan mesterséges és mázas volt az egész. Mindenki csak magáért aggódott, és önmagával volt elfoglalva. A többi meg nem számít.
(Kár, hogy az Ócsai Kisbíró tudósítóját nem láttuk az eseményen.)
*

Mi atyánk és a mi iskolánk ( - hogy is van ez?)

 Az Alkotmánybíróság 4/1993. sz. határozatában leszögezi, hogy "ahol az állam az állami iskola épületét egyházi tulajdonba adja, azok számára, akik nem kívánnak egyházi iskolába járni, ténylegesen és úgy kell lehetővé tennie állami iskola látogatását, hogy ez ne jelentsen nekik aránytalan terhet". Vagyis a legkisebb, egyiskolás települések, ahol a forráshiány a legnagyobb gond lehet, nem élhetnek az átadás lehetőségével. Önkormányzati iskolákat ott lehet átadni, ahol van alternatíva. Az indoklásban szereplő forráshiányos települések megsegítése tehát nem lehet a valódi érv.

Az egyházi iskolák az államtól jelenleg ún. kiegészítő támogatást kapnak. Azért jár nekik a nagyobb közösség által biztosított finanszírozás is, mert mindenki által igénybe vehető közszolgáltatást látnak el.
Ha egy önkormányzat egy általa üzemeltetett iskolát egyházi fenntartásba kíván adni, úgy a közoktatási törvény szerint a kiegészítő támogatás összegét öt éven át köteles a saját költségvetéséből fedezni. Mégpedig oly módon, hogy a kiegészítő támogatást az állami költségvetésbe utalja - az egyházi fenntartó innen kapja meg a pénzt. Azaz az átadás után még legalább öt évig az önkormányzati büdzsét is terheli az átadott iskola; átlagosan annyival, amennyivel egy általa fenntartott iskola terhelné.

A Semjén-Szászfalvi-javaslat szerint ezentúl az önkormányzatnak nem kell ezt a hozzájárulást befizetnie a központi kasszába, az új fenntartó pedig - az adott egyház - az önkormányzattól átvett iskola után azonnal megkapja az államtól a kiegészítő hozzájárulást. Az önkormányzat tehát nem lesz köteles beszállni az immár egyházi fenntartású iskola költségvetésébe.

Ha spórolni akar, átadhatja az iskoláját az egyháznak.
Az átadáskor az önkormányzatnak és az egyháznak közoktatási megállapodást kell kötnie, amelyben az is szerepel, hogy az iskola milyen célokat tűz ki, milyen kötelezettségeket vállal, és milyen feladatai vannak. Emellett a közoktatási törvény szerint [81. § (1) e)] "a gyermekek, tanulók felvételére alkalmazni kell azokat a szabályokat, amelyek a helyi önkormányzati nevelési-oktatási intézményekre vonatkoznak".

E megállapodásban lehet lefektetni olyan elveket is, mint például az esélyegyenlőségé: az egyházi iskola is vegye ki a részét a települési hátrányos helyzetű gyermekek oktatásából (amire az önkormányzati iskolákat a közoktatási törvény 66. §-a kötelezi). Az öt év alatt, amíg az önkormányzat is fizeti az iskolát, a közoktatási megállapodás érvényben marad. Az önkormányzati apanázs elapadása után azonban a közoktatási megállapodás egyoldalúan felmondható. Ez utóbbi kikötést a tervezet nem érinti, vagyis hiába kell az önkormányzati iskola átadásához közoktatási megállapodást kötni, az szinte azonnal egyoldalúan felmondható lesz.


A módosítás hatására kétségkívül könnyebb lesz önkormányzati iskolából egyházit "csinálni". De mivel érvelnek a benyújtók?

A képviselő szerint a jelenleg érvényes törvény "értelmetlenné teszi, hogy az egyébként forráshiányos önkormányzatok megszabaduljanak feladatellátási kötelezettségüktől, a költségvetésüket kötelezően terhelő közoktatási intézmények fenntartásának anyagi terheitől". Vagyis azt szeretnék, hogy minél több forráshiányos, jellemzően kistelepülési önkormányzat adja át az egyháznak az iskolát ahelyett, hogy megszüntetné, hiszen így az anyagi terheket nem a lakosok, hanem az állam összes polgára viselné. A kisiskolák megmentésének célja akár még üdvözlendő is lehetne. Fenntartási költségeik fajlagosan magasabbak, ráadásul a kistelepülések általában rosszabb anyagi helyzetben vannak, s így a minőségi oktatást nehezebben tudják finanszírozni, mint a nagyobbak. Az pedig, hogy a minőségi oktatást a tervezet benyújtói az egyház közreműködésével látják biztosítottnak, szintén nem meglepő, lévén az illetők a KDNP képviselői. Nyilvánvaló, hogy a kereszténydemokraták minél több egyházi fenntartású iskolát szeretnének.

Csakhogy az Alkotmánybíróság 4/1993. sz. határozatában leszögezi, hogy "ahol az állam az állami iskola épületét egyházi tulajdonba adja, azok számára, akik nem kívánnak egyházi iskolába járni, ténylegesen és úgy kell lehetővé tennie állami iskola látogatását, hogy ez ne jelentsen nekik aránytalan terhet". Vagyis a legkisebb, egyiskolás települések, ahol a forráshiány a legnagyobb gond lehet, nem élhetnek az átadás lehetőségével. Önkormányzati iskolákat ott lehet átadni, ahol van alternatíva. Az indoklásban szereplő forráshiányos települések megsegítése tehát nem lehet a valódi érv.

Járhat viszont a módosítás egy olyan fontos következménnyel, amelyre a beterjesztők vagy nem gondoltak, vagy nem akartak gondolni, vagy nem árulják el, hogy gondoltak rá. Az, hogy az önkormányzatok szinte költség nélkül, sőt költséget csökkentve átadhatják az iskolákat az egyháznak, fokozhatja az amúgy is élő iskolai szelekciót. Az egyházi iskolák ugyanis válogathatnak a felvételinél, sőt a hátrányos helyzetűeket sem kell felvenniük - szemben az önkormányzati körzetes iskolákkal. Vagyis ha egy önkormányzat átad egy iskolát az egyháznak, akkor nagyobb valószínűséggel járnak majd magasabb státuszú diákok oda, mint az átadás előtt. Ha egy önkormányzat eddig nem szerette volna, hogy az egyház elszipkázza a magasabb státuszúakat (de hitt abban, hogy fontos az egyház jelenléte a városban, vagy volt igény az egyházi oktatásra), akkor olyan közoktatási megállapodást kötött, amelyben megszabta, hogy az egyházi iskola sem válogathat. A módosítás után erre nem lesz lehetőség. Az átadott iskola, ha akar, szelektálni fog. Persze ennek a logikának a fordított változatára is akad példa. Ha az önkormányzat nem képes arra, hogy méltányos (azaz nem szegregáló) iskolarendszert működtessen, az egyházi átadás lehet a megoldás. Az adott egyház elvállalhatja olyan diákok oktatását is, akikkel mások nem akarnak együtt tanulni. Az önkormányzat pedig kibújik a törvényi kötelezettsége alól. Az önkormányzati iskolák egyházi átadása mindkét esetben növeli a települési iskolák közötti szelekciót.
*
A módosítás ebben a formájában nem lesz képes arra, hogy segítsen az egyiskolás és forráshiányos települések gondjain. Valószínű, hogy nagyobb, több iskolát is fenntartó településeken az önkormányzat - ha eddig ezt még nem tette meg - elgondolkodik majd azon, hogy az egyik iskoláját mégis egyházi fenntartásba adja. Így nem csupán spórol az ügyleten, de - ha az egyházi fenntartású iskola szelektál - felteheti a kezét is: "én szerettem volna, hogy az egyház is segítsen a törvényi integrációs előírások betartásában, de nem tartotta be a megállapodásunkat".

Az iskolaátadás szabályozásának gyors megváltoztatása szimbolikus lépésnek tűnik, ami úgy javítja a fenntartók egy fontos típusának alkupozícióját, hogy ennek hatását jelenleg senki nem képes megbecsülni. Nem készültek vagy nem nyilvánosak a hatástanulmányok a módosítás hosszú távú hatásairól. De a fentiek alapján elképzelhető olyan kimenetel is, amely a szelekció irányába mutat. Ezt az utat pedig már ismerjük - és azt is tudjuk róla, hogy nem az, amin járni kéne.

A szerző oktatásgazdász, forrás: Magyar Narancs
*

2012. április 17., kedd

Kötelező reformátusként tagozódni, vagy el lehet menni? ( - az oktatás határain túl)

Ócsa egyetlen általános iskolája, ami jelenleg még önkormányzati fenntartású, változás előtt áll.

Mint talán ismert, az intézményeket a finanszírozási nehézségek és politikai célok okán átszervezik.
A korábban megyéhez tartozó ilyen intézményekben, (mint a Bolyaiban is) előfordult, hogy fűtés és étkeztetés nélkül maradtak a tanulók. Ez egy indok illetve alap is egyben arra, hogy az állam közbeavatkozzon és így átvegye ezen intézmények irányítását.

Nos a Halászy is valahogy ilyen alapon az állam fennhatósága alá kerülne, mondván erre az önkormányzatoknak nincs pénze. Erre a példa a megyei önkormányzat intézményrendszere, ahol tulajdonképpen a probléma generálódott.. Így ezzel az átszervezéssel, mint amolyan kormányzati államosítással, a helyi önkormányzat hivatala mentesül a fenntartási teherviselés alól. Az iskola dolgozói, a pedagógusok jogviszonya megváltozik.
Ezt követően minden teher, költség és ügyvitel az államé.

A kép azonban még nem tiszta.
Állítólag az önkormányzatoknál marad az iskolák vagyona, a tulajdonjogot nem érinti a közoktatási intézmények átadásának-átvételének folyamata – erre utal  Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár egy-egy nyilatkozata.

Mint ismert, 2013. január 1-jével a települési önkormányzatok köznevelési intézményei állami fenntartásba kerülnek, az önkormányzatok pedig köznevelési szerződés keretében vállalhatják az intézmények további működtetését.

A helyi önkormányzat ha úgy dönt, megtartja az önkormányzati intézményt és viseli, vagyis fizeti annak költségeit. Ez esetben az állam csak a minimális normatívákat állja. 

Ócsa önkormányzata ezekből kiindulva, valahol félúton egy köztes megoldásban gondolkodik, mert szeretné az államnak átadni az iskolát, és mert szeretné a befolyását megtartani az épület és a személyi állomány vonatkozásában.
Ezért egy olyan kooperációban gondolkodnak, ami által elegendő beleszólást és mozgásteret tarthatnának meg, de a finanszírozás vonatkozásában az egyházi intézményekre fordítható keretet hívnák elő.  Erre hívnák be az iskolába az egyházat.

Ócsa városa súlyosan eladósodott. Országos szinten a 3200 település között az egy főre jutó adósságállományi listán a 29. helyet töltöttük ki 2011-ben.
Ócsán a lakossági adóterhelés magas, a termelő tevékenységből származó árbevétel alacsony.
Ahogy tudjuk, a FÉG több millió adót nem fizetett be a városnak, amiről a tulajdonosváltással a városvezetés gyakorlatilag le is mondott. 
A Bata Ltd hosszú évekig szintén nem fizetett iparűzési adót, így a városnak onnan jelentős kiesése származott.  Ezt egy jelenlegi megállapodás alapján a város szinte el is engedte a cégnek, ami által megnyílt a lehetőség, hogy a Bajcsy mentén egy új üzemegységet építsen a vállalkozás.

Ettől persze sem több munkahely, sem jelentős árbevétele nem lesz a városnak. Sőt a korábbi veszteségeket, mint kintlévőséget sem szedik be, sokkal inkább elengedik, leírják a cégek számára.

Így Ócsa nem hogy rendezné pénzügyi helyzetét, hanem tovább sodródik a válság kilátástalanságában.
Most ebben a társadalmi és pénzügyi közegben jön elő azon elképzelés, hogy a Halászy Károly iskolát a város valahogy átmentse.
Az iskola önkormányzati tulajdonban tartása pénzügyi csőd lenne. Eltartására nem képes sem az önkormányzat, sem a lakosság. Egyszerűen nincs rá pénz.
Azonban állami kézbe adását nem szeretné a városvezetés, mert akkor arra már nem lesz ráhatása.
Ez a ráhatás, mint befolyásolás meg azért fontos a honatyák számára, mert jelentős érdekeltséggel bír, hogy a pedagógusokat vonzásban tudják tartani az  önkormányzati, politikai karrierjük építése ügyében.

Az elkötelezett pedagógust a munkahelyi függőség és fizetési elkötelezettség jellemzi.  Ha ezt az önkormányzat tartja kézben, ha helyi képviselő határozza meg, akkor ezzel befolyásolja a véleményalkotást, a függetlenséget, vagyis elkötelezetté, kiszolgáltatottá teszi a nevelő-oktató garnitúrát, a pedagógust.
Erre azért van szükség, mert a képviselő-testületben és az önkormányzati bizottságokban jelentős a tanári szerepvállalás, a  részvétel. A pedagógus képviselőt, a bizottsági elnököt, az iskolai függőséget, át lehet fordítani önkormányzati és hatalombeli függőségé, ami kihat  a helyi döntéshozatalra, és a szavazásokra.
A felvetést nem folytatom, a következtetést nem boncolgatom tovább. Kérem, mindenki rakja össze magában és vonja le a sajátos konzekvenciát.
Ők a város formálói, döntéshozói ma, és ezt szeretnék konzerválni a jövőben is.

A háttérvázlat után visszatérnék a Halászy iskola ebbéli szerepére.
Mint ahogy tudjuk, az iskola igazgatói posztját egy olyan személy tölti be, aki nem lehetne az ami, mivel megfelelő és előírt szakmai gyakorlattal nem rendelkezett a pályázat kiírásakor. Az, hogy most mégis nyertesként, vagyis igazgatóként van jelen, az főleg Bukodi Károlynak és a mögöttes támogatottságnak köszönhető. Ezzel le is vezettük az elkötelezettséget és az visszatekintést. Vagyis az alapokat, a lojalitást.

A jelen helyzetben ezt szeretné a városháza megőrizni és megtartani. Ha ugyanis állami kézbe kerül a suli, akkor nem csak a gondoktól, az anyagi tehertől szabadulnak meg, hanem a ráhatástól és befolyásolhatóságtól is, hiszen a városháza már nem lesz munkáltatója az ott dolgozóknak.
Ráadásul új pályázatokat kell kiírni a vezető posztokra. A mostani igazgató valószínűleg ezen elbukik. Ezt szeretnék elkerülni polgármesteri szinten. 

Kovácsné Kovácsi Beáta igazgatónő, állítólag református elkötelezettséggel bír, ami önmagában nem hiba. Székben és pozícióban tartása az önkormányzat által fontos szempont a fenti levezetés alapján. Ellenben ez a továbbiakban nem lenne lehetséges, hacsak ki nem találnak valami  trükköset, avagy "okosat".

Ez az okoskodás az, hogy az iskolát valahogy átjátsszák, vagy átmentsék a Református Egyháznak, vagy azon keresztül maguknak. Ebben az összekötő, megbízható és kulcspozíciójú, de személyesen is érdekelt ember, Kovácsi Beáta igazgató.

Református elkötelezettsége vetekszik az önkormányzathoz köthető lojalitásával. Tisztában van helyzetével, és kötelékeivel. Kiválóan alkalmas a jelenlegi elkötelezettség megtartására, és a két különböző érdekek összekapcsolására. Megfelelő összekötője az egyházi és az önkormányzati politikai célok testet öltésének.
Ezért nem egy véletlen, vagy spontán ötlet az összekapcsolás.

A most alakuló, de elvben eldöntött folyamat felvetése és kérdése, hogy jó e nekünk helybéli városlakóknak, az ócsai közösségnek, a népességnek, hogy az iskola a jelen eljárás során a Református Egyház kezelésébe, jelentős részben önkormányzati ráhatás alatt az egyház uszályába kerüljön át, vagy inkább maradjon a "független" állam kezében?

Ez tehát a lét, vagy nem lét kérdése, amihez az itt élők, a helyben tanulók véleményét sem mint katolikus, sem mint ateistaként gondolkodó emberként nem kérték ki.
Pedig ehhez talán szükség lenne annak a közösségnek a meghatározó véleményére, amiben az érintett ember, mint aktívan érintett személy  jelen van. 
*

2012. április 15., vasárnap

Azoritákról, foglalkozásokról, és a cigányútra tévelygésről ( - Szűcstől a Kisbíróig)

Hónapokon keresztül tagadta Szűcs Lajos, a Pest megyei közgyűlés elnöke, hogy nem csak saját maga látogatott el az óceánon közepén fekvő Azori-szigetekre, hanem kísérője is volt Orgoványi Ágnes, Szűcs külügyi tanácsadója személyében. Mindez közpénzen.

És ezen a tényen az sem számít, hogy a lebukás után vezeklésül pár ezer forinton vásárolt csokoládéval "szúrták" ki a korábban éhezésre ítélt ellátottak "szemét".

Ahogy azt a Pest Megye Figyelő is megírta, tucatnál több Fideszes vezető látogatott el a Portugáliához tartozó festői szigetekre, az állítólagos európai roma stratégia megtárgyalására.
Csakhogy azon a környéken és az óceáni szigetparadicsomban egyetlen cigány kisebbségi sem él.  Ehhez inkább Gyöngyöspata, Olaszliszka, Enying, vagy Tatárszentgyörgy dukált volna.  


A kiutazás tehát "cigányútra" ment, de nem volt stratégiailag fontos ügy, avagy roma kérdés.  A kiruccanást és a kísérő uszályt (akár hozzátartozó, akár csak kedves), közpénzből etették, s reptették.  A villámlátogatás máig következmények nélkül maradt.  A szervező Szűcs Lajos nem kért bocsánatot, nem mondott le. Az előkerülő újabb fejlemények sem  változtatják meg ebbéli hozzáállását.  Magánügyként és titkokként kezeli az utazás mozzanatait, és lényegét.

Miért kellett "titkárnőket" is az Azori-szigetekre utaztatni, s nekik miből fizették a luxusutat? - kérdezte Bana Tibor országgyűlési képviselő, de választ nem kapott.
A Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége (MÖOSZ) hónapok óta se telefonos, se pedig írásos megkeresésre nem válaszol. A "titkárnő" pedig Szűcs doktor oldalán a Blikk által ismertetett tanácsnok volt. De, hogy miért volt szükség hölgykíséretre, arra ismét némaság a válasz.

Francine HUHARDEAUX, Alsace (France)
Head of Press & Communications 
Tel. +33 3 88 22 74 49
Mivel a megyei vezetők több médium érdeklődése ellenére sem kívánták megnevezni, hogy pontosan kik vettek részt az úton, ezért a Blikk című bulvárlap az Európai Régiók Gyűlésének sajtófőnökéhez, Francine Huhardeauxhoz fordult, aki a nyugati politikai normáknak megfelelően készséggel tájékoztatta a lapot. A szóvivő tájékoztatásából kiderült, hogy a 12 különböző megyéből való Fideszes vezető mellett további két fő is részt vett az utazásban, egyikük volt Orgoványi Ágnes.

A Dabasrégió Online Hírportál is beszámolt erről az Ócsai Kisbíróból ismert Moldoványi Ágnes tudósítása jóvoltából, de ez az anyag alig volt fent pár órát a világhálón, egy megkeresés után levették. Mára ennek a hírnek Szűcs Lajos választókörzetében és a dabasi régióban nyoma nincs. Mintha mi sem történt volna. A kérdés csupán az, hogy a távoli úthoz hasonlatosan ki fizeti a hallgatás árát? 


A Blikk egyébként a pontos utas listán kívül az utazás teljes költsége után is próbált érdeklődni több hivatalnál, ám mivel erre mindeddig nem kapott választ, bírósági eljárással próbálja kikényszeríteni a választ a megyék pénzét herdáló Fideszesektől. A tagadásba burkolódzás azért is érthetetlen, mivel mindezek az adatok közérdekűek, így nyilvánosak.

És ha már itt tartunk, akkor zárójelben megjegyezném, hogy ez a nyilvánosság az Ócsai Kisbíróra költött milliókra is vonatkozik. Ugyanis ez az a helyből vezérelt önkormányzati újság ezidáig szintén nem hozta nyilvánosságra a reklám bevételeit és  az önkormányzat sem a ráfordított közpénzek összegét. Csupán annyit tudni, hogy a Bukodiné elnökölte Kulturális Bizottság fennhatósága alá tartozó lap felett Horváth Tamás rendelkezik és hogy évi ötmilliót irányoztak elő rá tavaly. Ez az összeg az önkormányzati ülésen elmondottak szerint az idén sem változik. Részletes elszámolást azonban nem tettek közzé. Bukodiné és Horváth úr ezt amolyan "azori-mód", elhallgatva, vagyis titkon kezeli. Persze Szűcs Lajos példáját nem csak ebben, hanem a lemondásukat illetően is megegyezően kezelik.  
*