Rendkívüli ülést hirdetett Ócsa polgármestere, ami valóban annak is sikeredett.
Ez a rendkívüliség több szempontból is igaznak bizonyul.
Nem csak azért, mert egy nagy horderejű, de előkészítetlen, átgondolatlan spongyán kitalált és hirtelen felvetett dologban ültek össze; - az általános iskola átadásáról volt szó. De azért is, mert most ezt a rendkívülit a város hivatalos honlapja is kihirdette, míg ezt korábban mellőzte. De abban is egyedülálló és rendkívüli volt, hogy az iskola átadásának elvi hozzájárulását megelőzően, már vasárnap a templomban a református lelkész Hantos Péter kiprédikálta. Beszámolók szerint itt hangzott el, hogy az iskola egyházi, de amolyan ökumenikus irányítás alatt fog működni. Aki a hétvégi igét hallgatta, készpénzként érezhette a lelkészi érveket.
Meg is telt az ülés reformátusokkal. Ennyien egyszerre nem voltak együtt a gyülekezetből még a hivatalban, nem hogy az ülésen. A felekezeti "nyomásgyakorlás" ezzel érezhetően kezdetét vette. A testületit öt perces késéssel Bukodi Károly polgármester úgy nyitotta, hogy mindenkit arra kér, az érzelmeket hagyja el, azok a hálószobába valók.
A református létszámon túl, a képviselők is teljes létszámban voltak jelen. A rövidnek gondolt ülés miszerint elvi hozzájárulás az általános iskola egyházi keretek között történő működtetéséhez címszóval indult, a polgármester vezényletével egy beszámolóval egybekötött amolyan szeánsszá, kisstílű vitanappá silányult. Igaz, az előterjesztésben ez nem szerepelt, így a be nem avatott képviselőket ez meg is lepte. A hirdetmény pedig rövid és egyértelmű volt. Még Horváth Tamás sajátos előterjesztése sem említésre méltó. A polgármesteri nyitány azonban viszont behangolta az ülést. A polgármester az érzelmi hasonlatán túl elmondta, hogy a pénteki rendkívüli ülésre történő meghívó után a városban elszabadultak az indulatok. Meglepődésként konstatálta, hogy a hír ezzel kiszabadult a palackból és városi nyilvánosságot kapott. Elmondta, hogy tudtával ez csak úgy lehetséges, hogy a teremben ülők közül került ki a hír. Ez amolyan felróvás volt mert, - nem mintha titokként kéne kezelni az ügyet, hiszen erről a honlapja is beszámolt és rá következően a lelkész úr már szinte ténykényt közölte, - jobb lett volna, ha ez nem kavar ekkora vihart és csendben (elvileg) lezajlik.
Mivel nem így történt ezért a református gyülekezett erősítve a városvezetés szándékát, döntőképes erővel képviselte magát az ügyben.
Hantos Péter lelkipásztor meghívott vendég volt, korlátlan hozzászólási lehetőséggel és időkerettel, míg a lakosság csak az SZMSZ-ben foglalt 2 perccel rendelkezve tehetett volna fel kérdéseket. Mivel azonban a hivatalos delegáción túl csupán a reformátusok voltak jelen, így kérdésfeltevés sem igen volt.
De nem is nagyon lehetett volna miről kérdezni, mert az egész elképzelés kidolgozatlan volt. Maguk a képviselők sem rendelkeztek megfelelő információval, mégis az elvi hozzájárulásukat kérte a polgármester. Az egész ülés erre ment ki. De hogy erre miért volt szükség, az rejtély.
Illetve csapda. Ugyanis korábban mindig úgy zajlottak a dolgok, hogy ha valaki akar valamit, akkor azt beviszik a testület elé, ahol a kezdeményező előadhatja az elképzelését, a beterjesztését, amit aztán a testület elfogad, vagy tovább közvetít. Így volt ez a korábbi olyan kezdeményezések esetén is, mint a szintén egyházi kezdeményezésű családi napközi otthonos ellátás keretében működő kezdeményezés estében. Így volt az iskola esetében a mikor a sajátos nevelési igényű diákok befogadásának gondolatát hozták elő. Most azonban megfordították a lovat képviselők alatt, vagy őket ültették fel rá fordítva. Mert most nem arról volt szó, hogy a Református Egyház képviselői javaslatot, ajánlatot, vagy előterjesztést tesznek a várost illetően. Nem, most erről a képviselőket nem tájékoztatták közvetlenül, csupán a rendkívüli ülés anyagával kieszközölt anyagokkal együtt, kész tényként rakták eléjük az elvi hozzájárulást, mint megszavazandót. Ez fontos, és döntő momentuma az eseményeknek. Bukodi Károly és Horváth Tamás a jegyző segedelmével biztosra ment. Már lakossági szinten is biztosra vehető és tényként5 kezelhető volt, hogy a Fideszes többség egyértelműen a polgármester és az előterjesztő alpolgármester akaratának megfelelően voksol. Innentől fogva a református jelenlét, és az egész ülés, - ami ráadásul nem is a napirendek megfelelően zajlott - egy színjáték volt.
Egy olyan színjáték ahol felléphetett Szűcs Lajos is, mint a református gyülekezet egyik tagja. Az országos hírű parlamenti képviselő minden érzelmi szál ellenére elmondta, hogy az iskola állami kézbe kerülése esetén a városnak megmarad a beleszólási joga az iskola dolgaiba. Az állami kézbe kerülés nem jelent kiszolgáltatottságot. A Nemzeti Alaptanterv garanciát jelent az oktatás szintvonalának. Állami kézben előtérbe kerül a nevelés és az erkölcstan. Egyházi kézben pedig ez csupán választható tárgy lesz, mert ott a hitt és erkölcstan élvez előnyt. Az állam finanszírozza a költségeket.
Hantos Péter lelkész szerint egyházi kézben a városnak nem fog pénzibe kerülni az iskola. Elmondása szerint ha az államhoz kerül az iskola, akkor létszámösszevonások, elbocsájtások várhatók, Sőt a jelenlevő pedagógusoknak elmondta, az is előfordulhat, közalkalmazottként átvezénylik majd egy másik településre dolgozni. Kimondva ugyan nem, de utalva ezzel arra, hogy református kezekben ez nem fordul elő. Állítólag a pedagógus létszám nem változik, az oktatás sem, csupán a munkaviszony a munkáltatóváltás által. Mint mondat akit eddig is italozáson értek és ezért bocsájtottak el, az ezután is, és nem azért, mert más. Elmondat még, hogy az iskola vonatkozásában egy igazgatótanácsot hoznak létre, amiben benne lesz az önkormányzat, az egyház és az iskola képviselője. Ez a grémium lenne az a szerv, ami bizonyos ráhatással bírna az iskola irányítására. Az iskola vezetője továbbra is az igazgató lenne.
A polgármester az ülésen kijelentette, hogy nem kíván vitát a jelen esetben, mert ez a gyűlés nem erről szól. Ezért az oda-vissza válaszokat nem engedi. Ezt Dönti Károly észrevételei kapcsán tette. A volt polgármester hozzászólásában kiemelte, hogy a város egyetlen alapszintű oktatási intézményének egyházi kézbe adása ügyében van egy alkotmánybírósági határozat, mely ezt nem teszi lehetővé.
A testület, a jegyző és a polgármester azonban ezt figyelmen kívül hagyta, érdemben nem is reagáltak rá.
Inczeffy Szabolcs már az ülés előtt beadott írásos kifogásait a polgármester megtévesztő mód félremagyarázta, miközben az ülés meghívójának egy példányát a tömegében református hallgatóságnál körbeadatta. Ez egy amolyan kicsinyes lejáratás volt, a megtévesztő mellébeszélés mellet, de hát ez már nem újdonság. Máskor is hasonlóképpen zajlott a képviselői interpellációra adott reagálás. Magam részéről becsülöm Inczeffy úr kitartó és fáradhatatlan küzdelmét a sokszor arrogáns vezetéssel szemben.
A polgármester kitért még arra, hogy lejáratás folyik ellen és az alpolgármesterrel szemben. Ez sem most merült fel először. Azonban ennek részleteire ugyanúgy nem tért ki, mint az iskola átadása esetében.
A képviselők tájékozatlanok és tudatlanok voltak az ügyben. Többen jelezték döntésképtelenségüket a háttéranyag ismerete hiányában és az ebbéli tanácstalanság okán. Ezért Dönti Károly kérte, hogy ma így ne hozzanak semmilyen határozatot. Maga Szűcs Lajos is ezt javasolta.
A polgármester úr azonban hajthatatlan maradt. Neki az elvi hozzájárulásra volt szüksége.
Az ülésen felszólalt még az iskola igazgatója, aki elmondta, hogy jó elképzelés az egyházi átvétel. Ő ebben látja a biztos jövőt. Ha ez megvalósul, akkor már szeptemberben bevezeti a hittan oktatást az intézményben, elősegítve ezzel a gyerekek erkölcsi nevelését.
Bukodiné az oktatási bizottság elnöke, helyi tanár elmondta, hogy számos izgatott és kétségbeesett telefont kapott a mai ülés vonatkozásában. Nem tudja, hogy mit mondjon. Az őt megkereső dolgozók, pedagógusok féltik állásukat, közszolgálati viszonyukat és a megszerzett juttatásaikat. Nem látják biztosítva a jövőjüket.
Kovácsiné igazgató asszony erre elmondta, hogy őt egyetlen tanár, kolléga nem kereste fel kétségeivel. Telefonhívást sem kapott. Nem érez felizgulást a tárgykörben az iskolában, vagy a közéletben. (Bukodi Károly az ülés elején pedig ilyen helyi érzésről beszélt.) Mint mondta, az egyházi átvétellel helyi, (önkormányzati) kézben maradhatna az egyetlen alapszintű közoktatási intézmény.
Az ülésről közben távozott Szűcs Lajos és majd még páran. A hosszúra nyúl vitadélutánt a református többség is unta már, ezért a polgármester az eredetileg meghirdetett szavazásra bocsájtotta az alapkérdést.
Elvi hozzájárulást adott az általános iskola egyházi keretek között történő működtetéséhez
Bukodi Károly, Hrováth Tamás, Kardos Zoltán, Gallai Zoltán, Buza Ernő és Bukodi Jánosné.
Nem biztosított hozzájárulást Dönti Károly, és Inczeffy Szabolcs, míg Török László képviselő tartózkodott az ügyben.
Ezzel a rendkívüli (és valóban az) ülés véget ért.
Hantos Péter lelkipásztor a terem ajtajában állva sorra köszönt el a gyülekezet tagjaitól, mit ahogy az Isten házában szokás. Ki áldás, békességgel, ki pedig hites piuszival illetve a lelkészt. Magam a sort kivárva, puszi nélkül, tisztességesen elköszönve távoztam.
Kint még beszélgettem pár képviselővel, aki közül az egyik iskolában érintett elmondta, (és már nem első ízben,) hogy csak állásféltésből és nem meggyőződésből adott igent az elvi hozzájáruláshoz.
Ezt nehezményezvén megkaptam, hogy nem tetsző számára a blog ebbéli bevonása és feltárása a dolgoknak.
A pedagógusi és egyéb aggodalmakon, a fizetési feltételeken és a mi egyebeken túl csupán az oktatásról, a tanári munkáról, az érintett gyerekekről és a szülőkről nem volt szó az eltöltött két órás szeánszon.
Valóban olyan mesterséges és mázas volt az egész. Mindenki csak magáért aggódott, és önmagával volt elfoglalva. A többi meg nem számít.
(Kár, hogy az Ócsai Kisbíró tudósítóját nem láttuk az eseményen.)
(Kár, hogy az Ócsai Kisbíró tudósítóját nem láttuk az eseményen.)
*
