Demokráciáról, közmeghallgatásról és adóról úgy általában (- sorstalanság)

A törvényalkotók gondoskodtak a népről amikor a demokratikus keretek közt rendezték és meghatározták az önkormányzatiságot. Így beépítették, illetve kötelezővé tették, hogy a város vezetése évente egy alkalommal a nyilvánosság elé álljon amolyan közmeghallgatás félével. Ez egy beépített dolog, azért, hogy ne hagyják ki az érintetteket a döntéshozatalból, hogy ott véleményt lehessen alkotni, valamint hogy a nép fia is beleszólással bírjon és ráhatással lehessen az őt körülvevő, a személyét, pénztárcáját érintő kérdésekben, eseményekben. Ezért van a közmeghallgatás. Erről szólna a részvétel.
A kiötlő jogalkotó igaz, kötelezte a városvezetést, azonban a lakosságot nem kötelezhette a megjelenésre, vagy a véleményalkotásra. Ezt már nem lehet beépíteni a demokrácia rendszerébe, mert az diktatórikus lenne. Ezzel a lehetőséggel csak élni lehet.
A közöny és a nem nemtörődömség, a hanyag elegancia, vagy a demokratikus keretek feladása, vagyis a nem beleszólás, a nem vélemény nyilvánítás, azt jelenti, hogy az egyén a saját sorsával nem foglalkozik, saját magát kívül helyezi az események alól. Ezáltal önmaga helyett mások döntenek a sorsáról, életéről, körülményeiről és ezzel a megélhetéséről, pénzéről. Igaz, a nép fiának egyébként nem sok beleszólása van az eseményekbe, de ha azt a keveset, azt a pár alkalmat sem ragadja meg, akkor olyan elveszett emberré válik, aki csak sodródik, és viseli mások döntéseit, s annak következményeit. Ilyen döntéshozó alkalom a népszavazás, a választás, és a közmeghallgatás. A most minket közvetlenül érintő két legutóbbi esemény a helyi választás és a közmeghallgatás volt. Az utóbbi választások alkalmával Ócsa lakossága az országos átlag alatt teljesített. Ez azt jelenti, hogy a helyi emberek nagyrésze nem ment el véleményt nyilvánítani. Vagyis nem kívánt beleszólni abba, hogy ki legyen a város első embere. Sokak ezek szerint nem akarták meghatározni a város irányát és irányítását. Ugyanis amikor a polgármester-jelöltek programot állítanak, és a szavazatokért hajtanak, akkor a választó kegyeiért küzdenek. A választási program az, ami megkülönbözteti és meghatározza azt, hogy ki milyen irányvonalat körvonalaz. Azaz, hogy milyen úton fog haladni a eljövő jó pár év. Ha azonban ebbe nem szól bele a lakosság nagy része, akkor a kisebbségi akarat folytán az nyer, akit a megjelentek közül a legtöbben támogatnak. Ez nem biztos, hogy az öszközösségi szándék visszaköszönése lesz. A szavazatok összesítése után azonban nincs reklamáció. Ez nem egy szupermarket, ahol visszalehet vinni az árut, ha nem tetszik. Itt nem mondhatja senki, hogy én nem ezt a lovat akartam. Most valahogy ekként vannak ezzel a mostani önkormányzattal. Egyre hallom, mert mondják, hogy nem erről volt szó. Erre csak azt tudom felidézni, hogy "teccet volna" előbb ébredni. A pénztártól való távozás után reklamálni nem elfogadott.
És hogy mennyire nem tanulunk a saját hibánkból, jól mutatja az a tény, hogy a közmeghallgatásra sem volt kíváncsi az ócsai ember. Hiába mutatott a blogszámláló napi 300 feletti látogatást a bevezetésre kerülő kommunális adóról, és hiába gondoltam a nagy érdeklődést, netán felháborodást, amikor a személyes vélemény kifejezésére nyílt alkalom, akkor ebből a háromszázból az egy tizede sem jelent meg a kihelyezett képviselői ülésen. Ez lett volna az a demonstrációs hely, ahol a lakosság képviselhette volna önmagát. A Közmeghallgatás lett volna az, ahol kifejezhette volna akaratát, vagy tiltakozását a közösség. Ezt nem tette, a tiltakozás elmaradt. A kirótt adót nem utasította vissza a lakosság. Így a kommunális adó bevezetése és alkalmazása Ócsán úgy ment át, mint kés az olvadt vajon. Nem kotorászom persze senki zsebében és nem érdekel, hogy kinek mit jelent az egyre dráguló víz- és csatornadíj árnyékában az ingatlanokra kivetett további fizetni való, hogy az évi 12 ezer forint mennyire sok vagy kevés a jövőt illetően, de ha ez így ennyire csendben és szó nélkül keresztülvihető, akkor minden rendben. Így jövőre Bukodi Károly akár a további pénztelenségre hivatkozva azt is kitalálhatja és a képviselői elé tálalhatja, hogy ezt a kivetést növeljük a duplájára, mert a város rosszul gazdálkodik, mert elfolyik a pénz és amúgy sem jut semmire. Vagy mert inflálódik az élet és mindenkinek fizetésemelést szavaznak. Szóval a jelen ismeretében akár még ez is előfordulhat. Egy akarat nélküli néppel ugyanis minden megtörténhet. A mostanában oly sokat hallatott önrendelkezési jog, az önkifejezés, az akaratnyilvánítás, a véleményalkotás csupán az anonim chatelés szintjére avanzsálódik itt ahelyett, hogy a demokráciánkat erősítenénk a mindennapjainkban és az önkormányzatiságon belül, avagy túl. Nem hiszem, hogy egy kilencezer feletti kisvárosban csak egy-két ember feladata az odafigyelés, a szó emelés és a lakosság megjelenítése. Tessenek már aktívabbak lenni, véleményt alkotni, önkormányzatot, munkát értékelni. Nem kötelező minden békát lenyelni. Nem muszáj mindent elfogadni, vagy csak úgy beletörődni a dolgokba. Nem kell, nem szabad sodródni az eseményekkel. Azokat alkotni, befolyásolni kell. E nélkül egy város válik kiszolgáltatott prédájává a felruházott helyi hatalomnak.
Két ember ismert: az egyiket pofozza a sors, a másik pedig befolyásolja azt, ráhat és irányítja.

(Konklúzió: -Talán önvizsgálatot kéne végeznünk és magunkon kéne kezdeni a változtatást.)

*