Manapság a pénz döntő többsége mögött nincs valós teljesítmény, minden a spekulációra épül. Az adósságok lényegében visszafizethetetlenek. A rendszer pedig csak addig tartható fenn, amíg mindenki maximálisan asszisztál ahhoz, hogy ez így legyen. Az EU vezetői ezért nem engedik meg azt, hogy bárki is saját utakon járjon, ezért nincs semmilyen lavírozási lehetőség, és ezért tapossák le azonnal azokat, akik kicsit is ki akarnak lógni a sorból.
Európa vonata és így vele mi is, egy mély szakadék felé száguld. A mozdonyt továbbra is azok irányítják, akik erre a vágányra terelték a szerelvényt. Az eddigi kazánfűtők megállás nélkül pakolják tovább a szenet.
Az előttünk lévő 26 vagonban áll a bál, a legelsőkben pedig már azt sem lehet tudni, hogy ki a fiú és ki a lány. Az első kocsikban már eljutottak odáig, hogy a pénzen kívül már semmi nem számít. A mocsok és a szemét lett az érték, a gátlástalanság a mérték.
Az utolsó, a piros-fehér-zöld jelzésű vagonban pedig mind gyakrabban jelenik meg a kalauz, és már sokadszorra akarja megfizettetni velünk a már elsőre sem olcsón vett jegyeket, miközben a vele tartó rendfenntartó üvöltözve megmondja nekünk, hogy hogy ülhetünk, miről beszélgethetünk, mikor húzhatjuk le az ablakot, és mikor használhatjuk a mosdót.
Nekünk pedig lassan rá kéne döbbennünk, hogy egy baromi rossz társasággal, baromi rossz irányba haladunk. És persze mihamarabb rá kéne jönnünk arra is, hogy amíg még lehet, ki kéne szállni…
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése