Ajánlat ( - jobbszél)

– Jó napot kívánok! Nem tudom, jó helyen járok-e. – Nem mi vagyunk az illetékesek! – Még nem is mondtam, mit szeretnék. – Harmadik emelet kettő. Biztosan a nyolcezer forintért jött. Amióta megjelent az újságban, mindenki ezzel zargat. Menjen fel a harmadikra, és várja ki a sorát. – Olvastam az újságban, hogy az állam naponta nyolcezer forintot költ egy rab ellátására. – Igen, sajnos sokan olvasták. Hiba volt, hogy megjelent. Magának is kellene a nyolcezer, mi? – Én tennék egy ajánlatot. Tudniillik holnapra terveztem egy kis betörést a nagykörúti postahivatalba… – Csak tessék! – Arra gondoltam, lemondanék róla. Így megspórolnánk a hosszú vizsgálatot, tárgyalást, izgalmat. Büntetlen előéletű vagyok, a kedvezményekkel együtt mondjuk kéne ülnöm két évet. Mi lenne, ha fizetnék két évig azt a napi nyolcezret, és én megkímélem a postát?

– Inkább rabolja ki, úgy egyszerűbb. Arra megvan a megfelelő algoritmus, én nem vagyok felhatalmazva rá, hogy saját hatáskörben intézkedjem.
– Nézze, ha engem becsuknak, az állam bukik ezen havi 240 ezret. A feleségem jogosult lesz egy csomó segélyre, a gyerekeim ingyen étkeztetésre. Ha állami gondozásba veszik őket, az további súlyos százezrekkel terheli a büdzsét. Fizessék ki nekem ezt a napi nyolcezret. Ha nem – akkor megölök valakit. Betöréses rablás gyilkossággal, aljas indokból, különös kegyetlenséggel. Halmazati büntetés húsz év, és direkt rossz leszek odabent, hogy ki is töltsem. Az már ötvennyolcmillió-négyszázezer forint, és a szökőéveket nem is számoltam pluszban. Az egész balhét, vagyis a nem-betörést, nem-gyilkosságot megcsinálom maguknak kétmillióért, és a költségvetés keresett ötvenhatmilliót.
– Vérzik a szívem, uram, de sokkal tisztább az ügy, ha végigcsinálja. Azt le lehet könyvelni. Ennek a maga ötletének olyan korrupció szaga van. Az pedig nem fér bele a jogállamba.