Különös természeti jelenség játszódott le a Parlamentben. A mágneses pólusok helycseréje, a bolygók szokatlan együttállása és Daniel Cohn-Bendit brüsszeli üvöltözése oly mértékben megzavarta a világot összetartó erőket, hogy a negyedik dimenzió, az idő, hirtelen megszűnt.
A tér három kiterjedése megmaradt, az épület falai álltak, de az ülésteremben egyszerre volt jelen mindenki, aki valaha megfordult itt. Nagy Imre cvikkerét törölgetve hallgatta Antall Józseftől, hogy törvényt hoztak ’56 forradalmának megörökítéséről. Csak azt nem értette ezek után, hogy Havas Szófia miért kiabálja mégis, hogy nyilasok garázdálkodtak az utcákon. Nicsak, fülelt oda a szóra Szálasi, de a folytatást nem hallotta, mert Károlyi Mihály éppen Tisza Istvánnak hencegett: „Úgy növekszik a hatalmam, ahogyan az ország csökken!” Erre Novák Előd egy kipát húzott a vörös gróf fejére; Eörsi Mátyás elsápadt az inzultus láttán. Rákositól várt volna segítséget, aki emelt hangon közölte is, hogy tízmillió fasisztával van körülvéve, mire Zagyva Gyula odaszólt neki: „Ezt a folyosón megbeszéljük, kopasz!”
- Ki ez a sok bitószökevény reakciós itt? – aggodalmaskodott Biszku. – Azt hittem, csak derék elvtársak tehetik be a lábukat.
- Így volna helyes, Béla bátyám – karolt bele Gyurcsány az öregbe -, de a választók száz év alatt sok pökhendi pojácát juttattak ide.
- Választani? – kuncogott Kádár, és megrántotta a vállát, mert túl nagy zakót kapott. – Egy párt, egy népfront, egyféle újság. Mi így csináltuk, mégse trombitálták össze a Közös Piacot a médiatörvényünk miatt.
- Hogy úgy van! – csicseregte Lendvai Ildikó. De bájos hangocskáját elnyomta a zűrzavar; Bajcsy-Zsilinszky, Kovács Béla és Torgyán a kisgazda értékekről vitatkoztak, Csurka és Aczél György próbált tisztázni néhány félreértést, Czinege Lajos pedig Hende Csabát akarta oktatni.
Ekkor a kupolateremből beszólt a Szent Korona:
- Most már aztán rend legyen! – Visszaállt nyomban az idő kereke. Eltűnt mindenki, akinek nem ott volt a helye. – No azért!
A tér három kiterjedése megmaradt, az épület falai álltak, de az ülésteremben egyszerre volt jelen mindenki, aki valaha megfordult itt. Nagy Imre cvikkerét törölgetve hallgatta Antall Józseftől, hogy törvényt hoztak ’56 forradalmának megörökítéséről. Csak azt nem értette ezek után, hogy Havas Szófia miért kiabálja mégis, hogy nyilasok garázdálkodtak az utcákon. Nicsak, fülelt oda a szóra Szálasi, de a folytatást nem hallotta, mert Károlyi Mihály éppen Tisza Istvánnak hencegett: „Úgy növekszik a hatalmam, ahogyan az ország csökken!” Erre Novák Előd egy kipát húzott a vörös gróf fejére; Eörsi Mátyás elsápadt az inzultus láttán. Rákositól várt volna segítséget, aki emelt hangon közölte is, hogy tízmillió fasisztával van körülvéve, mire Zagyva Gyula odaszólt neki: „Ezt a folyosón megbeszéljük, kopasz!”
- Ki ez a sok bitószökevény reakciós itt? – aggodalmaskodott Biszku. – Azt hittem, csak derék elvtársak tehetik be a lábukat.
- Így volna helyes, Béla bátyám – karolt bele Gyurcsány az öregbe -, de a választók száz év alatt sok pökhendi pojácát juttattak ide.
- Választani? – kuncogott Kádár, és megrántotta a vállát, mert túl nagy zakót kapott. – Egy párt, egy népfront, egyféle újság. Mi így csináltuk, mégse trombitálták össze a Közös Piacot a médiatörvényünk miatt.
- Hogy úgy van! – csicseregte Lendvai Ildikó. De bájos hangocskáját elnyomta a zűrzavar; Bajcsy-Zsilinszky, Kovács Béla és Torgyán a kisgazda értékekről vitatkoztak, Csurka és Aczél György próbált tisztázni néhány félreértést, Czinege Lajos pedig Hende Csabát akarta oktatni.
Ekkor a kupolateremből beszólt a Szent Korona:
- Most már aztán rend legyen! – Visszaállt nyomban az idő kereke. Eltűnt mindenki, akinek nem ott volt a helye. – No azért!
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése