Hiába is szépítjük ami jár, az jár - még Felsőpakonynak is ( - másnak meg csak a szája)

A kormány Felsőpakonynak is jelentős segítséget nyújt azzal, hogy még az idén a település teljes adósságát átvállalja – mondta Dr. Szűcs Lajos, Pest Megye Közgyűlésének elnöke, országgyűlési képviselő miután találkozott Felsőpakony polgármesterével.

Szűcs Lajos a felsőpakonyi facepressnek nyilatkozva elmondta, a múlt keddi tárgyaláson azt igyekezett fölmérni, hogy ténylegesen mekkora a település adóssága. Hamarosan tételes lista készül mindazokról a hitelekről, amelyeket az önkormányzati adósságrendezés során az állam átvesz. Ezt követően a kormány megállapodást ír alá az érintett önkormányzatokkal, így a felsőpakonyival is. Végül, ez évben, legkésőbb december 28-ig egyösszegű célzott támogatás formájában megérkezik az önkormányzat számlájára a pénz, amelyet a hitelek törlesztésére kell fordítaniuk. 

A Fideszben rossz szájízt kelt Felsőpakony, hiszen a település polgármestere a független, Sztancs János elhamarkodott, rossz ötletnek nevezte hogy az úgynevezett szociális családiház-építési program keretében Ócsa-Alsópakony térségében jelölték ki területet a Belügyminisztérium javaslata alapján. Akkori véleménye szerint a "senki földjén" rengeteg nehézséggel kellene az embereknek megküzdeniük.

Pedig ekkor még az oda tervezett ingatlanokban korszerű és energiatakarékos közműellátást ígértek, amely biztosította volna az alacsony rezsiköltségekről.  Azóta  sok víz lefolyt a Dunán és több milliós összegek cseréltek gazdát, ahogy a projekt is változott. Ma már kiderült, hogy a gázt nem vezetik be az épületekbe, a korszerű és energiatakarékos fűtést a korszerűtlen kályha váltja, a helybeli szikkasztás helyett pedig Ócsát és az elavult közös víztisztítót terhelik majd a szennyvízzel.

A polgármester akkoriban arról is beszélt, hogy nemrégiben egy tervező cég szakemberei megkeresték őt, s megkérdezték: Felsőpakony adna-e vizet a majdan épülő házak ellátásához, hogy ne kelljen külön vízművet létesíteni; ő nem zárkózott el az esetleges segítségtől.

Ugyanakkor hangsúlyozta: ha figyelembe vesszük, hogy mennyibe kerül egyetlen ház megépítése, ez legalább 15 millió forint, a környék infrastruktúrájának kialakítása, az ócsai intézmények (óvodák, iskolák) szükségszerű bővítése, akkor lehet, hogy "többe kerül a leves, mint a hús" - fejtegette a polgármester. Szerinte az is kérdés, hogy vajon mi lesz az oda költöző munkanélküliekkel, hová mehetnek majd segélyért, s azt sem tudni, hogy meddig lakhatnak majd házaikban a lakáshitelesek.

Sztancs János azt mondta: ő maga biztosan nem örülne egy ilyen lakótelepnek a községében, s tudtával a környéken élők sem fogadják egyöntetű lelkesedéssel az ötletet.

Nos ilyen előzmény-történések mellett és háttérhangulatban került sor a találkozóra Felsőpakonyban. Nem véletlen, hogy ez a Fidesz számára is fontos volt, hogy befogja a településvezető száját.

Ezért kapott kiemelt szerepet és némi kulcsfontosságot a hír, hogy Szűcs doktor az elsők közt kereste meg Sztancs János polgármestert. Nem véletlen, hogy ennek a látogatásnak a hírét a blog kanosszajárásként aposztrofálta.

Mint arról beszámoltunk, dr. Szűcs Lajos országgyűlési képviselő, Pest Megye Közgyűlésének elnöke, kedden reggel Felsőpakonyra érkezett tárgyalni az önkormányzati adósság átvállalásáról. Szűcs Lajos személyes felkérésére a tárgyalásra elkísérte a facepress szerkesztőségének helybéli tudósítója.

Sztancs János ismerve az embert, kijelentette, hogy nem kíván a jelenlétében sem tárgyalni, sem asszisztálni egy külszínes a megyei elnököt népszerűsítő cikkhez.

Ezért Sztancs János arra arra kérte a megjelenteket, hogy facepress hírnöke  ne legyen jelen a tárgyaláson.

Szűcs Lajos erre kitartóan és a maga stílusában nyomatékosította, hogy az ő személyes kérése, hogy jelen legyen az elkötelezett hírnök tudósító, Sztancs János azonban következetesen ragaszkodott ahhoz, hogy Szűcs Lajos odatoborzott, hívatlan embere hagyja el az irodát. Végül nagy nehezen  Szűcs Lajos beadta a derekát és jelezte, hogy akkor enged Sztancs János követelésének és a tudósító mellőzésével, csupán maguk  vesznek részt a megbeszélésen.

Sztancs János polgármesterként erős kézben igyekszik tartani a települést, melynek érdekében felelős vezetőjeként igyekszik mindig eljárni. A mostani kormányerőknek ez, és az önálló gondolatai, eltérő megnyilatkozásai természet tetszenek.  A kialakult helyzet (alsópakonyi építkezés, Ócsával közös szennyvíz üzemeltetés, stb) azonban megkerülhetetlenné teszi személyét. A Fidesz és Szűcs Lajos nincsen hozzászokva az olyan ritka egyénekhez, mint a független Sztancs János. 

Ezért is került be a médiába, hogy a kormány (ami természetesen nem a Szűcs Lajos képe) Felsőpakonynak is segítséget nyújt, vagyis (azzal) hogy nem hagyja ki a települést a meghirdetett önkormányzati adósság-átvállalásból.

Szűcs Lajos leszögezte: ezzel a lépéssel a kormány mérhetetlen segítséget nyújt az eladósodott településeknek. Rámutatott: a települések a 2002-2010-es időszakban, az MSZP-SZDSZ-es kormányok idején kerültek bajba, amikor folyamatosan csökkentették az állami normatívákat, ugyanakkor egyre több feladatot terheltek az önkormányzatokra. Ennek most vége, fellélegezhetnek az önkormányzatok, de az adósságrendezésért cserébe a továbbiakban felelős gazdálkodást vár el a kormány a megsegített önkormányzatoktól. 

Gondolom, Ócsán nem kell ekkora erőfeszítést kifejtenie a helyi lakos megyei elnöknek, hogy meggyőzze (a pártban alárendelt polgármestert, és helyettesét -) a városvezetést a maga elképzeléseiről. 

*

Tudósítás a döntéshozatalról és előzményeiről ( - rendkívüli beszámoló)

Ma 15 órára hirdette meg Ócsa város polgármestere a rendkívüli testületi ülést, melynek egyetlen napirendi pontja az általános iskola fenntartói jogának átadása volt. 

Ez a nagy horderejű, sorsdöntő kérdés a korábbi rendkívüli ülésen történt felszínre hozatala óta foglalkoztatta a közvéleményt, nem kis indulatokat generálva. Blogunk hír berobbanásától kezdve folyamatosan tájékoztatta az olvasóit. Április 17.-én jelent első ebbéli írásunk. Ezt követően napi szinten tudtunk újabb és újabb értesüléseket adni, végig kísérve ezzel az egész folyamatot a szóbeszédtől, az első rendkívüli ülésen történő elvi hozzájáruláson át a kibontakozó helyi véleménynyilvánítás megszervezésig, majd a mára hirdetett újabb ülésig bezárólag.

Végig itt voltunk, álltuk a sarat, és tolmácsoltuk a formálódó hangulatot. Ezalatt bontakozott ki az a meghatározó lakossági vélemény, hogy "a Halászyt nem adjuk".  Pedig a városvezetők és az őket támogató honatyák, nagyon egy húron pendülve elviekben már kész tényként kezelték az iskola református kezelésbe kerülését. Az egyház helyi képviselője két heti prédikációjában is kitérően foglalkozott az iskola dolgaival, bejelentve az oktatásban történő egyházi szerepvállalását az egyházközösségnek. A formálódó református egység, a teljes presbiteri tagságot megmozgatta céljai érdekében. Ezzel mint valami közösségi erő, szinte betört az iskolába, ahol propagandát indítva kezdett az érintett szülők és a tanárok meggyőzésébe. Ha az egyház politikai irányvonal, vagy párt lenne, akkor jogosan mondhatnánk, hogy semmi keresni valója az oktatás hétköznapjaiban. De mivel ez nem számít politikai tevékenységnek, ezért kimondottan nehéz ellene érvelni. Azt azonban mindenki tapasztalta, hogy a református-presbiteri iskolavezetés előnybe részesítette és érdekeinek megfelelően preferálta az egyház ezen ágának törekvését. Így ez az elfogult és a sajátos érdekeit szem előtt tartó vezetés az erkölcsi kötelezettségei és a jogi kereteinek mezsgyéjét átlépve küzdött az egyházi oktatás bevezetéséért. Ezért mindent bevetettek. Többször összehívatták a diákönkormányzatot, a szülőket, a munkaközösség képviselőit. Szeánszokat tartottak, előadásokkal győzködték őket. Szükségük szerint többször is kérdezve hozzáállásukat, megszondáztatták őket. A diákság képviselőinek nyíltan, majd titkosan is kellett választaniuk. A szülői munkaközösség tagjait ismételten urnákhoz szólították. Az iskolába járó szülök külön szavazólapot kaptak, aminek leadásához az igazgatónő még a közterület-felügyelőket is felhasználta. Szóval a meccs erős küzdelemmel zajlott, miközben a városban élőket az önkormányzat semmilyen formában nem értesítette.
Blogunk volt az első és egyetlen, aki ezt az egész, titokban zajló mozgalmat felfedte. Április 20.-án aztán már az ÓcsaPortál átvette a Megtörtént című beszámolónkat az első rendkívüli ülésről, amiről még az önkormányzati sajtó sem írt semmit. A blogon ekkor már markáns hozászolásokban erős ellenérzés kezdett előtörni. A Portál, egy hétre rá, 27.-én Halászy - Egyházi, kontra Állami címen a nagy közérdeklődésről számol be. Ekkor mi már túl voltunk a Cunamiriadón és a véleményzuhatagon. 26.-án közreadtuk a képviselő-testület két tagjának érveit.  Az újabb és újabb fejleményekről sorra írtunk.. Mi voltunk az elsők, akik közreadtuk az Ócsai Református Egyházközség megkeresését, akik az áldás, vagy átok gondolatát feszegettük, majd a reformátusok legyünk vagy szabadok kérdéskörét taglaltuk. Május 11.-éhez elérve, már az alkuló iskolabotrány kérdése foglalkoztatott minket. 14.-én az ellenzéki képviselők nyílt levelét publikáltuk, 15.-én pedig az Ócsa érted? nyílt levélben történő összefoglalója jött. 20.-ára a törekvések ellenére rendíthetetlennek látszottak a város urai.  Kilátástalannak tűnt minden mozgolódás, lakossági érvelés, véleményezés. Az ócsai emberek kiszorulni látszottak a beleszólás lehetőségéből. Ekkor tört elő az igény a lakosság bevonására egy aláírásgyűjtéses véleménykifejezéshez. A most hétvégén induló elképzelést cselekvés, és kibontakozó társadalmi összefogás követte. Míg egyesek szkeptikusan és már feladóan nyilatkoztak erről, addig mások félőn, vagy gyáván, netán kifogásokat keresve elutasították az aláírást, de voltak olyanok is, akik a szöveggel, vagy az idő rövidségével takarództak. Aztán ismeretlen önkéntesek, nem félő lakosok jelentkeztek és kérték, hogy nevükkel, aláírásukkal jelezhessék rosszallásukat az iskola ebbéli átadása kapcsán.

Egyre szélesebb körben vált ismertté a hír. A aláírásgyűjtéshez egyre többen jöttek.. Hétfőn még alig, aztán kedden már többen, míg most szerdán még többen voltak, akik aláírást adtak. Nem több, mint 3 nap alatt 150, szinte ismeretlen ócsai lakos kérte már az iskola állami fenntartását a református elképzelés ellenében. Ez nem kis teljesítmény, pár óra alatt. A mai ülésre az ellenzéki oldal ezzel a támogatottsággal megerősödve mehetett a meghirdetett döntéshozatalra. 

Ekkor még senki nem számított arra, amit egy névtelen olvasónk 12:17-kor  előre jelzett. Vagyis, hogy más döntés fog születni, mint az, hogy megkapják a reformátusok az iskolát. Még maga az igazgató is erre készülhetett, bár az roppant gyanús volt, hogy a korábban csoportosan jelenlevő presbiterek és a vitaindító lelkész már nem jöttek le. Tehát ők tudhattak valamit, amit az említett bejegyzést tevő is. Viszont képviselték magukat a Baptisták, és megjelent a katolikus pap is. Ezentúl még pár helyi lakos az városüzemeltetés vezetője, az iskola igazgatója, és a két közterületi felügyelő ült a hallgatóság soraiban. Összességében nem túl jelentősen, de a megszokotthoz képest sokan voltak. Elvégre mégsem egy csip-csup ügyről, hanem a 9 ezres város egyetlen általánosáról dönt pár ismert ember.

Bukodi Károly polgármester bevezetőjében azonnal megfogalmazta, hogy a mai nap nem javasolja a döntéshozatal azon formáját, hogy az iskolát egyházi keretek közt üzemeltessék. Indoklásában olyan érveket hozott elő, - hogy ez kiforratlan, az állami kezelés kérdése még nem tisztázott, és nem átlátható, - ami akkor is az volt, amikor még az elvi hozzájárulását adta az elképzeléshez.  Kifejtette, hogy ez nem vereség és nem győzelem, egyik fél számára sem, utalva arra a megosztottságra, amit ezzel az egész iskolaüggyel életre hívtak.

A polgármester ezt követően érdemi résszel, az iskolavezetés erőltetett szavazásával, nemigen foglalkozott már. Bár felolvasta a sok közül a diákönkormányzat egyik döntését, az SzMK ismételt eredményét, és a szülők véleményét, valamint a baptisták támogatását, és a katolikusok ellenzését. 

A több mint százezres látogatottsággal bíró blogunkra beérkező vélemények összegzését nem említette, hiszen a mi kimutatásunk szerint 80 % jobban bízik az állami oktatásban, mint a reformátusban. Mi csupán 7 % református támogatottságot mértünk, míg 11 % más elképzelést jobbnak vélne. 

Az iskolában az említett okokból adódóan természetesen más véleményt formáltak a megkérdezettek, bár jelentős áttörést nem értek el.  Az egész kikérdezés, az újra szavaztatás ingoványossá, hitevesztetté és képlékennyé vált. Sem érdemi szerepe, sem jelentősége nem volt. Ha nincs a blog, a Facebook  és a mögöttes népi támogatás, akkor biztos már a reformátusok szervezkednének az átvételen. A nagy érdeklődés, és az ellenérzések, a féltő fennhangok azonban megtántorították az erős elképzeléssel bíró korábbi támogatókat. 

Ezt látszik igazolni, hogy a korábban elvi támogatást biztosító Bukodi Károly polgármester, Horváth Tamás alpolgármester és a mögöttes képviselők,  Bukodi Jánosné, Buza Ernő, Gallai Zoltán, és Kardos Zoltán most már egységesen  tartózkodását adta a javaslathoz. A korábban elveikben az átadást nem támogató képviselők (Dönti Károly, Inczeffy Szabolcs, Török László) nemleges szavazataival az iskola státusza nem változik. 

Ezen a kiemelt jelentőségű eseményen a több milliós önkormányzati újság tudósítója ismét nem volt jelen. 

 *

Iskolába' jártunk, szavazókat láttunk, szabad-e kérdezni? ( - exit poll)

Lakossági kérésre Ócsa egyetlen általános iskolájába látogattam ma fél hét után, hogy betekintést nyújtsak az ott most folyó, megismételt szavazásos véleménynyilvánításról.

 Most erről tudósítanék, eme beszámoló keretében.

Az esős kora este, nagy jövés-menés volt a Bajcsyn az iskola előtti szakaszon. Több autó áll a parkolóban és a bejárati kapu is nyitva volt.  A szülői munkaközösség tagjai jöttek szavazni az iskola további hovatartozását illetően.  A sarkalatos kérdés, hogy a református, részben presbiter iskolavezetéshez igazodva az egész általános átigazoljon-e a most eljövendő állami irányítás alól a Református Egyház fennhatósága alá. Ezt egy összetett szóval magyarázva, fenntartóváltásnak hívják.

Befelé menet az első kérdésem, hogy rendben zajlik-e a szavazás?
Minden kifelé jövő leszavazó szerint, igen rendben.  A második egy exit poll jelegű volt, ami furcsa eredményt hozott. A megkérdezettek, harmada elfogadta a reformátusok tájékoztatását, azt, hogy református kötelékbe kerül. Azonban az ezzel járó kötelmek kapcsán semmit nem tudtak. Két érdekelt szerint ökumenikus iskola lesz a Halászyból, legalábbis ezt publikálták feléjük, ezért elfogadják a fenntartóváltást. Többen nem mertek véleményt nyilvánítani, de voltak beszédesebbek, sőt ellenzők is.  Mindannyian arról számoltak be, hogy ma immáron másodszor szavaznak. Az első szavazásuk eredménytelensége folytán, valamint azért, mert a közel ötven megkérdezett tag nem maradt ott a korábbi elmagyarázós összejövetelen végig, aminek záróeseménye a volt a választás.

Egyik szülő arról is beszámolt, hogy a volt olyan külsős, akit elküldtek, nem engedték az urnához tegnap. Ráadásul az urnát az egyik közterület-felügyelő strázsálta. A nevét azonban nem tudta megmondani a jóembernek. A lényeg azonban nem is a nevében, hanem a jelenlétében van, hiszen ott, és ebben az ügyben, a kérdésfelvetésben, a lebonyolításban nincs semmi szerepe, sem hatásköre. A hivatalos személy látszatának keltése, megtévesztő, az egyenruha viselése és ilyenterű, e-célra történő felhasználása visszaélésgyanús, vagy talán jogsértő is lehet. Gondoljunk bele, hogy példul' az egyik szülő apuka magánidejében az egyik fegyveres testület ruhájában odaáll az urna mellé, és a szavazás tisztasága felett őrködik. Milyen jogon állhat oda egy nem illetékes köztestületi egyén akár egy fegyőr, parkolóőr, vagy közterületis a szolgálati mundérjában, ami egyben a beazonsosítására is szolgáló egyenviselet.  Azt sem értem, hogy miként engedhették oda az iskolavezetés részéről, vagy ami érdekes, miként vezényelhették az épület falai közé úgy, hogy ott semminemű hatásköre és feladat nem lehet. Főleg nem a rendes munkaidejében , vagy azon túl. Állítólag úgy állt ott az ember, mintha kint a város közterületein nem lenne elég dolog, s minden rendben volna. Senki nem szemetel, nem dohányzik tiltott helyen, nem sértik a tiltást a túlsúlyos gépjárművek, a haveri buszvezetőnk sem áll fel a járdára, kiszorítva a közútra a gyalogosokat.  Nem, mindez most alábbvaló.

 

Az iskolában a borongós idő ellenére minden csendes.  Gondoltam benézek, és megnézem, hogy ma nem kell-e ismét vigyázni az szavazó urnát.  A tanterem ajtajába lépve, megláttam Kovácsné Kovácsi Beáta ismerős arcát, aki a teremben az urna mellett állt.  A szavazó urna az egyik padon a terem elülső közepén, mögötte a három szavazóbiztos. A választási urna nemzetiszínű pánlikával átkötve, mint a hivatalos, országgyűlési választások idején. Teljesen olyan, mintha minden hivatalos lenne. Megtévesztésig egy szavazókört produkált az értelmiség.
A tanterem előtti folyosón hárman beszélgettek. Kérdésemre, hogy rendbe zajlik e a szavazás, a válaszuk igen volt.  Bekukkolás után ugyanerre a kérdésre az igazgató asszony válasza is ezzel megegyező volt, amikor hozzám lépett. A következő kérdésemre hogy miért kellett megismételni az egyszer már lebonyolított választást, nem válaszolt, hanem visszakérdezett, hogy mit keresek ott. Erre elmondtam, hogy benéztem és megnéztem, hogy rendben folyik e a szavazás,és hogy kint felmérést készítek (exit poll), majd tudósítok.  A beszámolóhoz gyűjtök információt.  Ehhez igazoltam magam és megkérdeztem, hogy a szavazó lapok hitelesítve vannak-e? Ez nem tetszhetett Kovácsnénak, mert az mondta, hogy ehhez nincs jogom, menjek el, amire ismét.kérdés következett, miszerint erre a szavazásra kikérte fel, vagy honnan van felhatalmazása, amire az volt a válasza, hogy ez nem egy szavazás, hanem csupán egy véleménynyilvánítás. ekkor felhoztam, hogy az emberek tudják ezt, mert mindenki választásról, szavazásról beszél, nem pedig arról, hogy egy nem reprezentatív dologban csak a véleményüket kérik immár másodszor. Erre a folyosón álló ottani hölgyeket fennhangon kérdezte, miszerint tudjátok, hogy ez nem szavazás, hanem véleménynyilvánítás, kórusban felelték, hogy igen. Érdekes, válaszoltam, mert amikor bejöttem, még szavazást mondtak, És kint az összes megkérdezett szavazásról beszél. Nem csak a mát illetően, hanem az ezt megelőző sikertelen választást és a szülői urnás esetet is szavazásnak minősítették. Erre a reagálása az igazgató asszonynak az volt, hogy majd az önkormányzatban holnap válaszol. Így eljöttem és még pár véleményt kikértem az ott lévő emberektől. Volt olyan szülő, aki gyermekével volt és elmondta, hogy ellene van ennek a dolognak, de nem meri adni a nevét, és nyilatkozatát, mert az oda járó fián bosszulják meg. Szeretné még ezt a kis időt kibírni, és megszabadulni ettől a helytől. Volt, olyan aki nyíltan kifejezte rosszallását és olyan is, aki nem mondott semmit. Aztán találkoztam vérmes, és csendes református hívővel, aki merte vállalni a szavazatát, ahogy maga mondta. Tehát Ő is szavazni volt.  Aztán még két pár emberrel beszéltem, az egyik azt közölte, hogy teljesen mindegy ez már el van döntve. A másik, pedig, hogy minden holnap dől el az önkormányzatban. Ez az egész nem reprezentatív, nem számít. 

Még az egyik szülői munkaközösségi tag kifejtette ként immár harmadszor rángatják be ezért az egészért. Ráadásul az iskolában is fordítva ülik meg a lovat, hiszen amikor nekik elmesélték a történetet, és szavazásra szólították fel őket, akkor ők nem tudták tájékoztatni a hozzájuk tatozó szülőket, és nem tudták velük megbeszélni ezt az egész cécót. Így a szülők felhatalmazásával sem rendelkeztek a szavazás pillanatában. Azt sem hiszi, hogy ez az egész, - már amit az iskola falain belül művelnek és ebben az átadás körüli csűrés-csavarás, a szavaztatás is benne van, szóval nem hiszi, hogy - jogszerű.  Elege van, de hát a gyerek végett muszáj. Nem tudja máshova vinni, és Alsónémedi sem fogadhat be minden ócsait. 

Pont ekkor ért be a kirándulókat hozó busz. Több szőlő a gyermekért ment, így a beszélgetésünk is abbamaradt. Sajnos a közterület-felügyelőt ma nem találtam, így őt nem tudtam kérdezni az iskola-, és a szavazásbeli szerepéről. Ámbár nem hiszem, hogy bővebb beszédű lett volna, mint számos féltésben élő, mert a múltkori találkozásunk alkalmával folytatott legutóbbi beszélgetésünkkor sem mert nagyon nyilatkozni. A sikeresnek, vagy sikertelennek ítéli meg a munkájával kifejtett tevékenységét kérdést pedig majdnem, hogy provokációnak vélte. Szinte elszaladt előle. Azóta csak a Lada Nivával láttam a hétvégén furikázni, beszélni nem volt érkezésünk. (A fogadóóra és a munkamenetem nem egyeznek, talajon meg már nem látni mozogni.)

Beszélgetés talán az igazgatónő részéről várható, legalábbis az előrejelzés szerint, mert most ezt jelezte. Nem tudom hogy mi lesz még belőle. Ha összejön, talán egy újabb írás.

Ami pedig a mai választást illeti, az exit poll felmérés alapján 34-31 arányban hozták ki a szavazatokat a reformátusok javára. A hivatalos végeredményre holnapig várni kell, még akkor is, ha ez a megismételt válaszadás az igazgató asszony szerint is csak egy felmérés, ami nem mérvadó és jogilag nem alátámasztható.

Mindenesetre a holnapi nap a képviselőkre nagy teher hárul, mert az vezető tisztségviselőknek megfelelő mód eljárni, ebben az információhiányos közegben, a választók nagy részének nem tetszése mellett, nem egyszerű dolog, főleg nem hogy még a törvényességi mérce is porba hullhat.
Nem is belegondolva az elkövetkező igazi választásokra.

*

Megnyílt az iskolatörténeti állandó kiállítás ( - szomorúan az eseményről)

A meghirdetettnek megfelelően, ma fél tízkor Bukodi Károly polgármester átadta, és megnyitotta az Ágas-ház állandó kiállítását, ami már a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságégisze alatt fut. Így nem véletlen, hogy Füri András a Nemzeti Park igazgatója másodikként elismeréssel szólt a megnyitón az ócsaiak által létrehozott és összerakott kiállítási anyag kapcsán. 

Bukodi Károly megnyitóbeszédében kiemelte az Ágas-ház körüli bonyodalmakat, utalva a felújítás körüli anomáliákra, de összességében sikerként értékelte azt, hogy közel egy évvel a sebtiben elvégzett átalakítás, felújítást követően most a Duna-Ipoly Nemzeti Park kezelésében a kiállítást átadhatja.  

Füri András kicsit váratlanul, ezért zavartan és érthetetlenül szembesült a polgármester úr által vázoltak kapcsán ami az Ágas-ház dolgait érintette. Az általa látottak és tapasztaltak tetszetős formát alkottak. Ezt rövid beszédében kifejtette.

Ezt követően Konrád Sándor magabiztos ismeretekkel és jártassággal vázolta s méltatta a kiállítást.  Jó volt hallani  lelkes cselekvését, hozzáértését és gondolatait. 

 

 A megjelentek maroknyi csapata többnyire olyan értettekből verbuválódott, akik valamilyen mód kapcsolódnak a kiállítás anyagához. Vagy mint adományozók, vagy mint érintett, hivatásbeli személyek.

Nem láttuk viszont az alpolgármestert, a képviselő-testületi tagságot, és a Kulturális Bizottság elnökét sem, ahogy a Gazdasági Bizottság részéről sem találtam képviseltetőt. Pedig ez a rendezvény igencsak a helyi kutúra szerves része. Ráadásul Bukodiné ennek a bizottságnak az elnöki posztján túl egyben tanár is, abban az iskolában, ahonnan az anyag egy része kikerült. Mégsem volt számára érdekes megjelenni és megtekinteni azt, amihez a hozzájárulása is szükségeltetne. 

A gazdasági oldalról Kardos Zoltán tehette volna tiszteletét, csupán azért, mert erre a projektre mint bizottsági elnök egyszer az áldást adta. Ennek köszönhetően több milliót költöttek az Ágas-ház máig vitatott kialakítására.  

Horváth Tamás alpolgármesternek meg azért illet volna megjelennie, mert az a kopárság, és a sivárság, mint foghíj, ami a Lakatosház elpusztítása után a közös telket uralja, több mint elszomorító.

Horváth Tamásnak nem csak mint a bontás ötletgazdájának, hanem mint a ráfordítások atyjának és a jelen kialakítás megálmodójának is méltó helye lett volna az átadó-megnyitón. Ha másért nem, hát azért, hogy lássa, miként nem valósult meg az általa ígért füvesítést, valamint azért, hogy szembesüljön azzal a torzóval, amit ténykedése kapcsán véghezvitt.  

Elszomorító a rendezett, de szűk kiállításon túl, hogy egy műemléki környezetben álló, korabeli épületet, amire egyébként égető szüksége volt és lett volna az Öregfalunak, csak úgy, büntetlenül lerombolhassanak. 

Érthetetlen, hogy amikor más tulajdonát az önkormányzat anyagi áldozatok árán is óvja, védi (lásd Református egyház Ady Endre utcai épülete), vagy amikor felújítja (lásd a MÁV tulajdonában levő vasúti aluljáró), akkor a feleannyiba kerülő saját tulajdonát képező korhű Lakatosházat elpusztítja.

 

Horváth Tamás eljöhetett volna megnézni, hogy ne csak a megjelentek, az igazgató és a polgármester szembesüljön ezen az átadón azzal, hogy a gaz miként kezdi belepni a magára hagyott telekrészt, a Lakatosház hűlt helyét.  

Szomorú, hogy egy megnyitó kapcsán ennyi nemtörődömség és fájdalom lép az előtérbe, a fennkölt és magasztos gondolatok helyett. 

 

Kár, hogy mindez és a megjelentek közötti szóbeszéd elviszi az iskolakiállítás megnyitójának gondolatvilágát, és eszmeiségét.

Sajnálom, hogy így történt.

Nekem a tájképből, az Ó-faluból igen is, hiányzik a "Lakatosház". 

Szerintem a hiányával a város, az Öregfalu lett szegényebb egy eredeti, eszmei értéket képviselő, korabeli építménnyel. (A hasznosíthatóságáról és hiányáról nem beszélve.)

Hazafele megálltam még a "faluszélen" egy röpke pillantásra Dr Békési Panyik Andor mellplasztikája előtt.

 

Mintha Ő is megkönnyezné a jelent.

*

Valaki trükközik a bíróval ( - újabb szégyenletes semmitmondás, és pénzpazarlás)

Értesüléseink szerint a hét elején befejezték a város lapjának, az Ócsai Kisbírónak a kiosztását.

Amint belelapoztunk, egyből az jött le, hogy ismét kidobtunk az ablakon félmillió forintot.

Jó gazdagnak érezhetik magukat egyesek ott az önkormányzatban, ha az évi 5 millió forint közpénzből előállított laptól nem várják el a korrekt, tényszerű és hasznos tudósítást. Sőt, nem hogy információt nem kapunk ettől az újságtól, hanem még azt meg is vonják tőlünk. Ezért azonban teljesen felesleges fizetnünk.

Akkor inkább költenék el adóforintunkat ennél az úri hóbortnál, vagy szórakozásnál sokkal hasznosabban. Teljesen felesleges ezzel a pénzzel tömni a Mátyus Bt-t, hacsak nem térít vissza ebből magáncélokra. De ezért a munkáért kár fizetést kreálni Fülöp Krisztina és Moldován Ágnes kartársnőknek.

De, mielőtt bárki elfogultsággal, vétkes indulattal vádolna, máris elemzéssel indokolom álláspontomat. 

Először is, mint ahogy a blog erről már szó volt és olvasónk is jelezte, a közérdekű anyagokat az önkormányzat csak nagyon nehezen elérhetőn teszi közzé. Az újságban egyetlen egy ilyen adat nincs. Míg más településeken ez közvetlenül elérhető, addig Ócsán ez nem igaz. 

Moldován Ágnes volt az, aki Kakucs által kiadott civil szervezeteinek támogatását online közzététellel továbbította. Ócsa esetében ez meg nem fordult a gondolatai közt. Még az újságban sem olvasni egyetlen sort erről. Pedig az üvegzseb törvény előírja, hogy a támogatások esetében a kedvezményezett nevét, a tá­mogatás célját, összegét, illet­ve a megvalósítás helyét, va­lamint a nettó ötmillió forintot meghaladó értékű szerződések esetében a szerződő felek ne­vét, a szerződés értékét, időtartamát és tárgyát, az aláírást kö­vető hatvan napon belül közzé kell tenni.

En­nek ellenére a Bukodi-Horváth tandem tekerése óta sem az újság, sem a városi honlap nem publikál rendesen. Az adatok nagy része összefüggéstelen, hiányos, vagy nem is létezik fent. Már nem először mondtuk, hogy nem elég becsületesnek len­ni, annak is kell látszani, főleg ha hivatalból vesszük fel a legmagasabb suskát.

Ócsa városa mégsem ad a látszatra, hiszen nem fordítanak kellő figyelmet arra, hogy szerződéseiket nyil­vánosságra hozzák. Pedig erre nem csupán azért volna szük­ség, hogy ne lehessen őket kor­rupcióval gyanúsítani, hanem az úgynevezett üvegzseb tör­vény is kötelezi őket. A városi újság azonban úgy tűnik partner ebben a semmittevésben.  Ha azonban az újságba tekintünk, és ezek után kutakodunk, akkor megállapítható, hogy a két közpénzből tartott szerkesztő nem a törvénynek megfelelőn jár el, akkor amikor ezekről nem számol be. Tehát jól látható, hogy ők nem a várost, a tájékoztatást szolgálják, hanem csupán kiszolgálnak egy bizonyos érdekegyesülést, a fizető gazdájuk normája szerint. Ez ha mélyebben vesszük, sérti az újságírói etikát, a pártatlanságot, hírértékű, a közérdekű dolgok továbbítását, hiszen ók nem tudósítanak, hanem kiszolgálnak.  Nem véletlenül találtál ki annak idején, hogy a lakosság pénzéből fizetett helyi lapot az önkormányzat Kulturális Bizottsága kontroljával és közreműködésével adhassák ki. Ócsán azonban ez sem teljesen így működik, és erről már többször is felmerült.  Nálunk a KB elnöke Bukodi Jánosné tanár, aki igazából nem törődik ezzel. Valójában egy félelem, vagy bizonyos tartás állhat a dologban, hiszen miként vállalna másként a bizottság elnökeként felelősséget az újságért, a tartalomért, ha nem lenne ez a félelem, az a bizonyos állásféltés. Ugyanis nonszensz, hogy az újságot a nevével jegyzett, és az általa elnökölt KB felügyeli hivatalosan, de a lektorálási, cenzori és jóváhagyási, tartalmi elbírálást Horváth Tamásnak engedményezi.

Ez az abszurd helyzet már sok visszásságot termet. Nem véletlen, hogy Inczeffy Szabolcs képviselő nem egyszer interpellált az újságot érintő dolgok kapcsán. Jelenleg az újságba az kerül be, amit Horváth Tamás önkényesen jónak lát. A bizottság szerepe ebben elképesztően lealacsonyított és értelmetlen. Nem hiába merült fel , és nem elösszö9r a gondolat, hogy Bukodi Jánosné alkalmatlan a bizottság elnöklésére, és hogy ennek okán erről le kéne mondania. Most ez ismét felmerül a 7.-nek jegyzett lapszám okán.   Aztán ez a hetediknek jegyzett lapszámozás is megérne egy misét, de erről talán majd az elszámoltatásnál. Mindenesetre várom a bizottság válaszát az újság ebbéli „csíntevéseivel” szemben.

Azonban most konkrétan a tartalomról. 

Úgy néz ki, hogy a két szerkesztő megpróbál valamilyen alakzatot, elképzelést felvenni az őket ért sok, jogos kritika kapcsán. Igyekeznek inkább valami magazin jellegű újságot megalkotni. Az egyes lapszámokat valamilyen esemény köré akarják fonni.  Ennek jegyében született a korábbi, 6. szám, ahol a fő motívum az ÓKN volt. A mostaninak, meg a Vakáció adta volna a vázat, de ez sem lett jobb az előzőnél. A mostani a harmadik lapszám, mely kezdi felvenni azt az alakzatot, amit kritikánkban korábban vázoltunk. Most harmadjára jelenik meg az ajánlott azonos helyén a testületi beszámoló.  Kezd lakot ölteni egy új rovat, a „Volna még egy kérdésem…” címmel.  Ez összességében jó. A baj azzal van, hogy az önkormányzati ülésről semmi újat, vagy frisset nem tudtak adni. Mintha a mi korábbi beszámolónkat másolták volna. Még arra sem voltak képesek, hogy leközöljék azt a disznóságot, hogy a képviselők a beérkező ajánlások ellenére leszavazták saját képviselőtársuk Díszpolgárrá választását. Korábban maga a testület akarta és erősítette meg, hogy szükség van a díszpolgári címre. Meg is határozták annak keretét, és menetét. Az ajánló szervezetek és az ajánlásra jogosultak ennek rendje módja szerint megtették javaslataikat. A helyi szocialisták és a Jobbik egyugyanazon személyt tartott érdemesnek az elismerésre. Volt, persze aki mást terjesztett elő. A többség azonban Dönti Károly, helyi lakosra, Ócsa várossá válásának polgármesterére tette a jelölti voksát. Amikor ezt a mostani polgármester megtudta, állítólag tajtékzott. Nem is lepődik már meg az ember fia azon, hogy a szolgalelkűek azonnal behúzzák füleiket és felsorakoznak mögé. Főleg, ha az alfele is ezt képviseli. Lassan azonban már az sem lep meg, hogy a többiek, az állítólagos ellenzék is csatlósként követi a főkolompos után ballagókat. Hiába a korábbi elképzelés, a döntés, a címre való jelölés és megnevezés tárgyában, ha most ellen cselekszenek. Tehát az előzmények és a javaslatok ellenére, a képviselők tartózkodással visszavonták korábbi álláspontjukat az elismerés vonatkozásában. Inkább nem szavazták meg a cím odaadását, mint hogy Dönti Károly érdemeit, ezzel elismerjék. Még azok a képviselők sem merték a kezüket felemelni érte, akik eddig és korábban is az Ő függetlenségének partvonalán álltak. Azok sem, akikkel együtt fordult a Kormányhivatalhoz a kommunálisadó visszáságai, vagy az egyéb ügyek folytán. Sajnos ez a viselkedés jellemhibára utal. Persze Dönti Károly jellemét, szellemiségét, emberközpontúságát ez nem befolyásolja. Ő megmaradt annak, ami eddig is volt. A többi körülötte ülő veszített csupán ezzel, nem keveset. Jól látszik a cinkos egybefonódás azoknál a képviselőknél, is akik nem tartoznak az ötök handabandájába. Eddig azt hittük, hogy csak véletlen nem odafigyelésből szavazták meg annyira egységesen a laptopokat a lenyúlás utáni visszavásárláskor. Mint a mostani ábra mutatja, nem. Akkor is, most is az érdekek kifejezése, az egységbe tömörülés, az egyhangúság fontosabb volt számukra, mint a sorból való kilógás.  A kollektív felelősségvállalás felelőtlensége és nemtörődömsége mindig kifizetőbb, mint az én, vagyis az öntudat, a maguk akaratának vállalása.  Így egyszerűbb volt. Ha egyöntetű a döntés, akkor egységes a testület és nincs kilógás, vagyis felelősségvállalás, elszámoltatás sem. Lehet, hogy idealista vagyok, de remélem, hogy nem lesz ez így az idők végezetéig. Előbb-utóbb megfordul a sors és jobb világ fog jönni erre is. Akkor ezek a mostani döntéshozók mehetnek majd méltó helyükre. Ezzel a testületit és az ott történteket kimerítettük, és kiegészítettük az újságban olvashatókhoz képest. 

A következő alákérdezős rovat, a szokásos semmitmondásos-ismétléses rigmusokat hozza, érdemi változás és infó nélkül. Hírt igazán nem adnak, csupán ismételni próbálnak, de azt is kevés sikerrel, és még kevesebb odafigyeléssel. Csupán egy érdekességet emelnék ki ebből. „A dandártábornok tájékoztatása szerint az ősz folyamán közel 500 rendőr érkezik…” –írták júniusban.  Amikor nincs valakinek elképzelése, mondandója, akkor ismétli önmagát. MÁ, azaz Moldován Á is ezt tette egy kis tévelygéssel, és műkérdéssel: „Miről tájékoztatta önöket a főkapitány….?” Mintha időszerű és aktuális lenne, pedig ez már a múlt hónapban eladásra került. A hibás kérdésre a hibás válasz is azonnal jön. „Főkapitány úr elmondta, hogy augusztus végéig, nagyjából 400 rendőr érkezik…”   Jól van.  Most megtudtuk, hogy az „ősz folyamán” augusztus végén kezdődik, és hogy időközben 100 rendőr elpárolgott a semmibe. Olyan ez, mint a többször lenyilatkozott útfelújítás a Bajcsyn. Ott is először azt volt, hogy ősszel, aztán az idén, majd az évvégéig, végül kiderült, hogy humbug volt az egész.  A legrosszabb szakaszt kijavították, az azt követő kátyúk meg maradtak. Ez lett a nagy útfelújítási ígéretből. Végül kiderült, ho9gy sok az út, kevés a pénz, és nincs is erre. Azért egy ideig lehetett vele hülyíteni a hiszékenyeket. Elvégre Demszky 2-3 cikluson keresztül megélt a négyes metró projektből úgy, hogy az máig nem készült el, csak a lóvét nyelte.  Reméljük Ócsa népe nem ennyire laikus és hiszékeny, hogy kitartson ilyen léhűtőket.

Tovább lapozva az újságban a Nagév átadásáról van egy egész oldalas írás, úgy, mintha azt a város, meg a mostani vezetés valósította volna meg. Az igazság azonban az, hogy a beruházás Dönti Károly polgármestersége alatt indult meg. Nélküle a mostaniak nem vehettek volna részt az átadó ünnepség állófogadásán szendvicset majszolni.

A két riporternő természetesen ott volt és erről beszámolt, nem úgy, mint a trianoni megemlékezéséről. Ott igaz nem osztottak szendvicset, csak elemzés volt a magyarság ebbéli sorsáról, de hát mit is várhat az ember egy olyan vezetéstől, mint a mostani, aki nem tart a magyarsággal, csak a holkamút szórja az arra hajlamosak nyakába.

Aztán a Mádencia Egyesület kerékpár túrájáról számolt be jól olvasható formában Vellai József résztvevő. Bár tőle szívesebben vettem volna egy Trianoni beszámolót, elvégre azon is részt vett. Szerintem megtehette volna, akár felkérésre is, és akkor talán megtudtuk volna, hogy miért is nincs megemlékezés, vagy egy pár soros írás a városi eseményről a város lapjában. Így csak a sarki reklám marad, aminek bevételeiről ugyanúgy nincs híradás, mint Trianon elnyomásáról és diktátumáról. A szépirodalomra és művészetekre hajlamos Fülöp Krisztina is bemásolhatott volna legalább valamit a netről, hogy ne járjon annyira ezért a szánk, de úgy látszik a kis(z)cenzor letiltotta.

Ellenben kapott egy egész oldalt Talapka Józsefné a Bolyai igazgatója és Puskás Ilona a Halászy alsós igazgatóhelyettese.  

Aztán az Ócsai Kisbíró e havi számában volt egy jó oldalnyi óvodai beszámoló, a szokásos diáksport rovat, a ki mit gyűjt újrajátszása, Egy csipetnyi Csángóföld, Trianon és az összetartozás napjának megemlítése nélkül, szégyenteljesen, aztán további hirdetések, és semmi.

A hirdetések kapcsán még azért felmerül bennem, hogy mi érdeke az Ormos Intézetnek havi fél-oldalon hirdetnie Ócsán, az önkormányzati lapban?  Kíváncsi lennék, hányan járnak innen oda abba a méregdrága speciális intézetbe, hacsak nem a „nagyok” barterolták ki maguknak, hogy az ingyen hírért ingyen kezeléseket kapnak, avagy a városlakó adójából fizettetik a kivizsgálás és gyógykezelés árát, mint ahogy utólag kiderült a Duna TV-nél? 

Nem véletlen, hogy a közadatok nyilvánosságát hiányolják a legtöbben.

Mert mint írva és mondva vagyon, nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. 

Na itt a látszat az, ami hiányzik.

*

Rendkívüli ülés ( - rövid javítás)

Rendkívüli ülést tartott ma 16 órai kezdettel a város képviselő-testülete, egyetlen napirendi ponttal.

Lényege, hogy a Kormányhivatal megkifogásolta a kistérségi csatlakozás egyik fejezetét, amit most ezen az összejövetelen egyhangúlag átszavazták, vagyis módosították a honatyák. 

Legközelebbi, várható ülés Bukodi Károly polgármester bejelentése szerint augusztus 9.-én lesz.

Addig is minden megjelentnek jó pihenést, és nyarat kíván.

* 

Ágas-bogas felújítás, vagy egy kis mellékes fakivágás, és károkozás? ( - most kik a balekok)

Mint arról már beszámoltunk, az önkormányzat legutóbbi ülésén Horváth Tamás előadásában megtudtuk, hogy nagy baj van az Ágas-ház körül.

Nosza neki, újabb milliókkal megspékelve sebtiben neki is láttak a megmentésének. A segítőkészség, a gyorsaság, vagy az elhamarkodottság, azonban néha fejetlenségre és eszetlenségekre vezethető vissza. Most viszont nem tudni, hogy ezt a sürgősségi felárat ki fogja fizetni.

 

"Itt a tájháznál a fákat kivágták a maszek melósok, az egyik fa gyökerét mikor kivágták a telefon és a net kábelt elvágták. A Dr Békési Panyik Andor utca végén se telefon se net. Szakemberek kijöttek, de ahogy hallottam eléggé nagy a baj,. a melósok nem tudták hol a vezeték, hiszen nem is szóltak nekik, persze a fát és a kerítést zsebre megkapták." - panaszolják az ott élők.

A megbízott vállalkozó emberei ugyanis kiszedtek majdnem mindent.  Egy koros, de jó állapotú fa állhatta azonban útjukat, amit (remélem engedéllyel) kiaknáztak. Buzgóságuk eredménye azonban nem csak a zöld felület megszüntetése volt, hanem amolyan bónuszként,vagy a már említett sürgősségi felárként a helyi szolgáltató Internet és telefonszolgáltatását is elvágták.  Na ez az a sürgősségi felár, amit nem tudunk, hogy ki térít meg.

 Reggel a polgármester még nem tudott semmit. Nem tudott a "problémáról". Ott mutatták neki a kitépett darabot. Azonnal elkezdett telefonálni. Igazából azt sem tudta, hogy mi van. Azért ez vicces volt.

 

 A fa elvesztése  még csak a kezdett,  mert a kábelvágás miatt, ha az aszfaltot is meg kell bontani a vezeték megjavítása okán, akkor az önkormányzatnak lehet, hogy nagyon a zsebébe (zsebünkbe) kell nyúlni. (Én mindenesetre szorítok nekik, hogy ne legyen erre szükség, mert nem hiszem, hogy megdicsérnék a főnököt, ha ezt is beszámítanák a felújításba és a lakosságra tolnák rá..)

Aztán, hogy a bajt okozó fa kivágására mi szükség volt, nem tudjuk.

Ahogy azt sem, hogy ennek mi köze az állítólag "életveszélyben" levő  Ágas-ház felújításához.

De arra sincs válasz, hogy mindazt a kárt, amit okoztak, ki fogja megtéríteni ,a fát, a szolgáltatást ki és mikor fogja visszaállítani.  Végül igaza volt az alpolgármesternek, mert valóban baj van a ház körül.

Ez a mostani történet ráadásul emlékeztet arra a barbárságra, amikor az út menti ároktisztítás során átvágták a csatornát a Némedi úton.   Akkor is nagy volt a lakossági felháborodás. Most sem örültek ennek.

A mostani "esetismétlés" némileg rámutat a dilettáns vezetés hű-bele-balázs módszerére.

 *

Ismét köszönjük a  lakossági hozzáállást, a türelmet, a gyors intézkedést, a reakciót, és a képeket.

*