Halottak napja

*

Egy olimpikon, akire senki nem számított - retro ( - anno 1936; Berlin)

A kép az 1936-os berlini olimpia női tőr bajnokait ábrázolja az eredményhirdetésen. A náci karlendítést a győzelemre esélyesnek tartott, 26 éves német Helene Mayer mutatja be, akiről a világsajtónak az volt a véleménye, hogy lehetetlen elvenni tőle a győzelmet. A dobogó tetején a 29 éves magyar Elek Ilona. Mindketten zsidó származásúak. Nem sokon múlt, hogy egyikük sem vett részt az olimpián.

Mayer a 28-as amszterdami olimpián szerezte az első aranyérmét, majd Hitler hatalomra jutása után Amerikába menekült, mivel apai felmenőiről nem tudott árja papírokat bemutatni. A berlini olimpia előtt hazahívták, azzal zsarolták, hogy családja máskülönben nem lesz biztonságban. Azt ígérték neki, elfelejtik kétes származását, ha aranyérmet szerez a Harmadik Birodalomnak és legyőzi a képen a dobogó legalsó fokán álló osztrák Ellen Preiss-t. Elek Ilonával senki sem számolt.

Elek Ilona, azaz Csibi, ahogy mindenki hívta, véletlenül lett minden idők legeredményesebb vívónője. Zongoraművésznek tanult a Zeneakadémián, a vívást kezdetben csak hobbiként űzte. (A női vívás lenézett sportnak számított, a gimnáziumban is megróvást kapott miatta.) A Zeneakadémia igazgatója behívatta az édesapját és közölte, hogy a vívás lemerevíti a lány csuklóját, ezért abba kell hagynia. Csibi már búcsúzni készült a pásttól, amikor a vívószövetség vezetője megnézte egy meccsét, és felismerte, mennyire tehetséges. „Azt nem tudom, hogy milyen zongorista lesz ebből a lányból, de biztos, hogy van olyan még száz is. De azt tudom, hogy olyan vívó, mint Csibi, száz évben, ha egy születik!” Rábeszélte a lányt, hogy folytassa vívókarrierjét a válogatott edzőjénél, Italo Santelli mesternél. Az olasz maestro észrevette, hogy Csibi ugyan sokat hibázik az edzéseken, de versenyen soha. "Csibi van primadonna, kell neki az a közönség" – mondta. Ez csakugyan így volt, Csibi élvezte a győzelmeket, és azt, hogy a sajtó és a közönség is imádta. Nem nagyon volt olyan ellenfele, akivel ne tudott volna annak anyanyelvén beszélgetni. A férfiak is körülzsongták.

Első látványos győzelmét 1933-ban a budapesti Európa-bajnokságon aratta. Rendkívüli gyorsasága mellett hidegvére volt az erőssége. A világ legjobb idegzetű vívója, – mondták róla. Berlinben olyan gyorsan és könnyedén verte meg előbb Preiss-t aztán Mayert (őt egyenesen 5:0-ra), hogy a közönségnek felocsúdni sem volt ideje. Mayer nem tudta szállítani az aranyat Hitlernek, talán a képen látható karlendítés is a retorzióktól való félelméből fakadt.

Csibi az olimpia után abba akarta hagyni a vívást, úgy érezte, mindent elért. Ráadásul zsidó származása miatt klubot is kellett volna váltania, amihez nem volt kedve. Visszatért a zongorához, folytatta tanulmányait a Zeneakadémián. Egy évvel később a párizsi világbajnokság miatt visszahívták. A vb-n – egy év kihagyás után - egyéniben kikapott Mayertől, de csapatversenyben ismét aranyérmet szerzett. Mayer ezután nem tért vissza Németországba, újra emigrált Amerikába.

Csibi innentől kezdve sorra nyerte a hazai és világversenyeket, amíg a zsidótörvények meg nem tiltották, hogy pástra álljon. A nyilasuralmat Pesten bujkálva vészelte át. A háború után azonnal folytatta sportkarrierjét. Sokat tett a vívósport talpra állításáért. Amikor Sédey Gyulát, korábbi vívószövetségi vezetőt a bíróság halálra ítélte, mert Szálasi alatt elvállalta a fővárosi rendőr-főkapitányi címet, Csibi kegyelmi beadványt szerkesztett, amelyben bebizonyította, hogy Sédey nem követett el semmilyen bűntettet, és személyesen járt közben mindenhol az elítélt érdekében. Sédey végül kegyelmet kapott.

Elek Ilona három olimpián indult, az első és a második között 12 év kihagyással. Berlin után két olimpia maradt el, de Csibi 1948-ban 41 évesem simán megvédte bajnoki címét. Négy év múlva Helsinkiben csak egy azóta is vitatott bírói ítélet fosztotta meg a harmadik aranytól. Itt még volt alkalma találkozni legnagyobb ellenfelével, a Németországba újra visszatelepült Mayerrel, aki addigra abbahagyta a sportot, és egy évvel később mellrákban meghalt. Csibi a melbourni-i olimpián akart revánsot venni a helsinki vereségért, de 49 évesen már nem válogatták be a csapatba. Visszavonulása után hosszú évekig a női tőrcsapat kapitánya volt. Visszatért a vívás miatt abbahagyott zeneszerzéshez is. 1988. július 24-én halt meg Budapesten.

Nyáry Krisztián

*

Megnyílt az iskolatörténeti állandó kiállítás ( - szomorúan az eseményről)

A meghirdetettnek megfelelően, ma fél tízkor Bukodi Károly polgármester átadta, és megnyitotta az Ágas-ház állandó kiállítását, ami már a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságégisze alatt fut. Így nem véletlen, hogy Füri András a Nemzeti Park igazgatója másodikként elismeréssel szólt a megnyitón az ócsaiak által létrehozott és összerakott kiállítási anyag kapcsán. 

Bukodi Károly megnyitóbeszédében kiemelte az Ágas-ház körüli bonyodalmakat, utalva a felújítás körüli anomáliákra, de összességében sikerként értékelte azt, hogy közel egy évvel a sebtiben elvégzett átalakítás, felújítást követően most a Duna-Ipoly Nemzeti Park kezelésében a kiállítást átadhatja.  

Füri András kicsit váratlanul, ezért zavartan és érthetetlenül szembesült a polgármester úr által vázoltak kapcsán ami az Ágas-ház dolgait érintette. Az általa látottak és tapasztaltak tetszetős formát alkottak. Ezt rövid beszédében kifejtette.

Ezt követően Konrád Sándor magabiztos ismeretekkel és jártassággal vázolta s méltatta a kiállítást.  Jó volt hallani  lelkes cselekvését, hozzáértését és gondolatait. 

 

 A megjelentek maroknyi csapata többnyire olyan értettekből verbuválódott, akik valamilyen mód kapcsolódnak a kiállítás anyagához. Vagy mint adományozók, vagy mint érintett, hivatásbeli személyek.

Nem láttuk viszont az alpolgármestert, a képviselő-testületi tagságot, és a Kulturális Bizottság elnökét sem, ahogy a Gazdasági Bizottság részéről sem találtam képviseltetőt. Pedig ez a rendezvény igencsak a helyi kutúra szerves része. Ráadásul Bukodiné ennek a bizottságnak az elnöki posztján túl egyben tanár is, abban az iskolában, ahonnan az anyag egy része kikerült. Mégsem volt számára érdekes megjelenni és megtekinteni azt, amihez a hozzájárulása is szükségeltetne. 

A gazdasági oldalról Kardos Zoltán tehette volna tiszteletét, csupán azért, mert erre a projektre mint bizottsági elnök egyszer az áldást adta. Ennek köszönhetően több milliót költöttek az Ágas-ház máig vitatott kialakítására.  

Horváth Tamás alpolgármesternek meg azért illet volna megjelennie, mert az a kopárság, és a sivárság, mint foghíj, ami a Lakatosház elpusztítása után a közös telket uralja, több mint elszomorító.

Horváth Tamásnak nem csak mint a bontás ötletgazdájának, hanem mint a ráfordítások atyjának és a jelen kialakítás megálmodójának is méltó helye lett volna az átadó-megnyitón. Ha másért nem, hát azért, hogy lássa, miként nem valósult meg az általa ígért füvesítést, valamint azért, hogy szembesüljön azzal a torzóval, amit ténykedése kapcsán véghezvitt.  

Elszomorító a rendezett, de szűk kiállításon túl, hogy egy műemléki környezetben álló, korabeli épületet, amire egyébként égető szüksége volt és lett volna az Öregfalunak, csak úgy, büntetlenül lerombolhassanak. 

Érthetetlen, hogy amikor más tulajdonát az önkormányzat anyagi áldozatok árán is óvja, védi (lásd Református egyház Ady Endre utcai épülete), vagy amikor felújítja (lásd a MÁV tulajdonában levő vasúti aluljáró), akkor a feleannyiba kerülő saját tulajdonát képező korhű Lakatosházat elpusztítja.

 

Horváth Tamás eljöhetett volna megnézni, hogy ne csak a megjelentek, az igazgató és a polgármester szembesüljön ezen az átadón azzal, hogy a gaz miként kezdi belepni a magára hagyott telekrészt, a Lakatosház hűlt helyét.  

Szomorú, hogy egy megnyitó kapcsán ennyi nemtörődömség és fájdalom lép az előtérbe, a fennkölt és magasztos gondolatok helyett. 

 

Kár, hogy mindez és a megjelentek közötti szóbeszéd elviszi az iskolakiállítás megnyitójának gondolatvilágát, és eszmeiségét.

Sajnálom, hogy így történt.

Nekem a tájképből, az Ó-faluból igen is, hiányzik a "Lakatosház". 

Szerintem a hiányával a város, az Öregfalu lett szegényebb egy eredeti, eszmei értéket képviselő, korabeli építménnyel. (A hasznosíthatóságáról és hiányáról nem beszélve.)

Hazafele megálltam még a "faluszélen" egy röpke pillantásra Dr Békési Panyik Andor mellplasztikája előtt.

 

Mintha Ő is megkönnyezné a jelent.

*

Húsvétolás ( -meghívás és programszervezés akár Ócsára)

Sonkaszentelés, tojásfestés, locsolkodás nem könnyű az idén választania annak, aki eldöntötte, házon kívül tölti a húsvéti ünnepeket. Se szeri, se száma a különböző húsvéti programoknak, tojásfesztiváloknak, a népi hagyományokat és az egyházi rituálékat követő eseményeknek. 

Azoknak, akik családi hangulatú, igazi húsvéti vigasságra vágynak, az eredeti népszokásokat máig őrző helyeket ajánljuk.

Húsvéti vigasság

Az idén korán, április első hétvégéjén beköszönt a húsvét, a tavaszi megújulás és a keresztény feltámadás ünnepe. Ebben az évben  a zsidó húsvét, a pészah is ezekre a napokra esik. A fővárosban az idén első alkalommal  rendezik meg a Budavári húsvéti sokadalmat. A hagyományőrző, multikulturális családi rendezvény egy ősi rítustánccal, a vár legszebb részein átkígyózó tavaszköszöntő menettel és gólyalábasok attrakcióival veszi kezdetét. A három nap alatt a Budavári Palota terein megelevenednek a húsvéti ünnepkör - nagyszombat, rügyfakasztó vasárnap, vízbevető hétfő - hagyományai, lesz kézműves alkotóház, mézeskalács-palota, állatsimogató és lovaskert, Tojásleső Tündérkert játszóház, Világfa meselabirintus, faforgantyús körhinta. Közben két színpadon folyamatosan fellépnek a népzene, a néptánc és a világzene jeles képviselői, többek között Sebestyén Márta, Gryllus Dániel és Vilmos, Szalóki Ági és Herczku Ági, a Balkán Fanatik, a Besh o droM, a Ghymes együttes és még sokan mások. Szombat este ünnepi koncert, vasárnap és hétfőn táncház és locsolóbál várja a húsvétolókat.

Hagyományőrzés és népszokás a húsvéti locsolás

Ócsán egy különleges családi eseményre, programokra várják az érdeklődőket a Tájházban. 

 Ismét családi rendezvényre várják a látogatókat az Ócsai tájházban, ezúttal Húsvéti készülődésre, kiállításra, hagyományőrző díjmentes rendezvényre. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság által szervezett "Zöld jeles napok" elnevezésű, díjmentes programsorozat következő eseményét "Az átváltozás csodája - a húsvét ünnepének titka" címmel április 7-én a Kaláka Szombat keretében rendezik meg.

Az öregfalu központjában, a román stílusú Árpád-kori templom közvetlen szomszédságában található Ócsai Tájház nádfedeles épületében nyílik kiállítás a húsvéti ünnep kiemelkedő szimbólumairól. A Jókainé Gombosi Beatrix népi iparművész és Kemendi Ágnes kézműves alkotók rendezésében létrehozott tárlatot Takács György néprajzkutató nyitja meg. A látogatók megismerkedhetnek a húsvéti ünnepkör történetével, hagyományaival, valamint húsvéti énekeket is hallhatnak Navratil Andrea előadásában. A kiállítás megnyitója után kézműves foglalkozások lesznek, ahol gyermekek és felnőttek is elsajátíthatják a hagyományos tojásírás fortélyait és készíthetnek szagosvizet a kiállítás rendezőinek segítségével. Aki szeretné, az az összes locsolójának megírókázhatja a hímeseket, ám ehhez mindenképpen főtt tojásokat is hozzon magával.

Április 7-én szintén díjmentesen tekinthetők meg a Tájház kiállításai, a hagyományos paraszti lakóház és gazdasági épületek, a gazdálkodás eszközei, valamint az ócsai viselettörténeti és az Ócsai Tájvédelmi Körzet természeti értékeit bemutató kiállítás 10-17 óráig.

Ágas-ház ( - Itt még a műemlékileg eredeti állapotában, háttérben a Lakatosházzal)

Sokszor a hagyományos, az eredeti, a régi jobb, és többre becsült, mint az utángyártott utánzat

A szomszédos árván maradt Ágas-ház is beindításra kerül. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság nevében Füri András igazgató, valamint Ócsa képviseletében Bukodi Károly polgármester nyitja meg az újjászervezett kiállítást szombat reggel 9:30-kor. 

A Városháza jóvoltából átalakított épületben most  tojás-, gyöngy-, ásvány- és iskolatörténeti kiállítás várja a látogatókat.

A tervek szerint a kiállítást  Konrád Sándor.mutatja be A gyűjtemény  keddtől péntekig 9-16 óráig tekinthető meg, míg szombaton, vasár- és ünnepnapokon 10-17 óráig látogatható az épület.

Ágas-ház 2011 nyarán a gyorsított "felújítás" idején. (Bukodi Károly augusztus 20.-án adta át)

Ágas-ház a "felújítás" utáni átépítéssel  ( - homlokzati kerítés csere, ágasfa csere, stb.)

Az ócsaiak pénzéből takarossá varázsolt Ágas-ház épülete a Duna-Ipoly Nemzeti Park gondozásába került úgy, hogy erről a Városháza nem is kommunikált.

*

Elhunyt Albert Flórián ( - 70 évesen érte a halál)

Elhunyt Albert Flórián, az egyetlen aranylabdás magyar labdarúgó, a Nemzet Sportolója.  Hetvenévesen, hétfő hajnalban érte a halál. 

A Ferencváros legendája, akiről a klub stadionját is elnevezték, 75-ször szerepelt a magyar válogatottban, s 1967-ben lett aranylabdás.

A gyászhírt klubja, a Ferencváros tudatta az MTI-vel. A közlemény szerint az FTC saját halottjának tekinti egykori futballistáját.

Albert csütörtökön esett át koszorúérműtéten, amely az FTC pénteki közleménye szerint sikeres volt. Halálának körülményei egyelőre nem ismertek.

A 75-szörös válogatott játékos 1959 és 1974 között 351 bajnoki mérkőzésen 256 gólt szerzett a Ferencváros színeiben, a nemzeti csapatban 31-szer volt eredményes, 1967-ben pedig megkapta az Aranylabdát.

Az 1960-ban olimpiai, 1964-ben Európa-bajnoki bronzérmes Albert Flórián 2004 óta volt a Nemzet Sportolója. 

*

Levél helybéli barátomnak, és haragosaimnak ( - maradjon meg emlékezetedben)

Valóban így van. 

Itt már levetkőztették a nádat a tetőről - még jó kondiban

Az viszont biztos, hogy az értékeit legjobban semmibevevő, azt lenullázó, elértéktelenedő város mi vagyunk. Jellemző a hivatali tunyaság, a Pató Pál-os ráérés, miközben mellettünk húznak el sorra a többiek. 

A kihasználatlan értékeinkkel nem sokra fogunk menni, ha nincs ami összekösse őket. És ez most nem csak az útra értendő. 

A kihasználatlan érték önmagában megroggyan, mint az Ágas-ház melletti parasztház, majd sorsát nem is az önpusztulás, hanem a Horváth-féle dózerólásós rombolás okozza.   

Tipikus példája ez az álszent akarnok és egykori ifjúkommunista diktátumnak. 

Arról volt szó, hogy felújítják ezért költöttünk rá fél milliót - meglehetett volna tartani

Először megrogyasztani, magába roskadni hagyni, mint a vallatás alatt állót a fogdában, majd nekiesni, és még légkalapácsot sem igényel, csak egy lepénzelt markolós embert.  Még arra sem volt lehetősége a vályogháznak, hogy sorsát önmaga által teljesítse, vagy végezze be. Hiába az előző testület kezdeményezése és a város 1/2 milliós ráfordítása, ha a mostani Kulturális Bizottság, az Ócsai idegenforgalmi-, turisztikai és természetvédelmi egyletek nem törődnek vele. 

Felújításra várt, (500.000,- Ft-t kapott a tervező) - az utolsó pillantás

Egy ilyen házat nem porig zúzni, hanem megóvni kéne, még akkor is, ha az nem Ágas.  A lerombolt vályogház már nem képezi a táj részét, nem hozza az öreg falu egykori világát. Az üres placc és a mellette megóvott ház képe lehet jó egymagában, de ez nem a falut ábrázoló eredeti tájjelleg.   Jelen pillanatban ott minden ilyen házat meg kell óvni, meg kell menteni, mert különben eltűnik az Ó-falu.  Ez turisztikailag sem mindegy. A látogató jó, megnéz egy vagy két megmaradt épületet, egy házat. Aztán? 

Neki ment, de még tartja magát, erre gázt adott - XXI. század a XVII. ellen

 Miért nem lehet meghagyni őket a szűk kis közökkel, a skanzen jelleggel, ahol esetleg bolyonghat a turista, vagy vásárolhat népművészeti dolgokat, betérhetne egy igazi falusi kocsmába, vendéglőbe, vagy szállásadó házba. Mindegy, csak legyen valami. Elgondolás, kialakítás, állagmegóvás és vállalkozás a lényeg  A magyar Szürke-marha is csordában mutat és él. A mangalica a szabadban kölykezik. Az Ó-falu is saját együttesében egységében adja önmagát. Ezt szétszedni, feldarabolni, szétrombolni nem csupán vétek, hanem bűn. 

Nem adja magát könnyen, jól megépítették elődeink - na akkor még egyszer neki innen is

 A falu sohasem egy -két, vagy pár házból áll. Milyen szempont az, ahol az Ágas-ház marad, a másik, mellette levő nem ágas, csak a tájhoz tartozó, a falu részét képező vályog, meg mehet a markoló alá?

A jelenlegi, mai falukép is több és egymástól eltérő, sokszínű házakból álló képet alkot Magyarországon. 

Győzött a XXI század megmondó embere - pusztítás, és romhalmaz

 Ezt erőszakosan a miért kell megváltoztatni Ócsán?  Önkormányzatunk által? Egy rossz elgondolás, egy hibás önkormányzat, egy-két gyenge érvényérvényesítő egyesület és kész a katasztrófa. Ez a mostani rombolás, katasztrófa.  Ha fejeket még nem is, de Emléktáblát követelő természetellenes katasztrófa. Milyen helyi-, tájember az, akinek mindez értéktelen, aki romhalmazzá változtat egy műemléki környezetet? Átépít egy Ó-falut? Ki kért erre bontási engedélyt? Ki adhatott erre törvényesen bontási engedélyt? Ki volt azon elvetemült aki ezt végiggondolva véghezvitte? Aki a rombolásra és nem a megóvásra költi közösségi pénzünk?

Jó kilátás, szép jövő - micsoda tájkép ez?

 Nem első eset az ilyen, amikor megszerzett közös értékeinket, az embereket árulják el. Most egy házat nyúltak le, és ezzel károsították a helybéli. Máskor meg a technikát. Aztán mindkét esetben drágábba a visszarendezés, mit az eredeti megtartása.  Miért kell tékozolni értékeinket, pénzünket? Mikor fog ettől a mentalitástól, ettől a károkozástól megszabadulni a város?

Nagyobb gép nem volt - mire emlékeztet ez?

 Nem a lenyúl laptopokra kell 3,5 milliót költeni, nem az értelmetlen újságra kell 5 milliót költeni, és nem kell úgy közlekedési tiltó táblákra költeni, ha azokat nem tartják be, mert nem ellenőrzik nem büntetik érte a megszegőket. Nem kell olyanokra költeni, ami nem hozza vissza az árát, mert az, rossz befektetés. Ezeket a milliókat sokkal jobban fel lehetett volna használni akár a Lakatos-féle tájház megmentésére. Sokkal értelmesebb lett volna erre az épületre költeni, mint az előbb soroltakra.  A Lakatosházat most már nem lehet feltámasztani. A ráfordításokat sem tudjuk visszafizettetni a mostani bontást elrendelőkkel. Nem marad más belőle, mint egy láthatatlan emlék, amit az idelátogató már nem fog értékelni. A romhalmaz helyét majd elsimítják, és augusztus 20.-ra befüvesítik, hogy legyen hol lerakni a mikrofonállványt, ami előtt majd megállhat Bukodi Károly, Szűcs Lajos és elmondhatják az ócsai népnek, hogy lám, van helyünk itt, mert megmentettük, felújítottuk az Ágas-házat. Ezért most itt tarjuk Szent István ünnepét. Ezért kellett az előre kitervelt bontás! Közben a háttérben, mint mindig, ott a bajsza alatt önelégülten mosolyog a várost irányító megmondó ember, aki a kommunista szellemiség egyik helyi őrzője. Arról majd azonban senki nem fog beszélni, hogy az a hely, a terület, amin állnak, egy sírhalom, mert egykoron itt állt egy ház, amit leromboltunk, hogy most idecsődíthessük a városi népet, miközben egy szellemi örökséget gyalázunk és tiprunk végérvényesen a földbe. Nem véletlenül írtam a választásokat követően, hogy Ócsa elesett. 

Semmi sem utal már a házra - nyomok eltüntetve, temetve

 Augusztus 20.-án egy temetőben lesz az áldás és a kenyérszentelő. Egy olya jelképes temetőben, ahol házaink, emlékeink nyugszanak, ahol a föld ennek emlékét őrzi. Ócsa örökségének temetőjében, ahol egy Ágas-ház okán, egy Ócsától idegen Szűcs Lajos, és egy Bukodi-Horváth tandem osztja majd az észt, miközben ehhez találnak olyan lelkipásztort, vagy papot aki a Kettős-kereszt száműzetése után erre is képes, hogy ott a halott-ház romjain áldást osszon, és kenyeret szenteljen.

Nem más ez, mint gyalázat. Régebben lovakkal tapostatták el a kivégzettek sírhantjait, a magyar kultúra szellemi részét és emlékét, ma már a saját embereinkkel, a helybéli lakosokkal teszik mindezt. Ez még ördögibb és gonoszabb, mint maga a kommunista múlt, ami nem, hogy kísért, hanem itt van és rombol minden napjainkban.

Semmi emlék - csak az elmúlás

Kár volt feláldozni - egyre fogy az érték

 Ugyanaz a kanyarív. 

Balra még a ház törmelékével,  jobbra már eltakarítva.

Most és a majdani augusztus 20.-án, amikor a felújított Ágas-ház átadásán magukat ünnepeltetik a városvezetők, akkor igazából erre emlékezzünk! 

*

Gyász és fájdalom, összetartozás helyett ( - nesze neked magyar narancs)

Pár helyi ember, néhányan gyermekeikkel félkörbe állták a keresztet, a lenyugvásra készülő nap nyár eleji tüzével szembehelyezkedve.   

A szemközti sarokba állított rendőrautóban három ember ült, egyikük civilben. Az autó lehúzott ablakán áthallgatták a gyülekező embereket, miközben halkan duruzsolt a motor, hogy üzemeltesse a beépített klímát. 

A városban aznap szabad volt a pálya. A polgármester és jó pár hivatali dolgozó ott lebzselt, a délelőtt folyamán.  Többen is voltak. Talán sokan is. Túl sokan a naphoz képest. Ez fontos volt.  Nekik ez volt fontos.

A keresztnél délután már az ötöt is elütötte az óra, amikor a Himnusz felcsendült.  A város polgármestere, helyettese és a képviselők egyike sem hallotta ezt, mert ők nem voltak jelen.  Nekik eszükbe sem jutott.

Csupán egy mozgalom helyi kezdeményezése nyomán emlékezett egy maroknyi ember az ország tragédiájára e napon, annak ellenére, hogy pártunk és kormányunk június 4.-ét a Nemzeti Összetartozás Napjává tette.  

Azon pártunk és kormányunk, aminek országgyűlési képviselője városunk lakója, valamint egyik helytartója a párt polgármestere, és fegyver, vagy táskahordozója illetve segédje, szintén a városi politika, no meg a vezetés része.

Most mégis csupán egy maroknyi csoport számára volt fontos, hogy fejet hajtson, s emléket idézzen. Azonban a jelen levők így egy határozott,  makogásmentes papír nélkül is folyamatosan szónokló elnököt hallhattak, no meg egy karakteres jogdoktort, akivel közösen énekelte a végén az ócsai (-trianoni) tömeg  a Székely himnuszt.

Végül valaki hangos  "Vesszen Trianon" felkiáltással meglengette a magyarság, a nemzet zászlaját.

Csendben és mélabúsan távoztunk, mert a pártunk és kormányunk által foganatosított nemzeti összetartozás napján pont azok nem tartottak össze, akiknek ez hivatali kötelességük lett volna.

E napon, vagyis 2011. június 4.-én Ócsán csak egy helyütt lobogott a nemzeti trikolór. 

A városháza elől kiebrudalt kettős-keresztnél.  Köszönet érte a kulturális bizottságnak, a városvezetésnek és a vezető pártnak, meg az egykori pártvezetőnek. 

*