Bár az amerikai diplomácia mindent elkövetett, hogy az alábbi kényes helyzetek ne derülhessenek ki, hála a Wikileaksnek, most felkerült a netre néhány lehallgatott beszélgetés, ami bepillantást nyújt az USA elnökeinek hazánkkal kapcsolatos gondolataiba.
Az első 1918-as, Wilson és Clemenceau dialógusa, nem sokkal a világégés befejeződése előtt.
- Mindenkit megillet az önrendelkezés joga – mondja határozottan Wilson.
- Mindenkit, kivéve a magyarokat – ellenkezik a „Tigris” gúnynevű francia. – Őket nem illeti meg.
- Ha nem, hát nem – sóhajt az elnök. – Pedig olyan jól hangzott.
A következő 1944-ből származik. Roosevelt azon lelkendezik, hogy jól megbombázzák az amcsi röpcsik Budapestet. Egyik munkatársa aggodalmait fejezi ki, nem fogják-e ezért őket megutálni a magyarok.
- Ugyan már! Utálni az oroszokat fogják. Rólam teret neveznek el, méghozzá itt, a Lánchíd melletti bombatölcsérnél. Utána aztán a németek felrobbantják a hidat.
- És Hitlerről is elneveznek cserébe egy teret? – kérdezi a munkatárs.
- Marha maga fiam! (Az eredetiben csúnyább szó áll.) Hova járt diplomata-képzőbe?
1956. október vége. Eisenhowernek jelentik, hogy a magyarok fellázadtak a bolsevizmus ellen.
- Elég rosszkor. Nyakunkon az elnökválasztási kampány finise. Csak nem sodródunk most bele a harmadik világháborúba!
- De a közvélemény, elnök úr! Követelni fogják a segítséget. Hazánk a szabadság bajnoka!
- Majd azt mondjuk, hogy imádkozunk a magyarokért. Igazából nem imádkozunk, csak mondjuk. Mert mibe kerül azt mondani, nem igaz? Így működik a politika.
A legfrissebb dokumentum szerint Obama táncot lejtett örömében, amikor meglátta, hogy Magyarországon pálinkát neveztek el róla. „Fütyülős barack”, betűzte lelkesen. Soros Györgynek kellett felvilágosítania, hogy ez nem az elnök előtti tisztelgés, hanem ez a magyar kultúrának éppen a fele. Egyébként azt jelenti: apricot.
A president megértően bólogatott:
- Apricot Obama. Nem is hangzik rosszul.
- Mindenkit megillet az önrendelkezés joga – mondja határozottan Wilson.
- Mindenkit, kivéve a magyarokat – ellenkezik a „Tigris” gúnynevű francia. – Őket nem illeti meg.
- Ha nem, hát nem – sóhajt az elnök. – Pedig olyan jól hangzott.
A következő 1944-ből származik. Roosevelt azon lelkendezik, hogy jól megbombázzák az amcsi röpcsik Budapestet. Egyik munkatársa aggodalmait fejezi ki, nem fogják-e ezért őket megutálni a magyarok.
- Ugyan már! Utálni az oroszokat fogják. Rólam teret neveznek el, méghozzá itt, a Lánchíd melletti bombatölcsérnél. Utána aztán a németek felrobbantják a hidat.
- És Hitlerről is elneveznek cserébe egy teret? – kérdezi a munkatárs.
- Marha maga fiam! (Az eredetiben csúnyább szó áll.) Hova járt diplomata-képzőbe?
1956. október vége. Eisenhowernek jelentik, hogy a magyarok fellázadtak a bolsevizmus ellen.
- Elég rosszkor. Nyakunkon az elnökválasztási kampány finise. Csak nem sodródunk most bele a harmadik világháborúba!
- De a közvélemény, elnök úr! Követelni fogják a segítséget. Hazánk a szabadság bajnoka!
- Majd azt mondjuk, hogy imádkozunk a magyarokért. Igazából nem imádkozunk, csak mondjuk. Mert mibe kerül azt mondani, nem igaz? Így működik a politika.
A legfrissebb dokumentum szerint Obama táncot lejtett örömében, amikor meglátta, hogy Magyarországon pálinkát neveztek el róla. „Fütyülős barack”, betűzte lelkesen. Soros Györgynek kellett felvilágosítania, hogy ez nem az elnök előtti tisztelgés, hanem ez a magyar kultúrának éppen a fele. Egyébként azt jelenti: apricot.
A president megértően bólogatott:
- Apricot Obama. Nem is hangzik rosszul.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése