Ilyen város nincs még egy! Itt minden máshogy történik, és általában az is rosszul. Ha egyszer lesz itt vezetőváltás, ez a blog lesz a vádirat. (De kisvárosunkat mi így is szeretjük ... - Ámbár, megvan a saját véleményünk.)
Mivel az októberi eseményekről, a megemlékezésről városunk sehol nem számolt be, így ennek pótlásaként tesszük közzé az események képi összefoglalóját.
Mint látható, nem volt nagy érdeklődés a rendezvény iránt. A városvezetés sem tett sokat, és ma sem tesz annak érdekében, hogy mozgósítsa, vagy érdekelté tegyek a lakosságot. (A képekre kattintva azok kiemelhetők, nagyíthatók.)
Sajnos a közöny nem csak a választásokra értendő, a közéletre is vonatkozik. És most nem arról van szó, hogy a Bukodi-Szűcs párosra nem kíváncsi a lakosság, és ezért nem jelenik meg, hanem sokkal inkább arról, hogy a helybéliek egy hatalmi érdekcsoportosulás mentén sodródnak. E sodródás és nemtörődömség okán alantas, kiszolgáltatott helyzetbe sodorja magát a csendes, beletörődő városi többség. Ugyanis véleménynyilvánítás híján elfogadja azt a léha semmittevést, amit a régi-új vezetés számára nyújt. Mint látható, önmaguk számára megteremtették a teret a parádéhoz. A képen jól mutat a drága díszburkolat, és az a látszat, mely egy rendezett várost fest a külvilág elé. A külcsín, tehát adott. A külvilág számára a kép alapján egy normális, tiszta város képe jön le Ócsáról. Azonban ez csak szemfényvesztés. Erre törekedtek, ezért öltek ebbe milliókat. Innen azonban pár méterre már vége a káprázatnak. Nincs parasztvakítás. A vak is látja. Járda sincs tovább. A legközelebbi buszmegállóhoz (Árpád utca) sem vezet szinte semmi, oda kiépített megálló sem jut, nem hogy fedett beálló. Ezért ez a megjelenés, ez a hozzáállás bizony nagyon képmutató. Képmutató és elszomorító, még akkor is, ha erről senki nem akar beszélni, s nem számol be.
Ócsa fő- és mellékútjai rettentően rossz állapotban vannak.
Ezek mit sem javultak az elmúlt időszakban. A tél óta, a mostani tél előtt csak tovább romlottak. Az üreges, gödrös kiverődéseket, kátyúkat és a toldozott foldozott egyenletlen aszfaltot a fokozott balesetveszély okán már rég meg kellett volna újítani. Ezt jól tudja Bukodi Károly polgármester, hiszen még a választások előtt alpolgármesterként is tudta. Többen többször felhívták már rá a figyelmét. Ezekre mindig ígérte, hogy eljár az ügyben és hogy legkésőbb az ősz folyamán rendezik azt. Ugyancsak ezt nyilatkozta a kiépítetlen és balesetveszélyes vasúti átjárók kapcsán. Nos egyik ígérvényét sem váltotta be. A vasúti átjáró rendezése ugyanúgy elmaradt, mint a közút javítása. Hiába az állítólagos heti telefonos beszélgetés a vasút üzemeltetőjével és az állítólagos szívós tárgyalás a közútkezelővel. Változatlan minden. Egyelőre csak a városlakó szív, mert semmi nem történik. A vasúti átjáró évek óta kivilágítatlan, kiépítetlen és rettentő balesetveszélyes. A közútjaink, belső útjaink annyira rossz állapotban vannak, hogy roppant balesetveszélyesek. A gödrök egymást érik, sokszor kiszámíthatatlanul mélyek, és kikerülhetetlenek. Ezek már az élet és vagyonbiztonságot veszélyeztetik. Az esztétikai és korszerű állapotokat nem említem, mert ezzel Ócsán a városvezetés régóta nem törődik. Az igénytelenség és a nemtörődömség uralja városképet. A leromlott viszonyok okán a hangulat ugyanolyan elszomorító, mint a elénk táruló összkép. A választók többet várnak. Véleményüket már korábban is rögzítették. Az idő már rég letelt. A cselekvés azonban sehol sincs. Bukodi Károly még nem kezdte meg az igéreteinek valóra váltását. Hogy ne feledje az illetékes, egy csokorra valót felidézek neki.
Az egyik helyi lakos 2010. február 01.-én még a tél végén jelezte:
hj1966 (17:52:10): - Ócsai bekötőút nagyon rossz! Ön is jár arra? Bukodi alpolg: - Évek óta tartó szívós tárgyalásaink eredményeként a Közútkezelő 2010-es felújítási programjában szerepel ez az út. (Bajcsy Zs. út Polgármesteri Hivataltól az első körforgalomig) Ennek kivitelezése az év második felében várható.
A másik helybéli szintén ekkor kifogásolt:
letiltva (18:12:23): - Gyűjtsünk aláírást??? Ez segítene? Erre nem vonatkozik jogszabály,hogy egy vasúti átjárónál biztosítani kell a gyalogosok átjutását is? Mert akkor talán be lehetne perelni a MÁV-ot... Bukodi alpolg: - Sajnos, jelenleg erre nem tudok jó választ adni.
letiltva (18:02:12): - Hol tartanak a tárgyalások a MÁV illetékeseivel a "kulturált" ,gyalogosok által is biztonságosan használható vasúti átjáróval kapcsolatban? Bukodi alpolg: - 2009. novemberi levelemre még nem válaszoltak. Ebben az évben minden héten telefonon beszéltem velük, de csak ígéreteket kaptam a probléma megválaszolására. Természetesen nem ajuk fel.
Aztán később más is a gondokról tesz panaszt:
coldturkey (18:43:40): - A városunk egy igen forgalmas területével kapcsolatban szeretném a meglátásomat közölni. A szóban forgó hely a Nonstopnál lévő kereszteződés. A naponta ott megforduló gyalogosok (vásárlók, iskolások és mindenki más) miatt véleményem szerint indokolt lenne egy gyalogos átkelő létesítése. Akár lámpával felszerelt gyalogosátkelő is lehetne. De ugyanez elmondható a gimnázium környékére is. Nem kellene várni a tettekkel egy baleset megtörténtéig. Gondolok itt a városunk szélén elhelyezett "fekvőrendőrökre". Ennek a jogi útjával és az ügy megindításával kapcsolatban gondolom van az Önkormányzatnak információja, bármi másban szerintem sok helyi lakos segítséget nyújtana. Kérdésem az lenne, hogy Önnek mi a véleménye, tervekben szerepel-e már? Ön szerint mikor kezdhetné meg működését legkorábban az átkelő/átkelők? Bukodi alpolg: - Valóban több, legalább öt helyen indokolt lenne gyalogátkelőhely létesítése. Ezek megvalósítása szigorú feltételekhez kötött, és meglehetősen költséges. Saját útjainkon is engedély köteles, de a legfontosabb helyek a Közútkezelőhöz tartozó úton vannak, tehát a hozzájárulásuk szükséges. Többek között kezdeményeztük az okmányirodánál, de nem tartják indokoltnak. A nehézségek ellenére folyamatosan azon dolgozunk, hogy megoldás születhessen erre a problémára is.
De júniusban magam is kifogásoltam az utak állapotát, és megkérdeztem az illetékest:
fo-lak @ 18 óra 02 perc T. alpolgármester úr! A város egyes útjai, utcái elhasználódottak, lestrapáltak. Némely utca tele balesetveszélyes kátyúkkal. Mikor kezdik el azok javítását, szükségszerű kátyúzást? Meddig kell még a javításokra várni?
Bukodi alpolg @ 18 óra 14 perc - Ezekre a kérdésekre korábban a városi újságban, lakossági fórumon és a fogadó órán is választ adtunk. Mivel az Ön által felvetett kérdések kifejtésére kevés a fogadóóra adta lehetőség, ezért szeretettel várom a hivatalban. A kátyúk kijavítása a héten elkezdődik.
Majd júliusban más ismét és még mindig a javítatlan utakat kifogásolta egy másik lakos:
deltaforce @ 17 óra 31 perc - Jó napot kívánok! - szeretnék érdeklődni, hogy mikor lesznek a katolikus templom és a körforgalom közötti útfelújítás, ha lesznek, mert a kátyú tömködések semmit sem érnek, egy nagy eső után ott az újabb kátyú.
Bukodi alpolg @ 17 óra 44 perc - Információim szerint ősszel megvalósul.
Ekkor ismét kérdést tettem fel a visszatérő hiányosságok kapcsán:
fo-lak @ 17 óra 37 perc - T. alpolgármester úr! A Bajcsy járdarekonstrukcióban készített járdaszakaszon kívül kívánják-e, hogy a városban az utak mentén legalább egy oldalon összefüggő járdahálózat ki- illetve egybeépüljön? Most ugyanis ez nem adatik meg. Sok a hiányos szakasz és vannak járdán megközelíthetetlen buszmegállók, vasúti átjárók, aminek-, amiknek járdázottsága igen fontos lenne. Egyszerűbben: gondolkodnak e járdában, kerékpár utakban, a várost illetően? (Lesz-e vagy elindul-e a fejlődés, vagy csak marad a hiteltörlesztés és a leépülés?)
Bukodi alpolg @ 17 óra 39 perc - A lakóterületre vonatkozó problémákat ismerjük, bár azok megoldása a kivitelező feladata lett volna. Az önkormányzat megpróbál valami megoldást találni a problémák orvosolására.
Majd még visszakérdeztem, az előző ígéretére:
fo-lak @ 17 óra 41 perc - T. Bukodi úr! A múlt hónapban azt ígérte, hogy az akkori hétfőn megindul az utak javítása. Én úgy látom, hogy ez sem valósult meg, mert számos kátyú érintetlenül tátong az úttest nyomvonalában.
Bukodi alpolg @ 17 óra 51 perc - Furcsállom, hogy nem vette észre, hogy a Bajcsy Zsilinszky utat, a Falu Tamás utcát is a közelmúltban kátyúzták.
Bizony nem vették észre. A kátyúk máig ott éktelenkednek. Nem javítják az utakat. A lakosságon kívül nem is foglalkozik senki velük, hiába mond, ígér bármit Bukodi Károly.
A változatlanság okán augusztusban még mindig a rossz út foglalkoztatta a helybélieket:
Cirmos @ 17 óra 58 perc - A Bajcsy, Pest felöli vége járhatatlan. Aki arra közlekedne annak hiába mutogatják a polgármesteri hivatal elötti járdaszakaszt. Várható, hogy valamilyen felújítás ott is lesz?
Bukodi alpolg @ 18 óra 07 perc - Kérem, olvassa el az archívumot!
Ennyi történt közel egy év alatt. Hiába a lakosság jogos igénye, panasza hasztalan. Bukodi elfáradt, vagy unott, netán alkalmatlan, esetleg tehetetlen, már csak az archívumra mutat. Ott viszont van előzmény bőven. A gond nem új keletű.
Már/még 2008-ban is többen kifogásolták, bírálták a belső utakat:
charlie (16:59:22): - Mennyi garanciát vállalt az új aszfaltutak kivitelezője,van -e hibalista és ki a szakmai felelőse a témának. Sok helyen letörik az út széle. Bukodi alpolg (17:02:16): - "charlie" A kivitelező három év garanciát vállalt. A felügyelettel a műszaki osztály foglalkozik. Jelenleg nincs hibalista.
Végül ismételem Hilda klasszikusát, mert ez ma is ugyanannyira aktuális, mint két éve.
Hilda (17:21:15): - Tisztelt Alpolgármester Úr! Régi problémára szeretném felhívni figyelmét, megoldás nem született sosem, de a helyzet egyre baleset-veszélyesebb. A várost kettészelő vasút sok borsot tör az ócsaiak orra alá, különösen az idősek és a kisgyerekesek szenvedik meg. Egyik sorompónál sincs rendes járda, a régi piac felé egyenesen balesetveszélyes átkelni. Egyik oldalon sincs járda, teherautók, kamionok, traktorok vagy száguldozók között kénytelen az ember áttolni a babakocsit, maga mellett vezetni kisebb gyermekét. Az idősek gyalog is, és biciklit tolva is veszélyeztetett helyzetben vannak, forgalmasabb napokon egyenesen horror arra járni. A másik probléma szorosan kapcsolódik ehhez. Az állomáson átjutni elég nehézkes. Babakocsival képtelenség biztonságosan lejutni, átjutni az aluljárón. Rettenetesen meredek, még ha valamilyen módon lenne egy része, ahol le lehetne tolni, teljes erővel tartani kéne a kocsit, hogy ne szabaduljon ki az ember kezéből. Két pici gyerekkel egyenesen lehetetlen átvergődni. A síneken nem csak nehéz de balesetveszélyes az átkelés, sokan estek már el, és kötöttek ki kórházban az idősek közül. Sok anya hurcolja át a babakocsit a síneknél (főleg ha siet vagy ha a vonatra szállna fel), személy szerint én is, 30-40 kilót. Az anyukák jobb híján a vasúti átkelők felé kerülnek, de amint fentebb már írtam, életveszélyes ott átkelni. Van e mód arra, hogy megoldás szülessen, épülnek e járdák és esetleg másik aluljáró, vagy betonszigetek a sínek között, hogy könnyebb és biztonságosabb legyen az átkelés? Közeledik a tél, a jég, a csúszós időszak, ezek a problémák még jobban felerősödnek. Válaszát köszönöm! Németh Hilda Bukodi alpolg: - Tisztelt Németh Hilda! Az Ön által felvetett problémát mi is ismerjük. A múlt hónapban járt nálunk a MÁV képviselője, ahol a fénysorompóknál levő gyalogosátkelők kiépítéséról is beszélgettünk. Várjuk a MÁV válaszát, hogy miként lehetne akár közösen is, ezt megépíteni. Új aluljáró és sínek közötti szigetek kiépítése nem szerepel sem a MÁV, sem az Ön kormányzat tervei között. Viszont megnézetjük az aluljáró lépcsőzetének átalakítását.
Hát ennyi volt. Bukodi Károly hajthatatlan, évek óta csak hiteget. Most kezében a lehetőség. Igény, óhaj van a lakosság részéről, ígéret meg évekre, és a közelmúltba visszamenőleg Bukodi Károlytól. A megvalósítás a szótartás azonban rendre elmaradt. Most az a kérdés, beváltja végre az ígérvényeket, és rendezi a város ügyes bajos dolgait, vagy továbbra is mismásol és kóklerkedik az építkezés helyett? Elkezdődik végre a munka, vagy sem. Ócsa és a közlekedés, benne az utakkal, a nagyon rossz állapotban van.
A város igazán megérdemelné a rendezést. Erre várunk. *
Nem tudom, ki hogy van vele, de a jó érzés a tisztesség és a méltóság jegyében Ócsa városa is tehetne egy gesztust, egy megemlékezést a tragikus hirtelenséggel elhunyt egykori polgármestere felé, legalább a halattak napján, ha máskor nem is. Nem idegen és földtől elragadt elvárás ez. Számos település az együttérzés jegyében tart megemlékezést függetlenül attól, hogy nekik van, vagy nincs közvetlen halottjuk, de a lakossággal együtt érezvén jogos elvárásnak és tisztségbeli kötelességüknek tarják. Városunknak ennél nagyobb és több indíttatása lenne a meghajlásra és a megemlékezésre. Ócsa városát hivatalosan mégiscsak a polgármester képviseli. Ezért nem csak hivatalból, de személyes indíttatásból is szinte kötelessége lett volna Buza Attila halálára emlékezni, a halottak napján előtte tisztelegni, netán egy kisebb szertartás celebráltatni. A volt polgármester munkássága, emléke és történése megérne egy központi megemlékezést, egy misét. Méltó tisztelettel sajátos emlékképe lehetne ez városunknak.
Temetek, gyászom van, lélekölő gyászom, Temetem elhervadt, boldog ifjúságom, Amennyi örömet nyújtott hébe-hóba, Azt mind belezárom sötét koporsóba... -- Szól a harang búsan, végsőt üt az óra.
Nincs ember szívében oly keserű bánat, Mint az én szivemben. Elnémítja számat... Itt rebeg ajkamon az utolsó nóta, Aki nekem dalolt lenn a koporsóba -- Szól a harang búsan, végsőt üt az óra.
Ki fog majd dalolni boldogságról nékem? Ki ad majd szárnyakat a göröngyös élten? Ki ad szent álmokat a rideg valóra?... Minden kincsem ott van, ott a koporsóba -- Szól a harang búsan, végsőt üt az óra.
Sötét koporsó, bár mindenem elzártad, Szivem szeretni vágy, ne vidd el e vágyat! Szeretni vágy szívem minden kis atomja, Szerelmi vágy nélkül az élet mi volna? -- Szól a harang búsan, végsőt üt az óra.
Temetek. Temetem éltem ifjuságát, Temetem szívemnek minden édes vágyát. Oh, de megsiratnám -- hogyha könnyem volna -- Kedves halottaim, ott a koporsóba... -- Szól a harang búsan, végsőt üt az óra.
Ady Endre
Legutóbb a Nyugdíjas Polgármesterek Egyesülete helyezte csupán el a kegyelet virágait az ócsai temetőben még szeptemberben a szabad önkormányzati választások huszadik évfordulója alkalmából. Ők legalább emlékeztek, megtették. És az egykor feltörekvő társak?
Ócsán sem a hivatal, sem egyetlen helyi szervezet, vagy egyesület nem érzet magában annyi indíttatást, hogy ezt megtegye halálának évfordulója, netán a halottak napján. Vagy legalább tettek volna javaslatot e felé. Halála napját követően egyedül blogunkban jelent meg pár soros ráemlékezés, látván, hogy ez senki számára nem jelent vizatekintést, avagy emléket. Más helyeken nem kell ehhez saját halott. Anélkül is képesek tiszteletteljes megemlékezést tartani, csupán az alkalomra való tekintettel. Ócsa városának Buza Attila többet kell, hogy jelentsen, - hiszen jelentősen többet is nyújtott, mint más halandó, s - amit most csupán én elvárok. Buza Attila az egykori nagyközséget rövid időn belül városi pályára állította, még akkor is, ha bekövetkező halálával a folyamatot nem sikerült véghezvinnie. Érdemei elismerésre várnak. Javaslom, hogy a hivatal tekintse saját halottjának, gondozza emlékét, a város pedig tisztelje és nevezze, emelje posztumusz díszpolgárává.
Halottja van mindannyiunknak, Hisz percről-percre temetünk, Vesztett remény mindenik percünk És gyászmenet az életünk. Sírhantolunk, gyászolunk mindig, Temetkező szolgák vagyunk! -- Dobjuk el a tettető álcát: Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek Undorít meg e sárgolyón... Hulló levélt hányszor feledtet A megváltó, a gyilkos ón!... Óh, hányszor kell a sírra néznünk, Hogy vigasztaljuk önmagunk -- -- Dobjuk el a tettető álcát: Ma ünnep van, ma sírhatunk!...
Minden ünneprontás nélkül mélységesen szégyelljék magukat az ennek elmulasztásában és kialakításába érintett felek. Különösen a képviselő-testület korábbi és mai tagjai, de Dönti Károly, Bukodi Károly, és Szücs Lajos főleg, mert ők különösen sokat köszönhetnének az elhunytnak. Buza Attila nélkül egyikük sem jutott volna oda, és érhette volna el azt, amit ma képviselnek. Buza Attila akkor lesz halott a város számára, ha elfeledtetik. Tán ezt nem kéne. Nyugodtan elmehetnének kézen fogva a sírjához leróni tiszteletteljes kegyeletüket.
Inárcs Község Önkormányzata 2010. november 1-én, hétfőn 11.45-kor a Dózsa téren a Hősi emlékműnél halottak napi megemlékezést tart Laczkó Mihály kat. plébános közreműködésével. Ezután elhelyezi a megemlékezés koszorúit és mécseseit.
Sírni, sírni, sírni
„Várni, ha éjfélt üt az óra, Egy közeledő koporsóra.
Nem kérdeni, hogy kit temetnek, Csöngetyűzni a gyász-menetnek.
Ezüst sátrak, fekete leplek Alatt lóbálni egy keresztet.
Állni gyászban, súlyos ezüstben, Fuldokolni a fáklyafüstben.
Magyarországon a két egymást követő ünnephez kötődő szokások széles körben élnek a nem katolikusok között is. Ünneplése sok keresztény országban elterjedt a protestánsok közt is és ünneplik az anglikánok is. Az ortodox kereszténység naptárában több halottak napja is szerepel.
Az ünnep már az ókoriRómában is létezett feralia néven. A katolikus egyházban először 998-ban ünnepelték. Szent Odilóclunyibencésapát kezdeményezése volt, hogy a mindenszentek napja után, amely az üdvözült lelkekre emlékezik, emlékezzenek meg valamennyi elhunyt hívőről is. Az ünnep a 11. században terjedt el széles körben a clunyi bencések hatására, a 14. században vált hivatalossá.
Az ünnepet azért látták szükségesnek, mert a katolikus gondolkodás szerint a kisebb bűnökért a lélek a purgatóriumban bűnhődik és üdvözülését meggyorsíthatja ha az élők könyörögnek érte. Ekklesziológiailag a küzdő egyház(ecclesia militans) megemlékezése a tisztítótűzben időző lelkekre, a szenvedő egyházra(ecclesia patiens).
A halottak napján gyakran mondott imádság a Halottak olvasója, amely öt tizedből áll, Jézus öt sebének emlékezetére.
Balogh László plébániai kormányzó ezt így összegzi:
“November 1. Mindenszentek ünnepe először minden vértanú ünnepe volt. A történelem folyamán többször változott az ünneplés időpontja, végül a VII. században a római Pantheon (pan – theosz, minden – isten) tiszteletére épült pogány templom (az egyetlen megmaradt pogány templom) felszenteléséhez kapcsolódik az ünnep kialakulása.
November 2. A Halottak napját Szent Odo cluny-i apát rendelte el és lassan az egész egyház átvette. Az egyház nemcsak földi közösség, hanem földöntúli: tagjai a szentek, akik célba értek, Isten dicsőségét szemlélik (dicsőséges egyház), a holtak, akik a tisztítóhelyen készülnek az örök dicsőség állapotára (szenvedő egyház), és a földön élő emberek (küzdő egyház.). Ezt a három egyház részt az imádság köti össze. Mi a halottakért imádkozunk (pl. szentmisében, de Halottak napján a temetőben is, és Halottak estéjén külön szertartásban), a szentek pedig közbenjárnak értünk.
Mindenszentek nemcsak az egyház által szentté avatottak összessége, hanem minden ismert és ismeretlen, aki megélte Krisztus tanítását és üdvözült.
November 15. Babenbergi Szent Lipót (1075 – 1136.) alsó ausztriai őrgróf, ünnepe, templomunk védőszentje. 18 gyermeke született, kolostorokat, templomokat épített, támogatott (pl. Melk).
Császárrá akarták választani, de elhárította. Ausztria védőszentje. Magyarországon három templomot építettek az ő tiszteletére, és róla kapta nevét Lipótváros Budapesten.
1970-es évek óta Árpád – házi Szent Erzsébet is templomunk védőszentje. Ünnepe: november 19.”
Ti, akik csillagok útján jártok, szerető szívvel emlékezem rátok.
Szeretném felhívni a tisztelt olvasók figyelmét az alábbi napirendi pontokra.
Napirend: 1.) Összeférhetetlenség miatti bizottsági tagság módosítása Ea: polgármester 2.) Külsős bizottsági tagok megválasztása Ea: polgármester 3.) Tájékoztató a képviselő-testület 2010. évi hátralévő munkatervéről Ea: jegyző 4.) Újhartyán Településrendezési Terv módosításáról tájékoztató Ea: jegyző 5.) Adórendelet felülvizsgálata Ea: jegyző 6.) Folyamatban lévő beruházásokról beszámoló Ea: polgármester 7.) Ügyvédi beszámoló a folyamatban lévő jogi ügyekről Ea: polgármester 8.) Közterület foglalási rendelet felülvizsgálata Ea: polgármester 9.) Újság létrehozása, honlap felújítás Ea: polgármester 10.) Ipari park pályázati támogatásokról beszámoló Ea: Szakács József ügyvezető 11.) Közbeszerzési Bíráló Bizottság kijelölése Ea: polgármester 12.) Egyebek - egyes önkormányzati szerződések megvitatása - vagyonnyilatkozatok leadása - építéshatósággal kapcsolatos döntések előkészítése - beruházás önerő megvitatása
Beszámoló a két ülés között végzett munkáról valamint a lejárt határidejű határozatokról.
*
Aki városunk hivatalának hirdetményei közt, vagy ütemtervében, tervezetében lát valami hasonlót, kérem értesítsen. Mert akkor talán elkezdődik itt is a városért folyó önkormányzati tevékenység. (Újhartyán november 4.-n tárgyalja a fentieket. Nálunk szó sincs hasonlóról.) *
Alig egy hónap telik el, és Bugyi község újabb támogatást és ezzel együtt természetesen pénzt zsákol be magának. Pontosabban az ottaniak számára. Ráadásul nem is keveset. Most majdnem közel tíz milliót kaszáltak. (Nálunk meg a helyi hírmondóra sem futja.)
Bugyi Nagyközség Önkormányzata pályázatot nyújtott be a Társadalmi Megújulás Operatív Program keretén belül „Komplex egészségfejlesztési akció Bugyi Nagyközségben a település oktatási és kulturális intézményeinek bevonásával” címmel. A pályázatot a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség támogatásra alkalmasnak minősítette.
Mondhatom, ez az egészséges fejlődés.
Somogyi Béla polgármester folyamatos, kitartó és egyenletes munkássága során Bugyi település mint már írtuk, kirívóan magas teljesítményt nyújt a fejlődés terén. Míg nálunk a semmittevés, a siránkozás és léhaság az úr, addig ott panaszmentes a folyamat. Az ottani önkormányzat a helyén van, az érintettek teszik a dolgukat és folyamatosan pályáznak. Nem is akárhogyan és akármire. Ők tudják a leckét. Rendre olyan pályamunkákat nyernek, melyeket teljes mértékben támogatnak. Így a nagyközségnek ismét egyetlen fillérjébe sem kerül a fejlődés.
A TÁMOP-6.1.2/A-09/1-KMR-2010-0147 számú projekt megvalósításának költsége 100%-os támogatási intenzitás mellett 9.807.292,- Ft.
Egy éven keresztül 2010. október és 2011. szeptember között különféle programok és rendezvények keretén belül a településen lévő közoktatási és kulturális intézményekkel együttműködve kívánjuk a helyi lakosság valamennyi korcsoportját bevonni az egészséges életmód kialakításának folyamatába.
Én nem is értem, hogy Somogyi Béla miért nem Ócsa polgármestere? Ránk férne. Megérdemelnénk. Nem is értem, hogy a helyi értelmiségi kör miért nem kéri, vagy kérte fel a feladat vállalására? Amúgy is helyi lakos. Miért ne a saját kisvárosát gyarapítaná hozzáértésével? A Mádencia Egyesület, a Civil Egyeztető Fórum, vagy más társulat összefogásával miért nem lehetett egy ilyen embert megnyerni a városnak? Miért nem merült ez még fel senkiben? Hiszen annyira világos és tiszta volt a képlet. Szinte borítékolható volt, hogy nálunk Bukodi Károly fogja nyerni a választásokat. Tudott volt az is, hogy alpolgármesterként már kivette az irányítást a volt városvezető, Dönti Károly kezéből. Tudvalevő volt, hogy hatalomra tör, és az is, hogy alkalmatlan és képtelen a város dolgainak rendezésére. Dönti Károly az utóbbi években semmi érdemit nem hajtott végre. Elképzeléseit átszabta a Bukodi-féle testület. Nem maradt más csak az adósságállomány, amit mára szinte képtelenség ezzel a szellemi tőkével kezelni. Ócsának megújulásra, vérfirssítésre lett volna szüksége. Én egyetlen jelöltben láttam a kitörési lehetőset, de a földhözragadt választói akarat és a megosztottság a matematikai esélyest hozta. Ezzel azonban nem megyünk semmire. Látható volt, hogy már a választások előtt közel fél évvel leállt az önkormányzati munka. Míg más települések ekkor is még dolgoztak, pályázatokat készítettek elő és adtak be, addig Ócsa városvezetése semmit nem tett a boldogulásért. Most is tapasztalható ez az irányvonal. Más helyeken már javában folyik a munka, dolgoznak a projekteken, alakítják a jövőt. Itt Ócsán a választott polgármester csak látszat intézkedéseket tesz. Érdemi munkát nem végez. Ha csak azt nem vesszük annak, hogy a maga és az alpolgármesterének juttatásait, meg a képviselők számítástechnikai eszközeit kirendezte. Ezen kívül azonban semmi. Sem a közlekedés, sem az úthálózat, sem pedig az alapvető dolgok nem kerülnek terítékre. Szóval kár is sorolni. Látható és várható volt ez a folyamat. Én ekkor mindig ledöbbenve állok a helyi értelmiség előtt és kérdem, miért nem gondoltak előre? Szégyen és gyalázat.
Mi lesz velünk így négy év múlva? Marad a földbe vájt buszmegálló a Bolyai előtt? Vagy a kiépítetlen vasúti átjáró, az örökkön késő vonatokkal? Vagy a gödröket kerülgető ritka buszjárat? Netán a kátyú-fesztivál a perspektíva? Mire viszi akkor Bugyi és mire Ócsa? Mit érnek ott a vezetéssel és mit érünk mi itt a Bukodival? Mire volt jó ez a képtelen választás? Nekünk miért nincs, vagy nem jut egy jobb ember? Miért lehetetlen számunkra Somogyi Béla polgármesteri karaktere, aktivitása és akarása? Miért kell minden szart benyelni, a vert helyzetet elfogadni? A beletörődés legalább annyira kártékony, mint a hibás döntés. Miért a kishitűség és az eltűrés? Miért nem hiszük el, hogy számunkra is van más út? Hogy van alternatíva és fejlődési lehetőség. Miért nem hisszük, hogy lehet ezt jobban is végezni? Akkor meg miért fogadjuk el ezt a tetszhalott állapotot? Nekünk nem jár e rendezett környezet, a sármentes járda, a sima közút, vagy esetleg a biztonságosabb kerékpársáv? A hézagmentes közvilágítás, több szelektív hulladékgyűjtő és gyorsabb, szélesebb városi közlekedés? Olyan nagy elvárás ez ma akkor, amikor a környék falvaiban már szinte nem gond ez. Miért csak nekünk kell ezzel az elmaradottsággal küzdenünk? Város létünkre! Mi miért nem pályázunk? Miért nem dolgoznak a pályamunkákon az önkormányzatban? Miért fizetünk akkor annyi adót, ha semmit nem kapunk cserébe? És miért nem ösztökéljük a gyenge polgármestert a választott képviselők által, ha már ilyen potenciáltalan? Vegyük rá Bukodi Károlyt a közért folyó munkára. Vagy küldjük közmunkára. Vegyük rá arra, hogy vegyen példát Bugyi község fejlesztéseiből, hogy kérjen segítséget, tanácsot a minket leköröző helyek sikeres polgármesteritől, ha nem tudja a dolgát és nem hozza azt a formát amit a többiek.
Nehogy már egy suta polgármesternek nevezett fickó okán szívjon a város évekig
Október utolsó napján a halattak napjának közelgő előestéjén ki ne emlékezne elhunytairól. Ócsa városa 10 éve vesztette el tehetséges, szorgalmas és jobb sorsa érdemes honfiját, szeretett polgármesterét Buza Attila-t. A fiatal politikus a Fidesz országgyűlési képviselője és Ócsa nagyközség polgármestere volt. Helyi lakos. Feleségével és két fiával élte a település életét. Ezt az életet törte derékba a máig vitatott baleset.
A képviselő gépkocsijával - eddig nem tisztázott okok miatt - hajtott le az úttestről az Alsónémediből Ócsa felé vezető 50-es főúton.
Buza Attila az 1998-as országgyűlési választásokon a Pest megyei 14-es számú választókerületben (Dabas) szerzett mandátumot. Megválasztásától az Országgyűlés Önkormányzati és Rendészeti Bizottságának alelnökeként tevékenykedett. A Fidesz Országos Választmánya 1999 nyarán a testület alelnökévé választotta. Buza Attila 1987-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. A Dabasi Bíróságon, majd a Pest megyei Bíróságon dolgozott.
A 37 éves politikus a Fidesz önkormányzati kabinetjét vezette, és 1990 óta volt Ócsa polgármestere.A Fidesz helyi szervezetét 1993-ban alapította közösen Szűcs Lajossal.
Emlékére nevéről elnevezett Buza Attila díjat, Szájer József alapította. A díjat évente a Fidesz önkormányzati kabinetje javaslatára adja át az országgyűlési frakció.
A Fidesz-frakció saját halottjának tekintve búcsúztatta a városunk emberét.
Az Antall-kormány1990. október 25-én, csütörtökön benzináremelést jelentett be. Az áremelést az Öbölháború miatti olajár-növekedés és a szovjet olajszállítás akadozása okozta. A kormány ezzel az intézkedéssel próbálta elrettenteni az embereket a nagymértékű felvásárlástól, mivel az országnak csak 3-4 napra volt elég olajtartaléka. A kormány képtelen volt kezelni a válságot: a kórházban lévő miniszterelnököt Horváth Balázs belügyminiszter helyettesítette.
A taxisok kivonultak a Országház elé és kérték, hogy vonják vissza a döntést, mert így a megélhetésük kerül veszélybe. Siklós Csaba közlekedési miniszter azonban elutasította a követelésüket, mondván, nincs erre mód, az ország kényszerhelyzetben van. Erre a taxisok az utcára vonultak, és az ország több pontján megbénították a forgalmat.
Elkezdődött a taxisblokád.
Ekkor bukott el a demokrácia. Innentől hosszú évekre meghatározták Magyarország jövőjét. Az eseményt azonnal felkarolta az MSZP és az SZDSZ. Kihasználva gyenge ország betegséggel küzdő miniszterelnökét, amolyan szocialista hazaárulással álltak ki a jogsértő fuvarozókért. Így kovácsolva politikai erőt önmaguknak. Az Antall-kormány gyakorlatilag ekkor bukott el. A média a liberálisok ráhatása alatt kormányellenes hangulatot sugallt. A taxisblokád sikere nagyban köszönhető annak, hogy a baloldali politika ráhajtott az eseményekre és, hogy akkoriban Budapesten több taxis volt, mint New Yorkban. Országosan közel húszezren dolgoztak engedéllyel és legalább ötezren feketén, valamint annak, hogy olyan kommunikációs hálózatuk volt, amivel akkor csak a rendőrség, a mentőszolgálat és a hadsereg rendelkezett.
Az elégedetlenségi mozgalomba bekapcsolódtak a pártok is: az ellenzékben lévő SZDSZ politikusai a barikádokon szónokoltak.
Az Országgyűlés tavaszi ülésszakán Göncz Árpád köztársasági elnök a parlament elé terjesztette a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslatot. A törvénynek aktualitást adó taxisblokádnak országosan több százezer résztvevője volt, akik a hatályos törvények alapján bűncselekményeket követtek el, mivel a tüntetést nem jelentették be 72 órával annak kezdete előtt, illetve közérdekű üzem működését bénították meg. A közkegyelemről szóló törvény megalkotásával az állam lemondott a felelősségre vonásról.
A taxisok ekkor, és ezzel akkora előjogot kaptak, hogy azt máig nem sikerült normalizálni. A taxisok azóta is fölényeskedő, erőszakos és a jogszabályokra fittyet hányó gyülekezetet képviselik. Még most is megengedhetik maguknak a mindennapi szabálytalanságokat. A tiltott helyen várakozást, a járdán parkolást, vagy a különböző privilégiumokat.
Innentől nyílt dologgá vált, hogy az elkövetkező választásokat a szocialisták fogják nyerni. Az MDF a kormányfő 1993 decemberében bekövetkezett halálával megváltozott, meggyengült. A kormány minden vezető erejét és szerepét elvesztette. Csupán árnyéka volt a korábbinak. A tagság nagy része vissza ment a "pártba". Az MSZMP utódpártba. Hornékhoz.
Az akkor kialakult rendezetlen állapotok nagyrészt ennek a jelenségnek, a szociál-liberalizmus hatalomra törésének köszönhető. A taxisok hozták össze és kovácsolták egybe azt a kártékony politikaii erőt, mely képes volt napjainkig hatalmon maradva a közéletet meghatározni és uralni. (Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere is csak most fejezte be ámokfutását.) A romok, a korrupció, az eladósodás, a törvénysértések és a befejezetlen ügyek a hátrahagyott hozadékok. Az MDF gyakorlatilag megszűnt, az SzDSz szétzüllött, az MSZP összement, de leginkább meghazudtolja, és letagadja magát.
Egyedül a fránya taxisok maradtak ránk, mint a sorsunk megrontói és a rossz emlékek. Ők máig elégedetlenek és békétlenek, még akkor is, ha máig haszonélvezői az akkori történéseknek. Amolyan periférikus részei a társadalomnak. Még akkor is, ha struktúrájuk megváltozott. A beidegződések az előítéletek máig megmaradtak.
A taxisok megélhetés nincs veszélyben. Szakmunkásokat meghaladó keresettel és gépjárműparkkal rendelkeznek. Igazából nincs okuk panaszra. Különböző társaságok uralják a piacot. Szervezetekben működnek ma is. Mégis néha akár egymásnak is nekimennek.
Most például csendben felszámoltatnák Ferihegyet a taxisok. Ugyanis felszámolási eljárást kezdeményezett a Zóna Taxi a Budapest Airport ellen kifizetetlen számlái miatt. A Budapest Airport MTI-hez eljuttatott közleményében kifejtette, hogy a társaság „megütközéssel fogadta a Zóna Taxi újabb bejelentését” ők ugyanis nem tudnak arról, hogy lenne tartozásuk a Zóna Taxi felé. A vállalat szerint a fuvarozók csupán rendezetlen ügyeikről szeretnék elterelni a figyelmet. A két cég viszonya nem harmonikus: a BA október 7-én közölte, hogy felmondta az eddigi megállapodást a Zónával, és új versenypályázatot írt ki a repülőtérről üzemelő taxiszolgáltatás üzemeltetésére.
A taxisok valószínűleg most ezt nehezményezik.
Az üzemanyagár pedig a legkevésbé érdekli már őket és üzleti köreiket. Ez az elmúlt húsz év társadalmi hozadéka.
Ma délután meg nem erősített információk alapján az újonnan alakult képviselő-testület jóvoltából alpolgármesternek választották Horváth Tamást. Korábban ez a képviselő csoport nem adott zöld utat a polgármester ugyanezen jelöltjének. Most azonban összejött neki. Bukodi Károly számára bevált a taktika, és így jött a várt eredmény. Immár szabad a pálya. Most a kampányban beígért beruházásokat, fejlesztéseket, azok beindítását a választási programot semmi sem gátolhatja, hacsak pont önmaga, azaz Bukodi Károly nem.
Szomjazva várjuk hát a rendezést, az ígért fejlődést, a jobb létet. Hajrá Bukodi! Immár minden adott. Előtted a lehetőség. Tied a hatalom. Dolgozz és bizonyíts! *
Ócsa valóban nem az ország közepe, ahogy sokan mások sem. Ócsa csupán a dabasi régió második legnépesebb, mondhatni nagyobb kisvárosa. Fejlettségét, színvonalát tekintve azonban nem mutat ennyire jó képet. Úthálózata korszerűtlen, fejletlen, járdázottsága kritikán aluli. Még a fő utcája sem bír összefüggő járdával. A vasútállomása elhanyagolt, lezüllött, környéke rendezetlen. Talponállók és konténerívók övezik, de a buszváróhoz nem jár eső- és szélvédő beálló. A városon át közlekedő buszoknak alig van kiépített megállója. A városon túl is ismert gimnáziumnál a buszmegálló gyakorlatilag a vízelvezetőben van, ahol vagy azon keresztül, netán átugorva lehet felszállni a járatosra, vagy a busz áll bele a lefolyó gödrébe és esős napokon így vágja telibe az utazni szándékozót, aki a földből kivájt mélyedésben áll, amit megállónak hívnak, és üzemeltetnek. Ócsa kisváros, és nem az ország közepe, mi több mint kilencezren mégis itt élünk. Élnénk. Igaz vannak települések, ahol jóval kevesebben kevesebb a lélek, kisebb pénzből gazdálkodnak, de mégis jobb körülmények, és rendezettebb viszonyok között élnek. Ők sem az ország közepei, de társultak és velünk ellenben fejlődtek az elmúlt évek során. Mi azonban se nem társultunk hozzájuk, se nem fejlődtünk fel hozzájuk. Ők vagy a vezetésük elgondolásuk jobb, korszerűbb és életképesebb a mienknél. Ők jó lóra tettek. Mi nekünk úgy tűnik csak szamárra futotta. Ők párban, társulva haladnak, miközben mi veszteglünk.
Hát, akkor nézzük meg, mit is takar ez, és kik ők valójában.
Az "Ország Közepe" Önkormányzati Társulás 1995 végén jött létre Dabas és a környező települések összefogásával. 2004-ben a társulás átalakulásából jött létre az Ország Közepe Többcélú Kistérségi Társulás. A társulásban jelenleg 10 önkormányzat vesz részt:Dabas, Örkény,Hernád, Inárcs, Kakucs, Pusztavacs, Táborfalva, Tatárszentgyörgy, Újhartyán, Újlengyel.
A kistérségi társulás közigazgatási területén több mint 42.000ember él.
A társulás elsődleges célja Dabas vonzáskörzetére fejlesztési stratégiák és programok kidolgozása, ezek képviselete országos, regionális, megyei szervezetekben, kormányzati, megyei programokban.
A társulás kezdeményező szerepet vállal a régió gazdasági, infrastrukturális fejlesztésében, a tájegység értékeinek megőrzésében, a térségi identitástudat erősítésében. Tevékenységi körébe tartozik a turizmusfejlesztés, a természet és környezetvédelem térségi feladatainak koordinálása, a kistérség Európai Uniós felzárkózásának elősegítése stb.
A széleskörű feladatrendszer ellátása érdekében a társulás 1997-ben Térségfejlesztési irodát hozott létre dabasi székhellyel. Azóta az iroda folyamatosan működik, s a tervek szerint kialakításra kerül emellett párhuzamosan egy Kistérségi innovációs és információs központ, mely 2001-tól a Halász Bálint kúriában kapott helyet.
A társulás 2001 óta Ócsán működteti a kistérségi idegenforgalom koordinációs feladatait ellátó TOURINFORM irodát.
Irodát működtet, Ócsán, de Ócsa nem tagja, és nem társul. Cserébe nincs felzárkózás sem. Ezt érezzük, látjuk, tapasztaljuk sajnos. De van más csoportosulás is a fejlődésért. Talán tekintsük be hozzájuk.
Ők a Felső-Homokhátság Vidékfejlesztési Egyesület.
A Felső-Homokhátság Pest megye déli részén található, Bugyi, Dabas, Csévharaszt, Hernád, Inárcs, Kakucs, Örkény, Pusztavacs, Újhartyán, Újlengyel, Táborfala, Tatárszentgyörgy és Vasad településeit fogja át.
Egyesületünket az akcióterületünk önkormányzatai, civil szervezetek és vállalkozások alapították 2007-ben.
Azóta első sorban a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által meghirdetett Leader program helyi koordinálásában veszünk részt. Megalkottuk a Helyi Vidékfejlesztési Stratégiát, melynek mentén a térségünkben zajló Leader fejlesztésekben próbálunk közreműködni. Munkaszervezetünk dabasi irodája Leader–pályázati információs központként a hét minden napján az ügyfelek rendelkezésére áll.
A honlapunk egy átfogó kulturális és információs portál, mely kézzel fogható közelségbe hozza az ÚMVP pályázati lehetőségeit, naprakész hírekkel szolgál a környékbeli rendezvényekről, eseményekről, ugyanakkor számos intézmény és szervezet elérhetősége is megtalálható itt.
Amellett, hogy az itt élőket tájékoztatjuk az aktuális eseményekről, fontosnak gondoljuk, hogy tevékenységünket a külföldről hozzánk látogatók is megismerhessék, ennek érdekében három nyelven is elérhetővé tesszük cikkeinket.
Teret kívánunk adni továbbá a helyi szolgáltatók, vállalkozások bemutatásának is, ezért kérem, hogy amennyiben meg kíván jelenni honlapunkon, vegye fel a kapcsolatot munkatárainkkal.
Hisszük, hogy vidékfejlesztési törekvéseinknek összefogásokon kell alapulniuk. Részt kívánunk venni értékeink felkutatásában, fejlesztésében. Utakat keresünk a jó ötletek megvalósításához. Kérem, legyen ebben partnerünk, és forduljon hozzánk bizalommal.
*
Nos az Ország Közepe Társulás és a Felső-Homokhátság Vidékfejlesztési Egyesület két olyan összefogáson alapuló csoportosulás, és közreműködés, amivel a tagok közösen, az összefogás által segítik és gyarapítják javaikat. Akár közösen fejlesztenek, pályáznak, vagy éppen kulturálisan, avagy közlekedés ügyileg lépnek előre. Mi egyiket sem tesszük. Ezen együttműködéseknek összefogásoknak számos nálunk nem tapasztalható eredménye van már. A benevezett települések mind leelőztek bennünket. Sorolhatnánk a fejlettségüket, elért vívmányaikat, színvonalukat, de nem jutnánk az oldal végére. Mi kilógunk a sorból. Nálunk elmaradt a hozzájuk mért fejlődés. Mi még csak nem is számolunk velük. Nem tervezünk, nem lépünk, nem valósítunk meg semmit. Ők képesek voltak tovább lépni, programokat megvalósítani. Járdaberuházásokkal, útfejlesztésekkel, kerékpárutakkal biztonságosabbá és kulturáltabbá tették az emberek életét a környékük közlekedését. Járdákat, közutakat, közparkokat, létesítményeket hoztak létre, vállalkozásokat támogattak.. Településfejlesztést, iparosodást hajtottak végre. Infrastruktúrát teremtettek. Sikerrel és megelégedéssel jártak. Előreléptek és fejlődtek. Mi nem társultunk és nem egyesültünk. Nem fejlődtünk velük. Szomorúak is vagyunk érte. Ugyanis hiába van több testvérvárosunk, mint másoknak, ha nem bírunk akkora fejlettséggel, mint egy kisebb fentebb sorolt település egyike, vagy bármelyike. Nem a testvérvárosok száma teszi naggyá és ismerté városunkat, ha a kátyúk a gödrök hátán fetrengenek, és a busz döcögve áll be a sár lepte megállóba. Sokkal inkább arról híresülünk el, hogy nem tartozunk sehova és kilógunk a sorból. A fejlettség láncolatából. Lassan olyanokká válunk, mint lyuk a nemzeti trikolóron. Nem csupán átnéznek rajtunk, hanem ki is esünk a középből. Hiába vagyunk akkorák, mint a zászlón a lik, ha a körülövező rész színes, feszes, és lobogó. Mi pedig csak a tátongó hiányt ábrázoljuk, és csapódunk a környezetünk körül, avagy a tér közepén, mint homok a hátságon. És hiába, nem vagyunk az ország közepe, ahogy másoknál sem, a lényeg mégis csak, hogy ők tárultként jobbak, szebbek és fejlettebbek immár nálunk.
Ezért és a jövőnkért mégis csak át kéne gondolni, hogy mit választunk és miként lépünk, vagy képviseljünk magunkat. Fel kéne végre nőni önmagunkhoz, a ránk váró feladatokhoz, hogy ne csak egy fiókirodaként említsék nevünket a fejlettebb térségek közt, mint olvashattuk. Nos, mi ez ügyben kihez fordulhatunk bizalommal?
Egyetlenül, társtalanul bolyongunk tovább a tanácstalansággal?
Ma közzétették, a városi honlapon, hogy 27.-én szerdára összehívták a képviselő-testületet. Gyűlni fognak, mint faműves gazdálkodó kezében a szálkák.
Ha nem emel senki kifogást a meghirdetettekkel szemben, akkor a második napirendi pontban jelentés lesz az oktatási intézmények vezetői részéről a tavalyi tanévről, és az idei kezdésről. Bukodi nem beszámolót, hanem jelentést vár. Ráadásul visszamenőlegesen, két pontot érintően. Vajon ebből mit fog kihozni az arrogancia huszár? Ezt követően a gyámjaként dédelgetett Egészségház esetében már csak tájékoztatást az üzemeltetésről a Városüzemeltetési Kft-től. Aztán gyorsan letudja a közmeghallgatást az időpont kitűzéssel, mert így időt nyer, s megmenekül a rá nézve terhelő problémáktól egy évig. Most még ez ügyben nem lehet ugyanis felelősségre vonni. Most mindent ráfoghat az előző időszakra. Később már ezt egyre kevésbé teheti, jobban számon kérhető. Így inkább most letudja. Van fifika ehhez, jó a súgója. Majd mindjárt a jövő évi belső ellenőrzés ütemtervetterjeszteti be, nem véletlenül. Aztán a közterület-felügyelet működését akarják rendeletileg átszabályozni. Ezt követően előterjesztése szerint a képviselőknek számítástechnikai eszközt kíván adni és beszerezni a város pénzén. Csak úgy, mint a nagyok. Ezt szeretni fogják. Szerintem meg erre több mint egymilliót költeni most, mikor újságra sincs pénz. Szerintem tisztességtelen, elhamarkodott, és korai ez még. Ha ugyanis a demokratikus működést a híráramlást nem tudja fenntartani a városvezetés, akkor fejenként több-százezres beruházásba kezdeni és így notebookokat biztosítani a párttagoknak, aránytalan luxus. Valószínűleg ezzel veszi meg a szavazatokat a jövőbeni alpolgármesterének. Károlyunknak persze ez fontosabb, mint a lyukas zseb, a kiszakadt úttest, vagy a nincstelen város. Szép kis hozzáállás, nem mondom. Közvetlenül ezután új rendelettel kívánja zabolázni és kedvezményezni a képviselő-testületét a Szervezeti- és Működési Szabályzatának (SzMSz) módosításával. Amolyan ki az úr, ha én nem alapon. A fenti mézesmadzagot követően ismét beterjeszti a már említett alpolgármester-jelöltjét, hátha már rákapnak a korábbi ellenzők. S ha már igen, akkor a tisztelet díjat és költségátalányt is fogadják már el a szegény pára javára, hiszen gazdagok vagyunk. Ha meg nem, akkor legalább Ó éljen jól, mivel engem, Bukodi Károlyt lesz hivatott támogatni, segíteni a bizalmi emberem, a jó kis helyettesem. Utána ismét rendelet és módosítási javaslat az SzMSz-ben. (Fontos a sorrendiség, hiszen az ördög a részletekben rejlik.) Végül lehet majd egy kicsit Interpellálni a 4. pontban, s majd aztán az 5.-ben a Bukodi fog mesélni, mígnem a 6. pontba az egyebek közé lehet csempészni egy kis turpisságot, majd zárt ülésen a 7. pontban némi segélyezési, támogatási kérdést fognak megbeszélni. Itt előre borítékolom, hogy szűkíteni fogják a pénzt és a kört, hiszen a laptopon túl már tényleg nincs pénz.
Szóval ez lesz az érdemi munka Bukodi mód. A képviselő-testület természetesen elfogadja a számítástechnikai eszközöket és sok kérdésben szavazatával fogja segíteni Bukodi Károly áldásos tevékenységét. Bár tévednék. (Beköszöntőt persze még nem írt a honlapra. Biztos nincs hozzávaló notebook.) - Ezért (is) szeretünk Karcsi - *
Kedves meglepetés a Google-tól a forradalmi megemlékezések kapcsán, Magyarország irányába.
Lyukas zászlós, ünnepi logóval emlékezik a Google a forradalomra október 23-án, fennállása során először. A logóra kattintva ezt a találati listát adja a kereső.
Érdekes, hogy egészen 2010-ig a Google nem tartotta fontosnak, hogy speciális logókkal (doodle-okkal) emlékezzen a magyar nemzeti ünnepekre. Az első alkalom, amikor ez történt, idén március 15-én volt, amikor kokárdás logóval tisztelegtek a 48-49-es szabadságharc emléke előtt.
Azelőtt kizárólag Amerikában is ismert, híres magyarokat láthattuk Google-logóba öntve. BartóktólGábor Dénesig.
A speciális, magyar vonatkozású logók csak a magyarországi internetezők számára láthatók.
2010. október 23.-án katonai tiszteletadás mellett, a Himnusz hangjaira vonták fel a Magyar Köztársaság lobogóját az Országház előtti Kossuth Lajos téren az 1956-os forradalom és szabadságharc 54., illetve a Magyar Köztársaság kikiáltásának 21. évfordulóján, immár kordonok nélkül.
4 éve, azonban még más kormánya volt az országnak. 2006. októberében a közelegő ’56-os évfordulót háttérbe szorították a belpolitikai események, Gyurcsány és a titkosszolgálat közt olyan természetű együttműködés jött létre, amely csak az 1990 előtti világban létezhetett. Október 23-án a politika által irányított, megzavarodott rendőrség a tömegre – köztük békés, ünneplő polgárokra – támadt. Válogatás nélkül ütötték-verték, akit értek, nemzeti zászlókat téptek ki az emberek kezéből, vízágyúztak, puskával fejre célozva gumilövedékkel tüzeltek, sörözőben ülő külföldieket, vidéki fiatalokat bántalmaztak, jogtalanul őrizetbe vettek embereket.
Az 1956-os forradalom kitörésének ötvenedik évfordulóján, 2006. október 23-ánBudapesten be nem jelentett tüntetések kezdődtek, amelyek a délutáni óráktól összecsapásokba torkollottak a rendőrség és a kormányellenes tüntetők között. A Belvárosban a Fidesz külön tömeggyűlésen tartott megemlékezést, melynek végeztével az onnét hazafelé igyekvők összekeveredtek a tüntetőkkel, s a rendőrség a két tömeget egyként kezelve kezdett az oszlatásukba.
A szükségtelenül és aránytalanul nagy mértékben alkalmazott erőszak, számtalan esetben ártatlanul megvert vagy letartóztatott jelenlevők, illetve a fogvatartás során elkövetett további bántalmazások számtalan jogi, erkölcsi és egyéb vitát robbantottak ki, s tovább polarizálták a közvéleményt.
2010 februárjában Bencze József országos rendőrfőkapitány elnézést kért a rendőri bűncselekményekért. Az Országgyűlés 2010. június 8-iki (33/2010.) határozatában „mint a Magyar Köztársaság legfőbb népképviseleti szerve, bocsánatot kér az ország mindazon polgárától, akit akár az állami vezetői mulasztások, akár a törvénytelen rendőri fellépés folytán alapjogi sérelem ért.”
Október 23. után a rendőri fellépés megítélésének kérdése került a belpolitikai viták középpontjába, a nyilvánosságot két merőben ellentétes értelmezés uralta. A Fidesz és a radikális jobboldali szervezetek szerint a fellépés „diktatórikus hatalmi intézkedés” volt, amely az ellenvélemény elnyomását szolgálta. Az MSZP és az SZDSZ az erőszak mögöttes okát a „Fidesz hatalmi politikáját szolgáló uszító kampányban” látták, „indokoltnak és törvényesnek” tartották a rendőrség fellépését.
A rendőrség vezetőit, az igazságügyi-rendészeti és a kancelláriaminisztert október 31-én összevont parlamenti bizottság számoltatta be az eseményekről. Bene László országos rendőrfőkapitány hang- és videodokumentumokat mutatott be, ezekre mint bizonyítékokra hivatkozott abból a célból, megerősítse a rendőrség álláspontját abban a kérdésben, hogy a Fidesz-gyűlés és a tömegoszlatás tudatos időbeli szétválasztását megvalósította a rendőrség, ill., hogy a rendőrség az erőszakosan fellépő zavargókkal szemben kezdte meg a tömegoszlatást. A bizottság üléséről készült jegyzőkönyveket Szilvásy György kancelláriaminiszter 80 évre titkosíttatta. Később az ülés zárt részének anyagából nyilvánosságra hoztak egy lehallgatott telefonbeszélgetést, illetve a rendőrségi rádióforgalmazás részletét, amely szerint a Deák téren összegyűlt demonstrálók „húzták rá” a rendőröket a Fidesz-nagygyűlés résztvevőire.
Jogvédő szervezetek vitatták a rendőri fellépés arányosságát és szakszerűségét, a vipera nevű fegyver és a gumilövedékek használatának indokoltságát. Különbség az egyes szervezetek között csak abban volt, hogy egyesek elfogadták a rendőri fellépés „összeségében törvényes voltát”, míg mások ezzel a megállapítással sem értettek egyet.
Heves vita tárgya volt az is, hogy a símaszkos rendőrök egy törvényellenes belső utasítás miatt nem viseltek azonosító jelet, így jórészt nem lehetett megállapítani ezen rendőrök személyazonosságát, így az általuk megvalósított bűncselekmények utáni felelősségre vonásuk is kétségessé vált.
A Fidesz-MPSZ fáklyás menetet szervezett 2006. november 4-én a fővárosban, egyrészt megemlékezve az 1956-os forradalom leveréséről, másrészt elítélve a 2006. október 23-i rendőri brutalitást.
2007. február 21-én a Magyarországra látogató Franco Frattini, az Európai Bizottság alelnöke a rendőrök képzését, a rendőri azonosítók használatát és a gumilövedékek használatának mellőzését, valamint a civil kontroll megerősítését és az erőszakot elszenvedettek eseteinek kivizsgálását szorgalmazta.
Az Amnesty International éves jelentésének Magyarországról szóló fejezete a rendőrség által alkalmazott túlzott mértékű erőszakról és durva bánásmódról tudósított, melyet a 2006. szeptember 17. és 20. közötti időszakban és október 23-án, az 1956-os forradalom kitörésének évfordulóján történtek meg.
A következő két évben, elsősorban a nemzeti ünnepeken mint március 15-én, vagy október 23-án sor került utcai megmozdulásokra a fővárosban. Ezeket megelőzően internetes oldalakon, mint a Kuruc.info, vagy a Szent Korona Rádió weboldalán keresztül is buzdítottak rendzavarásokra. A rendőrség ugyanekkor letartóztatott egy volt olimpikont, akinél távirányítással működésbe hozható bombákat találtak. Azóta a vádlott részletes beismerő vallomást tett és elmondása szerint a bombákat az Astoriánál akarta működésbe hozni. A rendőrség szerint nem a szervezetten működő csoportok okozhatnak komolyabb veszélyt, hanem a magányos működő szélsőségesek.
Az október 23-i zavargások során 153 embert állítottak elő, ebből 35 embert vettek őrizetbe. A demonstrációban részt vevőkkel szemben nyomozati eljárás indult 69 személy ügyében. Szokatlan volt, hogy az ügyészség minden gyanúsított – a gyanúsításban szereplő bűncselek- mény súlyát nem mérlegelve – előzetes letartóztatását kérte, továbbá rendkívülinek nevezhető, hogy a bíróságok ezen indítványoknak szinte kivétel nélkül helyt adtak. A másodfokú bíróságok később az esetek többségében (több mint 80%-ban) enyhítettek ezeken a kényszerintézkedéseken.
Az Index internetes lap 2009 novemberi tényfeltáró riportja szerint egyes rendőri egységek kirívóan törvényellenes, sőt, szadista módon avatkoztak közbe az eseményekbe. Különösen a V. László által vezetett alegység követett el rengeteg törvénytelenséget, indokolatlan brutalitást. A legtöbb súlyos sérülést, a szemkilövéseket is ezen egység emberei hajtották végre. A számos büntetőeljárás során az egységet azonosították, mint a legkirívóbb túlkapásokat elkövetett csoportot, de felelősségre vonni egy esetben sem tudták, mivel a bíróság értékelése szerint a rendőrök falaztak, hazudtak a bíróságon. Csupán egy olyan rendfenntartó akadt, aki terhelően vallott az általuk elkövetett bűnökről, de a bíróság bizonyítékok hiányában egy esetben sem hozott ítéletet.
Eddig csak tiszthelyettesek vagy zászlósok lettek felelősségre vonva, magasabb rangú rendőrök nem.
A rendőrség még a szeptemberi zavargások során megszállta a Magyar Rádió udvarát és hermetikusan lezárta a Bródy Sándor utcát. Több sértett és szemtanú egyöntetű vallomása szerint az október 23-án letartóztatottak egy részét jogellenesen itt tartották fogva, órákon át a betonon térdepeltették, fizikailag és mentálisan is bántalmazták őket. A Rádió dolgozóinak megtiltották, hogy az elsötétített ablakokon át az udvarra lessenek. Ezt – csakúgy, mint az azonosító számokra vonatkozó törvényellenes utasítás létét, valamint a viperák használatát – Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány az atrocitások után többször is, napokon át letagadta.
Az előállított személyek számos visszaélésről számoltak be vallomásukban, melyek egyes rendőrségi fogdákban és büntetés-végrehajtási intézményekben történtek, ahol megalázó, embertelen bánásmódot kellett elszenvedniük, a rendőrök megverték, bántalmazták, megrugdosták kínozták őket.
Előfordult, hogy már megbilincselt embereket ütöttek, vertek véresre.
Az előállítottak többek között arról számoltak be:
"…le kellett térdelnie a falhoz támasztott fejjel, hátratett kézzel. Megközelítően 30-45 percig kellett ilyen testhelyzetben várakoznunk, miközben folyamatosan szidalmaztak bennünket (…) fejünket a falba verve 1 órán át térdepeltettek minket."
Több esetben szidalmazták, a rendőrök „kurvaanyáztak és cigányoztak is”.
„(…) a rohamrendőrök teljesen ad-hoc módon fogdosták össze az embereket, többek között egy részeg hajléktalant is begyűjtöttek, aki kezdetben hangosan tiltakozott, ezért addig ütötték, amíg csöndben nem maradt. A kapitányságon lincshangulat fogadta a gyanúsítottakat: sorba ültették őket a folyosón, a mellettük őrködő rohamrendőrök gumibottal és a pajzsukkal ütötték-verték a hátrabilincselt kezű őrizeteseket, többeknek csontjuk tört.”
„Két rendőr meghalt, holnap már lövünk" - közölték velük ordítva. Később tizedmagukkal egy cellába kerültek, de mikor ügyvédet kértek, csak ennyit válaszoltak nekik: "ez nem Amerika, kisköcsög, nincs ügyvéd!”.
Gyakori volt, hogy az előállított, őrizetbe vett személyek hozzátartozói csak több nap után, minden szóba jövő intézmény megkeresését követően tudhatták meg azt, hogy előállított családtagjuk melyik intézménybe került.
Az október 23-i események kapcsán a rendőrséget komoly bírálat érte, a fejre és felsőtestre irányuló bakancsos lábbal végzett rúgásoktól kezdve, a rugós ólmosbottal (vipera) fejre leadott ütéseken át, a gumilövedékek és könnygázgránátok fejmagasságban való alkalmazásáig.
Számos esetben került sor olyan személyek rendőrök általi bántalmazására, megverésére, akikkel szemben ennek jogszabályi feltételei nem álltak fent, továbbá számos esetben bántalmaztak intézkedés alá vont személyeket azt követően, hogy már védekezésre, ellenállás tanúsításra képtelen állapotba került.
Az október 23-án történtekkel kapcsolatban egy, gyülekezési szabadság megsértése miatt tett feljelentés ügyében is eljárás indult.
A símaszkos rendőrök egy törvényellenes belső utasítás miatt nem viseltek azonosító jelet, így jórészt nem lehet megállapítani a túlkapások elkövetőinek személyazonosságát.
A rendőrség minden törvényes alapot nélkülözve használt a zavargásokban részt vett személyekkel szemben ólomfejes fémbotot (viperát). Előfordult, hogy a rendőrök is utcaköveket dobáltak a tüntetők felé.
Előfordult az is, hogy a rendőri intézkedés miatt megsérült személyt az intézkedés helyén hagytak segítségnyújtás nélkül, vagy a megsérült személyt előállítást követően nem vagy csak jelentős késedelemmel juttattak orvosi ellátáshoz.
Gyakori volt, hogy a rendőrök eltakarták a kamerák és a szemtanúk elől azon kollégáikat, akik a földön fekvő személyeket éppen megbilincselték.
Több felvételen is látható, hogy egyes rendőrök a tüntetők zászlóit kitépték kezükből, földre dobták, megtaposták.
Október 23-án éjjel a Blaha Söröző vendégeit a rendőrség az utcára kergette, holott a tüntetésekhez semmi közük nem volt. Az utcán rendőrök sorfala fogadta a menekülő embereket, ütlegelni, rugdosni kezdték őket, gumilövedékeket lőttek ki rájuk közvetlen közelről.
A rendőrség gyakran elutasította a rendőri brutalitást elszenvedett áldozatok panaszának felvételét a bántalmazások kivizsgálása tárgyában.
Bírói ítélet erősítette meg azt a tüntetésen résztvevők által hangoztatott tényt, miszerint a tüntetések helyszínéről való távozásra utaló vagy arra következtetni engedő rendőri felszólítás nem hangzott el.
2007. július 5-én a TASZ azt állította, hogy hatásvizsgálat és rendszerbeállítási engedély nélkül, tehát a jogszabályi előírásokat megsértve vetette be a gumilövedéket a rendőrség. Az igazságügyi fegyverszakértői jelentés szerint az alkalmazott gumilövedékekkel csak olyan közelre lehet pontosan célozni, ahol azok már életveszélyes sérülést okoznak. Mindez a Gönczöl-bizottság vizsgálatából kimaradt.
2006. október 23-a után joggal nevezheti bárki a magyar rendőrséget ÁVH-nak. Símaszkban, azonosító nélkül randalíroztak a rendőrbűnözők. Viperával vertek agyba-főbe idős embereket, közelről, célzott lövéseket adtak le fejre puskáikkal, a gumilövedékkel egy életre megvakítva az embert. Jogtalanul előállítottakat embertelen körülmények között kínozták a rendőrség folyosóján, vagy a fogdában. És a borzalmak még nem értek véget. 2006 őszi eseményei a mai napig nem tisztázottak. A bűnösök háborítatlanul köztünk élnek. A felelősségre vonást a megemlékezés nem helyettesítheti.
Bugyi 09:00 Koszorúzás a temetőben 10:00 Megemlékezés a Beleznay téren
Dabas 10:00 Koszorúzás és ünnepi műsor a gyóni ’56-os obeliszknél
Hernád 16:00 Házunk-Hazánk kiállítás megnyitója a Művelődési Házban
Örkény 10:00 Szentmise a római katolikus templomban 11:00 Koszorúzás a Kálváriánál, ünnepi beszédet mond dr. Szűcs Lajos, a megyei Közgyűlés elnöke
Újlengyel 17:00 Szentmise a római katolikus templomban 18:00 Az általános iskolások műsora, majd fáklyás felvonulás
*
Ócsa
10 órakor a Szabadság téren közösen ünnepli az 1956-os forradalom és szabadságharc 54. évfordulóját a Pest Megye Önkormányzata és Ócsa Város Önkormányzata. Ünnepi műsorral a Bolyai János Gimnázium tanulói készülnek. A megemlékezésen beszédet mond Dr.Szűcs Lajos, Pest Megye Közgyűlésének elnöke és Bukodi Károly, Ócsa újonnan választott polgármestere.
1956. október 23-án este a Parlamentnél összegyűlt kétszázezres tömeg előtt hosszú várakozás után megjelent Nagy Imre az embereket vigyázatlanul „elvtársaknak” szólította, mire azok tiltakozásul kifütyülték a várva várt szónokot. Nagy Imre reformokat ígért, de hazatérésre szólította fel a tömeget – amelynek egy része elégedetlenül a Rádióhoz vonult, megostromolta és hajnalra elfoglalta.
1956. október 23-án este a városligeti Sztálin-szobornál összegyűlt tömeg a maga kezébe vette a forradalom egyik követelésének végrehajtását: a 18 méter magasságba emelkedő szobrot ledöntötték, a két kilométernyire lévő Nemzeti Színházhoz (a mai Blaha Lujza tér) vonszolták, ahol apró darabokra verték szét. A szobor egykori helyét a budapesti folklórban sokáig „Csizma tér” néven emlegették, mert a talapzaton csak a szovjet diktátor hatalmas csizmái maradtak.
Húsz nappal a választásokat követően az eddigi egyetlen megtett lépés a polgármester és a képviselők eskütétele, valamint a polgármester illetményének és költség átalányának megállapítása volt.
Ezzel a fontos dologgal a legszükségesebb lépést megtette a város annak érdekében, hogy Bukodi Károly jól érezze magát, hiszen biztosította számára az illetményt és a költségátalányt. A további munkára alig van szükség. Alpolgármestere nincs a városnak, a bizottságok nem nem jöttek létre, az érdemi munka nem kezdődött el. A polgármester pénze, megélhetése biztosított, a többi meg ráér.
Mit számít, hogy hajnali fagyok vannak, és a gödrös úthálózat tovább romlik? Kit érdekel, hogy a hajnali és a kora esti sötétségben az utcai világítások hiányosak? Hogy a vasúti átjáró nincs megvilágítva, és hogy számos dolog hiányzik, pótlásra, vagy javításra szorul a városban.
Minek gondolni a nyitott és el nem indított pályázatokra, és foglalkozni a továbbiakban bármivel?
A város honlapján továbbra sincs köszöntő, ahogy a város határában levő névtábla alatt a rozsda, úgy a szélesebb környezetünkben is csak az enyészet látható.
Holnap nagy nap, ünnep van. Bukodi Károly polgármester debütációja lesz a megjelentek előtt. Fontos fellépés ez számára. hiszen nem mindegy, hogy milyen a bemutatott kép. Az aláfestést a mentor, Szűcs Lajos biztosítja. Bukodi még kispályás. Nem engedheti el a kezét, nem adhat önálló műsort. Nem képes még egy köszöntő összehozására sem. Ezért üres a város honlapján ez a látogatók előtt. Na most ha 20 nap alatt még egy köszöntésre sem futja tőle, akkor hogyan vállalhatna fel egymaga egy olyan ünnepi eseményt, mit az október 23.-ai. Nem is teszi. Úgy általában nem tesz semmit. Az átalány megvan, az illetmény rendben, a város meg csak el lesz valahogy. A műsor pedig a segédek vezényletével menni fog. Az előadás megkezdődik, a darab fut, a város viszont nem halad, a lakó pedig hiába néz, nem lát semmit. 20 nap, majd 20 hónap léhaság mit sem változtat a lényegen:
