A filozófus jól megérdemelt pihenését töltötte, s a másik oldalára készült fordulni, amikor pontban délben csörgött a mobilja. (Pontosabban rázendített a „Föl, föl, ti rabjai a földnek” dallamára.) Az intézetből keresték.
- Ellenőrzés van – hallotta az igazgató izgatott hangját. – Be kellene jönnöd.
- Mi a fenének? Három hónapja voltam benn, akkor se történt semmi érdekes.
- Van egy kis probléma „Az alvásnak a filozófiai gondolkodásra gyakorolt serkentő hatásáról” című esszéddel. Az elszámoltatási biztos szerint irreális volt ezért kétszázmillió plusz áfát kifizetni.
- Mit tudnak ezek a fideszes focisták a filozófiánkról, ami nagy mesterünk mondásában csúcsosodik ki: a lét határozza meg a tudatot. Vagyis, ha megkapom a lét, a tudat alkalmassá válik annak megértésére, hogyan tudom ezt az állapotot minél hosszabban konzerválni.
- Stimmt. Konzerválás, konzervatív. Ilyen világ jön. Ki fogják találni, hogy nem adnak többé milliós közpénzeket olyan tanulmányokra, mint „A fasizmus megerősödése jobboldali kormányok idején, avagy miért hallgattatnak el mindenkit, akinek nincs bőgatyája”.
- De hát ez borzalmas! Én nem értek máshoz, csak az efféle tanulmányokhoz: „Kirekesztés a hungaronáci kurzusok klerikalizált visszarendeződéseiben”. Mit fogok eztán csinálni?
- El kell menned dolgozni. Például vájárnak, kubikusnak, esetleg köztisztasági munkásnak.
Rövid töprengés után sóhajtott.
- Ha már mindenáron dolgozni kell, legyen a bánya. Lehetnék a vájárszakszervezet főtitkára, vagy a „Jó szerencsét!” című üzemi lap főszerkesztője. Addig nézzél utána, tudsz-e szerezni valami kis ösztöndíjat a „Hogyan termeljük ki a fekete szenet anélkül, hogy leereszkednénk a tárnába” kezdetű opuszomhoz.
- Attól tartok, nem lesz már lóvé ilyen kamu állásra.
- Ne viccelj, minden rendszerben kamu állásokra kaptam a fizetésemet, ezt is megoldjuk valahogy. Te csak hívd fel a Guardiant és a New York Times-t, hogy ötven évi filozófusi múlttal szenet kell fejtenem Komlón. Lesz botrány, lesz kamu állás, lesz dohány.
- Ellenőrzés van – hallotta az igazgató izgatott hangját. – Be kellene jönnöd.
- Mi a fenének? Három hónapja voltam benn, akkor se történt semmi érdekes.
- Van egy kis probléma „Az alvásnak a filozófiai gondolkodásra gyakorolt serkentő hatásáról” című esszéddel. Az elszámoltatási biztos szerint irreális volt ezért kétszázmillió plusz áfát kifizetni.
- Mit tudnak ezek a fideszes focisták a filozófiánkról, ami nagy mesterünk mondásában csúcsosodik ki: a lét határozza meg a tudatot. Vagyis, ha megkapom a lét, a tudat alkalmassá válik annak megértésére, hogyan tudom ezt az állapotot minél hosszabban konzerválni.
- Stimmt. Konzerválás, konzervatív. Ilyen világ jön. Ki fogják találni, hogy nem adnak többé milliós közpénzeket olyan tanulmányokra, mint „A fasizmus megerősödése jobboldali kormányok idején, avagy miért hallgattatnak el mindenkit, akinek nincs bőgatyája”.
- De hát ez borzalmas! Én nem értek máshoz, csak az efféle tanulmányokhoz: „Kirekesztés a hungaronáci kurzusok klerikalizált visszarendeződéseiben”. Mit fogok eztán csinálni?
- El kell menned dolgozni. Például vájárnak, kubikusnak, esetleg köztisztasági munkásnak.
Rövid töprengés után sóhajtott.
- Ha már mindenáron dolgozni kell, legyen a bánya. Lehetnék a vájárszakszervezet főtitkára, vagy a „Jó szerencsét!” című üzemi lap főszerkesztője. Addig nézzél utána, tudsz-e szerezni valami kis ösztöndíjat a „Hogyan termeljük ki a fekete szenet anélkül, hogy leereszkednénk a tárnába” kezdetű opuszomhoz.
- Attól tartok, nem lesz már lóvé ilyen kamu állásra.
- Ne viccelj, minden rendszerben kamu állásokra kaptam a fizetésemet, ezt is megoldjuk valahogy. Te csak hívd fel a Guardiant és a New York Times-t, hogy ötven évi filozófusi múlttal szenet kell fejtenem Komlón. Lesz botrány, lesz kamu állás, lesz dohány.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése