A városi kormányzat ideje is eljön egyszer. A önkormányzat képviselő-testülete is pihenni melegebb éghajlatra tér.
A hétköznapokban kiégett képviselő ül személyi-számítógépei előtt, és komoly képpel kattintgatott, időnként lepötyögött pár sort. Vagyis keményen dolgozott. Olyannyira belemerült a munkába, hogy először fel sem tűnt neki a háttérből hallható indiánüvöltés. Már majdnem arra gondolt, hogy valami zűr lehet a városban, vagy éppen befutott valamilyen vurstlis hagyományőrző a szomszédos placcra. Amikor azonban egy tomahawk elrepült a feje mellett, zord arccal felállt. A lakás csatatérnek tűnt. Hát persze, kitört a nyári szünet. Azelőtt legalább napközben nyugi volt idehaza.
- Foglalkozol velünk, apa, vagy maradsz inkább a saját játékodnál? – kérdezte a legnagyobb fiú.
- Játék? Ez neked játék, büdös kölök? Ez törvényjavaslat. Ezentúl rövidebb lesz a nyári szünet!
- Ne má’, apuci!
- De igen! – Erre olyan óbégatás, hisztizés következett nyomban, hogy be kellett fognia a fülét. – Már értem – kiáltotta -, miért panaszkodik anyátok egész évben, hogy folyton nyaggatjátok délutánonként. Lecke, különóra, társasozás, vacsora… Szavamra, az lenne az ideális, ha egész nap iskolában maradnátok. Sőt! Egész hétre! Vagy mint az angoloknál. Olvastátok a Harry Pottert? Na, olyan iskola kéne, ne is lássátok a mugli szüleiteket egész évben! Csak a karácsonyi szünetre jönnétek haza. Az, speciel lehetne akár hosszabb…
Először megszeppentek a nebulók, de nemhiába voltak képviselőszülők gyermekei, amolyan politikuscsemeték, vágott az agyuk.
- Te, papa, nem ti vagytok az a párt, amelyik folyton sok gyereket akar, meg a szülőknek kedvet csinálni hozzá? Hát mire jó az a kis klambó, akit nem is láttok?
- Ehhez te nem értesz! – kiáltotta, és dühében falhoz csapta a duálban nyomott laptopok egyikét. – Ez a felnőttek dolga. Közben maga sem tudja, hogy min akadt ki ennyire a mugli szülő. Talán a klambó kifejezésen...
Éppen ekkor ért haza az asszony, aki nagy szemeket meresztett a felfordulásra.
- Most javasoltam a nyári szünet lerövidítését – magyarázta ijedtében a város ura.
A felesége elnevette magát.
- Öt percre hagylak egyedül velük, s így elragadtatod magad… - csóválta a fejét.
- Most akkor rövidebb lesz a vakáció? – aggódtak a fiúk.
- Dehogyis – legyintett a mama. – Apátok sem gondolta komolyan.
- Foglalkozol velünk, apa, vagy maradsz inkább a saját játékodnál? – kérdezte a legnagyobb fiú.
- Játék? Ez neked játék, büdös kölök? Ez törvényjavaslat. Ezentúl rövidebb lesz a nyári szünet!
- Ne má’, apuci!
- De igen! – Erre olyan óbégatás, hisztizés következett nyomban, hogy be kellett fognia a fülét. – Már értem – kiáltotta -, miért panaszkodik anyátok egész évben, hogy folyton nyaggatjátok délutánonként. Lecke, különóra, társasozás, vacsora… Szavamra, az lenne az ideális, ha egész nap iskolában maradnátok. Sőt! Egész hétre! Vagy mint az angoloknál. Olvastátok a Harry Pottert? Na, olyan iskola kéne, ne is lássátok a mugli szüleiteket egész évben! Csak a karácsonyi szünetre jönnétek haza. Az, speciel lehetne akár hosszabb…
Először megszeppentek a nebulók, de nemhiába voltak képviselőszülők gyermekei, amolyan politikuscsemeték, vágott az agyuk.
- Te, papa, nem ti vagytok az a párt, amelyik folyton sok gyereket akar, meg a szülőknek kedvet csinálni hozzá? Hát mire jó az a kis klambó, akit nem is láttok?
- Ehhez te nem értesz! – kiáltotta, és dühében falhoz csapta a duálban nyomott laptopok egyikét. – Ez a felnőttek dolga. Közben maga sem tudja, hogy min akadt ki ennyire a mugli szülő. Talán a klambó kifejezésen...
Éppen ekkor ért haza az asszony, aki nagy szemeket meresztett a felfordulásra.
- Most javasoltam a nyári szünet lerövidítését – magyarázta ijedtében a város ura.
A felesége elnevette magát.
- Öt percre hagylak egyedül velük, s így elragadtatod magad… - csóválta a fejét.
- Most akkor rövidebb lesz a vakáció? – aggódtak a fiúk.
- Dehogyis – legyintett a mama. – Apátok sem gondolta komolyan.
- De még a laptopot odavágta vágta! - mutatott a szanaszét heverő számítógép darabokra a pityergő gyermek. - Csak egy kicsit felbosszantottátok és hirtelen dühiben tette.
- De hát akkor nem lesz mivel játszani! - okvetetlenkedett tovább a fiatal.
- Dehogy nem - nyugtatgatta a jóasszony a rémült gyermekeket. - Apátok csak a hivatali laptopot csapta szét, amit nektek szerzett, az sértetlen. A megtört helyett pedig amúgy szerez magának egy újabbat.
- Legközelebb ne csináljatok ilyet!- vette még oda dorgálólag a magából kivetkőzött képviselőből visszatérő apa, mihaszna nebulóinak.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése