1849.
október 6-án végezték ki Aradon a magyar szabadságharc 13
honvédtábornokát, Pesten pedig Batthyány Lajost, az első magyar felelős
kormány miniszterelnökét. Október hatodikát a kormány 2001-ben a magyar
nemzet gyásznapjává nyilvánította.
 |
| Gyászlobogó a nemzetiszínű zászló mellett a köztársasági elnöki palota erkélyén |
Az
1848-1849-es szabadságharc leverését kegyetlen megtorlás követte. A
közkatonák amnesztiát kaptak ugyan, de sokukat besorozták a császári
seregbe, a magasabb rangú tisztek, tisztviselők pedig hadbíróság elé
kerültek. A tárgyalások sorrendjét a "bűnösség" foka határozta meg.
Elsőként a "főbűnösök", Olmützben gróf Batthyány Lajos volt
miniszterelnök, Aradon pedig a honvédsereg önálló seregtestet vezénylő
főtisztjeinek perét folytatták le.
 |
| Félárbocon az országzászló |
Batthyányt
az olmützi törvényszék kötél általi halálra ítélte, megsértve még a
Bécsben hozott szabályt is, amely csak az Országgyűlés feloszlatása után
elkövetett bűncselekményeket rendelte büntetni, Batthyány viszont
ekkorra már lemondott a kormányfői posztról. Az ítéletet a
Magyarországot teljhatalommal kormányzó Haynau táborszernagy 1849.
október 5-én erősítette meg.
Aradon
szeptember 26-án 13 tábornokot és egy ezredest ítéltek halálra
felségsértés és lázadás miatt. Haynau ezt szeptember 30-án hagyta jóvá,
de végül 13 embert végeztek ki, mert Gáspár András, Ferenc József
egykori lovaglómestere büntetését börtönre változtatták.
A
kivégzéseket október 6-ára, a bécsi felkelés évfordulójára időzítették.
Batthyány előző éjjel egy becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát,
ezért nem lehetett felakasztani. A helyi parancsnok ezt saját
hatáskörben "porra és golyóra" változtatta, a hír hallatán Haynau
idegrohamot kapott. A gróf nem engedte szemét bekötni, és maga vezényelt
tüzet a kivégzőosztagnak, utolsó szavai három nyelven hangzottak el:
"Allez Jäger, éljen a haza!" Magyarország első miniszterelnöke pesti
kivégzésének színhelyén 1926. október 6-án avatták fel a Pogány Móric
tervei alapján készült Batthyány-örökmécsest, amely a szabadság jelképe
lett, és a kádárizmus utolsó éveiben a március 15-ei ellenzéki
tüntetések rendszeres színhelye volt.
| A Batthyány örökmécses |
Aradon
ugyancsak október 6-án végezték ki a 13 honvédtábornokot: Aulich
Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt, Knézich
Károlyt, Lahner Györgyöt, Lázár Vilmost, Leiningen-Westerburg Károlyt,
Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török
Ignácot és Vécsey Károlyt. (Lázár Vilmos ezredes volt, de a köztudat őt
is tábornokként tartja számon.) A golyó általi halálra "kegyelmezett"
Kisst, Schweidelt, Dessewffyt és Lázárt a vár északi sáncában lőtték
hajnalban agyon, a többi elítéltet ezután a vártól délre sebtében
összetákolt bitófákra akasztották fel. Elrettentésül a holttesteket
estig az akasztófán hagyták, de ezzel éppen az ellenkező hatást érték
el, mert a kivégzés helye valóságos búcsújáró hellyé lett.
A
szabadságharc utáni megtorlások során hozzávetőleg 500 halálos ítéletet
hoztak, és mintegy 110-et hajtottak végre. Az emigránsokat in effigie -
távollétükben - végezték ki, azaz nevüket az akasztófára szögelték. A
bosszúhullám csak 1850 júliusától mérséklődött, amikor az európai
felháborodás miatt a bécsi udvar nyugdíjazta a "hatáskörét túllépő"
Haynaut.
A
magyar kormány 2001. november 24-én nemzeti gyásznappá nyilvánította
október 6-át. Ezen a napon az állami lobogót félárbocra eresztik, a
középületekre kitűzik a gyászlobogót, az iskolákban megemlékezést
tartanak.
 |
| Az önkormányzati fenntartású általános iskola igazgatója sem tartotta méltónak ezt a napot - gyász nélkül |
Sajnos Ócsán egyetlen középületre sem tűzik ki a gyászlobogót, ami végül méltán jelképezi a város- és az iskolavezetés hozzáállását és nemzeti érzését.
 |
| Az ócsai hivatal tudatosan megemlékezés és gyászlobogó nélküli közintézmény - évről évre |
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése