Lehallgatás (- jobbszél)

Amikor a Rókaképű belépett a titkos helyiségbe, a nagyfőnök éppen a felvételeket hallgatta. Szokásos széles gesztusaival jelezte, hogy csendet kér. Néha mosolygott, aztán összevonta a szemöldökét, végül fejcsóválva tette le a fülhallgatót.
- Ki volt az? – bökött a Rókaképű a készülékre.
- Budai. Tudod, aki Sukorót pedzegeti. Arról beszélt valakinek, hogy amit csináltunk, azért akár börtönbe is lehet kerülni. – Megigazította a szemüvegét, és pergő nyelvvel kérdezte: - Kire álltatok még rá?
- Mindenkire – hunyta le a szemét a Rókaképű, mint aki transzba esik.
- A mieinkre is? Nofene! Nézzük ezt a Mesterházy gyereket, miket hord össze a hátam mögött. Hangosítsd ki!
Néhány kapcsolás, s már be is töltötték a szobát a szocialisták elnökének szavai. Az csendült ki belőle, hogy szívesen megszabadulnának az ex-miniszterelnöktől.
- No, halljuk Vona Gábort!
- …az a célunk, hogy Gyurcsány Ferencből Gyurcsány fegyenc legyen…
Ezt gyorsan kikapcsolták. Utána azonban Kovács néni Jászjákóhalmán és Szabó bácsi Karakószörcsökön egyaránt úgy vélekedett: bizony, itt az ideje, hogy Fletót bekasztlizzák. Hiába álltak rá Debreczeni Józsefre, szűk baráti körben ő is így szólt: „Tudjátok, én mindig kiállok Gyurcsány mellett, mert innen jön a pénz, de most, hogy magunk között vagyunk, elárulhatom: igazából börtönben lenne a helye.” Az anyós sem vélekedett másként: „Jó gyerek a Feri, szépen eljátszotta a szerepet, amit neki szántunk, de most már bevonulhatna a dutyiba.”
- Anyám! – sikoltotta kétségbeesetten az ex-kormányfő.
- Őt is akarod hallani?
- Anyámat is lehallgatjátok?
- Persze. Mindenkit.
Éppen Hagyó mamával beszélgetett. „Mikinek jót tett a börtönkoszt, lefogyott vagy negyven kilót, így legalább nem kap infarktust.” „De az én Ferencem nem kövér.” „Viszont merő egy ideggóc. Jót tenne neki egy kis nyugalom, valami magányos cellában.” „Gondolod? Hát talán csakugyan az lenne neki a legjobb…”

*