Áder János köztársasági elnök szerint nemzetközi együttműködésre van szükség a vízpolitikában, mielőtt még ennek hiányára migrációs hullámok és a vízért indított háborúk figyelmeztetnének.
De ki vigyáz és felügyel minket?
Tavaly év végén hatályba lépett a vízközművekről szóló 2011. évi CCIX. törvény, amely jogszabály alapvetően érinti a települési önkormányzatok tulajdonában levő vízközmű szolgáltató társaságok működését, sőt létezését.
A törvény legjelentősebb része 2012. július 1.-én lép hatályba, ettől az időponttól kezdődően a Magyar Energia Hivatal, a viziközmű szolgáltatók felet, beleértve azok társasági jogi kérdéseit is (egyesület, összeolvadás, beolvadás, szétválás, törzstőke emelés- vagy leszállítás), olyan alapvető jogosítványokat gyakorol, hogy a tervezett változtatásokat alapjában kell meghozni. Konkrétan a vízközmű szolgáltatók szükséges és elégséges integrációját ezen időpontig kellene megoldani. A folyamatokat az önkormányzatok, ráérnek a későbbiekben is megvalósítani. A vagyonértékelés, beolvadás, és ezek cégbírósági bejegyzésének kezdeményezését el kell indítani. Az alapvető, döntéseket tehát az testületeknek legkésőbb júniusban meg kell hozni, a folyamatot el kell indítani.
Ócsa város képviselőtestülete így állt neki március 28.-án a Döntés az önkormányzat tulajdonát képező viziközművekkel kapcsolatos aktuális kérdésekben című napirendi pontnak.
Feltehetőleg a képviselők felkészültek az anyagból, hiszen egy nagy horderejű a városra nézve komoly kihatásokkal bíró döntésről lévén szó. (Bár a későbbi történések ennek ellentmondani látszanak.)
Ráadásul egy olyan választás előtt állva kellett a városnak döntenie, amiben részbeni társult tagsággal bír két szomszédos település is. Ez komoly ismeretek mentén is kihívást, összehangolást, józan gondolkodást és egyeztetést kíván.
Erről azonban nincs tudomásunk. Sőt! Visszaidézve a történteket, a képviselők nem is bírtak azzal az ismeretanyaggal, amivel alternatív mód választással bírtak volna. Semmi ki – és betekintést nem tapasztaltam a részükről. Szerintem nem voltak abban a tudatnak a birtokában, hogy most tulajdonképpen mit választanak.
Elmondhatni, hogy a három vezető tisztségviselő ebben nem segítette elő a döntéshozók munkáját. Úgymond, hagyták őket bután meghalni.
Ha most azt mondanám, hogy megvezették a többséget, vagy megtévesztésben hagyták a párttársakat, akkor sem lennék messze az igazságtól. Maga Horváth Tamás jegyzőkönyvileg prezentálja.
Horváth Tamás alpolgármester előadja, hogy január 1-től megjelent egy új jogszabály, mely szerint csak önkormányzatok által megbízott szervezetek üzemeltethetik a viziközműveket. Jelenleg 150 ezer egység az, az alsó határ, amelyben társulni lehet, és önállóan dolgozhat. Az anyagban szerepel, hogy Gyál, Vecsés, Üllő, Maglód, Péteri, Ócsa, Dunaharaszti lesz a konzorciumban, Szigethalom a holnapi napon fog dönteni a kérdésben.
Elmondja, amennyiben április 30-ig nem csatlakoznak valakihez, akkor az állam automatikusan kötelezi az önkormányzatot arra, hogy csatlakozzon valahová.
Most éppen tagként fognak dönteni arról, hogy a társaságba belépnek vagy sem. Amennyiben nem lépnek be ebbe az alakuló konzorciumba, úgy április 30. után az állam fogja eldönteni, hogy Ócsa kihez kell, hogy tartozzon. A szennyvíztelepnél szó sem lehet arról, hogy kivásárolnák. Hangsúlyozza Felsőpakonynak szennyvizestől, vizestől, Inárcsnak szennyvizestől, vizestől, Ócsának szennyvizestől, vizestől csatlakoznia kell valahová. Az, hogy a három település együtt üzemeltette a szennyvíztelepet, ez semmin nem változtat. Nyilvánvaló, hogy össze kell hívni a taggyűlést és ott kell megállapodni, Inárcs és Felsőpakony községgel.
Horváth Tamás április 30.-át tálal, mint valami kényszert, március 28.-án, mikor még Inárcs és Felsőpakony településsel nem egyeztek meg. Ráadásul ekkor még bőven volt, és lett volna idő, hiszen még most sincs késve semmi. Csakhogy a gyors, (elhamarkodott) mindent megelőző helyi döntésnek a későbbiekben jelentősége lesz.
Ezt követően Gyál polgármestere már arról számol be, hogy „április 12-én Jegyző asszonnyal a GYÁVIV taggyűlésén vettünk részt, ahol megalakult a GYÁVIV utódja a Dél-Pest Megyei Víziközmű Szolgáltató Kft., és beléptek azok az új tagok is, akikkel összefogva elérjük a törvényben előírt minimum felhasználói egyenértéket (Ócsa, Kiskunlacháza, Szigethalom, Dunaharaszti).”
Aztán a céget átminősítették, és Zrt-sitették.
A lényeg Ócsán még el sem hangzott. A tét nem más volt, mint az integrálódás egy gazdasági társaságba, ami lehet Kft, (mint például a Daköv,) vagy egy Zrt, (mint például DPMV). A különbség a felosztásban, a részesedésben és a beleszólásban van a különböző működtetés által. A Kft-ben a tagok döntenek a Taggyűlés által, a Zrt-ben meg az ügyvezetők az Igazgatótanácson keresztül, amit esetleg a Felügyelőbizottság tagjai kontrollálnak.
Lett volna megy másik út, miszerint az ócsai vízmű kiugrik a DHRV alól és beolvad egy önkormányzati tulajdonba lévő nonprofit cégbe. Akár bérleti-üzemeltetési/vagyonkezelési szerződést köthetett volna a vízmű üzemeltetésére. Ez azonban fel sem merült.
Ahogy az sem, hogy majd egy zártkörű társaságba csöppenünk, ahol csupa nagy egységgel és beleszólással bírók vesznek körül. Gyakorlatilag eltörpítve Ócsát.
Ezt nem tárták a képviselők elé. Ennek hiányában támogatták Horváth Tamás és a Bukodi Károly megtévesztő elővezetését.
Közben a DAKÖV-höz már számos település testületi határozattal csatlakozott. Köztük Alsónémedi, Bugyi, Örkény, Kakucs. Ebben a konzorciumban Isaszegtől, Monoron, Albertirsán át Dabas környékén túlról is vannak települések egyenrangú partnerként jelen. Felsőpakony és Inárcs is ezt az utat választotta. Ócsa vezetése ellenben nem, pedig minket a két utóbbival a közös dolgainkban szerződés köt össze. A városvezetés ezzel a DHRV mögött uralkodó Biró Vencel javára megtorpedózta az Ócsa és társai Kht többségi tulajdonosait, kényszerpályára helyezve a közös sorsunkat.
A DAKÖV választásával egy rugalmasabb, jobban kommunikálható és mozgatható tagozat részesei lehettünk volna, ahol a tulajdonrészesedésünk is többet ért volna, mint a DPMV esetében.
Külsőre a jelenlegi személyi- és tárgyi feltételek semmit nem változnak, tehát a díjbezsedés, az iroda marad, ahogy a polgármester kiemelte. Talán a helyi szakemberek fognak javaslatot is tenni a felújítási és a karbantartási feladatok elvégzésére. De hogy az miként valósul majd meg, nem tudjuk. Azt sem tudni még, hogy majd a helyi üzemigazgatót az Önkormányzat, vagy az FB (HT) javaslatára nevezik-e ki. Víz- és csatornaügyekben az ócsai önkormányzat ismét háttérbe szorul. Jövőbeni befolyása ezzel a csatlakozási döntéssel csökkeni fog. Pedig eddig sem voltunk előnyös helyzetben.
A csatlakozást érdemi vita ugyanúgy nem előzte meg, ahogy tájékoztatás sem. Ezt a polgármester és az érdekelt alpolgármester a jegyzővel hangszerelve döntötte el, és ehhez alakították a már- már visszaköszönő forgatókönyvet. Vagyis a gombhoz készítettek egy felöltőt. Azt szabták a testületen keresztül az itteniekre. Tetszik, nem teszik, viseljék.
A vízi-közmű integráció nem a fentebb említett cégek (DHRV, DAKÖV, GYÁVIV) ötlete volt. Mindegyik üzemeltette a saját kis hálózatát, gazdaságosan /vagy nem/ de az új Törvényben foglaltaknak megfelelően igyekeztek hasonszőrű társakat találni. Nos, az ismert DHRV és haraszti városa nem hasonszőrű Ócsa érdekeivel, inkább a bekebelezéshez ragaszko/dik/dott. Most igazán jól jött volna a kiugrás és a DAKÖV-höz csatlakozás. Ott egyenrangú partnerként, közös erővel Inárcs, Felsőpakony járulékos tagságával érvényesíthettük volna jogos érdekeinket. Ezt azonban kivédték és ezzel DPMV – GYÁVIV csatlakozásunkkal feladtuk a városi (kollektív) érdekérvényesítésünket.
Más, normális településen ment a licit, és az üzemeltetheti majd hosszú éveken keresztül a víz- és csatornahálózatot, aki jobb feltételekkel vállalva adott kedvezőbb ajánlatot.. Hallani, hogy egymásra ajánlanak a cégek. Így van, ez Röpködnek a tízmilliók és persze a feltételrendszer is versenyzik. Ilyenkor az önkormányzat beleszólhat, elvárásokat támaszthat, vagy erőltethet, esetleg diktálhat is, mint ahogy Ócsa tette ezt Inárccsal és Felsőpakonnyal szemben, hiszen úgy kell a cégeknek. egy 9000 ezres nagyságú település, mint egy falat kenyér. Ócsa városvezetése igyekezett ebből gyorsan kimaradni. Ezért hamarjában elkötelezte magát, hogy kizárja a jelentkező kérőket, mint versenytársakat.
Biztosan megkereste egyébként Ócsa polgármesterét és alfelét pár szolgáltató. Csak ezt a város első két embere ügyesen titkolja. Nyilván más jelentkezők is lettek volna a DHRV-én és a Dél-Pest Megyei Vízközmű Szolgáltató Zrt-én a gyáliakon túl. Azonban az alpolgármester és társa nem aprózik, mert számukra a megyei tisztségvállalás előrébbvaló, mint az otthont adó kisváros. A DABAS szó azonban nagyon nem vonzó errefelé. A DAKÖV pedig egyenesen az ördög lehetett a számukra. Úgy elhatárolódtak, tőle, mint az a tömjéntől. Ezért nem volt senki tekintettel arra, hogy megszabadítsa a lakosságot a drága Bíró Vencel érdekeltségi körétől. Most hosszú éveken keresztül kisebbségi résztulajdonosok leszünk ott, ahol nem kéne lennünk. Nyilván jól ismeri ezt a céges alakulatot az alpolgármesterünk, hiszen szinte napi vagy legalábbis heti kapcsolatban kellett állnia velük, hogy rávezette a testületet.. Merem remélni, hogy ez az ismeretség az ÖNKORMÁNYZAT és a város kasszájába hoz majd sok tízmillió forintot évente és nem a szabad felhasználású egyéni piacnak. Nem szabad elfelejteni, hogy ez a kapott összeg csakis fejlesztésre, karbantartásra lesz költhető, mégpedig a víz- és csatorna hálózatéra! Már ha úgy állapodtak és adnak. Mert ha erre nem lesz elég pénz, akkor megint jöhet a férges víz! Döbbenetes számomra, hogy úgy született meg az önkormányzati határozat, hogy a városi ember nem tudja, hány forintot ad a DHRV, vagy a GYÁVIV-DPMV féle társulat.
Azt sem értem, hogy a DAKÖV ajánlatát, a folytatott tárgyalások beszámolóit, azok részeredményét miért nem ismerhette meg a közvélemény? Felvetődik a kérdés, hogy a képviselők mi alapján döntöttek?
Mert egy érdekes, és talán a leglényegesebb momentum kimaradt a csatlakozással kapcsolatos felszólalásokból, az anyagból, valamint a jegyzőkönyvekből. Jelesül az, hogy vajon mennyi éves bérleti díjat fizet majd a városnak az új szolgáltató?. Más településeken ez a tárgyalás alapja, az egyes cégek egymásra licitálnak. Például Nagykőrös jó 50 milliót kap majd évente. Ócsa miben és mennyiben egyezett ki?
Vagy marad minden a régiben és majd Biró Vencel Igazgatósági tagok és társait gyarapítja az, ami eddig is Ócsát illette volna?
Nem lehetett volna megkeresni ajánlatért több víz-és csatornaművet az Önkormányzat részéről?
Dehogy nem.
Dehogy nem.
Nem lehetett volna előre egyeztetni és tárgyalásokat folytatnia két szomszédos tulajdonostárssal Inárcs és Felsőpakony vezetőivel?
Dehogy nem. Csak ez nem állt érdekében az Ócsai csúcsvezetőknek.
Dehogy nem. Csak ez nem állt érdekében az Ócsai csúcsvezetőknek.
A vízdíj a jövőben majd a későbbiekben megszülető kormányrendeletben meghatározott paraméterek szerint kerül kiszámításra. Ezért is jobb lett volna egy inárcsihoz hasonlatos, alacsonyabb összeggel bemenni. Most még csak az sem tudható hogy milyen elvek szerint kerül ez kialakításra. Tehát, az új törvény elvette az Önkormányzatok kezéből az ármegállapítói jogkört. Egy viszont biztos: a közművagyon amortizációs költségét tartalmazni fogja. Ócsa leamortizált rendszere sokba fog még kerülni az itt élőknek.
*
Nagy a baj Horváth Tamással, és a honatyákkal, mert ahogy Fo-lak összegző munkájából is kiderül, csupán és csakis azért nem váltak le a Dunaharaszti üzemeltetőről, mert Bíró Vencellel folytatott összefonódás erősebb a városi emberek sorsánál. Így inkább vállalták a lakosok igazságszolgáltatását, a városi alárendeltséget, csak hogy a DHRV süllyedő vállalkozását életben tartsák, és Biró Vencelt átmentsék a DPMV ZRT igazgatótanácsába, ahol az ügyvezető igazgató általános helyettesi posztját is betöltheti immár. Haraszti most mondta fel a DHRV-vel a szemétszállítást. Biró Vencel vízügyi beszámolóját nem fogadták el hivatalosnak, mert nem képviselheti a céget ügyvezető-igazgatóként. Ezt tudta Horváth Tamás is, de itt mégis elfogadtak minden köztes és zavaros körülményt. A DHRV ügyvezető-igazgatói posztját a bíróság fogja rendezni. Most mégis Biró Vencelnél van az a 40 millió forint, amit Ócsa város az államtól kapott, és a sajátjaként aposztrofált az Ócsa és társai megbeszélésein. Ezzel a 40 millióval akarták emelni a saját részesedésüket, miközben a tárgyalásokba bevonták Bíró Vencelt, holott neki semmi köze és szerepe a tisztítóműben. Most mégis egy újabb posztot hoztak létre amikor Kis Jánost kinevezték az ócsai Víz- és csatorna ágazat vezetőjének. Ez azt látszik igazolni, hogy a 40 milliót a DHRV akarja elkölteni az ócsai szennyvízbefogadó és tisztító állomásra. Ócsa önkormányzat pedig a társtulajdonosok nélkülözésével, kijátszásával akarja előkészíteni erre a terepet. Horváth Tamás minden eszközt, kapcsolati rendszert felhasznál és megragad azért, hogy anyagi előnyöket, tisztségeket és gazdasági előnyöket szerezzen magának és cimboráinak. Az egész szennyes történet erről szól.
VálaszTörlésÓcsa
Azok közül, akik adnak magukra, egyre inkább igyekeznek eltávolodni ettől az egésztől és leépíteni kapcsolatukat Bíró Vencellel. A Vencel és a DHRV körüli bonyodalmak miatt Dunaharasztiban csökkentik a szerepüket és elveszik tőlük az egyik megbízatást.
VálaszTörlésMost igaz kimenekítette magát szigetszentmiklósi és ócsai fideszesek támogatással és beülhetett az ügyvezető általános helyettesének székébe az új Zrt-ben, de ezért még sokan nagy árat fognak fizetni.