A mi (kis)városunk - Ócsa

Ilyen város nincs még egy!
Itt minden máshogy történik, és általában az is rosszul. Ha egyszer lesz itt vezetőváltás, ez a blog lesz a vádirat.
(De kisvárosunkat mi így is szeretjük ... - Ámbár, megvan a saját véleményünk.)

2010. szeptember 21., kedd

Az ember, akinek kutyák visítanak a szomszédjában

Egy nyugodt, csendes életre vágyó Pest környékinek nevező olvasónk jól ráfaragott, hogy kiköltözött a nyugodt agglomerációba. Sajnos még nem árulta el, hogy pontosan hová. De az biztos, hogy egy vonyító állatsereglet mellé, és az önkormányzat nem védi meg. Mit lehet tenni ilyen esetben, az erőszakos megoldásokat természetesen nem számítva?
Akinek ötlete van, segítsen az önszórakoztató kutya áldozatának!

2010. tavaszán telefonon jelentettem be először a helyi Önkormányzatnak, (a későbbiekben még legalább három alkalommal) hogy a szomszédunkban érdekes kutyákat tartanak. A kutyák éjjel-nappal visítanak (ugatásnak nem lehet nevezni, amit művelnek) és a kerítésünket is tönkre teszik. Az eredeti kerítést egy nádkerítéssel egészítettük ki, hogy legalább ne lássanak át. Ennek csak az lett az eredménye, hogy felugrálnak rá és azt is kiszakítják. A saját kertünkben nem tudunk semmit csinálni, mert ha közelítünk a kerítéshez, őrjöngenek. Nyáron nem tudunk nyitott ablaknál aludni, mert szinte minden éjjel, vagy hajnalban a kutyák visítozására, csaholására ébredünk fel. Minden indok nélkül, a saját szórakoztatásukra és egymás ingerlésére örökké ugatnak. Sem pihenni, sem a kertben dolgozni nem lehet tőlük. Férjem, aki szívbeteg és anyukám (84 éves) szinte egész nap otthon vannak és este sokszor arra megyek haza a munkából, hogy teljesen ki vannak borulva a kutyáktól.
Sajnos a gazdája semmit nem tesz ez ellen, hiába kértük, hogy oldja meg a problémát. Közölte, hogy ez a dolguk.
Egy helyi rendelet szerint kutyát egyébként is csak a szomszéd engedélyével lehet tartani. Úgy gondolom, hogy nekik egy is túl sok! Tőlünk egyébként nem kértek semmiféle engedélyt.
Az Önkormányzattól hiába kértem bármiféle intézkedést, a helyzet változatlan. Állítólag közterület felügyelők voltak a helyszínen és legutoljára a múlt héten arra tettek ígéretet, hogy az egyik kutyát a hétvégén elviszik. Ezzel persze a probléma nem oldódna meg, de természetesen egyik kutyát sem vitték sehova.
Hova lehet fordulni ilyen esetben? Az Önkormányzat semmit nem tesz, holott rendelet van a kutyatartás szabályozására. Már gondoltam, hogy csendháborítás miatt feljelentem őket, de mi történik?
Még jó, hogy azért költöztünk ki Bp-ről, hogy nyugodt, csendes környezetben éljünk! Hát hajrá! Várom az ötleteket!

(Egy nyugodt, csendes életre vágyó Pest környéki)
*


5 megjegyzés:

  1. Meg kellene keresni az adott település jegyzőjét, megtudakolni, hogy létezik-e az önkormányzatnak rendelete az állatok tartásáról, ezek után lehetne tovább lépni.

    Az Ócsára vonatkozó rendelet itt érhető el:

    http://www.ocsa.hu/onkormanyzat/2007/15-2007_1.pdf?PHPSESSID=fab0b603dfd4871eccbb38006a41f781

    VálaszTörlés
  2. A legjobb megoldás az lenne, ha egy gumiszobába költöznének, ott biztosan nem hallja a kutyák ugatását a macskák nyávogását és a madarak néha elég hangos csiripelését sem. A természetben élünk ami nem halottasház, ahol mindig csend uralkodik. Tehát tessék elviselni a kutyákat de leginkább a szomszédot, mert az irásából az lóg ki, hogy a kutyáin keresztül a gazdának szeretnének ártani. Mert ugye hogy mer egy ember szeretni egy vagy több kutyát???? Másrészt a kutyák szerintem régebb óta ott laknak mint ahogy az "új lakók" odaköltöztek, tehát volt módja hallani a szerződéskötés, a vétel elött is a kutyák hangját. Ha akkor jó volt... akkor legyen jó később is. Nem szítani kellene a háborút, hanem eltörölni. Egy kis jóindulattal, más hozzáállásal meglátják észre sem fogják venni az ugatást. Beleolvad majd a környezetbe. Csak akarni kell és nem direkt azt figyelni hogy mikor lehet kötekedni kutyaugatás miatt.

    VálaszTörlés
  3. Margit kerítését nem tépázzák a kutyák.
    A kutya vonyítás, nem madárcsiripelés.
    A normális életre mindenkinek szüksége és joga van. A vidék nem barbár körülményeket kell hogy jelentsen. A vidék, nem az örültek háza.
    Margitnak nincs kisgyereke, aki nap mint nap rémülten felsír a kutyák miatt. Ha lenne, nem így vélekedne.

    VálaszTörlés
  4. Szomszédunk (szerencsére már elköltöztek)nagy állatkedvelő volt. Olyannyira, hogy tartott disznót, csirkét, libát, kacsát...

    Disznók hajnali fél őt tájékán óljukat döngetve követelték a kaját. Trágyájuk folyékony levét... kivezették az utcára, hogy ott folyjon el a felesleg...

    Csirkéket a padláson tartotta, a ganyét a mi telkünkre néző padlásajtón kisöpörve távolította el, úgy, hogy a java hozzánk került...

    Libák mérgesen sziszegtek, ha csak a kerítésünk felé mertünk nézni...

    A kutyájuk állandóan menekülni akart tőlük, még úgy is, hogy láncra verték. Egyszer arra értünk haza, hogy a kutya láncostól lóg a kerítésen, majdnem a végét járta, úgy felakasztotta magát... természetesen mi szabadítottuk ki, nem a gazdája...

    Ha élt valaki japán kakas szomszédságában az tudja, hogy ez a fajta nem csak a hajnalt jelzi a kukorékolásával, hanem egész nap be nem áll a szája... pici babánkat nem tudtuk a kertbe kivinni, hogy ott szundikáljon, mert kokaska állandóan felverte álmából...

    Ami aztán teljesen kiverte a biztosítékot nálunk, hogy amikor ennél a szomszédnál családnál is emberszaporulat következett be, a szomszéd szóvá tette, hogy az egyetlen állatunk, egy befogadott keverékkutya, miért ugat... zavarja a kicsit a pihenésében...

    Na, erre már közöltük velük, hogy a kutyának ez a dolga és békéljen meg a helyzettel, mert a napi 1-2 vakkantása közel sem olyan zavaró, mint az általuk tartott állatkert...

    Szerencsére elköltöztek... és másokat boldogítanak a népes állattartásukkal...
    itt azért az önkormányzat is besegített, mert nem csak bennünket zavart... az állatokon kívül a rengeteg légy, bűz, mocsok... mindez egy frekventált helyen, mely autóval a belvárostól kb. 10 percre van (természetesen nem csúcsforgalomban)...

    Ehhez képest 2-3 kutya és pár macska... szinte semmiség... majd elmúlik...vagy ki...

    VálaszTörlés
  5. Vidéken nekem a szabadon lofráló kicsapott kutyákból volt elegem,kijöttek a nyitott kapun vagy a rossz kerítésen és támadtak mint az őrültek ,mivel kiterjesztették a területüket az egész utcára.Gazdájukat ez sosem érdekelte ,beszélni velük semmi értelme nem volt,mert agyatlan tuskó volt mind.Viszont elérték hogy a saját kutyámat sztrítfájterré képezték ki ,annyiszor kellett megvédenie magát és engem mikor sétálni vittem.A macskatámadásról itt sokan írják nagyokosan ,hogy kamu.Mivel én vittem kórházba egy ismerősömet akinek többször műteni kellett a karját, mert egy pillanat alatt összeharapdálta, kaszabolta egy nála megőrzésben lévő macska ,és így is örökre látszani fognak a hegek a karján, én elhiszem a történetet..Bár valószínűleg sarokba próbálta szorítani a posztíró a támadó macsekot.

    VálaszTörlés