A falusi költő, Tamás ( - 130 éve született Falu Tamás helyi közjegyző, költő)

Falu Tamás (Eredeti neve Balassa Lajos, 1911-ben vette fel a Falu Tamás nevet) (Kiskunfélegyháza, 1881. november 10. — Ócsa, 1977. július 13.) magyar jogász, költő és regényíró. Ma lenne 130 éves.

Születésnapjára kívánunk emlékezni itt, a blog kereti közt.  Ma, Falu Tamás verseit olvassuk.

Emlékszoba a nevét viselő könyvtár épületében

Falu Tamás:

IMÁDSÁG ELŐRE

Én istenem, ha egyszer felkelek,
S nyugodt szívű és békés bölcs leszek,
Ha azt érzem, hogy nem fáj semmi sem,
S imára hullik lázadó hitem...
Ha célnak látok csendes négy falat,
S egésznek érzem, ami fél maradt,
Ha csak ülök a fehér ház előtt,
S lehull lelkemről, mi reája nőtt;
Ha messzeségek karja el nem ér,
És szívem múltak díványán henyél;
Ha könnyem nem lesz, s nem lesz sóhajom,
Csak békességgel megrakott hajóm...
Én istenem, tekints le majd reám,
S most halld meg, mintha akkor mondanám:

Ha már elvetted ifjúságomat,
Ha vágyam nincs már, tüzem lelohadt,
Ha rámfújtál és lángom kialudt,
Fújd szét, uram, a megmaradt hamut!

Kecskeméten érettségizett, felsőfokú tanulmányokat a budapesti egyetem jogtudományi karán folytatott. 1907-ben ügyvédi vizsgát tett. Monoron helyezkedett el közjegyző-helyettesi állásba, majd 1918-tól Nagyrőcén ő lett a közjegyző, a vesztes háború után 1922-ben Nagyrőcéről kutasította a csehszlovák hatóság. A csonka ország határain belül 1924-től az ócsai járásban nyerte el a közjegyzői állást, nyugdíjba vonulásáig ezt az állást töltötte be.

Már jogász hallgató korában érdekelte az irodalom, humoros írásai jelentek meg az Üstökös és a Borsszem Jankó c. korabeli élclapokban. Költemények címen 1900-ban publikálta első verses kötetét, első regénye, a Hajnali mise 1905-ben jelent meg, ezeket még Balassa Lajos néven jegyezte. Kiss József fedezte fel Balassa írói tehetségét, s verseit gyakran közölte A Hét c. lapban, ettől kezdve a Hétben változtatta nevét Falu Tamásra, s a továbbiakban szépirodalmi műveit ezen a néven jegyezte.

1914-1940-ig az Új Időkben is publikált, 1920 és 1935 között állandó munkatársa volt a Nyugat c. folyóiratnak. Napilapokba is publikált, például tárcáit a Pesti Hírlap közölte vasárnaponként. Mintegy kilenc verskötete és tíz regénykötete került nyomdába még életében. Írásaiban a falu és a kisváros eseményeiről számolt be, ezzel kapcsolatos érzéseit, gondolatait öntötte formába. A vidék békéjét és csendjét nagyon kedvelte.

Mécses és Alázatosság c. verseit Tarnay Lajos zenésítette meg 1930 körül.

Ócsán érte a halál, az ócsai temetőben helyezték örök nyugalomra.

 Falu Tamás

Valakihez tartozni kell

A nagy magányt nem bírod el,
valakihez tartozni kell,
tartozni kell valakihez,
ki a szívre ábrát hímez. 

Ha nincs senkid a világon,
nincs más társad, csak az álom.
Ha ezek is kitagadnak,
hazudj valakit magadnak. 

(1969. szept. 7.)

*