Ma amikor az októberi forradalom leverésére emlékezünk, abszolúte időszerű kitekinteni a jelenből, körülnézni a közelmúltban és elgondolkodni a minapi, minket ölelő történéseken.
Két ország, három ember és három eset. Krenz, Zentai és Biszku. Érdemes összehasonlítani.
Zentai Károly (született 1922), a II. világháború idején a magyar hadsereg katonája volt. 1950 óta Ausztráliában él. Zentai Károlya gyanú szerint a II. világháború idején, 1944-ben Budapesten két katonatársával együtt megölte Balázs Pétert, mert a 18 éves fiatalember nem viselte a zsidók megkülönböztetésére előírt sárga csillagot. A feltevések szerint Zentai a náci Németországgal szövetséges magyar hadsereg tagjaként követte el a gyilkosságot. Zentaira 2004-ben bukkantak a háborús bűnösök felkutatására specializálódott Simon Wiesenthal Központ nácivadászai. Feljelentése alapján a magyar katonai ügyészség megvizsgálta az ügyet, majd a kormány 2005 elején kérte Zentai kiadását. A Fővárosi Bíróság nemzetközi elfogatóparancsot adott ki 2005. március 3-án a feltételezett háborús bűnös ellen. 2005. július 8-án - a magyar kiadatási kérelem alapján - az ausztrál hatóságok letartóztatták Zentait, majd óvadék ellenében szabadlábra helyezték. Az ausztrál belügyminiszter 2009 novemberében járult hozzá a kiadatáshoz, de Zentai fellebbezést nyújtott be a döntés ellen. Zentai a perek során végig tagadta a gyilkosságot és állította, hogy a kérdéses időpontban nem tartózkodott Magyarországon. A kiadatás ellen benyújtott fellebbezésükben Zentai ügyvédei azzal próbáltak érvelni, hogy az állítólagos gyilkosság, amellyel védencüket vádolják, az akkori magyar törvények alapján nem minősült háborús bűncselekménynek. Zentai azonban még mindig Ausztráliában van, mivel sikerrel fellebbezett az ellen a miniszteri döntés ellen, amelynek értelmében kiadható volt a magyar igazságszolgáltatásnak. Zentai ügyvédei szerint hibás volt a belügyminiszteri döntés, mert Zentait Magyarországon hivatalosan nem vádolták meg semmivel, csupán kihallgatni akarták, és a két ország közötti kiadatási megegyezések értelmében Ausztrália nem adhat ki olyan embert Magyarországnak, aki ellen nem emeltek vádat.
2010. október 21-én Gellért Ádám feljelentette a Nemzeti Nyomozóirodánál. A feljelentés szövege pdf-ben, érdemes végigolvasni.
Ebben Biszkut a következőkkel vádolták meg: emberiesség elleni bűncselekmények (a Nürnbergi Katonai Törvényszék statútum 6. cikk c) pont és nemzetközi szokásjog), különösen üldözés politikai okokból (persecutions on political grounds), emberölés, és más embertelen cselekedetek (other inhuman acts).
"Az 1956-os eseményeket követő megtorlásokkal kapcsolatban a belső jogon alapuló büntetőjogi felelősségre vonás nem lehetséges, annak azonban nincs akadálya, hogy az eljárások a nemzetközi szokásjog és/vagy a Magyar Köztársaság által aláírt nemzetközi szerződések alapján induljanak meg. (...)
A magyar nyomozóhatóságok a fentebbi jogelveket alkalmazva, a genfi egyezmények alapján már több, ítélettel záruló nyomozást folytattak az ún. sortűzperekben. (...)
Legjobb tudomásom szerint azonban az ügyészség/nyomozóhatóság mindeddig sosem vizsgálta meg, hogy alkalmazhatóak-e az emberiesség elleni bűncselekmények az 1956 utáni megtorlásokra."
A sortűzperek kapcsán a bíróság szerint a katonák tettét a magyar büntető törvény szerint emberölésnek kell minősíteni, ami 15 év múltán elévül, a LB 1999-ben úgy döntött, hogy a sortüzek az 1949. évi genfi egyezmény alapján emberiség elleni bűntettnek tekintendők.
Nos, az ügyészség megvizsgálta a 17 oldalas beadványt, és tegnap visszadobta:
"A hazai jog rendelkezése szerint a feljelentésben megjelölt cselekményt - előre kitervelten, több emberen elkövetett emberölés bűntettét - az elkövetéskor hatályban lévő jogszabályok szerint kell elbírálni. Ennek rendelkezései szerint azonban e bűncselekmény miatt - elévülés okán - eljárás már nem indítható. Vagyis Biszku a hazai jogszabályok alapján nem büntethető tetteiért, a vonatkozó nemzetközi dokumentumok alapján pedig szintén nem áll meg a feljelentés, mert ezek szerint a feljelentésben megjelölt cselekmények nem minősíthetők emberiség elleni bűntettnek, így a feljelentett személyek nemzetközi szokásjog alapján történő felelősségre vonására nincs lehetőség."
Gellért Ádám a következőt írta ezután:
A sortűzperekben a bíróságoknak a genfi egyezmények alapján kellett eljárniuk. Erre azért kényszerültek, mert minden más bűncselekmény elévült, s így az Alkotmánybíróság útmutatását követve, az elkövetéskor hatályos nemzetközi jog szabályait alkalmazták.
A hatályos Btk. alapján továbbra sincs jogilag lehetőség az 1956-os megtorlások feltételezett elkövetőinek felelősségrevonására. Míg azonban a hatóságok álláspontja eddig az volt, hogy a nemzetközi jog eszközei elégtelenek, a beadvány arra hívja fel a figyelmet, hogy igen is létezik egy olyan nemzetközi bűncselekmény, ami jogi alapját képezhetné egy büntetőeljárásnak.
Az angolul crimes against humanity-nek (magyarul emberiesség elleni bűntett) nevezett bűncselekményt a nemzetközi jog 1945-től, a nürnbergi perektől kezdődően rendelte büntetni. Tényállási elemeit nem egy nemzetközi egyezmény, hanem a nemzetközi jog másik fő forrása, a nemzetközi szokásjog tartalmazza.
A nemzetközi jog szerint 1956-ban az emberölés, a jogtalan bebörtönzés, a lakosság üldözése akkor minősültek emberiesség elleni bűntettnek, ha azt a nemzetközi jogban tiltott fegyveres agresszió során vagy azzal összefüggésben követték el. A beadvány többek között azt állítja, hogy a szovjet beavatkozás agressziónak minősült, s hogy az 1956-os megtorlásokat azzal összefüggésben követték el.
A beadványban emellett az áll, hogy 1956-ban emberiesség elleni bűntettnek minősült a lakosság diszkriminatív (politikai) alapokon történő szisztematikus üldözése.
Fontos kihangsúlyozni, hogy a Btk. szóhasználatában az emberiség elleni bűncselekmény nem azonos a fentebbi nemzetközi bűncselekménnyel. Az előbbi egy gyűjtőfogalom, a Btk. egyik fejezetcíme, önálló jogi tartalommal nem bíró kifejezés.
A beadvány alapján nem csak Biszku Béla, hanem minden olyan személy ellen el lehetne járni, aki a megtorlások bármelyik fázisában aktív szerepet játszott (felsővezetők, bírók, nyomozók, ügyészek).
Gellért Ádám
Létezik, hogy ebben az országban a szocialista diktatúra bűntettei miatt senkit sem vonnak felelősségre? De a II. világháborús "háborús bűnösöket" a mai napig is keresik, kutatják?
Hogy évülhetnek el az 1956-os forradalmat követő megtorlás bűntettei? A 300 kivégzés, börtönbüntetések, kínzások ...
Az 1956-os forradalom harcaiban résztvevő, a forradalmat követő megtorlás során kivégzettek, vagy börtönben meghaltak nevei. A lista 235 kivégzett ember neveit tartalmazza, de nem teljes ...
54 évvel ezelőtt ezen a napon verték le szabadságharcot.
Szégyen az ügyészség határozata.
Biszku pedig továbbra is békében, nyugalomban éli az életet.
Egy ember akadt, aki legalább megpróbálta. Ennyit ért el. Legalább megtudtuk, hogy 1956 már elévült, és nem volt ott semmilyen emberiség elleni bűncselekmény.
Volt pár gyilkosság, oszt ennyi.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése