A mi (kis)városunk - Ócsa

Ilyen város nincs még egy!
Itt minden máshogy történik, és általában az is rosszul. Ha egyszer lesz itt vezetőváltás, ez a blog lesz a vádirat.
(De kisvárosunkat mi így is szeretjük ... - Ámbár, megvan a saját véleményünk.)

2011. szeptember 4., vasárnap

Kedvencek voltak, kivert kutyák lettek ( - anyagilag is érdekelté, felelőssé kell tenni az állattartót)

Talán soha nem volt még annyi kóbor eb a kisváros utcáin, mint az elmúlt időszakban.Az egyik alapítvány vezetője azt mondja: bizonyára a gazdasági válság is közrejátszik abban, hogy rengeteg gazdátlan kutya jelent meg a városban. Egyes otthonokból talán azért csapják ki őket, mert egyszerűen nincs pénz a kutyákat orvoshoz vinni, beoltatni, vagy éppen csak etetni. 

 A vidéki mentalitás szerint az állatnak nincs értéke faluhelyen. Ezt az állatorvosok is megerősítik. Ócsa hiába lett város, a fejekben levő hozzáállás még nem formálódott ehhez. A régi ember, régies beidegződései megmaradtak, a fiatalok meg még nem vették át a városi lét multinacionális környezetét. Igaz Ócsa sem járul hozzá a fejlődésével a városiasodás belterjessé válásához. Megmaradt napjainkra is községi jelleg. A környezet az utcakép nem mutat városi alakzatot. Az emberek az úttesten kódorognak, vagy botorkálnak. A gócpontokban, vagy az iskolánál sincs még kiépített gyalogátkelőhely, másutt meg járda. De ahol van, ott sem nagyon használják. A rendőr, a közterületfelügyelő ezzel nem is foglalkozik, így nincs aki rászoktassa a népet a városi közlekedés elemeire. Amíg ez a hozzáállás nem változik, addig az állatok megbecsülése és gondoskodása terén sem várható érdemi javulás.

Pedig a városvezetés a közpénzből rengeteget fizet az elhagyott, vagy kidobott állatok befogására. Sokan nem is sejtik, hogy egy-egy állat befogása közel 70 ezer forintjába kerül az embereknek, amit a városháza fizet ki. Ebből ki lehet számolni, hogy tíz befogott állat árából mennyi iskolásnak lehetne segítséget nyújtani az iskolakezdésre, vagy hány munka nélkül maradt volt FÉG-es dolgozó kaphatna támogatást, vagy más segítséget.
- A  legjobb megoldás természetesen az volna, ha minden tartott ebre kötelezőn előírnák az chipes azonosítást, hogy a gazda ezáltal beazonosítható és felelősségre vonható legyen. Az ugyanis nem járja, hogy a városi többség fizesse a felelőtlen egyének állatkínzáshoz is hasonlatos tartását, vagy az egykori kedvenc gazdátlan kiebrudalását. Erre azonban ma még kevés esély van. 


Ha kénytelenek vagyunk elmenni otthonról, zárjuk olyan biztonságos helyre a kutyát, ahol sem magában, sem a ház körüli értékekben nem tud kárt tenni - javasolják az ezzel foglalatoskodók. 
Megfelelő vízhez és ételhez jusson az állat a távollétünk alatt, és  a szabad mozgását se korlátozzuk a minimálisan előírtnál kisebb térben.


- Ha az ebnek még nincs egyedi azonosítója, szerezzünk be egyet, ha netán mégis elcsavarogna, akkor beazonosítható legyen a gazdája - teszi hozzá az alapítvány elnöke.   Mégis csak olcsóbb, mint a kilátásba helyezett befogás, vagy a büntetés. 

Jobb a békesség! 

Egyszer talán a közterület-felügyelők is eljutnak arra a szintre, hogy fellépnek ez ügyben, és így rávezetik a gondatlan gazdákat a tartás felelősségére. Már nem csak állatok, hanem a város érdeke, és a közpénzek erre fordítása okán is. Ha ezt megtapasztalják a notórius rossz gazdák, akkor ők is eljuttathatók arra az elméleti és szemléletbeli különbségre, ami egyszerű  kutyatartóból gondos gazdává változtatja a vidék emberét.
*

1 megjegyzés:

  1. Teljesen egyetértek az alapítvány elnökének felvetésével. Az lenne jó, ha az illetékesek meghallanák és megtörténne valamilyen együttműködés, ami jó lenne az ember és az állat számára is.

    VálaszTörlés