A mi (kis)városunk - Ócsa

Ilyen város nincs még egy!
Itt minden máshogy történik, és általában az is rosszul. Ha egyszer lesz itt vezetőváltás, ez a blog lesz a vádirat.
(De kisvárosunkat mi így is szeretjük ... - Ámbár, megvan a saját véleményünk.)

2012. június 4., hétfő

A bizonyosság napja Ócsán ( - Június 4.-ei megemlékezés Trianon napján)

Vannak jeles napjaink és jeles embereink. A mai azonban nem erről szól. Június 4.-e nem a jeles napjaink egyike. Nincs is hozzá jeles emberünk. Gerinctelen, aljas viszont annál több. Ők adják azt a bizonyosságot, ami ezt a gyászos üzenetet láng formájában élteti.
Igen, ez a tűz a gyászláng tüze. Ilyenkor mécsest gyújtunk.


Emlékezünk.
Magyarországnak központi helyén ma is ég egy örökmécses. Vannak iskolák, és tanárok, akik évente egyszer kiviszik oda az újonnan beiratkozókat.  Ez amolyan alaptézis, mint hívőknél az Isten tisztelet. Még sem kötelező, mint a régmúlt  Május 1.-ei felvonulása. 

De milyen érdekes is az ember, aki kikerül a béklyóból és demokráciát kap a nyakába. Kádárt, Sztálint, szocialista diktátort éltetni  kényszerképzetből vagy előrejutásért, fizetésemelésért mindig jobban esett egyeseknek, mint titokban kimenni a 301-es parcellába anekdotázni. Erre csak a kivételes adottságú történelemtanárok némelyike volt képes. Ahogy Trianonról mesélni, vagy a Székelyhimnuszt megismertetni, netán meghallgattatni is kivételes bátorság kellett. Ez az egyéni ismeretátadás, mint kivételes emberi adottság, biztosított olyan  sajátos tulajdonságokat számunkra, ami megerősített és bizonyossá tett, abban, hogy megtaláljuk a helyünket.

Ma Trianon évfordulóján  a bizonyosság egyik ilyen napján tudjuk meg valójában, hogy kik azok, akik méltók a magyarságukra. 

Kevés ehhez hasonló napunk van, ahol magunk közt bizonyosodtunk meg hitünkről. Ellenpélda annál több. Mert az árulásnak, a kiárulásnak sokkal nagyobb a keletje, mint a kitartásnak. A behódoltság, a kiszolgáltatottság a meghajlás, a "merjünk kicsik lenni" ma sokkal kifizetődőbb, mint a kiállás. 
Erre ad bizonyosságot minden évben ez a nap.

 
Persze vannak helyek és vannak önkormányzatok, ahol a polgármester kiáll a választottjai elé, és bizonyosságot tesz hitéről. És vannak helyek, mint Ócsa és olyan itteni városvezetők, képviselők, tanárok, és egyének, akik nem állnak ki sem magukért, sem magyarságukért, sem a közért. Ma, Ők is bizonyosságot tesznek.  Az Ő vizsgájuk ezen a napon negatív értelemben teljesül. Ők azt bizonyítják, hogy jellemükben, viselkedésükben, hitvallásukban, és szavaikban is tartás nélküliek. Csak egy "mások". Mi pedig bizonyosságot szerzünk a távollétük által az elárultatásukról, alávalóságukról, jellembeli hiányosságukról. Ők azok, akik Május 1.-én, November 7.-én a transzparenseket feszítették. Ma meg névtelenül az otthonaik árnyékosában, vagy ki tudja éppen hol sunnyognak elvtelenül. Ellenünk. A magyarság ellen. Egyesek ezek közül ma is viszik még a prímet, és éltetik a divatosan globalizált ellent, amikor december 1.-én általuk felhatalmazva koccint a kisantanti ellennel.  Ők azok akik befolyásolják a jelent. Akik még meghatározzák a jövőt. Ők  a ciklikus emberek. De a magyarság ennél sokkalta távlatibb. És kitartóbb. Az igaz magyar túlélt ennél különbeket is. Mi emlékezők, most is ezt tesszük. Ma is erről bizonyosodhattak meg az emberek. Az emlékezők, a megjelentek és a távol-maradottak egyaránt. Ezért a bizonyosság napja a mai. 



Ócsán a városvezetés, az önkormányzat, az intézményvezetés,  a tanárság, az egyesületi elnökség tett egy bizonyosságot, valamint a Jobbik Magyarországért Mozgalom városi alapszervezete tett egy másfajta, bizonyosságot a Bajcsy-Zsilinszky utca "Szabadság téri" kiszögelésében. Míg az előbbiek a távollétükkel tüntetve fejezték ki hovatartozásukat, az utóbbi pedig megemlékezésével. Ez első körben lévőknek nem csak a hazájuk torzó, hanem a lelkük is, míg az utóbbiaknak egyik sem, mert nem csak megtestesült személyükben, hanem   lelkületükkel szellemiségükben fejezik ki szolidaritásukat az elszakított országrészekkel, az összmagyarsággal. Akik ma nem jöttek el, azok nem csak a haza hívószavára nem mozdultak, hanem az elszakítottakért sem tettek semmit.

 Zászlók nélkül - sivár városi külső
A Jobbik és a Mádencia Egyesület nevével jelzett megemlékezés immár hagyománnyá kezd válni a városban, mióta a fideszes városvezetés és a mostani képviselő-testület az Oktatási-és Kulturális Bizottsággal karöltve elhatárolódik az eseménytől.

De amíg Magyar Péter, az alapszervezete elnöke kiáll, addig a Mádencia elnöke ezt immár másodízben nem teszi. Pedig régebben egyesületével személyesen egyengették a visszatérőn szónokló dr. Ács László képviselő-jelöltségét. Ma azonban másodlagosan adott bizonyosságot távolságtartásával ez az egyesületi elnök. Ez a visszajelzés azért méltatlanabb másokétól, mert míg a Life, az OPKE, és a többiek nem jegyezték az eseményt, a Mádencia ellenben visszatérőn, igen. Elnöki szinten viszont ismételten nem képviselte az eseményt. Pedig lett volna rá érkezése, ahogy a többieknek is. De ahogy azok, úgy Ő is ekként üzent, avagy ahogy most az alkalomhoz illően nevezzük: - bizonyosságot tett maga is.


Az elsőnek felszólaló Magyar Péter kiemelten panaszolta a városvezetés méltatlan hozzáállását, a nemzeti trikolór hiányát, és a puszta városképet. Beszédét Wass Albert soraival zárta, majd Ács László vette át a szót.

Szokásos szókimondásával, nehezményezte a ma eseményeit, a félárbocra eresztett zászlók és az egyházi kiállás, valamint a harangok zúgásának hiányát. Ezzel maga is bizonyosságot téve Június 4.-e mellett.
A megemlékezés a megszokott tiszteletadással, és méltósággal zajlott, aminek végezetélül a koszorú melletti gyertyagyújtással ért végett az esemény.


*

15 megjegyzés:

  1. Az egyesületi elnökök, a városvezetők, a tanárok, a bizottsági tagok ilyen megemlékezésekre nem járnak, csak a vásártéri búcsúba, meg a sarokházba. Mert náluk az a menő.
    A prosztók meg Dabason laknak, mert ott van olyan hülye a polgármester, hogy városi szintű megemlékezést tart. Bukodi elmehetne tanulni tőle, vagy a sóhivatalba!

    VálaszTörlés
  2. Egy koszorú. Szégyen. Hogy erre nem képes az önkormányzat, egy koszorú kirakására?

    VálaszTörlés
  3. Máskor meg ott lihegnek egymás nyakába. Ócsán a tanári társadalom ismételten és sokszorosan leszerepelt. Szégyen és gyalázat.
    Nem véletlen, hogy egyre többen a városon kívül választanak iskolát.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Máskor, amikor a buksi gyerek zagyvál a multi parkolójánál, akkor hivatalból kötelező a megjelenés. Ott is van a klárikától a beás asszonyon át az egész slep. Még postások is koszorút fonnak a buszmegálló köré. Most meg egyikőjük sem volt képes egy szál virággal méltatni a hont. Na ezeket az embereket kéne most kivasutaztatni.

      Törlés
  4. Azért az elég gáz, hogy a nemzeti lobogót felvonják, ezek meg egy zászlót sem képesek kirakni.
    Nesze neked diploma.

    VálaszTörlés
  5. Horváth csak az alsópakonyi gazba mer kiállni fotózkodni. Neki ez a városi közeg idegen, nem tud vele mit kezdeni.

    VálaszTörlés
  6. Azért Bukodiné Ibolyáról se feledkezzen meg senki, mert neki szintén hivatali kötelezettsége lett volna koszorúzni, ha csak nem mondott le a bizottsági elnökségéről!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hol volt Dönti, Incefi, Török képviselő?

      Törlés
    2. Az Ócsaportáról sem volt ott az a csávó, aki másutt fényképezni szokott. És ha jól látom nem foglalkozik a témával.
      tehát vannak itt még érzéketlenek, de ebben nem a nép a hibás.

      Törlés
  7. Dehogy mondott le! Pénzt kap érte. Bukodiné már többször is odakozmált.
    De, a képviselőtestület többi tagja is megéri a pénzét. Még magánemberként sem volt jelen egy sem. Buksin meg a tahón pedig ne csodálkozzatok, itt pénzt nem osztottak. Az ilyen megemlékezésekre csak az az ember megy el, akinek fontos a nemzete és országa sorsa.
    Ennek a két jómadárnak semmi köze sincs a jobboldalhoz, ( az egyiknek meg állítólag még a magyarsághoz sem ) csak oda csapódtak, mert ott érezték a hatalom és a pénz szagát. Nemzetük, országuk, városuk sorsa nem érdekli őket. Iskolapéldái a megélhetési politikusnak.

    VálaszTörlés
  8. Bukodiné fel van mentve, mert a Holokausz emléknapra készült, Horváth Tamás pedig szintén, mert Anna Frank kiállításán bábáskodott, ami ügyebár más súlycsoport.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rosszul tudod, Horváth azért nem tudott megjelenni, mert alsópakonyi határban parcellázta a telkeket.

      Törlés
  9. Úgy gondolom, hogy gyászolni és együtt érezni nem csak nyilvánosan és tömegesen lehet, de természetesen azért tiszteletben tartom, ha ezt valaki úgy gondolja, hogy ő nyilvánosan szeretné megtenni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a baj, hogy sokan nem is tudják, mi történt június 4-én. Ezért fontos, hogy minél többen menjenek el a megemlékezésekre, akármelyik településen is élnek. Ha már mindenki tudja, akkor lehet otthon, csendben emlékezni.

      Törlés
  10. Trianonra emlékezni annyi, mint szót emelni az igazságért. Magyar Péter, Ács László és a Jobbik ezt tette június 4.-én, amikor kiállt Magyarország, a magyarság és az ócsai ember igazáért.
    Mert június 4.-e bizonyossága csak az olyan percembereknek felejtendő, mint akik ma alkotják, tévhitben tartják, tudatlanul, vagy akaratosan, de rosszul irányítják, befolyásolják kisvárosunk sorsát.

    VálaszTörlés