Több mint tíz éve történt, napra pontosan 2001. március 9-én, a jobboldali Fidesz kormányzása alatt, főként lejáratására és ellene született meg az a levél, amelyben közel negyven hazai (zsidaj-cigány) "értelmiségi” köszönetet mondott a francia kormányfőnek azért, mert országa befogadta az „üldözött” zámolyi romákat.
 |
| Liberalizált zámolyiak strasbourgi menlevéllel |
Bizonyára sokan emlékeznek a zámolyi ügyre: a cigányok előbb gyilkoltak, majd hazai segédlettel nemzetközi hecckampány kíséretében „elmenekültek” az országból. Miközben hazánk a külföldi médiakampánynak köszönhetően megkapta a rasszista bélyeget, néhány hazai „értelmiségi” hazaárulással felérő levelet küldött Lionel Jospin akkori francia miniszterelnöknek.
 |
| Ő az a francia - Lionel Jospin |
A válasz most, nemrég született meg, amikor ismét felmerült Trianon és a jobboldal van kormányon.
A francia köztársasági elnök levele a negyven "értelmiségihez", akik annak idején köszönetet mondtak Lionel Jospin miniszterelnöknek a zámolyi cigányoknak nyújtott menedékért:
Tisztelt levélírók, kedves Péter, Gyuri, Gábor, Aladár, Zsuzsa s a többiek! A történelmi párhuzam, a múltbéli kapcsok alapján fordulok hozzátok. Az én hazám s a ti működési területetek, vagyis Európa e két országa vállt vállnak vetve harcolt a XVIII. század elején a Habsburgok ellen.
Később a francia forradalom eszméi gyökeret vertek nálatok. „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!”, írta már akkor is a költő. Egyik elődöm az államfői székben – egy bizonyos Bonaparte Napóleon – kiáltványt intézett a magyar nemességhez, vagyis atyám őseihez; ez olyan kicsit, mintha magamhoz beszéltem volna.
E sok szép múltbéli kapcsolatra való tekintettel Clemenceau nagyvonalúan elintézte, hogy a szláv és román törekvések dacára azért maradt is valami Magyarországból Trianon után, még ha ez benneteket nem is dob fel túlzottan.
Hálából a magyarok a második világégés alatt francia hadifoglyok százait bújtatták. Nem is maradt el a köszönet: a hivatalos Franciaország ugyan elveszítette a háborút, de egy ügyes trükkel mégis győztesek lehettünk, így a párizsi békében fenntartottuk az ősi (1920-as) határaitokat.
 |
| 1920 - Magyarország felosztása - Trianon |
Az ’56-os forradalom idején honfitársunk, az Algériában született Camus nagyon szépen írt a szabadságért áldozott magyar vérről. Befogadtuk a bolsevik megtorlás elől menekülőket csakúgy, mint évekkel ezelőtt a zámolyi romákat.
 |
| A "zámolyi romák szószólójaként" aposztrofált úriember - ő Krasznai József, akit börtönbüntetésre ítéltek, többek között gyereklányok molesztálásáért. |
Tulajdonképpen itt érkezem el mondandóm lényegéhez. A hagyományos magyar–francia barátságra, a történelmi gyökerekre és közös értékeinkre hivatkozva hadd kérjem viszonzásul a tisztelt levélíróktól, hogy fejenként (vagy családonként) fogadjanak be otthonukba egy rokonszenves roma családot azok közül, akiknek a feje fölé már nem jut hajlék a gall ég alatt. Magam is bevándorlók gyermekeként pontosan tudom, milyen jólesik, ha az embert befogadják.
Lion-el
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése