Zajos gondok ( - és az együttélés kultúrája)

Otthonunk nyugalmának záloga a szomszédokkal való békés együttélés. 

Ezzel a követelménnyel talán a vonatkozó jogi szabályozás pontos ismerete nélkül is tisztában vagyunk, mindig akadnak azonban olyan szomszédok, akik életmódjukkal, különféle zajos tevékenységeikkel folyamatosan megsértik mások azon alapvető jogát, hogy lakásukat zavartalanul használhassák.

Otthonunk használata során valamennyien köteles vagyunk tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédjainkat szükségtelenül zavarnánk, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetnénk. A Polgári Törvénykönyvnek ebből az általános szabályából kell kiindulni akkor is, amikor a szomszédból áthallatszó zajforrások, így különösen a kora reggeli falfúrások, vízcsobogás, gyerekordítás, szekrénytologatás és egyéb hangoskodások tolerálhatósága tárgyában kell döntenünk.

Talán nyilvánvaló, hogy valamilyen mértékben a normális életvitelünkkel (hazaérkezés, takarítás, zuhanyzás stb.) is zavarhatjuk szomszédjaink nyugalmát, a lényeg ezért mindig a szükséges és szükségtelen zavarás elhatárolásán van. Ha késő este érkezünk haza, a garázskapu becsukódása valószínűleg kellemetlenséget okoz az álmából erre felriadó földszinti lakónak, ezzel a zavarással azonban kénytelen lesz együtt élni. Ezzel ellentétes álláspontra helyezkedett azonban a bíróság, amikor az egyik lakó az udvarában olyan szélrózsát szerelt fel, amely a szél hatására úgy lendült forgásba, hogy a szerkezethez erősített vaspálca egy fémgömbhöz ütődve csengő hangot adott. Azzal, hogy a szerkezet hangja a többi lakó lakásában is hallható volt, az „alkotó” nyilvánvalóan megsértette a szomszédjogi szabályokat. Napjaink gyakorlatából merítve természetesen életszerűbb példák a késő estébe nyúló mulatozások, a zajos barkácsolás, az éjszakai porszívózás, vagy a hangos zenehallgatás.

Abban az esetben, ha a lakásunk használatát zavaró szomszédokkal a hangoskodások megszüntetéséről nem sikerül békés úton megegyezni, lehetőségünk van a birtokvédelem eszközeinek az igénybevételére is. Az állami (közhatalmi) eszközökkel való birtokvédelem első útja a közigazgatási út, ami a bírói út igénybevételét nemcsak időben, de jogilag is megelőzi. Főszabály szerint tehát, ha a hangoskodás, vagy egyéb zaj a lakásunk használatát zavarja, úgy egy éven belül először a jegyzőhöz kell fordulnunk birtokvédelemért, és ennek keretében kérhetjük a zavarás, hangoskodás megszüntetését, illetve a birtoksértő eltiltását a további zavaró tevékenységtől. A jegyző az eljárás során jogkérdésben – így a szomszédjogi igényekről – nem dönthet.

A jegyző – határozatával – a birtoksértőt eltiltja a zavaró magatartásától, kivéve, ha nyilvánvaló, hogy a birtokos nem volt jogosult a birtoklásra, vagy a zavarást tűrni volt köteles. A határozatot annak meghozatalától számított három napon belül végre kell hajtani, még akkor is, ha bármely érdekelt fél a bíróság előtt keresetet indított. A határozat ellen államigazgatási úton jogorvoslatnak nincs helye, de annak megváltoztatását bármelyik fél 15 napon belül kérheti a bíróságtól.

A birtokvita három esetben kerülhet bíróság elé. Egyrészt, ha a jegyző határozatát sérelmesnek tartó fél – a fentiek szerint – a határozat megváltoztatását kéri, másrészt a zavarás megszüntetése egy év eltelte után már csak közvetlenül a bíróságtól kérhető, illetve harmadik esetben, ha a konkrét ügyben a birtokláshoz való jogosultság is vitás, és ezért közvetlenül a bírósághoz kell fordulnunk. A birtokperekben a bíróság már nemcsak az eredeti birtokállapot tényei alapján dönt, hanem jogkérdést is vizsgál, és a szomszédjog szabályai szerint dönt arról, hogy a kifogásolt magatartásra szomszédunk jogosult volt-e, illetőleg, hogy azt kötelesek lettünk volna-e eltűrni.

Intézmény a zajforrás?  - Alapító okirat, Működési engedély !

Ebben az okiratban rendezik, konkrét rendelkezésekkel szabályozzák, milyen tevékenységet, például a szokásosnál nagyobb zajjal járót, milyen napszakban és gyakoriságban lehet végezni.

Ha ez sem használt, ne legyünk rest a közös képviselőhöz, a  jegyzőhöz fordulni, talán ő mint kiválasztott nagyobb erővel és hatáskörrel bír. Ha ő se járt sikerrel, az egész problémakör közgyűlés elé vihető. Feltételezem ez nem a legjobb bemutatkozási mód az első hetekben, hónapban a többi szomszédnak, viszont hasznos és a jövőre nézve akár kifizetődő akció is lehet. Amennyiben a zajkeltő őket is zavarja nyugalmukban, akkor akár aláírásokat is lehet gyűjteni és ezzel együtt kezdeményezni az eljárást. Morbid esetekben, késő esti időpontokban a rendőrség segítsége is kérhető. Erről rendőri jelentésnek kell készülnie, amit később, mint bizonyítékot az eljárás során felhasználhatunk.  Célszerű a rendőri segítséget a központi számon kérni, mert visszakereshető és annak nyoma marad.

Ha nem vezetett eredményre, mert az illető mondjuk nem jelent meg a „rendezvényen", nincs más hátra mint az Önkormányzathoz fordulni, és birtokháborítási eljárást indítani a PTK megfelelő passzusaira hivatkozva. Ezek rendelkezései határoznak a rendeltetésszerű használatáról és kimondják, hogy tartózkodni kell minden olyan magatartástól, tevékenységtől, ami a többi ott lakót zavarhatja. Az eljárást az illetékes önkormányzat jegyzője folytatja majd le, aminek keretében eltilthatják a zajongót vagy/és bírsággal is illethetik. Ennek mértékbe olyan összegű is lehet - több tízezer forintra is rúghat - ami egy időre, legjobb esetben végleg, „megköti" a hangosan alkotó kezét és kedvét.

Persze vannak olyan települések, ahol fontosnak tartják az otthon nyugalmát, figyelembe veszik a helybeliek pihenéshez való jogát.  Ennek garanciáját a helyben hozott rendeletek erősítik és külön biztosítják.  Az ilyen településekről a zajos tevékenységeket előbb-utóbb, de rendre kitiltják.  Ekkor általában az érintettek és  e zajosabb tevékenységet folytatók átvándorolnak olyan helyekre, ahol a szabályozás nem erős, avagy nem veszik figyelembe. Ennek következménye a megjelent helyen az ott élők nyugalmának megzavarása, a kedélyek felborzolása és majd a panasz.  Ha ilyen helyzet jön létre, akkor már nagy a baj. A rend visszaállítását a nyugalom biztosítását, a jó viszony helyreállítását sokkal nehezebb elérni utólag.  Általában a lakossági panaszokat az önkormányzat és a jegyző sem szívesen kezelik. Többnyire a rendbontó, ellenérdekű féllel egyezkedést próbálják ráerőltetni a panaszosra törvényi  előírások érvényre juttatása helyett. Ugyanis a zajos tevékenységek soha nem önmaguktól állandósulnak. Általában munka, vagy pénzkereseti, bevételi források dominálják.  Ezek a motivációk érdekelté tehetik a zajkeltőt a tevékenység fenntartásában. Ennek érdekében minden követ s eszközt képes megmozgatni. Ezek a dogok azonban ekkor már nem egyedi és elszigetelt jelenségek. Erről általában több ember bír tudomással. Mások meg résztvevői a cselekménynek, míg megint mások a haszonélvezői.  Ez a kör ekkor már nagyon erősen ragaszkodik a kialakultakhoz, függetlenül attól hogy köztudottan szabálysértést követnek el. Ekkor ezt azonban megszüntetni és felszámolni, már csak erős jogi háttérrel biztosítottan lehet. Sokszor a helyi jegyzők nem partnerek a lakosság érdekeinek védelmében, vagy az emberek alapvető jogainak biztosításában. Határozott fellépéssel és hivatalos bejelentéssel azonban eljárás megindítására  kötelezhető a hivatal.  A jogos birtokvédelem megillet minden állampolgárt. Mások ebben nem korlátozhatják. Ha az ebéli sérelem hosszan tartón áll fent, vagy netán állandósul, akkor annak nagyon súlyos jogi és anyagi következményei lehetnek.  Ezért sem mindegy, hogy ki miként viselkedik. Az együttélés alapvetően kulturális kérdés. 

A kulturált viselkedés bizton nem zavarja mások nyugalmát.

*