Valaki átlépi a határt, de csak akkor veszed észre, amikor zajosan zörög a hátsó fertályon. Ha vissza akar lépni, akkor hogyan kell ajtót nyitni?
Az élet számos területén érhetik az embert olyan behatások, amelyek túlvannak tűrőképessége határain. Intézmények, szomszédok, ismerősök, vagy ismeretlen barátok léphetik át ezeket a határokat. Mindegyik "határsértő" más reakciót vált ki az emberből, mindegyiknél máshol van a határ, egyiktől kicsit többet, másiktól kicsit kevesebbet fogadunk el. De egy biztos: a határsértés olyan sérüléseket okoz az emberben és a kapcsolatban, amelyek nem ritkán bizonyulnak maradandónak. Ha csak, nem vernek ki a sajátodból.
Az élet számos területén érhetik az embert olyan behatások, amelyek túlvannak tűrőképessége határain. Intézmények, szomszédok, ismerősök, vagy ismeretlen barátok léphetik át ezeket a határokat. Mindegyik "határsértő" más reakciót vált ki az emberből, mindegyiknél máshol van a határ, egyiktől kicsit többet, másiktól kicsit kevesebbet fogadunk el. De egy biztos: a határsértés olyan sérüléseket okoz az emberben és a kapcsolatban, amelyek nem ritkán bizonyulnak maradandónak. Ha csak, nem vernek ki a sajátodból.
A Halászy Károly általános iskola hátsó fertályán jó páran valami ilyesmit kénytelenek átélni.
A lakók azonban nem akarják hagyni kiveretni magukat a saját otthonukból. Sokévi tűrés, hitegetés és várakozás után egységbe tömörültek a környéken élők. Úgy érzik, elegük lett az a nem iskolai tevékenységekből. Ha jól emlékeznek, állítólag 2001-ben kezdődtek a problémák, amikor egy helyi tornatanár bérbevette az iskola tornatermét a hozzátartozó szociális helyiségekkel. Ettől a naptól kezdve, a környéken nyugalma felborult. Az olcsó terembérlet idevonzotta a környékről kiszorult csapatokat és szurkolóit. És másokat is. Hol táncos rendezvény, hol vallási gyülekezet éneklése, hol pedig a focisták önmagukból kivetkőzött magatartása mérgezi az itt lakók hétvégi nyugalmát. A lakóknak innentől nem jutott egyetlen nyugodt, őket megillető csendes hétvége sem. Az itt élők többször fordultak az iskola vezetéséhez, de panaszuk nem nyert orvoslást. Az igazgató asszony nem tudja érvényesíteni státuszát a szerződött tornatanárral szemben. Az eltelt időben többen igyekeztek jobb belátásra bírni a helyi tornatanárt, nem sok sikerrel. Az egyik érintett károsult több izben személyesen is beszélt vele, mindhiába. Panasszal élt az önkormányzatnál, de nem oldották meg a problémát. Az ott élők aláírásgyűjtésbe is kezdtek a tarthatatlan állapotok folytán. Az alpolgármesterrel és a tornatanárral folytatott egyeztetés nem vezetett eredményre. Az önkormányzat nem áll ki a lakók jogos érdekeiért. Volt, aki azt mondta, hogy az iskolának szüksége van az ebbéli bevételre, hiszen ezzel saját gazdálkodását javítja. Közben az esti zajkeltés, a hétvégi randalírozás tovább folyik. Az egyik lakó szerint a tanár úr az utóbbi időben már magántulajdonként kezeli az iskola helyiségeit, sőt néhány képviselő és a polgármester támogatásával néha már-már, kocsmaként üzemelteti. Történt ugyanis, hogy említett tornatanár itt a tornateremben ünnepelte 50.-ik születésnapját. Megadták a módját, esti foci a polgármesterrel és a képviselő úrral, majd sörözés és bográcsozás a technika teremben, az itt lakók legnagyobb „örömére,” majd sakálokat megszégyenítő üvöltözés az iskola hátsó udvarában, hajnali kettőkor. Teszik, s tehetik mindezt a ,,sportolók" nevében egy oktatási intézményben, annak falai között, az udvaron. Olcsóbb és kifizetődőbb, mint egy étteremben, vagy a füstös kocsmában. Mindez itt persze nem akadály. Szerintük ez így helyes, már évek óta itt névnapoznak, születésnapoznak és foci után egy ,,kicsit" söröznek és elbeszélgetnek. Az iskola környékén lakók (22 család) megelégelve a hét minden napján zajló, az oktatáson túli, az iskola hivatalos tevékenységén átnyúló, azon kívüli, egyre hangosabb tevékenységet, és az iskola hátsó udvarába naponta parkoló tucatnyi autó és közlekedő zaját, panasszal fordultak a képviselő testülethez. Ezt megelőzendően, azonban kétszer egyeztettek a polgármesterrel és helyettesével, hogy ne keljen hivatalos útra terelni az ügyet. Csupán azt kérték, hogy hétköznap az iskolai oktatás után, és hétvégén ne engedjenek be annyi embert és gépjárművet az intézmény hátsó, lakóövezeti részébe. Kérték, hogy irányítsák át a gépjármű-és gyalogosforgalmat a hátsóudvarból a Bajcsy-Zsilinszky útra. Ebbéli kérésüket az ott élőknek nem fogadták el, csupán szombat-vasárnap lettek a gyalogosok és a gépjárművek átirányítva a főúton lévő kiépített parkolóba.
A lakók nem értik, hogy miért nem lehet az egész hetük zaj és motorzúgás mentes. Ennek teljesítése az iskolának és az önkormányzatnak sem került volna egy forintjába sem és gesztus értéke is lett volna. Még az iskola udvara is tehermentesebb, jobb állapotba kerülhetett volna ezáltal, hiszen gépjárművek kiszorulásával kevesebb terhelés érhetné az altalajt, amire sem a bérlet, sem a javítás nem terjed ki. Az ugyanis marad a városi fenntartású iskola költségvetésére.
A kompromisszum keresések végtelen sorát élik ott az emberek. Mint megtudták, azért nem változtatnak az állapotokon, mert a tanítás befejeztével az iskola többi részét lezárják. A tornatanárnak pedig az iskolán át, és nem a hátsó kapun keresztül kellene a kuncsaftjait átvezetni. Így naponta és alkalmanként kéne kikódolni a folyosók riasztóját, amire talán az intézmény sincs felkészülve. A riasztó kiépítésekor a bérleti projekt nem volt betervezve. Abból a megfontolásból készült a védelem, hogy a tanítás végén az iskolát bezárják, és riasztóval védik. A tornaterem és tanár oktatási időn túli bérhasználatára a kiépítés nem vonatkozott. Ezért ez kilóg a rendszerből.
Esetünkben van egy önkormányzati oktatási intézmény, aminek egyik tanára bérleti szerződést kötött az őt foglalkoztató iskolával, hogy annak tornatermét kibérli, azt bizonyos időkben kihasználja, hasznosíthatja. A hasznosítás alatt az is értendő, hogy az intézmény helyiségeit a bérlő tanár kiadja különböző célokra. Így ez olcsóbb az igénybevevőnek, mint a környéken bárhol az e célra épített létesítmény. Nem csoda, hogy az üzlet felfutott. A gond csak az, hogy ez kellemetlen zajterheléssel jár a szomszédok számára. Ezzel azonban a profit orientált vállalkozás nem számol. Az iskola és a város vezetése nem tud, vagy nem akarja az áldatlan állapotot rendezni. A jegyző nem jár el, így a helyzet kilátástalanná, és reménytelenné válik. Az idegenek beengedésének útvonalát állítólag a riasztók okán nem változtatják meg. A grund és a lelkek viadala tovább folyik. Amolyan idegek harca ez, a jogtalan cselekedettel szemben.
Január 7.-én azonban ismét átléptek egy határt. A pedagógus és baráti körének bulizása után a lakóknál betelt a pohár, immár hivatalos úton is megkeresték a képviselő-testületet, kérve, hogy a hétvégi (iskolán kívüli) rendezvényeket szüntessék be, vagy csoportosítsák át a hét közbenső napjaira, az éjszakába nyúló mulatozásokat szüntessék be. Az egyik ott lakó képviselte az aláírókat. Ő fordult hivatalos beadványával a képviselő-testülethez.
Félreértelmezve a beadványt, úgy értékelték a kérelmet, hogy az a hétvégi parasport napokra és a diák sportrendezvényekre is vonatkozna. Ezért mikor szavazásra került, sor azt nem támogatták. Ez így azonban nem igaz, a lakóközösség képviselője ezt szóban (még szóban folytak a megbeszélések) többször is hangoztatta. A képviselő-testület összességében elutasította a beadványban kérteket. Az önkormányzat testülete nem érzi át a lakók napi gondját. Így marad minden változatlan.
A helyi oktatási intézmény ügyeiért az önkormányzat tartozik felelősséggel jogi és erkölcsi értelemben is. Ma is a lakosság fizeti az ottani rendezetlen viszonyokat. Az iskolának hasznot nem biztosító bérbeadás határtalan károkozását majd ismét a városlakót térítik, hogy a pár helyi érdekelt és számos idegen itt rajcsúrozó jól érezze magát? Nem túl drága mulatság ez nekünk?
Talán az újabb kötelezőn előírt kártérítés kifizetések után rendeződnek majd a viszonyok? Azt majd ismét miként rendezi a hivatal, ha az eddigiek rendezése az új adó bevezetése ellenére is csak nehezen, és részletfizetési megállapodással lehetséges? Nem tudni, hogy meddig kéne menni.
Létezik-e visszaút?
Létezik-e visszaút?
Van, hogy a határsértő meggondolja magát, és esetleg nem csak megbánja tettét, hanem fel is hagy a mások számára hátrányos tevékenységgel? Lehetséges hogy csupán oktatási-, nevelési célú tevékenység keretében az iskola "üzemidején" belül és nem azon túlmenően tartson különórát, felesleges zajkeltést a tornaterem tanára?
Milyen esélyei vannak annak, hogy a sérülések ellenére fátylat lehessen borítani a történtekre?
Jobb, vagy peres útra térnek a felek annak érdekében, hogy a határtalan zajoskodás az esti órákban, és a hétvégéken végérvényesen megszűnjön?
Erre keresi a választ a panaszost támogató lakók közössége.
(Ha az érintett fél vissza akar lépni, akkor az ajtó még nyitva, az út adott.)
(Ha az érintett fél vissza akar lépni, akkor az ajtó még nyitva, az út adott.)
*







