Emlékezzünk

Nem tudom, ki hogy van vele, de a jó érzés a tisztesség és a méltóság jegyében Ócsa városa is tehetne egy gesztust, egy megemlékezést a tragikus hirtelenséggel elhunyt egykori polgármestere felé, legalább a halattak napján, ha máskor nem is.
Nem idegen és földtől elragadt elvárás ez. Számos település az együttérzés jegyében tart megemlékezést függetlenül attól, hogy nekik van, vagy nincs közvetlen halottjuk, de a lakossággal együtt érezvén jogos elvárásnak és tisztségbeli kötelességüknek tarják.
Városunknak ennél nagyobb és több indíttatása lenne a meghajlásra és a megemlékezésre. Ócsa városát hivatalosan mégiscsak a polgármester képviseli. Ezért nem csak hivatalból, de személyes indíttatásból is szinte kötelessége lett volna Buza Attila halálára emlékezni, a halottak napján előtte tisztelegni, netán egy kisebb szertartás celebráltatni. A volt polgármester munkássága, emléke és történése megérne egy központi megemlékezést, egy misét. Méltó tisztelettel sajátos emlékképe lehetne ez városunknak.

TEMETÉS

Temetek, gyászom van, lélekölő gyászom,
Temetem elhervadt, boldog ifjúságom,
Amennyi örömet nyújtott hébe-hóba,
Azt mind belezárom sötét koporsóba...
-- Szól a harang búsan, végsőt üt az óra.

Nincs ember szívében oly keserű bánat,
Mint az én szivemben. Elnémítja számat...
Itt rebeg ajkamon az utolsó nóta,
Aki nekem dalolt lenn a koporsóba
-- Szól a harang búsan, végsőt üt az óra.

Ki fog majd dalolni boldogságról nékem?
Ki ad majd szárnyakat a göröngyös élten?
Ki ad szent álmokat a rideg valóra?...
Minden kincsem ott van, ott a koporsóba
-- Szól a harang búsan, végsőt üt az óra.

Sötét koporsó, bár mindenem elzártad,
Szivem szeretni vágy, ne vidd el e vágyat!
Szeretni vágy szívem minden kis atomja,
Szerelmi vágy nélkül az élet mi volna?
-- Szól a harang búsan, végsőt üt az óra.

Temetek. Temetem éltem ifjuságát,
Temetem szívemnek minden édes vágyát.
Oh, de megsiratnám -- hogyha könnyem volna --
Kedves halottaim, ott a koporsóba...
-- Szól a harang búsan, végsőt üt az óra.

Ady Endre

Legutóbb a Nyugdíjas Polgármesterek Egyesülete helyezte csupán el a kegyelet virágait az ócsai temetőben még szeptemberben a szabad önkormányzati választások huszadik évfordulója alkalmából. Ők legalább emlékeztek, megtették. És az egykor feltörekvő társak?

Ócsán sem a hivatal, sem egyetlen helyi szervezet, vagy egyesület nem érzet magában annyi indíttatást, hogy ezt megtegye halálának évfordulója, netán a halottak napján. Vagy legalább tettek volna javaslatot e felé. Halála napját követően egyedül blogunkban jelent meg pár soros ráemlékezés, látván, hogy ez senki számára nem jelent vizatekintést, avagy emléket. Más helyeken nem kell ehhez saját halott. Anélkül is képesek tiszteletteljes megemlékezést tartani, csupán az alkalomra való tekintettel. Ócsa városának Buza Attila többet kell, hogy jelentsen, - hiszen jelentősen többet is nyújtott, mint más halandó, s - amit most csupán én elvárok. Buza Attila az egykori nagyközséget rövid időn belül városi pályára állította, még akkor is, ha bekövetkező halálával a folyamatot nem sikerült véghezvinnie. Érdemei elismerésre várnak. Javaslom, hogy a hivatal tekintse saját halottjának, gondozza emlékét, a város pedig tisztelje és nevezze, emelje posztumusz díszpolgárává.

HALOTTAK NAPJÁN

Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...

Minden ünneprontás nélkül mélységesen szégyelljék magukat az ennek elmulasztásában és kialakításába érintett felek. Különösen a képviselő-testület korábbi és mai tagjai, de Dönti Károly, Bukodi Károly, és Szücs Lajos főleg, mert ők különösen sokat köszönhetnének az elhunytnak. Buza Attila nélkül egyikük sem jutott volna oda, és érhette volna el azt, amit ma képviselnek. Buza Attila akkor lesz halott a város számára, ha elfeledtetik. Tán ezt nem kéne. Nyugodtan elmehetnének kézen fogva a sírjához leróni tiszteletteljes kegyeletüket.

Buza Attila 10 éve hunyt el. Emlékét őrizzük.

*