Nagy volt a nyüzsgés a kórházban. Horn Gyula betegágyánál összegyűltek a rendszerváltozás utáni szocialista kormányfők: a csekélyértelmű Medgyessy, az agresszív Gyurcsány és a jelentéktelen Bajnai.
- Nono – tiltakozott Gordon. – Minimum kilencen lettek miattam öngyilkosok, melyik primadonna mondhatja ezt el magáról? Az én időmben egyszerre két first lady is volt, a kormányőrség azt se tudta, melyikre vigyázzon. Ezt csinálja utánam az Orbán! Nem vagyok jelentéktelen, legfeljebb úgy nézek ki. Horn elvtárs is milyen kicsinek látszik, aztán mégis mert nagyot álmodni a három hatvanas kenyérrel.
- Ó, die alten schönen Zeiten! – sóhajtott Horn elrévedve az emlékeken. Pufajka, gulyáskommunizmus, privatizáció, bolsevik restauráció. Csakugyan, milyen szép volt! – Hogy tudtátok ennyire elszúrni, gyerekek?
- Bocsánat, Gyula bátyám, de te is elszúrtad – pontosított Gyurcsány. – Megbuktál ’98-ban, kár lenne szépíteni. Egyedül engem választottak újra.
- Hogy egészen pontosak legyünk – emelte fel akkurátusan az ujját Medgyessy, és maga is meglepődött, hogy ilyen hosszú mondatba bele mert vágni –, mindannyiunkat csak egyszer választottak meg. 2002-ben ugyanis én indultam.
- Engem egyszer sem választottak meg! – jelentkezett büszkén Bajnai.
- És már nem is fognak többé – sóhajtott Horn. – Ügyesen ráérzett a Szili Kati; a pártunknak bealkonyult. Innen már nincs visszaút.
- Csak beszélj a magad nevében, Gyula bátyám! – rikácsolta Gyurcsány. – Én még visszatérek!
Egyszer csak Horn Gyula tiszta szívből elkezdett kacagni.
- Na mi az, mi történt? – csodálkozott Medgyessy. – Mi ok van a vidámságra?
- Azon röhögök, hogy most, amikor a jobboldalnak bő kétharmada van a parlamentben, az önkormányzatok szinte teljesen fideszesek lettek, Budapesten sincs többé Demszky, mi a fenéről fogja írni Ungváry a jobbszéleket? A Botka Laciról? Mert az ugyan kevés poénnak, hogy vörös Szeged vezesd a harcot, Kazincbarcika felelj neki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése