Útmutató lépésváltás ( - kitekintés)

Dabas ismét irányt adó, példaértékű szabályozást vezetett be a város rendjének és tisztaságának fenntartása érdekében.

Dabas városának történéséről, erkölcsi felnövekvéséről, akár mint műveltségbeli fejlődéséről, számos példát mutattunk be. Ők voltak azok, akik az elsők közt találták meg helyüket a térségben. Akik felvállalva Trianon, évente megemlékeznek a magyarság tragédiájáról. Akik a nándorfehérvári diadal 555. évfordulója alkalmából a Hunyadi-Kapisztrán harangtornyot adták a városnak. Szinték ők ismerték fel azt, hogy a Szent István tér akkor válik Dabas város főterévé, ha az ottani pezsgő élet vonzza oda a látogatókat. Ha a mindennapok által azt belakják és megélik a városiak.

Ócsa példát meríthetne a szomszédos város történéseiből. Bukodi Károly polgármester ezekből érzékelhetné, hogy egy városközpont nem azáltal lesz azzá, hogy valaki az önkormányzatban így gondolja. Vagy nem azáltal, hogy egy méregdrága járda torzót hozunk létre, egy pár száz méteres szakaszon, ami sehova sem vezet, ahelyett, hogy a település utcáit láncba, vagy éppen az állomás körüli központi részre kösse, avagy onnan levezesse. Az így látványosan elszórt milliók bizony visszacsapnak akkor, amikor a városvezetés rádöbben, hogy a lakosságot leszorította a közutakra és kiszorította a közéletből.  A sehova vezető 100 milliók hozhatnak haveri elismerést szűk körben, de soha nem teremthet közösségi sikert. Ezt belátva született meg Ócsa járdaépítési kiírása, ami a város szegénységi programja. 

Ócsa város önkormányzata aki mostanság milliókat költ a ketreces ovi foci megvalósítására és tovább 10 milliót a focipálya beruházásra. Aki a szintén torzó MÁV aluljáró felújítására egymagában többet költ, mint az erősen hiányos városi járdahálózat részleges megépítésére. De a kamerarendszer kiépítésére is több forrás jut, mint a közbiztonság részét képező belsőúthálózatra, a járdázottságra, vagy éppenséggel a csapadékelvezetésre.

A nemrég meghirdetett járdaépítés önkormányzati feladatát a lakossággal óhajtja bevéreztetni a városvezetés.  Ehhez keresnek partnert, és nyomnak hozzá sódert, hogy a helyiek kalákában építsék ki, valósítsák meg azt, amit nekik kéne. Vagyis a városházi feladatokat, osztják le és keresnek hozzá balekokat, akikkel a mulasztásaikat és  a máshova elköltötteket akarják pótlólagosan ledolgoztatni.

Horváth Tamás elmondása szerint ehhez 39 jelentkezőt regisztráltak.  

Számításaink szerint, ha ezeket a jelentkezőket a pályázóként befogadják, és általuk a járdaépítést megvalósítják, akkor közel 300 méter, előre meg nem határozható minőségű járda épülhet még az idén a városban.   Mindössze 3 millióért. 

Ha mindezt összevetjük az önkormányzat előtti szintén 300 méteres járdaszakasszal és annak több tízmilliós bekerülésével, akkor látható az óriási árkülönbség, ami okán az értelmetlen pénzpazarlásról beszéltünk.
 

A kérdés tehát magától adott. Ha most pusztán 3 millióból 300 méter járda létesíthető, akkor miért nem vezet még kiépített gyalogút a több milliós vasúti aluljáró és az eddig semmibe kerülő vasúti átjáró között, legalább az első házig? Vagy miért nincs még egybefüggő járdahálózata a városnak legalább a főbb útvonalakon?

És miért nem lehet mindezt a közmunkaprogram keretében véghezvinni?

Várom az illetékesek ébredezését, vagy reagálását, hogy kisvárosunk belső rendjéről, tisztaságáról ne is beszéljünk.

*