Végtelen pofátlanság ( - képes közöny a közügy)

Nem tudom, hol a pofátlanság vége, avagy határa, és mi van azon túl.

Azt viszont jól tudom, hogy a várost nyomasztja az őt körülölelő szemét. Ez a szemét most nem az emberi alkat viselkedési megnyilvánulásaira, hanem a hulladékra értendő, bár a kettő nincs távol egymástól.

 Péntek délután van, amikor a Székesi utca fülledtségében a volt piaccal szemben, a Fecó bolt és a Martinovics között lakó távoli szomszéd, és kedves felesége az utcán szemétszedésbe kezdett a portája előtt. Elvégre ez nem csak szemet gyönyörködtető, hanem rendeletileg is szabályozott, miszerint a járda és az előtte levő árok takarításáról, tisztaságáról az ingatlan tulajdonosának kell gondoskodnia.

 

A mi ingatlanosunk tulajdonos párja, csupán ezt tette, amikor a gazos szemétszedésbe kezdtek. Ráadásul a tegnap éjszakai vihar hulladék maradványai és a régebbi, valamint a most letörő faágak, és gallyak is a portált terhelték. Ezt a tulaj már nem nézhette jó szemmel és szólva az asszonyságnak, szedegetésbe kezdtek. 

Én Barnaibinál jártam, amikor szóltak, hogy nézzük már meg, hogy miként takarít az őslakos, mert a maga előtti szemetet kosárkába gyűjtve szépen átviszi az utca túloldalára és ott azt azzal az árkot fedi. 

Ekkor mentem oda jó magam és a szememnek nem akarván hinni, ámulva vártam a következő fordulót. Elsőre ugyanis nem hittem el, hogy ez előfordulhat. És látván csodát, volt újabb menet, és még újabb két forduló, amikor már a szomszédból is hangos kiáltás hallatszott, hogy "mit csínálsz"! - kérdő kiáltással.

Ezt még azonban ők sem foghatták fel, mert csak egy pillanatnyit rezdültek meg az újabb forduló előtt. Ekkor már élesebb "Vigyétek haza!" bekiabálással figyelmeztette egy hang a szorgosan szemetelő árokfedő párt.

Erre már az asszony megrezdült és felnézve körbetekintett az utcán, hogy ki szólhat rájuk. Az ember is lelassult és fürkészve kereste a hang forrását az éterben. Az viszont fel sem merült benne, hogy az illegális tevékenységét a jogszabályi környezet nem csak tiltja, hanem bünteti is. Azonban törzsgyökeresként jól tudja, hogy ettől nem kell félnie, mert a közterület-felügyelők ilyenkor már rég kihordták a szociális ebédet és a jól megérdemelt hétvégi kikapcsolódásukba kezdtek. A város magára a lakosságra maradt. Az ősi szokások ekkor jönnek elő, úgy mint a más telkén való indián üvöltés, a szemét elhordása, vagy a közterületi árok hordalékkal történő feltöltése. De ekkor veszi kezdetét a hétvégi szakadár darftingozás és több olyan közösségellenes cselkvés, amivel itt senki nem foglalkozik. 

Még a kocsmához érkező rendőrséginek álcázott V 6-os Oldsmobile is irányjelző nélkül, de a tetején kék lámpával kanyarodik be a mellékútra, hogy ott aztán a fél úttestet elfoglalva feltárja vezetőjét, aki egy helybéli társasági élet szociográfiába nyer ezáltal betekintést. 

A szomszédos szemetelők eközben a szemközti árok töltögetési nyomait próbálják elsimítani egy gereblye segítségével.  

Ócsa megszokott hétköznapjait éli.

A rendőr, a közterületis és a szemközti paraszt is csak ehhez simul. 

Igaz, az év elején sikerült csupán elérni, hogy a tavaly odahordott hasonló szemetet az idei tavaszra elszállítsák. Erre most, ezek újra oda telepítik a saját hulladékukat. 

Érdekes, hogy ezért szinte senki nem szól, és alig van hang, aki szót emel.  Hiába a figyelmeztetés, olyan ez, mint a pusztába kiáltott szó.

*