Elhunyt Albert Flórián, az egyetlen aranylabdás magyar labdarúgó, a Nemzet Sportolója. Hetvenévesen, hétfő hajnalban érte a halál.
A Ferencváros legendája, akiről a klub stadionját is elnevezték, 75-ször szerepelt a magyar válogatottban, s 1967-ben lett aranylabdás.
A gyászhírt klubja, a Ferencváros tudatta az MTI-vel. A közlemény szerint az FTC saját halottjának tekinti egykori futballistáját.
Albert csütörtökön esett át koszorúérműtéten, amely az FTC pénteki közleménye szerint sikeres volt. Halálának körülményei egyelőre nem ismertek.
A 75-szörös válogatott játékos 1959 és 1974 között 351 bajnoki mérkőzésen 256 gólt szerzett a Ferencváros színeiben, a nemzeti csapatban 31-szer volt eredményes, 1967-ben pedig megkapta az Aranylabdát.
Az 1960-ban olimpiai, 1964-ben Európa-bajnoki bronzérmes Albert Flórián 2004 óta volt a Nemzet Sportolója.
A 75-szörös válogatott játékos 1959 és 1974 között 351 bajnoki mérkőzésen 256 gólt szerzett a Ferencváros színeiben, a nemzeti csapatban 31-szer volt eredményes, 1967-ben pedig megkapta az Aranylabdát.
Az 1960-ban olimpiai, 1964-ben Európa-bajnoki bronzérmes Albert Flórián 2004 óta volt a Nemzet Sportolója.
*
Hetven évvel ezelőtt, 1941. szeptember 15-én született a magyar labdarúgás egyik legnagyobb alakja, Albert Flórián, akit mindenki csak Császárként szólít és ismer. Az FTC és a magyar futball megtörhetetlen tartású csillaga az egyetlen honfitársunk, aki elnyerte az Aranylabda díját.
VálaszTörlésImre Mátyás, valamint Bocsák Miklós közösen írt könyvéből, a 100 év futballból idézünk:
"A Császár. Az Aranycsapat utáni korszak legnagyobb magyar labdarúgó egyénisége. Szinte még gyerekfejjel került a Ferencváros nagy csapatába (1958) és még szinte gyerekfejjel - a válogatottba (1959). Nem volt 18 éves, amikor a legjobbak között bemutatkozhatott s attól fogva egyértelműen ő lett Magyarország labdarúgó pályáin a No. l - akihez fogható azóta sem született. "Zseniális, született labdarúgó őstehetség, a labda varázslója. Szellemes, könnyed, bravúros cselező és fejjel, lábbal egyaránt minden helyzetből gólt szerző csatár mivoltában a bécsi Sindelarral kezdték összehasonlítani. Labdavezetésének "olajozott" volta, elegáns, könnyed, kiismerhetetlen testcselekkel és labdaperdítésekkel telt játéka a nagy osztrákot juttatta az ember eszébe, és persze saját legnagyobbjainkat... Siklószerű mozgása, a legnagyobb zavarokból illegve-billegve kipenderülő, magát tisztára játszó tehetsége Deáktól Spielmannig tartó emlékeket ébresztett. Azt mondhatjuk: minden eddigi nagy, finom, szellemes magyar csatár jó tulajdonságaiból hozott valamit" - írt róla valóságos ódát Hoppe László.
De annakidején nem kellett az óda sem - amikor az NSZK 4-3 legyőzésében főszerepet játszott, a Népstadion telt háza szinte e nélkül is dalra fakadt. Miként azok is, akik évekkel később, az 1966-os vb-n, a brazilok ellen látták játszani... A legnagyobb volt, s hogy nem lehetett még nagyobb az már nem az ő hibája. Pályájának fénykora a magyar futball hanyatlásának kezdetére esett, s az 1969-es marseille-i csatavesztésnek, a vb selejtezőből való kiesés utáni haragnak, bűnbakkeresésnek ő is áldozata lett.
Így is tizenöt év alatt (1959-1974) hetvenötször játszott a válogatottban, ahol 3l gólt lőtt. Az 196o. évi olimpián bronzérmes, az 1962-es vb-n hatodmagával holtversenyben 4 góllal gólkirály, az 1964-ben Eb bronzérmet szerzett nemzeti tizenegy tagja, 1966-os vb csapatunk vezéregyénisége. Az egyetlen magyar, aki - 1967-ben - elnyerte az Aranylabdát, hogy aztán a futball egyik szentélyébe, Brazíliába is meghívják - és csodálják.
Méltatlan, egyenesen hihetetlen, hogy a magyar futball elmúlt négy évtizedének legnagyobbja soha nem kapott komoly edzői feladatot hazájában. Hogy milyen edző, azt csak Libában, majd a Ferencváros ifjúsági csapatánál próbálhatta ki, hogy aztán, jobb lehetőség híján visszatérjen Libába. Ezt követően vezetői feladatokat kapott ugyan a Ferencvárosnál, de azt sohasem tudhatjuk meg, hogy a magyar futball egyik legnagyobb csillaga mire vihette volna a kispadon - és mire vihette volna az ő szakmai irányításával az a csapat, amelyhez, Hercegszántóról való felköltözése óta hűséges és eltántoríthatatlan volt.
Sorsa nem csupán egy futballsztár - sorsa egy sztár sorsa a XX. század második felében Magyarországon."
Albert Flórián pályafutása során csak a Ferencvárosban játszott, 351 mérkőzésen 256 gólt szerzett. A válogatott mezét 75 alkalommal viselhette, a nemzeti csapatban 31 gólt szerzett.
1967-ben megkapta az Aranylabdát, 1964-ben Eb-bronzot, 1960-ben olimpiai bronzot szerzett.
Az 1972-es Eb-n 4. helyen végzett a magyar csapattal.
A magyar bajnokságot 4 alkalommal hódította el a Fradival, 4-szer lett második és 3-szor harmadik. 1972-ben megnyerte a Magyar Kupát, majd az 1964-65-ös szezonban a zöld-fehérekkel elhódította a BL elődjének számító Vásárvárosok Kupáját. Ugyanebben a sorozatban az 1962-63 idényben bronz, majd az 1967-68-as szezonban ezüstérmet nyert. Egyik utolsó nagy sikere volt, amikor 1971-72-es szezonban bronzérmet nyert az UEFA-Kupában - mondanunk sem kell - a Fradival.
Szeretett klubjának stadionja ma már az ő nevét viseli, az Üllői úti létesítmény 2007. december 21-én kapta meg az Albert Flórián Stadion nevet.
Mi van a személyes adataiddal történő visszaélés miatti feljelentéseddel, mi az eredmény?
VálaszTörlésTöröld már ki innen ezt a bohócot.
VálaszTörlésMi az anyjának hányja tele a blogot?
Nem az én anyámnak, a tiednek.
VálaszTörlésAzt hiszem, hogy ezután az írás után, melyet fo-lak írt, elég lett volna annyit mondani: Nyugodjék békében!
VálaszTörlés