Az elmúlt napok szünetjeleként ( - a szlovákiai gettóból kiszabadultakról)

 Szlovákok, szlovmagyarok és színmagyarok a  habokban

Nem csupán felírat - aktuális üzenet  (útravalóul - Jobbik, Ócsa)

A magyar parlament szakbizottságának révkomáromi ülése kapcsán a politikusok által az elmúlt napokban felkavart szlovák-magyar vita mintha lecsengeni látszott volna. A vihar inkább a nagy hőségtől keletkezett, ami elől sokan a közeli csárdákba menekültek. Volt néhány szlovmagyar és szlovák, akiket a hőség és az alkohol szele igen csak megcsapott, mert a csárda zenészével húzatták a fülükbe az „Az a szép, az a szép” kezdetű népdalt, miközben a lócák között tántorgó verbunkost táncolt a pár perccel azelőtt még csak szlovákul beszélő pozsonyi családfő. Úgy tűnt, itt szent a béke, a barátság, a felvidéki szlovák és magyar „együttműködik” és mulat szívvel, lélekkel, amihez a színmagyar „kisebbségi” húzta a talpalávalót. Itt a szlovmagyar is szabadon, bátran meg mert szólalni magyarul, s mintha egy gettóból szabadult volna, önzetlenül, vidáman mulatott. Senki sem szól rá, még a családtagjai közül sem, hogy a szlovák népdalként is funkcionáló dallamra neki csak a magyar szöveg jutott eszébe.

Vakáció (- rezervátum helyett)

A magyar szövegre vigadott mindenki, mert „amit Pistike megtanult arra az István is emlékezett”, még ha részeg is volt. 

Itt igazán szabad volt a szlovmagyar, az utóbbi két népszámláláskor elveszett több mint százezer felvidéki nemzettársam egyike.

Szlovákiában nemzeti ünnepként Cirill és Metód hittérítőkre, mint az alaptéziseket felállítókra emlékezett az ország. Sokan ki is használták ezt az összevont alkalmat. Szinte fél Pozsony, de mondhatom a fél Felvidék a magyarországi tópartokon, termálfürdőkben keresett menedéket a pokoli hőség elől. Tehát szlovákok, szlovmagyarok és színmagyarok keveredtek a magyarországi strandok zöld gyepén és a hűs vagy forró habokban. 

Felüdülés a habokban - nyaralás

De még Olaszország is kapott ebből a vándorhullámból. Az Adria partjait megszállták a hosszú hétvégére a magyar, a szlovák, a cseh és az osztrák turisták. Lignano kempingjeiben, apartmanjaiban felkészülten és készséggel állták a rohamot. A helyi kiadványok, szórólapok, prospektusok is angol, német, cseh-szlovák és magyar nyelven íródnak e tájon. Számolnak velünk, számítanak ránk, elvégre pénzünket áldozzuk. 

Körforgalom - Lignano Sabbiadoro

Itt sincs konfliktus. Örülnek a határon kívüliek, hogy e semleges területen egymáshoz szólhatnak, felhőtlenül elbeszélgethetnek magyarul. Mindenki jól érezve magát. 

Nem titkolható, soha nem szimpatizálható a szolgalelkűség, és dühítő, ha valaki önként sétál bele a többség által számára felkínált csapdába, hogy minden áron megfeleljen az uralkodó elvárásainak. 

Az élet habos oldala - pizza "italiano"

Igazából titkolja, hogy magyar és csak részegen, vagy idegen honban tud megszabadulni a gátlásokkal terhes kötelmeitől. Zavarosak és szánalmasak a háttérhírekben, vagy a neten keringő „minek provokáljuk őket” nyilatkozatok, a magyar-magyar kapcsolatokat élesen bíráló szlovákul, vagy magyarul írt hozzászólások, vagyis a szinte kollaboráns leheletet árasztó véleménymegnyilvánulások. (Sajnos erre hajlamos a magyar szociál-liberalista tábor is Göncz Kingától Heller Ágnesig.) Persze fontos a mások iránti tisztelet, a békesség, de ez nem lehet a szolgalelkűség és a szabadság, vagy az önrendelkezés feladásának árán kiváltott nyugalom. Nem lehet úgy dörgölődni a többséghez, (vagy éppen az aktuális kisebbséghez,) hogy az szinte fáj és szikrákat hány. A révkomáromi és az adriai eset kapcsán is csak nagyon kevés véleményezőnek jutott eszébe, hogy nem a magyar-magyar összetartozással van baj és azzal, hogy egy ilyen illegális találkozó létrejött, hanem azoknak az embernek a tisztességével van gond, akik meg akar bennünket osztani és meggátolni abban, hogy rendszeresen találkozzunk, gondjainkról családias hangulatban elbeszélgessünk. Szétválasztani azt, ami évezredek óta összetartozik a Kárpát-medencében, mert a magyarság nem csak e területen túl, hanem összességében velünk együtt, bennünk él. 

Tessék kedves szlovmagyarok a hazai földön, otthon is e szerint élni és viselkedni! Nem csak akkor, ha olykor-olykor kiszabadul a sajátos kötelékéből, politikai zárkájából, a szlovákon szociálódott nyelvi gettójából az ős(honos)magyar.

*

Fenet.sk - Dunajszky Géza nyomán Fz