A mi (kis)városunk - Ócsa

Ilyen város nincs még egy!
Itt minden máshogy történik, és általában az is rosszul. Ha egyszer lesz itt vezetőváltás, ez a blog lesz a vádirat.
(De kisvárosunkat mi így is szeretjük ... - Ámbár, megvan a saját véleményünk.)

2012. május 31., csütörtök

Napi aktuális képekben ( - alsópakonyi tájfotó)

Felhők jöhetnek, mehetnek, még az évszakok is változhatnak, azonban táj mindeddig alig változott.

Alsópakony  -  fejlesztésre várva ( - tónusváltás előtt)

Alsópakony a fejlesztést követően ( - evolúció után)



És megbélyegzetten ( - büszke gazda mód)


Nem tudom, észrevették-e, hogy a kép közepének balján a kék színű flakon változatlanul jelöli és uralja a tájat. 
*

2012. május 30., szerda

Például: - Durván drágulhatnak a bölcsődék ( - nyertesek és vesztesek)

Mint ismert, Ócsa városa az alsopakonyi újtelep kormányzati elképzelései és építési tervei kapcsán döntött úgy, hogy feladja korábbi elképzeléseit és a testületileg támogatott családi napközi helyett bölcsőde építésbe és óvoda bővítésbe kezd.

A mai testületi ülésen a város polgármestere örömmel jelentette be, hogy Ócsa az erre benyújtott pályázaton támogatást nyert. Ezért aktualitásként egy példával szeretnénk illusztrálni az ebbéli társadalmi viszonyokat, a jelenbeli állapotok rajzolataként.

A bölcsődék 5 százalékában már biztosan bevezetik az étkezési hozzájárulás mellett az úgynevezett gondozási díjat.

A szülők a díj bevezetése után havonta akár 40 ezer forintot is fizethetnek az önkormányzati bölcsődei helyekért - írja a hirado.hu. A gyermekvédelmi törvény január elsejétől teszi lehetővé, hogy az önkormányzatok gondozási díjat állapítsanak meg a bölcsődékben.

Nem biztos, hogy megéri majd önkormányzati bölcsődébe vinni a gyerekeket, a gondozási díj ugyanis a legtöbb családnak jelentős plusz terhet jelenthet.

A bölcsődei dolgozókat tömörítő szakszervezet attól tart, ha a legtöbb szülő nem íratja be bölcsődébe a gyerekeit, nemcsak az intézményekre, a dolgozókra sem lesz szükség.

Szűcs Viktória, a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke szerint a normatívát kellene rendezni úgy, hogy az önkormányzatoknak megérje fenntartani a bölcsődéket, és ne a kisgyermekes szülőket terheljék.

Eddig az ország bölcsődéinek 5 százalékában döntöttek a gondozási díj bevezetéséről. A főváros legnagyobb kerületében azt mondják, rákényszerülnek az új térítési díj bevezetésére, ugyanakkor azt ígérik, senkinek sem kell az erején felül fizetnie.

„A jövedelem százalékában szeretnénk meghatározni azt, hogy mekkora térítési díjat fizessenek a családok. Itt ez azért is fontos, hiszen akkor a kevesebbet keresők jóval kisebb mértékben, a jobban keresők, a többet elbíró családok sokkal nagyobb mértékben vennének részt a bölcsődei térítési díjakból” – nyilatkozta az m1 Híradójának Fohsz Tivadar, a 17. kerületi Önkormányzat alpolgármestere.

A legtöbb önkormányzat a közeljövőben dönt arról, hogy miként vezetik-e a bölcsődékben a gondozási díjat.

Forrás: 168 óra online.hu
*

2012. május 29., kedd

Várakozás, vagy kivárás ( - némi bizonytalanság, de türelem, válasz is lesz)

A fordulat éve is lehet az oktatás világában a következő tanév. Várhatóan változás lesz az új közoktatási, szakképzési és felnőttoktatási törvényben. Strukturális és személyi változások lehetnek idővel helyben is. 

Az egyházi kötelékbe kerülés  rémével fenyegetett Halászy Károly Általános Iskolában nem a reformátusok határozzák meg a tanrendet szeptemberben.
Ezzel szinte már borítékolható, hogy az alapfokú oktatási intézmény átkerül állami irányítás alá. Az oktatás világát érintő változások legtöbbjére azonban még várni kell. Sajtóhírek szerint a szaktárca ősszel terjeszti be a módosított közoktatási, a felsőoktatási, és várhatóan a felnőttképzési törvényt is. A hazai oktatáspolitikában minden bizonnyal a fordulat éve lesz az előttünk álló új tanév.

Részben helyben is új világ kezdődik, hiszen az eddigi városi fenntartású alapfokú intézmény jövőbeni struktúrát az önkormányzat helyett már az állam fogja meghatározni. Ez nagyobb biztonságot és némi függetlenséget jelent a pedagógusok számára a jelenlegi és a korábbi viszonyokhoz képest.
Tanulólétszámban valószínűleg nem lesz gond, ha hinni lehet Horváth Tamás alpolgármesternek, aki elmondta, hogy Alsópakonyra az első hullámba beköltözőket az iskola tudja fogadni. Korábbi nyilatkozataiban arra is kitért, hogy akár még két új első osztály indítására is készek. Szeptembertől azonban ez a gond nem terheli, hiszen az állam gondoskodik majd a fenntartással járó ebbéli feladatokról.
Azonban Alsópakony telepesei és a Halászy iskola tanulóinak ügyeiben  még számos fontos kérdés válasz nélkül maradt.

Az ilyen, és az ehhez hasonlatos esetekre világít rá a Magyar Önkormányzatok Szövetsége.

Szerintük a köznevelési törvény sok fontos, olykor nélkülözhetetlen elemet tartalmaz, ám a tervezett átalakítások sokszor nem kellően átgondoltak, hiányoznak a törvényt kiegészítő végrehajtási rendeletek, nincsenek tisztázva a finanszírozási kérdések, és túlságosan kevés az idő az átállásra, ami igen nehéz helyzetbe hozza az önkormányzatokat – derült ki a Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ) „Bölcsődétől az egyetemig” címmel rendezett szakmai konferenciáján, amit május 15-én, Gödöllőn tartottak.

A konferenciát megnyitó Gémesi György MÖSZ elnök után Dr. Madarász Hedvig, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EEMI) Közoktatási Irányítási Osztály főosztályvezető-helyettese ismertette a Nemzeti Köznevelésről szóló 2011. CXC. törvény felépítését, s az abban foglalt legfontosabb újdonságokat. Kiemelte, hogy a törvény szakaszosan lép hatályba 2012. szeptember 1. és 2016. szeptember 1. között, s ez idő alatt a jelenleg hatályos közoktatási törvénnyel párhuzamosan alkalmazandó. Dr. Madarász Hedvig felhívta a figyelmet arra is, hogy a köznevelési törvény a közoktatási törvénnyel ellentétben kerettörvény, melynek számos fontos részletét – például a finanszírozást vagy a díjkötelezettséget érintő kérdéseket – más ágazati törvények (ÖTV, szakképzési törvény) szabályozzák, illetve azok végrehajtási rendeletek tartalmazzák majd, amelyeken jelenleg is dolgoznak az EEMI munkatársai.   
Michl József, országgyűlési képviselő, Tata polgármestere kiemelte a pedagógusi életpálya modell jelentőségét, ahol már nem az életkor, hanem a szakmai tudásszint határozza meg a jövedelmet, s azt, milyen előnyös az önkormányzatok számára, hogy az állam fizeti a pedagógusi béreket, hiszen így nem ismétlődhet meg a 2002-es eset, amikor a tanerőket is érintő 50 százalékos béremelést az önkormányzatokra hárították. A képviselő a hiányzó rendelkezések megszületéséig türelmet és együttműködést kért. 

A bölcsődei gyermekvédelmi-és nevelési kérdésekről Szűcs Viktória, a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke beszélt, számos beszédes statisztikai adatot ismertetve. Elmondta: a bölcsődék száma az 1985-ös 1293-ról 2010-re 668-ra csökkent, igaz a mélypont 2003-ban volt, amikor mindössze 515 intézmény működött. Jelenleg 110 százalékos a bölcsődék feltöltöttsége, és még mindig akad 10 olyan tízezer lakosnál népesebb település hazánkban, ahol a törvényi kötelezettség ellenére sem működtetnek bölcsődét. Szűcs Viktória sajnálatosnak nevezte, hogy a bölcsődéknek jutó normatíva csökkenő tendenciát mutat, ráadásul a legkisebbeknél is kilátásba helyezték a feladatfinanszírozási rendszer bevezetését. A már számos helyen megszavazott bölcsődei gondozási díj – amit az étkezési hozzájárulással együtt kell a szülőknek fizetniük – összege településenként változó, átlagosan 10-15 ezer forint havonta.     

Ócsán erről  Horvát Tamás még nem nyilatkozott, viszont azt sem jelezte sehol, hogy szeptemberre, a várható pakonyi újfalu  nyitásával egyezően a városban egy bölcsőde is fogadná a jövevényeket. Ez némi bizonytalanságra utal. A helyi óvoda bővítéséről is csak szűkszavúan annyit tett hírré, hogy legalább 3 új csoport bővítésére pályáztak. Mint a blog korábbi bejegyzéséből tudhatjuk, ennek tervezési díjait már korábban megszavazta a fideszes képviselőtestület.

Azonban, hogy Alsópakony-újtelep, vagy a kibővített óvoda nyit-e előbb, az továbbra is talány marad.
A jövőben azonban erre is lesz majd válasz.
*

2012. május 28., hétfő

Pünkösd hétfő gyanánt ( - LK. 12,32 - aktuális)

Jézus mondja: „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!”

Érdemes megfigyelni, hogy minden ünnepünk magában hordozza a félelem karakterét is. Karácsonykor a Jézus születését hírül adó angyaloktól rémülnek meg a pásztorok. Húsvétkor az üres sír láttán lesz teljes bizonytalanság az asszonyokban és a tanítványokban. Pünkösdkor pedig először a  tanítványok voltak félelemben, majd az események láttán nagy zavar keletkezett a városba zarándokolt zsidók között is. Mert az, amikor Isten közvetlenül „belenyúl” az ember életébe, s a világ menetébe, az félelmetes. De minden alkalommal elhangzik az isteni vigasztalás is: Ne féljetek! Mert valójában félelmetes az, amikor az Isten belenyúl az ember életébe, de nem attól kell félni, hogy ő belenyúl az életünkbe, hanem attól, ha nem nyúl bele, ha azt tapasztalhatjuk meg, hogy az Isten nem nyúl bele az életünkbe.

S azért lett valójában ünnep a keresztyének számára minden ilyen látszólag félelmetes esemény, mert megtapasztalták, hogy ezeken keresztül az Isten valóban a békességünket akarja. Isten emberré lett – Jézusban áttörte az Isten és ember közötti nagy falat! S mindezt azért tette, hogy számunkra elérhető legyen az Ő szeretete. Isten legyőzte a halált, és a hatalmas kő elhengeríttetett a sír elől. S mindezt azért tette az Isten, hogy megláttassa velünk, tőle semmi nem választhat el, mert Ő még a halál felett is Úr. Isten   elküldte a Lelkét, hogy legyőzze a belső félelemeinket és megtörje a hitetlenséget. S immár tudhatjuk, hogy Isten nem hagy bennünket sohasem árván. Erről szól ez a vigasztaló mondat is! Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!

Nem tudom, hogy te milyen érzéssel hallgatod ezt a mondatot. Azt azonban már tudom, hogy nem mindenki hallgatja ezt a mondatot egyforma lélekkel. 

Pünkösd legyen ezért a megvigasztalódás ünnepe!  Minket, kicsiny nyájat, erősítsen meg a Vele való közösségben Isten vigasztaló Lelke!

Ámen

Kivonat Bence Imre Esperes 2009.06.01.-ei ünnepi igehirdetéséből. 

*

Két dolog végett választottam ezt a részletet: 
- az egyik ok, hogy ezt Pünkösd alkalmával egy evangélikus gyülekezet előtti igehirdetéskor mondta el a tiszteletes;    
- a másik pedig, mert úgy érzem, ennél nem is lehet aktuálisabb egy lelkészi prédikáció a városunkat illetően, a nemrég lezajlott eseményeket követően.  

Ezzel úgy gondolom, az egyházi hívők, katolikusok és reformátusok is megnyugodhatnak és áldással békében élhetik megszokott életüket ugyanúgy, ahogy az egyházon kívüliek is kényszer és félelem nélkül vehetnek részt az embertársaik  által létrehozott kisvárosi közösségben.

*

2012. május 27., vasárnap

Szentlélek eljövetele és a Pünkösdvasánapi zarándoklat ( - Mária-kegyhely)

A pünkösd újszövetségi egyházi ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek eljövetelének emlékét üli meg. Eredete az ószövetségi zsidó ünnep, héber nevén Sávuot, a törvényadás (tóra adásának) emléknapja és az új kenyér ünnepe. 

A Szentlélek ezen a napon jött el Jézus Krisztus és a Krisztusi Egyház anyjára, legszentebb Szűz Máriára, valamint az apostolokra, amely ezt a napot új tartalommal töltötte meg a keresztények számára: És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok. (Apostolok Cselekedetei 2. fejezet, Károli Biblia)
Pünkösd: Szentírásból ismert Húsvét után az ötvenedik napon tartják
Így pünkösdvasárnap (a nyugati kereszténységben) legkorábbi lehetséges dátuma: május 10., a legkésőbbi pedig június 13. Görög nevének (pentékoszté) a jelentése is 50, a magyar pünkösd szó ebből származik.
Hasonlóan a húsvéthoz, egész héten át tart, de csak két nap nyilvános ünnep. Tertullianus régi ünnepnek nevezi, tehát az apostolok idejéből való. A katolikus egyházban van vigíliája böjttel, amelyen keresztvizet szentelnek. A bérmálás szentségét pünkösd ünnepétől kezdve szokás kiszolgáltatni a római katolikus egyházban. Az ünnepről május hónapot pünkösd havának is nevezik.

Az egyik legfontosabb magyar Mária-kegyhely Csíksomlyón található. A 15. századból maradt fenn az első írásos emlék, amely beszámol a pünkösdi zarándoklatról. A katolikus hívek pünkösdszombatra érkeztek meg a csíksomlyói kegytemplomhoz, majd mise után felvonultak a két Somlyó-hegy közé. A népszokás ma is élő hagyomány, a csíksomlyói búcsú a magyarság egyetemes találkozóhelyévé nőtte ki magát.


 Egyre többen látogatnak el pünkösdvasárnap az ezeréves határhoz
Hagyománnyá vált immár, hogy a csíksomlyói pünkösdi búcsúra úgynevezett zarándokvonatokkal érkező magyarországiak vasárnap a Gyimesekbe, az ezeréves határhoz is ellátogatnak, ahol mise, illetve kulturális program várja őket. 


 Csíksomlyó búcsújáró hely jellegét az adja meg, hogy már a XV. században virágzik a Boldogságos Szűz Mária tisztelete a székely nép körében. A környék népe, Mária-ünnepeken Somlyón gyűlt össze.
IV. Jenő pápa az 1444. évi körlevelében arra buzdítja a népet, hogy legyenek segítségére a ferenceseknek a templomépítésben. Viszonzásul - a kor szokása szerint -, búcsút is engedélyezett a jótevőknek. A templom építését azzal indokolja a pápa, hogy "a hívek nagy sokasága szokott összejönni ájtatosságnak okából és gyakorta nem szűnik odagyülni, Máriát tisztelni".
Azóta is megszakítás nélkül tart a zarándoklat Csíksomlyóra, Szűz Mária tiszteletére.
1567-ben újabb fordulat következett be a búcsújárásban. A hitújítás korában János Zsigmond, erdélyi fejedelem, haddal akarta a színtiszta katolikus Csík, Gyergyó és Kászon népét az unitárius vallás felvételére kényszeríteni. Csík, Gyergyó és Kászon népe, István gyergyóalfalvi plébános vezetésével fegyvert fogott hitének védelmére. 

A gyülekező Csíksomlyón volt, pünkösd szombatján. Isten kegyelmébe ajánlották magukat és Szűz Mária segítségéért esedeztek, majd elindultak a Hargitára, szembeszállni a hitújítók hadával. Ezalatt az idősek, az asszonyok és a gyermekek Somlyón maradtak és győzelemért imádkoztak. A csata diadallal végződött. A győztesek nyírfaágakkal ékesítették fel lobogóikat és úgy vonultak le a Hargitáról. 
A templomban maradt nép elébük ment, és együtt jöttek vissza hálát adni a győzelemért és megköszönni a Szent Szűz segítségét. Ennek a történelmi eseménynek emlékére fogadalmat tettek, hogy ezután minden évben, pünkösd szombatján elzarándokolnak Csíksomlyóra. Ezt az ősi hagyományt őrzi és folytatja a mai napig Mária népe. Ugyancsak az eredeti hagyomány szerint, nyírfaággal kezében, vagy a járművét feldíszítve tér haza otthonába.

Csíksomlyó most is a katolikus székelység hírneves búcsújáró helye. Most már a más vallású keresztény hívek is szívesen vesznek részt a búcsújárásban. A Szűzanya iránti tiszteletben a buzgóság az idő mulásával sem lankad. Év közben is szüntelenül özönlik a nép Somlyóra Máriát tisztelni, köszönteni, előtte imádkozni. 1990 óta minden évben több százezer ember zarándokol Somlyóra és vesz részt a Szűzanya tiszteletére tartott körmeneten, szentmisén.

A kegytemplom és a búcsú értékes tárgyai közé tartozik a főoltár bal oldalán található Labarum, amit a nép labóriumnak nevez. Amikor a papság ezen jelvénnyel az élén felér a Kissomlyó hegyen lévő Salvator kápolna elé, eléneklik az "Egészen szép vagy Mária" éneket és azután folytatódik tovább a körmenet.



A világ érdeklődési körébe került az utóbbi másfél évtizedben a Nagy- és Kissomlyó közötti térség, az úgynevezett: Nyereg. 


Az 1990-es években annyira megnövekedett a pünkösdi zarándokok létszáma, hogy a kegytemplom és a körülötte lévő térség nem tudta befogadni a többszázezerre menő búcsúsok tömegét. Ezért 1993-ban Oltáremelvényt építettek a nyeregben és oda irányították ki a keresztaljákat, és a zarándokcsoportokat. 
 
 
Ott tartották meg az ünnepi szentmisét. A kezdeményezés bevált és íme, immár 16 éve, (2008-ban) nem is lehetne elképzelni a pünkösdszombati ünnepi szentmisét más helyen, mint a Nyeregben. A Hegyre az a megfontolás is vezetett, hogy ősi szokás szerint a pünkösdszombati búcsús ünnephez hozzá tartozott a körmenet a Kissomlyó hegyére. Jelen esetben a szent Hegyre való fölmenés és lejövés képezi a hagyományos körmenetet. 1996-ban jótékony támogatótól, Magyar Kormánybeli tisztségviselőktől nyert segélyből, terveztetett a csíksomlyói plébános, Makovecz Imre műépítész mérnökkel egy új oltáremelvényt, amelyet formájáról Hármashalom oltárnak neveztek el. Az akkori közös megegyezés szerint pünkösd ünnepén használja a ferencrend, - annál is inkább, mert a kolostor tulajdonát képező területre épült, - más alkalommal, szűkség esetén a csíksomlyói plébános. Megjegyzendő, hogy az adományozó jótevők az oltárépítésre szánták az összeget, csak a munkálat elvégzését bízták a csíksomlyói plébánosra. 

 *

2012. május 24., csütörtök

Köszönetnyílvánítás és sajnálatkifejezés ( - mindez megér egy misét)

Ezúton, és most szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik úgy gondolták, hogy a helyi iskola ügye "megér egy misét" - hogy stílszerű legyek.

Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki fel merte vállalni azt, hogy nevét adja azért a kiállásért, amit az iskoláért, a diákságért és a jövőért tettek. Ez a tett higgyék el nagy jelentőséggel bír, hiszen az iskola falain belül, a tanári karban sem volt akkora összetartás és kiállás, hogy ezt a nyílt kiállást fel merjék vállalni.


Akik hívtak, írtak, jelentkeztek, vagy spontán csak csatlakoztak és aláírtak, azok nem magukért, hanem egy célért, egy eszméért, egy hitért álltak ki. Az iskola átadása, az alapszintű oktatás áruba bocsájtása több mint egy úri huncutság, vagy elvbeli megállapodás. Az iskola egy olyan intézmény, ahova a politika nem nyerhetne belépőt. Sajnos azonban a kötelékek és a régi kötődések már felosztották ezt, és érdekeik játszóterévé tették. Pedig itt semmi másról nem lehetne szó, mint a tisztességről, a nevelő-oktató munkáról, a tanításról. Ehhez erkölcs, tanító, ismeretet átadó pedagógus kell. Az általános iskola a gyerekkor meghatározó része. A szülői házból kikerülve  a gyerekből tanuló válik. Ismeretanyagot, viselkedéskultúrát, életformát kezd kialakítani az elkövetkezendő évek során. Gyakorlatilag az iskolára, és annak tanárára, a megvalósítandó pedagógia programjára bízzuk a gyereket. Lányainkat, fiainkat kiadva, az iskolára bízzuk. Ehhez feltétlen bizalomra van szükség.  A kis ember itt alakul át ismerettel rendelkező, kamasszá, némelyikük akár érett, végzős diákká.  Ehhez valóban szülői bizalomra van szükség Ehhez azonban az iskolának "tisztának", befolyásmentesnek kell maradnia. Most azonban  bizalmunkat vesztve meginogtunk.
Ebben a mostani elképzelésben és a huncut eljárásban pont ez volt a legnagyobb baj. Az önkormányzat a törvényi változást megpróbálta kihasználni, és azt a maga javára fordítani, hogy a jelen formában ismert és elismert befolyását fenntartani, illetve átmenteni tudja. Az iskola vezetése ehhez a törekvéshez igazodva sorolt, a sajátos érdekek mentén. Megindult az intézményen propaganda, a győzködés, majd a ráhatásos "hittérítéses" akaratnyilvánítás. Minden egy irányba mozdult, egy cél felé tört.
Ez nagy hiba volt, mert ezzel azonnal megindult az épületen belüli szellemi erózió. A tanárok, a szülők megosztottá váltak. Még a kiskorú gyerekek is a szerepet kaptak és porondra kerültek. Ez nagyon kétes, és visszás viszonyokat keltet. Az iskola tanárai közt jó páran nyomást éreztek és megosztottságot tapasztaltak. 
Közben a városvezetés, az önkormányzat, a rendelkezésre álló minden eszközt megragadott, hogy erről a színfalak mögött zajló eseményről szinte mindent elhallgasson. Egyetlen értesítés, tudósítás, hír nem jött ki a városba. A nem sűrűn látogatott hivatalos honlapra is csak 18-a után került fel egy semmitmondó közlemény, - amit azóta levettek. Közben a város lakossága már lázban égett, szinte forrongott. A reformátusok felvértezve a templomból jövet  kész tényként kezelték az átvételt, miközben a más vallásuk értetlenül álltak a történések előtt. Az internet világában nem jártas nem is tudta követni az eseményeket, mert sehol nem volt olvasható egyetlen anyag erről. Csak a világhálón kalandozó értesülhetett az események alakulásáról.   Csak egy névtelen kiadvány, de az nem érhetett el jelentős áttörést. Eredményessége, hatásossága kétséges. Azonban két dologra mégis rávilágított. Mégpedig arra, hogy az iskola élete megvoltozott, az intézmény megosztottá vált, a napvilágra kerülő belső tájékoztatások elfogultak, sandák, és nem a teljes valóságot tartalmazzák. A hivatalos tájékoztatások sora egyetlen cél érdekében, egy síkon futottak és ekként lettek tolmácsolva, annak érdekében, hogy hallgatóságot a református-kötelékbesorolást segítsék. Ezt többen megtévesztésnek, becsapásnak nevezték. Az iskola ebben a légkörben már nem tölthette be a tőle elvárt feladatát és szerepét. A Halászy iskola közintézményből egy szavazócentrummá vált, ahova még a közterület-felügyelőket is behívták urnaőrnek.  A közfeladatot ellátó hivatalos személyek ekként való igazgató általi felhasználása már nagyon nagy deficittel jár és súlyos problémát jelent. Az iskola napok alatt rengeteget veszített a presztízséből. Az eddig is nehézségekkel viselt igazgató olyan mértékű terhet és erkölcsi feladást rót a testületre, ami már az oktató nevelő munkát is veszélybe sodorta. A fő téma a választás, mint valami élet-halál, vagy a fennmaradás, elbukás, netán a túlélés kérdése lenne. Történt mindez az évzáró előtt, amikor az éves tanítói munka értékelőjével, az utolsó javítási lehetőségek kihasználásával, a javító feletetésekkel, a felelésekkel a még hátralevő dolgozati munkával kéne foglalkozni, nem pedig a diákok önrendelkezési jogával, a diákönkormányzat ez ügybeli ismétlődő bevonásával, avagy zaklató meghurcoltatásával. 
Az iskola érezhetően elveszítette az említett "tisztaságát", a "mindenek feletti tartását".

Az Ócsa Érted mozgalma az aláírásgyűjtéssel egy eldöntött játszmát hozott felszínre, s tárt a nyilvánosság elé. A demokrácia adta lehetőségeket kihasználva, - ami persze többeknek nem kedvezett - kezdett az utolsó pillanatban aláírásgyűjtésbe.  Ezt többen is hangoztatták, reményvesztetten. Mégis erre a kihívásra olyan szülők, lakók előtt nyílt meg a lehetőség, akiket az apparátus eleve kizárt a véleményalkotás jogköréből. Az ócsai emberek jó része, ekkor nagyon megfontoltan, viselve a terheket, érettségéről tett tanúbizonyságot, egyben kifejezve azt a jogát, hogy egyes helyi kérdésekben, ügyekben véleményt alkothasson. Erre a mai vezetőink alkalmatlannak tartották a népet. Ezt az egyik önkormányzati ülésen jegyzőkönyvbe is mondták, amikor a városi fórumot ilyen indokkal betiltották. Most ennek pótlására jött létre a blog, ami életképesnek bizonyult. A kitiltott lakosok pedig jó meglátásukról és alkalmasságukról állítottak ki jelenléti ívet. A veszett fejsze nyelét beleverték a fokába, és a vesztére álló játszmát az ülést megelőző napon tartott bizottsági ülésre már patt közeli helyzetbe hozta. Ezt jól példázta az ott megjelentek, és lezajlottak. A másnap tartott rendkívüli ülésre az állítólagos kezdeményező, a református lelkész már nem volt kíváncsi. A korábban nagy számban megjelenő presbiterek sem voltak jelen. A Katolikus és Baptista Egyház képviselte magát megfelelő szinten. Sokan mégsem akartak hinni a jelenésben. 
Aztán a polgármester első szavaival már előre bejelentette a végkifejletet, miszerint a református kezdeményezést a jelen állapotok szerint nem támogatják. 
A korábbi elvi hozzájárulásukat az akkori igenlést egységes tartózkodásra váltották. 

Ekkor azonban már közel több, mint 150 vélemény volt aláírt formában az egyik képviselő birtokában. 
Ezt Önök, aláírok adták. Egyesével, önként. az önkormányzat által kiváltottak alapján. 
Mindezért mások nevében is, de az Ócsa Érted egyesülés nevében külön is szeretnék köszönetet mondani. Mindannyiuknak. 
Köszönöm  az összefogást, a kiállást a segítő támogatást a névtelen tanárok, és nevüket nem vállalok helyett.
 Köszönöm az elveik mellett kiálló képviselők tartását, szavazatát.
Örülök, hogy Önökkel egy célért küzdhettem, dolgozhattam. 
Örülök, hogy az iskola az állami fenntartással "függetlenné" válhat. 
Függetlenné a helyi önkormányzati behatásokkal szemben azok alól, mert mint most tapasztalhatták, érezhetőn kárt lehet okozni egy-egy beavatkozással. 
Egyben sajnálatomat is szeretném kifejezni a református közösségnek, hogy ebben az ügyben úgy és akként használták ki és fel őket, hogy közben a hitéletüket, hitvallásukat használták ki. Sajnálom, ha úgy érzik egyesek, hogy felültették, vagy megvezették, de erről nem a más vallásúak, vagy a másként gondolkodók tehetnek. Az aláírásgyűjtés a véleményalkotás nem az egyház ellen, hanem az iskoláért folyt. 

Ócsa társadalma nem lehet megosztott. A különböző vélemények, a másként gondolkodás nem csak elfogadott és demokratikus, hanem a kortól elvárható dolog. Ezt az ember a tanulmányai során a tanárok bölcselmeiből és történelmi példákból merítheti. Ma más az ebbéli áttekintés, a jelen része.
Köszönöm, hogy ezt a meglátást, és ezt az ügyet többségében támogatták.

Az összegyűlt aláírásokat érdemi felhasználás nélkül az önkormányzat hivatalos helyiségében tanuk jelenlétében Inczeffy Szabolcs képviselő megsemmisítette, így azokkal semminemű visszaélés nem történhet.
Köszönöm a bizalmat a közreműködőknek, a segítőknek, az aláíróknak. 
Nélkülük, vagyis Önök nélkül mindez nem valósulhatott volna meg!
Elismerésem és köszönetem minden résztvevőnek.

Fodor László

2012. május 23., szerda

Tudósítás a döntéshozatalról és előzményeiről ( - rendkívüli beszámoló)

Ma 15 órára hirdette meg Ócsa város polgármestere a rendkívüli testületi ülést, melynek egyetlen napirendi pontja az általános iskola fenntartói jogának átadása volt. 


Ez a nagy horderejű, sorsdöntő kérdés a korábbi rendkívüli ülésen történt felszínre hozatala óta foglalkoztatta a közvéleményt, nem kis indulatokat generálva. Blogunk hír berobbanásától kezdve folyamatosan tájékoztatta az olvasóit. Április 17.-én jelent első ebbéli írásunk. Ezt követően napi szinten tudtunk újabb és újabb értesüléseket adni, végig kísérve ezzel az egész folyamatot a szóbeszédtől, az első rendkívüli ülésen történő elvi hozzájáruláson át a kibontakozó helyi véleménynyilvánítás megszervezésig, majd a mára hirdetett újabb ülésig bezárólag.
Végig itt voltunk, álltuk a sarat, és tolmácsoltuk a formálódó hangulatot. Ezalatt bontakozott ki az a meghatározó lakossági vélemény, hogy "a Halászyt nem adjuk".  Pedig a városvezetők és az őket támogató honatyák, nagyon egy húron pendülve elviekben már kész tényként kezelték az iskola református kezelésbe kerülését. Az egyház helyi képviselője két heti prédikációjában is kitérően foglalkozott az iskola dolgaival, bejelentve az oktatásban történő egyházi szerepvállalását az egyházközösségnek. A formálódó református egység, a teljes presbiteri tagságot megmozgatta céljai érdekében. Ezzel mint valami közösségi erő, szinte betört az iskolába, ahol propagandát indítva kezdett az érintett szülők és a tanárok meggyőzésébe. Ha az egyház politikai irányvonal, vagy párt lenne, akkor jogosan mondhatnánk, hogy semmi keresni valója az oktatás hétköznapjaiban. De mivel ez nem számít politikai tevékenységnek, ezért kimondottan nehéz ellene érvelni. Azt azonban mindenki tapasztalta, hogy a református-presbiteri iskolavezetés előnybe részesítette és érdekeinek megfelelően preferálta az egyház ezen ágának törekvését. Így ez az elfogult és a sajátos érdekeit szem előtt tartó vezetés az erkölcsi kötelezettségei és a jogi kereteinek mezsgyéjét átlépve küzdött az egyházi oktatás bevezetéséért. Ezért mindent bevetettek. Többször összehívatták a diákönkormányzatot, a szülőket, a munkaközösség képviselőit. Szeánszokat tartottak, előadásokkal győzködték őket. Szükségük szerint többször is kérdezve hozzáállásukat, megszondáztatták őket. A diákság képviselőinek nyíltan, majd titkosan is kellett választaniuk. A szülői munkaközösség tagjait ismételten urnákhoz szólították. Az iskolába járó szülök külön szavazólapot kaptak, aminek leadásához az igazgatónő még a közterület-felügyelőket is felhasználta. Szóval a meccs erős küzdelemmel zajlott, miközben a városban élőket az önkormányzat semmilyen formában nem értesítette.
Blogunk volt az első és egyetlen, aki ezt az egész, titokban zajló mozgalmat felfedte. Április 20.-án aztán már az ÓcsaPortál átvette a Megtörtént című beszámolónkat az első rendkívüli ülésről, amiről még az önkormányzati sajtó sem írt semmit. A blogon ekkor már markáns hozászolásokban erős ellenérzés kezdett előtörni. A Portál, egy hétre rá, 27.-én Halászy - Egyházi, kontra Állami címen a nagy közérdeklődésről számol be. Ekkor mi már túl voltunk a Cunamiriadón és a véleményzuhatagon. 26.-án közreadtuk a képviselő-testület két tagjának érveit.  Az újabb és újabb fejleményekről sorra írtunk.. Mi voltunk az elsők, akik közreadtuk az Ócsai Református Egyházközség megkeresését, akik az áldás, vagy átok gondolatát feszegettük, majd a reformátusok legyünk vagy szabadok kérdéskörét taglaltuk. Május 11.-éhez elérve, már az alkuló iskolabotrány kérdése foglalkoztatott minket. 14.-én az ellenzéki képviselők nyílt levelét publikáltuk, 15.-én pedig az Ócsa érted? nyílt levélben történő összefoglalója jött. 20.-ára a törekvések ellenére rendíthetetlennek látszottak a város urai.  Kilátástalannak tűnt minden mozgolódás, lakossági érvelés, véleményezés. Az ócsai emberek kiszorulni látszottak a beleszólás lehetőségéből. Ekkor tört elő az igény a lakosság bevonására egy aláírásgyűjtéses véleménykifejezéshez. A most hétvégén induló elképzelést cselekvés, és kibontakozó társadalmi összefogás követte. Míg egyesek szkeptikusan és már feladóan nyilatkoztak erről, addig mások félőn, vagy gyáván, netán kifogásokat keresve elutasították az aláírást, de voltak olyanok is, akik a szöveggel, vagy az idő rövidségével takarództak. Aztán ismeretlen önkéntesek, nem félő lakosok jelentkeztek és kérték, hogy nevükkel, aláírásukkal jelezhessék rosszallásukat az iskola ebbéli átadása kapcsán.
Egyre szélesebb körben vált ismertté a hír. A aláírásgyűjtéshez egyre többen jöttek.. Hétfőn még alig, aztán kedden már többen, míg most szerdán még többen voltak, akik aláírást adtak. Nem több, mint 3 nap alatt 150, szinte ismeretlen ócsai lakos kérte már az iskola állami fenntartását a református elképzelés ellenében. Ez nem kis teljesítmény, pár óra alatt. A mai ülésre az ellenzéki oldal ezzel a támogatottsággal megerősödve mehetett a meghirdetett döntéshozatalra. 

Ekkor még senki nem számított arra, amit egy névtelen olvasónk 12:17-kor  előre jelzett. Vagyis, hogy más döntés fog születni, mint az, hogy megkapják a reformátusok az iskolát. Még maga az igazgató is erre készülhetett, bár az roppant gyanús volt, hogy a korábban csoportosan jelenlevő presbiterek és a vitaindító lelkész már nem jöttek le. Tehát ők tudhattak valamit, amit az említett bejegyzést tevő is. Viszont képviselték magukat a Baptisták, és megjelent a katolikus pap is. Ezentúl még pár helyi lakos az városüzemeltetés vezetője, az iskola igazgatója, és a két közterületi felügyelő ült a hallgatóság soraiban. Összességében nem túl jelentősen, de a megszokotthoz képest sokan voltak. Elvégre mégsem egy csip-csup ügyről, hanem a 9 ezres város egyetlen általánosáról dönt pár ismert ember.

Bukodi Károly polgármester bevezetőjében azonnal megfogalmazta, hogy a mai nap nem javasolja a döntéshozatal azon formáját, hogy az iskolát egyházi keretek közt üzemeltessék. Indoklásában olyan érveket hozott elő, - hogy ez kiforratlan, az állami kezelés kérdése még nem tisztázott, és nem átlátható, - ami akkor is az volt, amikor még az elvi hozzájárulását adta az elképzeléshez.  Kifejtette, hogy ez nem vereség és nem győzelem, egyik fél számára sem, utalva arra a megosztottságra, amit ezzel az egész iskolaüggyel életre hívtak.
A polgármester ezt követően érdemi résszel, az iskolavezetés erőltetett szavazásával, nemigen foglalkozott már. Bár felolvasta a sok közül a diákönkormányzat egyik döntését, az SzMK ismételt eredményét, és a szülők véleményét, valamint a baptisták támogatását, és a katolikusok ellenzését. 


A több mint százezres látogatottsággal bíró blogunkra beérkező vélemények összegzését nem említette, hiszen a mi kimutatásunk szerint 80 % jobban bízik az állami oktatásban, mint a reformátusban. Mi csupán 7 % református támogatottságot mértünk, míg 11 % más elképzelést jobbnak vélne. 
Az iskolában az említett okokból adódóan természetesen más véleményt formáltak a megkérdezettek, bár jelentős áttörést nem értek el.  Az egész kikérdezés, az újra szavaztatás ingoványossá, hitevesztetté és képlékennyé vált. Sem érdemi szerepe, sem jelentősége nem volt. Ha nincs a blog, a Facebook  és a mögöttes népi támogatás, akkor biztos már a reformátusok szervezkednének az átvételen. A nagy érdeklődés, és az ellenérzések, a féltő fennhangok azonban megtántorították az erős elképzeléssel bíró korábbi támogatókat. 

Ezt látszik igazolni, hogy a korábban elvi támogatást biztosító Bukodi Károly polgármester, Horváth Tamás alpolgármester és a mögöttes képviselők,  Bukodi Jánosné, Buza Ernő, Gallai Zoltán, és Kardos Zoltán most már egységesen  tartózkodását adta a javaslathoz. A korábban elveikben az átadást nem támogató képviselők (Dönti Károly, Inczeffy Szabolcs, Török László) nemleges szavazataival az iskola státusza nem változik. 


Ezen a kiemelt jelentőségű eseményen a több milliós önkormányzati újság tudósítója ismét nem volt jelen. 
 *

Reformátussá alakulhat az alsópakonyi lakópark tanrendje is ( - H, mint helyi)

Valószínűleg reformátusok lesznek a bedőlt lakáshitelesek Ócsa-Alsópakony városrészében.


Legalábbis ez várható ma az előrejelzések szerint az önkormányzati szavazáson.

Ócsa város polgármester mára  hirdette meg egyetlen napirendi ponttal azt a képviselő-testületi ülést, ahol arról kell döntenie a honatyáknak, hogy a kisváros egyetlen általános iskoláját átengedi-e a reformátusoknak. 

A városban nagyon rossz a hangulat és erős kételyek vannak a fenntartóváltásos iskolaátadással kapcsolatban.  A helybéliek nagy számban tájékozatlanul, mások értetlenül állnak a kérdéssel szemben, míg többek rosszallják, ezt a Fideszes vezetők által erőltette elképzelés, és ütemet.

A szegény reformátusok azonban lehetőséget látnak a dologban. Számukra jól jön, hogy az iskola vezetése erősen kötődik mind a Fideszhez, mind a helyi református lelkészhez, aki korábban az önkormányzat szociálpolitikai ügyek bizottsági elnöke volt a mostani polgármester oldalán.
Így sokak szerint borítékolható a holnapi képviselői döntés végkicsengése, ami azzal a nem mellékes kihatással jár, hogy a  majd Alsópakonyra kényszerköltőző bukott devizahitelesek kénytelenek lesznek református tanrendben okulni alapfokon, az egyetlen helyi általános iskolában.

Az ügymenet gyorsasága és várható végkifejlete okán nem sikerült még megkérdezni ez ügyben senkit, nem hogy egy államtitkárt, vagy egy oktatásért felelős minisztert.

Talán egy országos hírcsatornának ez is sikerülhet, ahogy Ócsa városának az iskola fenntartóváltása.
*

2012. május 22., kedd

Iskolába' jártunk, szavazókat láttunk, szabad-e kérdezni? ( - exit poll)

Lakossági kérésre Ócsa egyetlen általános iskolájába látogattam ma fél hét után, hogy betekintést nyújtsak az ott most folyó, megismételt szavazásos véleménynyilvánításról.
 Most erről tudósítanék, eme beszámoló keretében.

Az esős kora este, nagy jövés-menés volt a Bajcsyn az iskola előtti szakaszon. Több autó áll a parkolóban és a bejárati kapu is nyitva volt.  A szülői munkaközösség tagjai jöttek szavazni az iskola további hovatartozását illetően.  A sarkalatos kérdés, hogy a református, részben presbiter iskolavezetéshez igazodva az egész általános átigazoljon-e a most eljövendő állami irányítás alól a Református Egyház fennhatósága alá. Ezt egy összetett szóval magyarázva, fenntartóváltásnak hívják.

Befelé menet az első kérdésem, hogy rendben zajlik-e a szavazás?
Minden kifelé jövő leszavazó szerint, igen rendben.  A második egy exit poll jelegű volt, ami furcsa eredményt hozott. A megkérdezettek, harmada elfogadta a reformátusok tájékoztatását, azt, hogy református kötelékbe kerül. Azonban az ezzel járó kötelmek kapcsán semmit nem tudtak. Két érdekelt szerint ökumenikus iskola lesz a Halászyból, legalábbis ezt publikálták feléjük, ezért elfogadják a fenntartóváltást. Többen nem mertek véleményt nyilvánítani, de voltak beszédesebbek, sőt ellenzők is.  Mindannyian arról számoltak be, hogy ma immáron másodszor szavaznak. Az első szavazásuk eredménytelensége folytán, valamint azért, mert a közel ötven megkérdezett tag nem maradt ott a korábbi elmagyarázós összejövetelen végig, aminek záróeseménye a volt a választás.
Egyik szülő arról is beszámolt, hogy a volt olyan külsős, akit elküldtek, nem engedték az urnához tegnap. Ráadásul az urnát az egyik közterület-felügyelő strázsálta. A nevét azonban nem tudta megmondani a jóembernek. A lényeg azonban nem is a nevében, hanem a jelenlétében van, hiszen ott, és ebben az ügyben, a kérdésfelvetésben, a lebonyolításban nincs semmi szerepe, sem hatásköre. A hivatalos személy látszatának keltése, megtévesztő, az egyenruha viselése és ilyenterű, e-célra történő felhasználása visszaélésgyanús, vagy talán jogsértő is lehet. Gondoljunk bele, hogy példul' az egyik szülő apuka magánidejében az egyik fegyveres testület ruhájában odaáll az urna mellé, és a szavazás tisztasága felett őrködik. Milyen jogon állhat oda egy nem illetékes köztestületi egyén akár egy fegyőr, parkolóőr, vagy közterületis a szolgálati mundérjában, ami egyben a beazonsosítására is szolgáló egyenviselet.  Azt sem értem, hogy miként engedhették oda az iskolavezetés részéről, vagy ami érdekes, miként vezényelhették az épület falai közé úgy, hogy ott semminemű hatásköre és feladat nem lehet. Főleg nem a rendes munkaidejében , vagy azon túl. Állítólag úgy állt ott az ember, mintha kint a város közterületein nem lenne elég dolog, s minden rendben volna. Senki nem szemetel, nem dohányzik tiltott helyen, nem sértik a tiltást a túlsúlyos gépjárművek, a haveri buszvezetőnk sem áll fel a járdára, kiszorítva a közútra a gyalogosokat.  Nem, mindez most alábbvaló.

 
Az iskolában a borongós idő ellenére minden csendes.  Gondoltam benézek, és megnézem, hogy ma nem kell-e ismét vigyázni az szavazó urnát.  A tanterem ajtajába lépve, megláttam Kovácsné Kovácsi Beáta ismerős arcát, aki a teremben az urna mellett állt.  A szavazó urna az egyik padon a terem elülső közepén, mögötte a három szavazóbiztos. A választási urna nemzetiszínű pánlikával átkötve, mint a hivatalos, országgyűlési választások idején. Teljesen olyan, mintha minden hivatalos lenne. Megtévesztésig egy szavazókört produkált az értelmiség.
A tanterem előtti folyosón hárman beszélgettek. Kérdésemre, hogy rendbe zajlik e a szavazás, a válaszuk igen volt.  Bekukkolás után ugyanerre a kérdésre az igazgató asszony válasza is ezzel megegyező volt, amikor hozzám lépett. A következő kérdésemre hogy miért kellett megismételni az egyszer már lebonyolított választást, nem válaszolt, hanem visszakérdezett, hogy mit keresek ott. Erre elmondtam, hogy benéztem és megnéztem, hogy rendben folyik e a szavazás,és hogy kint felmérést készítek (exit poll), majd tudósítok.  A beszámolóhoz gyűjtök információt.  Ehhez igazoltam magam és megkérdeztem, hogy a szavazó lapok hitelesítve vannak-e? Ez nem tetszhetett Kovácsnénak, mert az mondta, hogy ehhez nincs jogom, menjek el, amire ismét.kérdés következett, miszerint erre a szavazásra kikérte fel, vagy honnan van felhatalmazása, amire az volt a válasza, hogy ez nem egy szavazás, hanem csupán egy véleménynyilvánítás. ekkor felhoztam, hogy az emberek tudják ezt, mert mindenki választásról, szavazásról beszél, nem pedig arról, hogy egy nem reprezentatív dologban csak a véleményüket kérik immár másodszor. Erre a folyosón álló ottani hölgyeket fennhangon kérdezte, miszerint tudjátok, hogy ez nem szavazás, hanem véleménynyilvánítás, kórusban felelték, hogy igen. Érdekes, válaszoltam, mert amikor bejöttem, még szavazást mondtak, És kint az összes megkérdezett szavazásról beszél. Nem csak a mát illetően, hanem az ezt megelőző sikertelen választást és a szülői urnás esetet is szavazásnak minősítették. Erre a reagálása az igazgató asszonynak az volt, hogy majd az önkormányzatban holnap válaszol. Így eljöttem és még pár véleményt kikértem az ott lévő emberektől. Volt olyan szülő, aki gyermekével volt és elmondta, hogy ellene van ennek a dolognak, de nem meri adni a nevét, és nyilatkozatát, mert az oda járó fián bosszulják meg. Szeretné még ezt a kis időt kibírni, és megszabadulni ettől a helytől. Volt, olyan aki nyíltan kifejezte rosszallását és olyan is, aki nem mondott semmit. Aztán találkoztam vérmes, és csendes református hívővel, aki merte vállalni a szavazatát, ahogy maga mondta. Tehát Ő is szavazni volt.  Aztán még két pár emberrel beszéltem, az egyik azt közölte, hogy teljesen mindegy ez már el van döntve. A másik, pedig, hogy minden holnap dől el az önkormányzatban. Ez az egész nem reprezentatív, nem számít. 

Még az egyik szülői munkaközösségi tag kifejtette ként immár harmadszor rángatják be ezért az egészért. Ráadásul az iskolában is fordítva ülik meg a lovat, hiszen amikor nekik elmesélték a történetet, és szavazásra szólították fel őket, akkor ők nem tudták tájékoztatni a hozzájuk tatozó szülőket, és nem tudták velük megbeszélni ezt az egész cécót. Így a szülők felhatalmazásával sem rendelkeztek a szavazás pillanatában. Azt sem hiszi, hogy ez az egész, - már amit az iskola falain belül művelnek és ebben az átadás körüli csűrés-csavarás, a szavaztatás is benne van, szóval nem hiszi, hogy - jogszerű.  Elege van, de hát a gyerek végett muszáj. Nem tudja máshova vinni, és Alsónémedi sem fogadhat be minden ócsait. 

Pont ekkor ért be a kirándulókat hozó busz. Több szőlő a gyermekért ment, így a beszélgetésünk is abbamaradt. Sajnos a közterület-felügyelőt ma nem találtam, így őt nem tudtam kérdezni az iskola-, és a szavazásbeli szerepéről. Ámbár nem hiszem, hogy bővebb beszédű lett volna, mint számos féltésben élő, mert a múltkori találkozásunk alkalmával folytatott legutóbbi beszélgetésünkkor sem mert nagyon nyilatkozni. A sikeresnek, vagy sikertelennek ítéli meg a munkájával kifejtett tevékenységét kérdést pedig majdnem, hogy provokációnak vélte. Szinte elszaladt előle. Azóta csak a Lada Nivával láttam a hétvégén furikázni, beszélni nem volt érkezésünk. (A fogadóóra és a munkamenetem nem egyeznek, talajon meg már nem látni mozogni.)
Beszélgetés talán az igazgatónő részéről várható, legalábbis az előrejelzés szerint, mert most ezt jelezte. Nem tudom hogy mi lesz még belőle. Ha összejön, talán egy újabb írás.
Ami pedig a mai választást illeti, az exit poll felmérés alapján 34-31 arányban hozták ki a szavazatokat a reformátusok javára. A hivatalos végeredményre holnapig várni kell, még akkor is, ha ez a megismételt válaszadás az igazgató asszony szerint is csak egy felmérés, ami nem mérvadó és jogilag nem alátámasztható.

Mindenesetre a holnapi nap a képviselőkre nagy teher hárul, mert az vezető tisztségviselőknek megfelelő mód eljárni, ebben az információhiányos közegben, a választók nagy részének nem tetszése mellett, nem egyszerű dolog, főleg nem hogy még a törvényességi mérce is porba hullhat.
Nem is belegondolva az elkövetkező igazi választásokra.
*

2012. május 21., hétfő

Aláírásgyűjtés ( - a Halászy Károly iskola megmentéséért, a diákságért)

Az Ócsa Érted Egyesület aláírásgyűjtésbe kezdett a Halászy Károly Általános Iskola egyházi kézbe adása ellen. Ma reggel összefutottunk elnökükkel a Spar áruház parkolójában, ahol éppen aláírásokat gyűjtött.

Elmondása alapján a szülők többsége ellene van, de nem vállalják nevüket, félve a következményektől. Többek azt mondták, hogy már leadták az iskolába a tanároknak, ami viszont a szavazás tisztaságát kérdőjelezi meg. Ugyanis a szülőknek kiküldött hivatalos levél 6.pontja szerint „A nyilatkozatok összesítésére, az adatkezelési szabályok betartása mellett a fenntartó önkormányzat képviselőjének jelenlétében, jegyzőkönyv felvételével kerül sor.” Ám mit jegyzőkönyveznek, ha a szavazatok egy része esetleg el sem jut az urnáig, mert a tanár aki begyűjti más állásponton van, mint a hozzá beérkezett szavazatok egy része. Több, mint aggályos az átadás körüli tájékoztatás és szavazatbegyűjtés, melyre olvasóink hívták fel figyelmünket.

Az Ócsa Érted Egyesülettől megkaptuk az aláírásgyűjtő ívet, melyet közreadunk. A szervezők kérik, hogy aki ellene van az egyházi átadásnak töltse ki ívüket, akár úgy, hogy letölti (ITT) és azt adja le, akár úgy, hogy jelzi aláírási szándékát. Ezzel akarják hallatni a nép hangját a szerdán azaz 2012. május 23-án tartandó rendkívüli ülésen, melyen eldől általános iskolánk további sorsa és oda is várnak több szülőt.
A szervezők bárkihez házhoz mennek aláírásért, vagy aláírt ívért aki jelzi az ocsa.erted@postafiok.hu e-mail címen. Kérnek mindenkit, hogy segítsék a demokráciát érvényesülni településünkön.
*

2012. május 20., vasárnap

A Halászy Károly Általános Iskola egyháziasítása ( - kivonatolt tájékoztató)

Tájékoztató az önkormányzati intézmények egyházi átvételéről 

Valamennyi egyházkerülethez és egyházmegyéhez eljutott az önkormányzati oktatási és szociális intézmények átvételének kérdéseivel kapcsolatos általános tájékoztató. A Zsinati Tanács februárban határozatban kérte a gyülekezeteket, hogy tartózkodjanak a bajba jutott önkormányzatok intézményeinek átvételétől, a tájékoztató kiküldése is ennek a határozatnak a része. A tájékoztatót a Zsinati Hivatal illetékes osztályai állították össze és az Elnökségi Tanács fogadta el.

Mint ahogyan arról már korábban beszámoltunk, az MRE Zsinati Tanácsa február 23-án határozatban kérte a gyülekezeteket, hogy tartózkodjanak az önkormányzati szociális és oktatási intézmények átvételétől.
 A testület jogkörénél fogva nem tiltást rendelt el, fel akarta hívni a közvetlenül felettes egyházi hatóságok, az egyházkerületek figyelmét az intézményátadásokkal kapcsolatos kockázatokra. Az önkormányzatok ugyanis nagy számban keresik meg a gyülekezeteket az átadás szándékával, ám fenntartói tapasztalatok, valamint pénzügyi és jogszabályi ismeretek hiányában az intézmények fenntartása jelentős kockázatot hordozhat.

A testület határozata felhívta a figyelmet arra, hogy a hatályos egyházi jogszabályok értelmében az átvételekről egyeztetni kell a fokozatos felettes egyházi testületekkel. A tanács döntése emlékeztet arra is, hogy az intézményfenntartók felelős testületei erkölcsi és anyagi felelősséggel tartoznak az átvett intézmények működtetéséért.

A Zsinati Tanács határozata nem tiltást tartalmaz. A testület csupán fel akarja hívni a döntéshozók figyelmét az intézményátvételekben rejlő veszélyekre. A Zsinati Tanács az egyházi törvények értelmében nem rendelkezik közvetlen ellenőrzési jogosultsággal az egyházi intézmények fenntartói felett, azonban, mint a költségvetési ügyekben illetékes egyházi testület, irányt mutathat, ajánlással élhet, megszabhatja a gazdálkodás általános rendjét a Magyarországi Református Egyházban. Az intézményátvételeknek ugyanis akár a közegyházra is kiható következményeik lehetnek.

A döntés joga a felettes egyházszervezetek (egyházkerületek és az egyházmegyék) kezében van. 

A Református Egyház, városi közpénzből megtámogatott, Ócsa Ady E. utcai épülete  ( - sóherság)
 
ÚTMUTATÓ nem csak az
EGYHÁZI KÖZOKTATÁSI INTÉZMÉNY ALAPÍTÁSÁHOZ
 
Az államnak az Alkotmányban is rögzített feladata a művelődéshez való jog, a szabad vallásgyakorlat és a szabad iskolaválasztás biztosítása. Az alapfokú oktatás megszervezése kötelező állami feladat és az minden állampolgár számára ingyenes és kötelező. Az állam a polgárok igényei szerint közép- és felsőfokú oktatási intézményeket hoz létre, tart fenn ill. támogat. Ezeknek mindenki számára hozzáférhetőnek kell lenni. A művelődéshez és az oktatáshoz, a szabad intézményválasztáshoz való jog deklarálása még nem jelenti a jog érvényesíthetőségét és érvényesülését. Szükség van az alkotmányos jog kifejtésére, a szervezeti és az anyagi garanciák megjelenítésére. Ezt a részletes szabályozást a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény [a továbbiakban: Kt.] fejti ki, így a Kt. garantálja az intézményalapítás szabadságát: „Közoktatási intézményt az állam, a helyi önkormányzat, a települési, területi kisebbségi önkormányzat, az országos kisebbségi önkormányzat, a Magyar Köztársaságban nyilvántartásba vett egyházi jogi személy, továbbá a Magyar Köztársaság területén alapított és itt székhellyel rendelkező, jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet, alapítvány, egyesület és más jogi személy, továbbá természetes személy alapíthat és tarthat fenn, ha a tevékenység folytatásának jogát - jogszabályban foglaltak szerint - megszerezte.” [3.§ (2) bekezdés].
 

TÁJÉKOZTATÓ az ÖNKORMÁNYZATI INTÉZMÉNYEK ÁTVÉTELÉHEZ 
 Nem csak a Magyarországi Református Egyház gyülekezetei számára

A Zsinati Tanács értesülve az intézményfinanszírozási szabályozások várható változása miatt önkormányzatok részéről történő intézményátadási törekvéséről, 2011. február 23. napján tartott ülésén az önkormányzati intézmények átvételének szabályozása tárgyában az alábbi Zs.T. -92/2011.02.23 számú határozatot hozta:

1. A Zsinati Tanács elismerve és támogatva az egyházi jogi személyek intézményalapító szándékát, ám figyelemmel az elmúlt időszakban jelentkező egyoldalú intézmény felajánlásokra, a közoktatásban, illetve a szociális ellátásban várható alapvető szabályozási és finanszírozási változásokra tekintettel kéri, hogy addig, amíg a két nevezett területen az új koncepció és a finanszírozás lépései nem nyernek végleges formát, addig egyházközségeink és fokozatos egyházi testületeink tartózkodjanak az önkormányzati intézmények átvételétől.

2. A Zsinati Tanács felhívja az egyházközségek és egyházmegyék figyelmét arra, hogy önkormányzati intézmény átvétel-felajánlások esetén döntésük meghozatala előtt a szükséges szakmai és stratégiai vizsgálatokat végezzék el.

3. A Zsinati Tanács felhívja az egyházközségeket, hogy intézmény átvételek lehetősége esetén a hatályos jogszabályok szerinti fokozatos felettes egyházi testületekkel egyeztetni kötelesek. [MRE Közokt. tv. 4. §, MRE Szeretetszolgálati tv. 3. § (4), 4. § (2) és 5. § (2)]

4. A Zsinati Tanács emlékeztet rá, hogy az intézményfenntartó testülete (presbitériuma) anyagi és erkölcsi felelősséggel tartozik az intézmény működéséért.

5. A Zsinati Tanács megbízza az Elnökséget, hogy a Zsinati Hivatal illetékes osztályainak, irodáinak bevonásával az önkormányzati oktatási és szociális intézmények átvételeinek kérdéseivel kapcsolatos tájékoztatót készítse el, és juttassa el az egyházközségekhez.

A Zsinati Tanács fenti határozatával összhangban az oktatási intézmények tekintetében a Zsinati Hivatal Oktatásügyi Iroda, a szociális intézmények tekintetében pedig a Szeretetszolgálati Iroda vezetői elkészítettél azt a tájékoztatót, amely az esetleges intézményátvétel esetére nyújthat a jelenleg hatályos jogszabályok alapján nyugvó gyakorlati segítséget.
Hivatkozott Zsinati Tanácsi rendelet 5. pontja értelmében, a Zsinat Elnöksége megbízásából adjuk közre ezen tájékoztatót. 

A gyülekezet missziói, diakóniai látása és felkészültsége:
Akkor érdemes az intézményátvétel mellett dönteni, ha a gyülekezet missziói látásába, diakóniai szolgálatába jól illeszkedik az adott tevékenység. Fontos szempont továbbá, hogy a gyülekezet házatáján vannak-e olyan személyek, akik mind lelkiségükben és szakmai felkészültségben alkalmasak erre a szolgálatra. Az óvatosság indokolt, mert intézmény-fenntartói tapasztalat, pénzügyi és a jogszabályi ismeretek hiányában az intézmények fenntartása jelentős kockázatot hordoz magában. Érdemes azt is végiggondolnia a gyülekezetnek, hogy az átvenni kívánt intézményt hogyan tudja élő református intézménnyé tenni.  A táblacsere önmagában nem garantálja a szellemiségváltást.  

Az átvételről a hatályos egyházi jogszabályok értelmében mindenképpen egyeztetni kell a fokozatos felettes egyházi testületekkel.
*

Például: - Gyerekviadal Dabas-Sáriban ( - Beszélő - tanúlság)

„Hát hogy jön ahhoz az a pap, hogy megmondja, kinek milyen iskolába kell járni!” – fakadt ki a telefonkezelő asszony, mielőtt kapcsolta a Dabas-Sári iskola igazgatói irodáját; Dabason akkoriban még nem volt crossbar-telefon. 

A kisváros Sári nevű településrészén a szeptemberi iskolakezdés botrányba fulladt, és a napok alatt országossá terebélyesedő vihar azokat is felzaklatta, akik általában közönyösen szemlélték a politikai skandalumokat. Az emberek érzékenyebben reagálnak a közéleti összecsapásokra, ha az gyerekeket érint. Úgy tetszett, hogy Dabason a küzdő felek harci viadalon kívánják eldönteni vitájukat. A küzdőtérre azonban nem kakasokat, nem harci kutyákat engednek, hanem kisiskolás gyerekeket.

A dabasi önkormányzat még júniusban úgy döntött, hogy a gyakorlatban is „kipróbálja”, szelídebben fogalmazva helyben alkalmazza az éppen végszavazás előtt álló közoktatási törvénynek azt a paragrafusát, amely bizonyos feltételekkel feljogosítja az iskolafenntartó önkormányzatot arra, hogy az intézményt átadja „más fenntartónak”. A kisváros képviselői a közigazgatásilag Dabashoz tartozó, valójában elkülönült Sári egyetlen általános iskoláját a katolikus egyház kezelésébe adták, felkínálva a Dabas központjában lévő iskolákat azoknak, akik továbbra is ragaszkodnak a világi oktatáshoz.

A kérdés nem az volt, hogy a sári szülők közül hányan nyelik le a békát, hanem az, hogy kiállja-e az éppen hatályba lépett törvény az ellene protestálók értelmezési próbáját. A közoktatási törvény világnézetileg elkötelezettként definiálta az egyházi fenntartású iskolákat, de gondosan kerülte annak ellentéteként a világi vagy világnézetileg el nem kötelezett megnevezés használatát, azt sugallva ezzel, hogy az utóbbi kategóriába tartozó iskolák jogi és morális státusa némiképpen átmeneti. Ugyanakkor az elkötelező intézményátadás megszorító feltétele az volt, hogy az alternatívaként felajánlott képzés igénybevétele nem háríthat aránytalan terhet a gyerekekre. Az aránytalan teher jogalkalmazói vagy bírói értelmezése annak a próbája volt, hogy vajon a közoktatás részleges egyháziasításának kormányzati szándéka megfelelő eljárási keretet kapott-e a törvény által egy alapjaiban liberális oktatáspolitikai korszakban, amikor a művelődési kormányzatnak csak igen szűk lehetősége van arra, hogy befolyásolja a közoktatás folyamatát.

Ha a jogszabály teremtette eljárásrend működőképesnek bizonyul, akkor a végrehajtó hatalom birtokosa megkísérelheti kihasználni önkormányzati pozícióit, és helyben kezdeményezni az általános iskolák sokaságának egyházi kézbe adását. Dabas-Sári ideális környezetnek látszott erre a próbára; az aránytalan teher tíz kilométer buszozást jelentett a világi oktatáshoz ragaszkodó gyerekeknek, az önkormányzatnak pedig azt, hogy a befogadó dabasi iskolában is biztosítania kell a jórészt csak szimbolikusnak tekintett szlováknyelv-oktatást. Nem volt reménytelen, hogy sikerül.

A szeptember azonban váratlan fordulatot hozott. A többségében szlovák ajkú és mélyen vallásos Sáriban a szülők zöme ugyanis nem íratta be gyermekét a Szent Jánosról elnevezett iskolába, de arra sem volt hajlandó, hogy Dabason keressen másik iskolát. Az első csengetés csak 70 nebulót talált az egyházi kezelésbe adott iskolaépületben, míg 228 társuknak a művelődési házban, a sportpálya öltözőjében és a kocsmában szerveztek kalózoktatást azok a kirúgott tanárok, akik nem voltak hajlandók segédkezni a világi oktatás rekatolizálásában. A dabasi iskolaigazgatók megkockáztatták, hogy képtelenek lennének ennyi gyereket befogadni, de a polgármester ügyet sem vetett rájuk. Kiderült, hogy a sáriak minden várakozás ellenére sem felejtették el anyanyelvüket, és számukra a szlovák nyelvoktatás korántsem csak jelképes értelmű, márpedig Dabason képtelenség lenne szlováknyelvoktatást szervezni. A város ura azzal fenyegetőzött, hogy bezáratja a kalóziskolának helyet adó intézményeket, erre válaszul a helybeliek őrséget szerveztek az épületek köré. A végsőkig elkeseredett szülők nem protestáltak, nem jogorvoslatot kerestek, hanem polgári engedetlenségi mozgalmat szerveztek; körülállták a művelődési házat, a sportpályát és a városháza értésére adták, hogy ha kezet emel a kalóziskolákra, akkor bármi megtörténhet.

A közvélemény akkor szembesült igazán azzal, hogy a Dabas-Sári iskolaügy nem tréfa, amikor a két főszereplő, Pásztor Győző kanonok és Horváth István kisgazda polgármester a segítségükre siető Pálfy G. István kamerája előtt kimagyarázkodott. Kettőjük kimerevített portréja hosszú évekre rögzült az emlékezetben. Az atya az óraközi szünetekről beszélt, arról, hogy ha megosztanák az épületet a kétféle iskola között, úgy a gyerekek óhatatlanul is egymás közelébe jutnának a folyosón és az udvaron. Blaszfémiáról beszélt, istenkáromlásról, amitől így aligha lehetne megóvni a katolikus iskola istenfélő tanulóit. Úgy fogalmazott, hogy a nyilvánosház és a zárda sem férne meg egyazon épület falai között. Láttatni akarta másokkal is, amit maga látni vélt: hátitáskás kisdiákok keresztes háborúját. A polgármester csak hajthatatlan volt és a politikai közbeszédben példátlanul vulgáris hangot ütött meg. Az ördögűző erény és a kérlelhetetlen közönségesség összhangzata tette a Dabas-Sári iskolaügyet megrázóvá. 

A kisváros önkormányzata azt hitte, hogy ráerőszakolhatja akaratát a szülőkre, és csúnyán elszámította magát: kiderült, hogy a magánéletükben vallásgyakorló helyiek azt már nem hajlandók eltűrni, hogy felsőbb intésre ki kelljen költözniük a közpénzen épült iskolából, azt pedig pláne nem, hogy előírják számukra, milyen iskolába járassák gyerekeiket. Ebből azonban még nem lett volna országos ügy. A dabas-sári fekete szeptember azért válhatott a közoktatási rendszerváltás vízválasztójává, mert a polgármestert instruáló Dobos Krisztina helyettes államtitkár végzetesen elkésett azzal, hogy kirobbantsa az oktatáspolitika nagy kultúrharcát.

Az Antall-korszakban a bőbeszédű kurzusideológia és a pragmatikus megfontolás diktálta kormányzati cselekvés a közoktatás-politikában vált szét a legélesebben. A kormányzó párt számára a művelődési tárca és a Szalay utcai épületből elérhető, igazgatási távolságra lévő művelődési intézményrendszer a legértékesebb zsákmánynak számított. De miközben a kulturális pozíciók birtokbavételét Fekete György helyettes államtitkár vezényelte, és Beke Kata politikai államtitkár négy hónapos regnálása során Timkó Ivánnal, a kabinetiroda sajátos karakterű vezetőjével gyürkőzött, Andrásfalvy Bertalan miniszter a szocialistákhoz közel álló szociológust, Gazsó Ferencet bízta meg a közoktatási törvénytervezet elkészítésével, anélkül azonban, hogy annak tartalmára vonatkozóan világos politikai megrendelést adott volna. Gazsó tehát úgy vélhette, hogy a folyamatszabályozásra épülő, központilag vezényelt oktatásirányítást felszámoló reform dinamikája töretlen, miként a reformot vezénylő szakértők befolyása is. Az általa életre hívott munkabizottság tagjairól leperegtek a politikai közélet bárdolatlan vitái, úgy gondolták, hogy a közoktatás átalakítása a politikai felszín alatti szakértői mélyáramlatokban folyik. A Gazsó-bizottság törvénytervezete néhány hónap alatt elkészült, és azt a szakmai szervezetek és az érdekképviseletek már széltében-hosszában tárgyalták is, amikor a miniszter rádöbbent, hogy voltaképpen egyáltalán nem is ért egyet a túlzottan liberális jogszabály-koncepcióval.

Andrásfalvy miniszter 1991 nyarán szélnek eresztette a Gazsó-bizottságot, és papírkosárba dobta a bizottság törvénytervezetét. Úgy tűnt, vége a szakértői mélyáramlatok kontinuitásának, a lojális reformereket felváltják a közoktatáshoz radikális küldetéstudattal közelítő politikusok. A következő másfél évben valóban fennállt az a lehetőség, hogy a közoktatás intézményrendszerét és az ágazattal kapcsolatos jogalkotást destabilizálja a kormánypárt radikalizálódó jobbszárnya. A minisztérium saját kezébe vette az oktatási törvénytervezet szerkesztését. Kálmán Attila politikai államtitkár és Dobos Krisztina, a közoktatásért felelős helyettes államtitkár októberben már egy új verzióval lepte meg a közvéleményt, amely kétféle módon próbálta visszaállítani a közoktatás állami folyamatszabályozását. Életre hívta a hatósági jogkörökkel is felruházott területi oktatási központokat, amelyek véleményezhették a fenntartó által kinevezett igazgatókat, kimondhatták azok alkalmatlanságát, és kinevezhették az iskola-felügyelőket. A tervezet kitüntetett lehetőséget biztosított az egyházaknak arra, hogy helyi megállapodások révén átvegyék az önkormányzatoktól az iskolák fenntartását, ráadásul az egyházi iskolák felügyeletét magukra az egyházakra bízta. A Szalay utcai minisztérium vezetői a nemzeti alaptanterv szerkesztését is saját kezükbe vették, kidobták az elkészült anyagokat, és kitessékelték Báthori Zoltánt, aki eladdig koordinálta a munkát. Az új stáb munkáját Baranyi Károly, Baranyi Károlyt pedig személyesen Dobos Krisztina felügyelte.

Másfél év elteltével a radikális offenzíva kifulladt anélkül, hogy bármelyik lényeges kérdésben sikerült volna az áttörés.  Időközben megszilárdították pozícióikat a korporatív érdekegyeztető fórumok – a közalkalmazotti törvény nyomán létrejött KIÉT és a művelődési tárca által életre hívott ideiglenes oktatási érdekegyeztető fórum –, és ez lehetőséget adott a szakszervezeteknek és az önkormányzati szövetségeknek arra, hogy hatékonyan támadják a kormányzati kalapból havonta előhúzott újabb és újabb törvényváltozatokat. A Baranyi Károly–Dobos Krisztina-féle nemzeti alaptanterv közmulatság tárgya lett. A miniszterelnök 1993 elején menesztette Andrásfalvyt – persze nem a közoktatási jogalkotás miatt; az Antall-korszakban a közoktatás – az ágazat szerencséjére – egyszerűen nem szerepelt a nagypolitikai alkuk agendáján. Az utód, Mádl Ferenc számára a kármentés maradt a legfőbb feladat. A közoktatási törvény tervezetéből kikerültek a legkirívóbban antiliberális passzusok, és a jogszabályt nyáron elfogadta a Ház. A nemzeti alaptantervet a kormányzati ciklusban már nem sikerült tető alá hozni, de Baranyi Károlyt és stábját a miniszter elcsapta. A megvert radikálisok számára nem maradt más hátra, mint hogy helyi szinten próbáljanak meg kirobbantani egy olyan közoktatási kultúrharcot, amely állásfoglalásra készteti és lépéskényszerbe hozza a művelődési kormányzatot. Mindent erre a lapra tettek fel. Így történt, hogy 1993 nyarán Dobos Krisztina is részt vett a dabas-sári iskola tantestületének sorsdöntő értekezletén, és arra intette a tanárokat, hogy állásukkal játszanak, ha továbbra is makacskodnak.

Sok jel utalt rá, hogy a radikális oktatáspolitikusok Dabast kezdettől talonban tartották egy nagyszabású közoktatási botrány lehetséges helyszíneként. A körzet országgyűlési képviselője 1980 óta a „pártpolitizálástól mentes” antiparlamentáris „népképviselet” emblematikus figurája, Fodor István volt, aki csekély különbséggel a szabad megmérettetést is kiállta. Ebben döntő szerepe volt annak, hogy Pásztor Győző kanonok őt támogatta többek között Horváth István kisgazda jelölt ellenében. Az első forduló után Fodor mindössze hat szavazattal vezetett a szabad demokrata jelölt előtt, és nem volt kétséges, hogy a jobboldal a harmadik helyen álló kisgazda Horváth István mögé tömörülve igyekszik fordítani az álláson, amire meg is volt minden esélye. A második forduló előtt azonban a szocialisták által támogatott Fodor István karöltve Németh Miklós miniszterelnökkel Canossát járt Sáriban; mindketten Pásztor Győző elé járultak, majd részt vettek a vasárnapi szentmisén. A pap váratlanul úgy döntött, hogy Fodor István támogatására használja befolyását, és győzelemre segítette az első szabadon választott Országgyűlés „vezérfüggetlenjét”. A voksoláson kikapott Horváth István számára maradt a polgármesteri szék, az újraválasztott régi-új képviselő, a volt állatorvos, volt parlamenti alelnök, leendő honvédelmi államtitkár, Fodor István fontos és befolyásos nexusa maradt a kanonoknak és Dabas polgármesterének. Fodor István megtapasztalta, hogy a városban Pásztor Győző a tényleges úr, és készséggel igazított el minden érdeklődőt a dabasi közélet útvesztőiben. Fodor Istvánon kívül Dabasnak volt még egy protektora, mégpedig Plathy Iván, a művelődési tárca egyházi ügyekben is illetékes főosztályvezetője, aki a rendszerváltás előtt a dabasi művelődési osztályon dolgozott. A dabasiak tudni vélték, hogy egykor igen kemény legény volt, különösen a klerikális befolyást figyelte éberen.

A kívülállók azonban csak felszínesen ismerhették a dabasi politikai közéletet. Dabast 1967-ben egyesítették két szomszédos faluval, Sárival és Gyónnal azért, hogy a három falut alsó fokú közigazgatási központtá, közepét pedig kisvárossá fejlesszék. A rendszerváltást követően a két szélső település fejlesztési igényeinek a kiválás alternatívája adott nyomatékot. Horváth István polgármester – maga is gyóni – a fejlesztések híve volt, és drasztikusan meg kívánta kurtítani az oktatás és az egészségügy költségvetését. A város költségvetését három részre osztották, a három településrész pedig három, csaknem önálló önkormányzati jogokkal felruházott részönkormányzatot alakított. Kétféle játszma biztosította az egyensúlyt. A két szélső település a központ rovására gazdálkodott; a gyóni és a sári részönkormányzatok a dabasi részönkormányzat rovására diktálhattak a város egészének. A forrásokat nem lakosságarányosan osztották szét, hanem harmadolták, a dabasi iskola építésére felvett hitelt a központ, és nem a város egészének költségvetése terhére törlesztették. Mindez könnyen szétvethette volna a három települést, de a második típusú játszma elegendő centripetális erőt szabadított fel ahhoz, hogy ezt megakadályozza. Az infrastruktúrafejlesztések ára főként a közoktatási és egészségügyi intézményrendszer alulfinanszírozása volt. A középiskolákat az akkor még működő oktatási bizottság tiltakozása ellenére a Pest megyei önkormányzat kezelésébe adták. Dabas alig vett részt a minisztérium közoktatási pályázatán, mert az elaprózott költségvetés megnehezítette a szükséges saját forrás előteremtését. A fejlesztések mellett a közoktatás ellehetetlenítésének feladata is a részönkormányzatokra hárult, ami saját lakosságuktól végzetesen elidegenítette, és arra késztette őket, hogy szövetséget kössenek a polgármesterrel. Az önkormányzati szakbizottságokat fokozatosan felszámolták, a részönkormányzatok élet-halál urai lettek a perifériákon, miközben üléseiket már nem merték helyben tartani.  

A város első embere beiktatása után féktelen uszításba kezdett a költségvetési intézmények, az iskolák és mindenekelőtt a pedagógusok ellen. Gyónon a Horváth fivérek, a polgármester és testvére rontottak neki a helyi általános iskolának. A helyzet odáig fajult, hogy a gyóni részönkormányzat úgy ítélte meg, nincs szükség iskolai könyvtárra; a könyveket a faluházba szállították, majd fillérekért eladogatták. A sári iskola tanári kara meghasonlott, a fenyegető légkörben a pedagógusok egy része kétségbeesetten próbált helyezkedni. Kilincsányi Tamás iskolaigazgató a polgármester hívéül szegődött, csakhogy feledtesse pártmúltját. Az igazgató, aki néhány évvel korábban még pártfegyelmit adott azoknak, akik gyerekeiket hitoktatásra vitték, most látványosan megtért, a templomban magához vette a szentségeket, házának kertjében pedig nyári estéken feleségével együtt énekelte a Boldogasszony Anyánkat. 1993 júniusára minden készen állt ahhoz, hogy elkezdődjék a háború.

A sári részönkormányzat a kezdeti vonakodás után elvállalta a végrehajtó szerepét. Júniusban Pásztor Győző kanonok nyilatkozatot kért a tanulók szüleitől, hogy az iskolaátadást követően is beíratják-e gyerekeiket az immár katolikus sári iskolába. A nyilatkozatot csak úgy lehetett értelmezni, hogy az iskolaátadás befejezett tény, a helyi általános iskolának pedig nincs alternatívája. A visszaérkezett ívek összesítése alapján a kanonok azt állította, hogy az érintett szülők kétharmada kéri az iskola átadását a katolikus egyháznak. A sári részönkormányzatot eleinte felháborította az eljárás; az alpolgármester újabb nyilatkozatot köröztetett, amely egyértelműen megkérdezi a szülőket, akarják-e hát az iskola átadását az egyháznak, de a beérkezett nyilatkozatok a városházán eltűntek. Egy hét múlva szülői értekezletet tartottak, ahol a megjelent egyházi méltóságok és a minisztérium főosztályvezetője, Plathy Iván is szembesült azzal, hogy a szülők elsöprő többsége ellenzi az iskola átadását. Másnap a sári alpolgármester, illetve a sári részönkormányzat a népakaratra hivatkozva hivatalosan kezdeményezték az iskola átadását a katolikus egyháznak – egyetlen szlovák listás képviselő akadt, aki nem bírta ezt végigcsinálni, és lemondott. A sári részönkormányzat ezt követően a dabasi városházára menekült, és a képviselők nem mertek többé Sáriban mutatkozni. 
A dabasi képviselő-testület a népakaratra, illetve a részönkormányzat grass-root kezdeményezésére hivatkozva nagy többséggel elfogadta a határozati javaslatot. Igaz, a jegyző kiosztott egy nyilatkozatot, amelyben a sári szülők 75 százaléka kategorikusan tiltakozott az iskolaátadás ellen, de a testület erről nem vett tudomást. Az egyik tiltakozó képviselő négy pontban foglalta össze törvényességi aggályait, de az első pont elmondása után a polgármester beléfojtotta a szót. Az ülést követően a jegyző sem bírta tovább, és lemondott. Az önkormányzat oktatási bizottságának higgadt és bátor elnöke, a sári iskola tanára, Nagy Ferenc megpróbált tiltakozni, válaszul a polgármester felszámolta az oktatási bizottságot, majd később az összes többi szakbizottságot. A Szent János katolikus iskola igazgatója a szentéletű Kilincsányi Tamás lett, aki szeptemberben elbocsátotta kollégáinak zömét. A kanonok azt nyilatkozta egy szlovák újságnak, hogy a szülők rövidesen észhez térnek majd, és lehajtott fejjel térnek vissza a nyájhoz. Addig is megtagadta a szentségek kiszolgáltatását az engedetlenektől, és kilátásba helyezte azt is, hogy bojkottálni fogja a vonakodó kisiskolások hitoktatását. A pap bízott abban, hogy a lelki zsarolás elegendő lesz a sikerhez, és a mélyen hívő falusiakat visszatartja majd attól, hogy ellenszegüljenek az egyháznak.

A kanonok tévedett, Sáriban szeptemberben elszabadult a pokol. A falusiak, jóllehet kínzó lelkiismereti vívódással, de fellázadtak. A korábbi években Sári mindent eltűrt Pásztor Győzőtől, de a pap ezúttal túl messzire ment, az iskolához és a gyerekekhez nyúlt. A minisztérium radikálisai, mindenekelőtt Dobos Krisztina helyettes államtitkár elégedetten szemlélték az eseményeket: végre kirobbant a közoktatás nagy világnézeti háborúja, és a Mádl-féle minisztérium színvallásra kényszerült. Kálmán Attila, a tárca politikai államtitkára a minisztérium nevében válaszolt az ügyben interpelláló képviselőknek, és a kormányzat támogatásáról biztosította a dabasi önkormányzatot. Most már csak az hiányzott a sikerhez, hogy a köztársasági megbízott arányosnak ítélje a világi oktatást választó diákok többletterheit, és precedenssé tegye az itteni iskolaátadást. Persze, hogy nem így képzelték egy évvel korábban, de azért a dabas-sári üggyel is jelezni lehetett, hogy nincs még vége a közoktatás alapkérdéseiről folyó vitának.

A szeptember derekán megtartott rendkívüli képviselőtestületi ülésen megjelent mindenki, aki már korábban ebbe az ügybe ártakozott. A nagypolitikusok vendégként foglaltak helyet és izgatottan figyelték a helyi küzdőteret; ki-ki szorított kedvencének. A sári szülők is bezsúfolódtak a díszterembe és kétségbeesetten figyelték a porondot. Ők nem tudták felhőtlenül élvezni a politikai vitát, gyerekeik sorsa volt a tét. A képviselő-testület, ahogyan az általában történni szokott, újrajátszotta az elmúlt hónapokban történteket, a vendégek jogán felszólaló nagypolitikusok pedig a közoktatási nagypolitika elmúlt éveinek vitáit visszhangozták. Felelősen gondolkodó, a közéleti perpatvarokat kedvetlenül szemlélő független képviselőként Fodor István ajánlkozott, hogy segít helyrehozni azt, amit a ronda pártpolitika elrontott. Töttösyné rászólt a sári szülőkre, hogy viselkedjenek rendesen. Való igaz, az asszonyok zokogtak, a férfiak agya elborult, a zárt tér a végletekig erősítette a sáriak indulatait, akik ráébredtek, hogy gyerekeiket kegyetlen viadalok szereplőiként használják. Pásztor Győzőnek az ülésteremből távozva el kellett haladni az előtérben gyülekező sári szülők sorfala között. Örökkévalóságnak tűnhetett a konok tekintettel elsiető pap számára ez a néhány másodperc. Örülhetett, hogy ennyivel megúszta.

Zolnay János
Szeptember végére világossá vált, hogy az ügyből nem lesz korszakos világnézeti háború, a képviselő-testület kénytelen volt elfogadni a köztársasági megbízott indítványát, amely a gyerekek aránytalan terheire, valamint a szlovák oktatás megoldhatatlanságára hivatkozva az iskolaépület megosztását javasolta. A Dabas-Sári botrány elült, elvesztette politikai jelentőségét. A radikálisok nem tudták megfordítani az oktatáspolitika főirányát, a liberálisok pedig leckét kaptak a demokratikus önkormányzatisághoz fűződő illúzióik és a valóság kapcsolatáról. Nem volt kellemes felismerés, hogy az egyén kiszolgáltatottsága az önkényessé váló hatalomnak fordítottan arányos a település nagyságával. Azt sem volt könnyű megemészteni, hogy a dabas-sári ügyből csak azért nem lett tragédia, mert a nemszeretem intézménynek tekintett köztársasági megbízott hivatalát viselő Skultéty Sándor – Király B. Izabella testvére – korrekt módon értelmezte a jogszabályokat. A sári iskolaügy iránti érdeklődés hamar megcsappant. A tizenhat tantermes iskolaépületet tíz-hat arányban megosztották a világi és a katolikus iskola között, később az önkormányzati iskolának le kellett mondania két tanteremről a katolikus iskola javára. Mindkét épületszárnyban tanításra teljesen alkalmatlan csonka iskola jött létre, a gyerekek az ebédlőben, a könyvtárban és a szűk folyosókon is órákat hallgattak. A katolikus iskola kiegészítő támogatásként többször annyit kapott az önkormányzat pénzéből, mint az önkormányzati iskola. A kanonok, illetve az egyház beváltotta fenyegetését, és bojkottálta a hitoktatást a világi iskolában. Decemberben a két iskola közötti folyosón a katolikus iskola felől falat emeltek, amit azután az önkormányzati iskola felől a szülők leromboltak. Erre azért még felkapták a fejüket az újságírók, a Népszabadság jegyzete a falbontó hírében álló Horn Gyulát emlegette. Dabas-Sárit azonban a politika után a sajtó is ejtette. 
Tönkretett iskola, tönkretett település maradt az elcsendesedett botrány után.

2012. május 19., szombat

Például: - Kecelen így zajlott ( - az ócsai református friggy sem különb)

Kirúgják azokat a tanárokat, akik nem járnak misére?

 Kötelező lesz a mise és a hittan Kecel egyetlen általános iskolájában, amelyet az önkormányzat a katolikus egyháznak adott át - írja az Index. A portál szerint a misére járást megtagadó tanároknak felmondanak, azokat a gyerekeket, akik nem akarnak hittanra és misére járni, buszokkal viszik más városokba. - számolt be az Eduline.

A tanárok mellett nehéz helyzetbe kerülnek azok a diákok is, akiket szüleik nem katolikusnak szeretnék nevelni, mivel más iskola nincs a városban. Így szeptembertől napi 20-30 kilométer buszozás vár a gyerekre, ha törvényben rögzített jogával élve világnézetileg semleges oktatásban szeretne részt venni. Az önkormányzat és a katolikus vezetés bízik abban, hogy ezt senki nem vállalja, és így az iskola sikerrel indulhat el. A helyzetet úgy próbálják megoldani, hogy aláírásgyűjtés indult a lelkiismereti szabadságért, de a portál beszámolója szerint kicsi az esély a győzelemre - írja az Index.

Kecel egyetlen általános iskolájának átadását már márciusban megkezdték, de az iskola akkori igazgatója és a helyiek is csak a Petőfi népe egyik cikkéből értesültek a tervről. Hivatalosan csak egy hónappal később jelentették be az önkormányzat szándékát, és májusban szerveztek lakossági fórumokat, amelyeken az önkormányzat a keceliek lelkesedését tapasztalta, amihez a polgármester szerint hozzátartozik: ha egy szülő nem akarja az egyházi iskolába járatni gyerekét, írásban kell megindokolnia a döntését.
*