Ilyen város nincs még egy! Itt minden máshogy történik, és általában az is rosszul. Ha egyszer lesz itt vezetőváltás, ez a blog lesz a vádirat. (De kisvárosunkat mi így is szeretjük ... - Ámbár, megvan a saját véleményünk.)
Horthy Miklós szobrát meggyalázni társadalmilag hasznos,
erkölcsileg pozitív tartalmú, a szovjet emlékművet megrongálni azonban
semmilyen körülmények között nem szabad a magyar bíróság szerint.
"A társadalomra való veszélyesség kapcsán a szóbeli indoklás kitért arra, hogy a vádbeli cselekmény megítélésénél közömbös a megrongált tárgy szimbólumértéke, illetve a rongáló motívumai, például az, hogy őt milyen társadalmi-politikai változtatások szándéka vezette." - a Kúria indoklása a Szabadság téri szovjet emlékmű megrongálása ügyében.
Szereptévesztésben a siófoki bíró: elítélte a kipás Dániel Pétert, de megdicsérte
"Nem
tagadható Horthy és mindazok felelőssége, akik az említett törvények
megalkotásában, alkalmazásában és végrehajtásában szerepet vállaltak.
(...) A szoborállítás elleni tiltakozás ezért a bíróság szerint erkölcsileg pozitív tartalmú, társadalmilag hasznos figyelemfelhívás, de a Dániel Péter által alkalmazott formája büntetendő, mert a rongálással más tulajdonában kárt okozott." - Siófoki Városi Bíróság indoklása Dániel Péter szoborrongálási ügyében.
Így működik ma a kettős mérce a Magyarországon az Igazságszolgáltatásban, 2012-ben.
*
2010. október 23.-án katonai tiszteletadás mellett, a Himnusz hangjaira vonták fel a Magyar Köztársaság lobogóját az Országház előtti Kossuth Lajos téren az 1956-os forradalom és szabadságharc 54., illetve a Magyar Köztársaság kikiáltásának 21. évfordulóján, immár kordonok nélkül.
4 éve, azonban még más kormánya volt az országnak. 2006. októberében a közelegő ’56-os évfordulót háttérbe szorították a belpolitikai események, Gyurcsány és a titkosszolgálat közt olyan természetű együttműködés jött létre, amely csak az 1990 előtti világban létezhetett. Október 23-án a politika által irányított, megzavarodott rendőrség a tömegre – köztük békés, ünneplő polgárokra – támadt. Válogatás nélkül ütötték-verték, akit értek, nemzeti zászlókat téptek ki az emberek kezéből, vízágyúztak, puskával fejre célozva gumilövedékkel tüzeltek, sörözőben ülő külföldieket, vidéki fiatalokat bántalmaztak, jogtalanul őrizetbe vettek embereket.
Az 1956-os forradalom kitörésének ötvenedik évfordulóján, 2006. október 23-ánBudapesten be nem jelentett tüntetések kezdődtek, amelyek a délutáni óráktól összecsapásokba torkollottak a rendőrség és a kormányellenes tüntetők között. A Belvárosban a Fidesz külön tömeggyűlésen tartott megemlékezést, melynek végeztével az onnét hazafelé igyekvők összekeveredtek a tüntetőkkel, s a rendőrség a két tömeget egyként kezelve kezdett az oszlatásukba.
A szükségtelenül és aránytalanul nagy mértékben alkalmazott erőszak, számtalan esetben ártatlanul megvert vagy letartóztatott jelenlevők, illetve a fogvatartás során elkövetett további bántalmazások számtalan jogi, erkölcsi és egyéb vitát robbantottak ki, s tovább polarizálták a közvéleményt.
2010 februárjában Bencze József országos rendőrfőkapitány elnézést kért a rendőri bűncselekményekért. Az Országgyűlés 2010. június 8-iki (33/2010.) határozatában „mint a Magyar Köztársaság legfőbb népképviseleti szerve, bocsánatot kér az ország mindazon polgárától, akit akár az állami vezetői mulasztások, akár a törvénytelen rendőri fellépés folytán alapjogi sérelem ért.”
Október 23. után a rendőri fellépés megítélésének kérdése került a belpolitikai viták középpontjába, a nyilvánosságot két merőben ellentétes értelmezés uralta. A Fidesz és a radikális jobboldali szervezetek szerint a fellépés „diktatórikus hatalmi intézkedés” volt, amely az ellenvélemény elnyomását szolgálta. Az MSZP és az SZDSZ az erőszak mögöttes okát a „Fidesz hatalmi politikáját szolgáló uszító kampányban” látták, „indokoltnak és törvényesnek” tartották a rendőrség fellépését.
A rendőrség vezetőit, az igazságügyi-rendészeti és a kancelláriaminisztert október 31-én összevont parlamenti bizottság számoltatta be az eseményekről. Bene László országos rendőrfőkapitány hang- és videodokumentumokat mutatott be, ezekre mint bizonyítékokra hivatkozott abból a célból, megerősítse a rendőrség álláspontját abban a kérdésben, hogy a Fidesz-gyűlés és a tömegoszlatás tudatos időbeli szétválasztását megvalósította a rendőrség, ill., hogy a rendőrség az erőszakosan fellépő zavargókkal szemben kezdte meg a tömegoszlatást. A bizottság üléséről készült jegyzőkönyveket Szilvásy György kancelláriaminiszter 80 évre titkosíttatta. Később az ülés zárt részének anyagából nyilvánosságra hoztak egy lehallgatott telefonbeszélgetést, illetve a rendőrségi rádióforgalmazás részletét, amely szerint a Deák téren összegyűlt demonstrálók „húzták rá” a rendőröket a Fidesz-nagygyűlés résztvevőire.
Jogvédő szervezetek vitatták a rendőri fellépés arányosságát és szakszerűségét, a vipera nevű fegyver és a gumilövedékek használatának indokoltságát. Különbség az egyes szervezetek között csak abban volt, hogy egyesek elfogadták a rendőri fellépés „összeségében törvényes voltát”, míg mások ezzel a megállapítással sem értettek egyet.
Heves vita tárgya volt az is, hogy a símaszkos rendőrök egy törvényellenes belső utasítás miatt nem viseltek azonosító jelet, így jórészt nem lehetett megállapítani ezen rendőrök személyazonosságát, így az általuk megvalósított bűncselekmények utáni felelősségre vonásuk is kétségessé vált.
A Fidesz-MPSZ fáklyás menetet szervezett 2006. november 4-én a fővárosban, egyrészt megemlékezve az 1956-os forradalom leveréséről, másrészt elítélve a 2006. október 23-i rendőri brutalitást.
2007. február 21-én a Magyarországra látogató Franco Frattini, az Európai Bizottság alelnöke a rendőrök képzését, a rendőri azonosítók használatát és a gumilövedékek használatának mellőzését, valamint a civil kontroll megerősítését és az erőszakot elszenvedettek eseteinek kivizsgálását szorgalmazta.
Az Amnesty International éves jelentésének Magyarországról szóló fejezete a rendőrség által alkalmazott túlzott mértékű erőszakról és durva bánásmódról tudósított, melyet a 2006. szeptember 17. és 20. közötti időszakban és október 23-án, az 1956-os forradalom kitörésének évfordulóján történtek meg.
A következő két évben, elsősorban a nemzeti ünnepeken mint március 15-én, vagy október 23-án sor került utcai megmozdulásokra a fővárosban. Ezeket megelőzően internetes oldalakon, mint a Kuruc.info, vagy a Szent Korona Rádió weboldalán keresztül is buzdítottak rendzavarásokra. A rendőrség ugyanekkor letartóztatott egy volt olimpikont, akinél távirányítással működésbe hozható bombákat találtak. Azóta a vádlott részletes beismerő vallomást tett és elmondása szerint a bombákat az Astoriánál akarta működésbe hozni. A rendőrség szerint nem a szervezetten működő csoportok okozhatnak komolyabb veszélyt, hanem a magányos működő szélsőségesek.
Az október 23-i zavargások során 153 embert állítottak elő, ebből 35 embert vettek őrizetbe. A demonstrációban részt vevőkkel szemben nyomozati eljárás indult 69 személy ügyében. Szokatlan volt, hogy az ügyészség minden gyanúsított – a gyanúsításban szereplő bűncselek- mény súlyát nem mérlegelve – előzetes letartóztatását kérte, továbbá rendkívülinek nevezhető, hogy a bíróságok ezen indítványoknak szinte kivétel nélkül helyt adtak. A másodfokú bíróságok később az esetek többségében (több mint 80%-ban) enyhítettek ezeken a kényszerintézkedéseken.
Az Index internetes lap 2009 novemberi tényfeltáró riportja szerint egyes rendőri egységek kirívóan törvényellenes, sőt, szadista módon avatkoztak közbe az eseményekbe. Különösen a V. László által vezetett alegység követett el rengeteg törvénytelenséget, indokolatlan brutalitást. A legtöbb súlyos sérülést, a szemkilövéseket is ezen egység emberei hajtották végre. A számos büntetőeljárás során az egységet azonosították, mint a legkirívóbb túlkapásokat elkövetett csoportot, de felelősségre vonni egy esetben sem tudták, mivel a bíróság értékelése szerint a rendőrök falaztak, hazudtak a bíróságon. Csupán egy olyan rendfenntartó akadt, aki terhelően vallott az általuk elkövetett bűnökről, de a bíróság bizonyítékok hiányában egy esetben sem hozott ítéletet.
Eddig csak tiszthelyettesek vagy zászlósok lettek felelősségre vonva, magasabb rangú rendőrök nem.
A rendőrség még a szeptemberi zavargások során megszállta a Magyar Rádió udvarát és hermetikusan lezárta a Bródy Sándor utcát. Több sértett és szemtanú egyöntetű vallomása szerint az október 23-án letartóztatottak egy részét jogellenesen itt tartották fogva, órákon át a betonon térdepeltették, fizikailag és mentálisan is bántalmazták őket. A Rádió dolgozóinak megtiltották, hogy az elsötétített ablakokon át az udvarra lessenek. Ezt – csakúgy, mint az azonosító számokra vonatkozó törvényellenes utasítás létét, valamint a viperák használatát – Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány az atrocitások után többször is, napokon át letagadta.
Az előállított személyek számos visszaélésről számoltak be vallomásukban, melyek egyes rendőrségi fogdákban és büntetés-végrehajtási intézményekben történtek, ahol megalázó, embertelen bánásmódot kellett elszenvedniük, a rendőrök megverték, bántalmazták, megrugdosták kínozták őket.
Előfordult, hogy már megbilincselt embereket ütöttek, vertek véresre.
Az előállítottak többek között arról számoltak be:
"…le kellett térdelnie a falhoz támasztott fejjel, hátratett kézzel. Megközelítően 30-45 percig kellett ilyen testhelyzetben várakoznunk, miközben folyamatosan szidalmaztak bennünket (…) fejünket a falba verve 1 órán át térdepeltettek minket."
Több esetben szidalmazták, a rendőrök „kurvaanyáztak és cigányoztak is”.
„(…) a rohamrendőrök teljesen ad-hoc módon fogdosták össze az embereket, többek között egy részeg hajléktalant is begyűjtöttek, aki kezdetben hangosan tiltakozott, ezért addig ütötték, amíg csöndben nem maradt. A kapitányságon lincshangulat fogadta a gyanúsítottakat: sorba ültették őket a folyosón, a mellettük őrködő rohamrendőrök gumibottal és a pajzsukkal ütötték-verték a hátrabilincselt kezű őrizeteseket, többeknek csontjuk tört.”
„Két rendőr meghalt, holnap már lövünk" - közölték velük ordítva. Később tizedmagukkal egy cellába kerültek, de mikor ügyvédet kértek, csak ennyit válaszoltak nekik: "ez nem Amerika, kisköcsög, nincs ügyvéd!”.
Gyakori volt, hogy az előállított, őrizetbe vett személyek hozzátartozói csak több nap után, minden szóba jövő intézmény megkeresését követően tudhatták meg azt, hogy előállított családtagjuk melyik intézménybe került.
Az október 23-i események kapcsán a rendőrséget komoly bírálat érte, a fejre és felsőtestre irányuló bakancsos lábbal végzett rúgásoktól kezdve, a rugós ólmosbottal (vipera) fejre leadott ütéseken át, a gumilövedékek és könnygázgránátok fejmagasságban való alkalmazásáig.
Számos esetben került sor olyan személyek rendőrök általi bántalmazására, megverésére, akikkel szemben ennek jogszabályi feltételei nem álltak fent, továbbá számos esetben bántalmaztak intézkedés alá vont személyeket azt követően, hogy már védekezésre, ellenállás tanúsításra képtelen állapotba került.
Az október 23-án történtekkel kapcsolatban egy, gyülekezési szabadság megsértése miatt tett feljelentés ügyében is eljárás indult.
A símaszkos rendőrök egy törvényellenes belső utasítás miatt nem viseltek azonosító jelet, így jórészt nem lehet megállapítani a túlkapások elkövetőinek személyazonosságát.
A rendőrség minden törvényes alapot nélkülözve használt a zavargásokban részt vett személyekkel szemben ólomfejes fémbotot (viperát). Előfordult, hogy a rendőrök is utcaköveket dobáltak a tüntetők felé.
Előfordult az is, hogy a rendőri intézkedés miatt megsérült személyt az intézkedés helyén hagytak segítségnyújtás nélkül, vagy a megsérült személyt előállítást követően nem vagy csak jelentős késedelemmel juttattak orvosi ellátáshoz.
Gyakori volt, hogy a rendőrök eltakarták a kamerák és a szemtanúk elől azon kollégáikat, akik a földön fekvő személyeket éppen megbilincselték.
Több felvételen is látható, hogy egyes rendőrök a tüntetők zászlóit kitépték kezükből, földre dobták, megtaposták.
Október 23-án éjjel a Blaha Söröző vendégeit a rendőrség az utcára kergette, holott a tüntetésekhez semmi közük nem volt. Az utcán rendőrök sorfala fogadta a menekülő embereket, ütlegelni, rugdosni kezdték őket, gumilövedékeket lőttek ki rájuk közvetlen közelről.
A rendőrség gyakran elutasította a rendőri brutalitást elszenvedett áldozatok panaszának felvételét a bántalmazások kivizsgálása tárgyában.
Bírói ítélet erősítette meg azt a tüntetésen résztvevők által hangoztatott tényt, miszerint a tüntetések helyszínéről való távozásra utaló vagy arra következtetni engedő rendőri felszólítás nem hangzott el.
2007. július 5-én a TASZ azt állította, hogy hatásvizsgálat és rendszerbeállítási engedély nélkül, tehát a jogszabályi előírásokat megsértve vetette be a gumilövedéket a rendőrség. Az igazságügyi fegyverszakértői jelentés szerint az alkalmazott gumilövedékekkel csak olyan közelre lehet pontosan célozni, ahol azok már életveszélyes sérülést okoznak. Mindez a Gönczöl-bizottság vizsgálatából kimaradt.
2006. október 23-a után joggal nevezheti bárki a magyar rendőrséget ÁVH-nak. Símaszkban, azonosító nélkül randalíroztak a rendőrbűnözők. Viperával vertek agyba-főbe idős embereket, közelről, célzott lövéseket adtak le fejre puskáikkal, a gumilövedékkel egy életre megvakítva az embert. Jogtalanul előállítottakat embertelen körülmények között kínozták a rendőrség folyosóján, vagy a fogdában. És a borzalmak még nem értek véget. 2006 őszi eseményei a mai napig nem tisztázottak. A bűnösök háborítatlanul köztünk élnek. A felelősségre vonást a megemlékezés nem helyettesítheti.
