Tudósítás a döntéshozatalról és előzményeiről ( - rendkívüli beszámoló)

Ma 15 órára hirdette meg Ócsa város polgármestere a rendkívüli testületi ülést, melynek egyetlen napirendi pontja az általános iskola fenntartói jogának átadása volt. 

Ez a nagy horderejű, sorsdöntő kérdés a korábbi rendkívüli ülésen történt felszínre hozatala óta foglalkoztatta a közvéleményt, nem kis indulatokat generálva. Blogunk hír berobbanásától kezdve folyamatosan tájékoztatta az olvasóit. Április 17.-én jelent első ebbéli írásunk. Ezt követően napi szinten tudtunk újabb és újabb értesüléseket adni, végig kísérve ezzel az egész folyamatot a szóbeszédtől, az első rendkívüli ülésen történő elvi hozzájáruláson át a kibontakozó helyi véleménynyilvánítás megszervezésig, majd a mára hirdetett újabb ülésig bezárólag.

Végig itt voltunk, álltuk a sarat, és tolmácsoltuk a formálódó hangulatot. Ezalatt bontakozott ki az a meghatározó lakossági vélemény, hogy "a Halászyt nem adjuk".  Pedig a városvezetők és az őket támogató honatyák, nagyon egy húron pendülve elviekben már kész tényként kezelték az iskola református kezelésbe kerülését. Az egyház helyi képviselője két heti prédikációjában is kitérően foglalkozott az iskola dolgaival, bejelentve az oktatásban történő egyházi szerepvállalását az egyházközösségnek. A formálódó református egység, a teljes presbiteri tagságot megmozgatta céljai érdekében. Ezzel mint valami közösségi erő, szinte betört az iskolába, ahol propagandát indítva kezdett az érintett szülők és a tanárok meggyőzésébe. Ha az egyház politikai irányvonal, vagy párt lenne, akkor jogosan mondhatnánk, hogy semmi keresni valója az oktatás hétköznapjaiban. De mivel ez nem számít politikai tevékenységnek, ezért kimondottan nehéz ellene érvelni. Azt azonban mindenki tapasztalta, hogy a református-presbiteri iskolavezetés előnybe részesítette és érdekeinek megfelelően preferálta az egyház ezen ágának törekvését. Így ez az elfogult és a sajátos érdekeit szem előtt tartó vezetés az erkölcsi kötelezettségei és a jogi kereteinek mezsgyéjét átlépve küzdött az egyházi oktatás bevezetéséért. Ezért mindent bevetettek. Többször összehívatták a diákönkormányzatot, a szülőket, a munkaközösség képviselőit. Szeánszokat tartottak, előadásokkal győzködték őket. Szükségük szerint többször is kérdezve hozzáállásukat, megszondáztatták őket. A diákság képviselőinek nyíltan, majd titkosan is kellett választaniuk. A szülői munkaközösség tagjait ismételten urnákhoz szólították. Az iskolába járó szülök külön szavazólapot kaptak, aminek leadásához az igazgatónő még a közterület-felügyelőket is felhasználta. Szóval a meccs erős küzdelemmel zajlott, miközben a városban élőket az önkormányzat semmilyen formában nem értesítette.
Blogunk volt az első és egyetlen, aki ezt az egész, titokban zajló mozgalmat felfedte. Április 20.-án aztán már az ÓcsaPortál átvette a Megtörtént című beszámolónkat az első rendkívüli ülésről, amiről még az önkormányzati sajtó sem írt semmit. A blogon ekkor már markáns hozászolásokban erős ellenérzés kezdett előtörni. A Portál, egy hétre rá, 27.-én Halászy - Egyházi, kontra Állami címen a nagy közérdeklődésről számol be. Ekkor mi már túl voltunk a Cunamiriadón és a véleményzuhatagon. 26.-án közreadtuk a képviselő-testület két tagjának érveit.  Az újabb és újabb fejleményekről sorra írtunk.. Mi voltunk az elsők, akik közreadtuk az Ócsai Református Egyházközség megkeresését, akik az áldás, vagy átok gondolatát feszegettük, majd a reformátusok legyünk vagy szabadok kérdéskörét taglaltuk. Május 11.-éhez elérve, már az alkuló iskolabotrány kérdése foglalkoztatott minket. 14.-én az ellenzéki képviselők nyílt levelét publikáltuk, 15.-én pedig az Ócsa érted? nyílt levélben történő összefoglalója jött. 20.-ára a törekvések ellenére rendíthetetlennek látszottak a város urai.  Kilátástalannak tűnt minden mozgolódás, lakossági érvelés, véleményezés. Az ócsai emberek kiszorulni látszottak a beleszólás lehetőségéből. Ekkor tört elő az igény a lakosság bevonására egy aláírásgyűjtéses véleménykifejezéshez. A most hétvégén induló elképzelést cselekvés, és kibontakozó társadalmi összefogás követte. Míg egyesek szkeptikusan és már feladóan nyilatkoztak erről, addig mások félőn, vagy gyáván, netán kifogásokat keresve elutasították az aláírást, de voltak olyanok is, akik a szöveggel, vagy az idő rövidségével takarództak. Aztán ismeretlen önkéntesek, nem félő lakosok jelentkeztek és kérték, hogy nevükkel, aláírásukkal jelezhessék rosszallásukat az iskola ebbéli átadása kapcsán.

Egyre szélesebb körben vált ismertté a hír. A aláírásgyűjtéshez egyre többen jöttek.. Hétfőn még alig, aztán kedden már többen, míg most szerdán még többen voltak, akik aláírást adtak. Nem több, mint 3 nap alatt 150, szinte ismeretlen ócsai lakos kérte már az iskola állami fenntartását a református elképzelés ellenében. Ez nem kis teljesítmény, pár óra alatt. A mai ülésre az ellenzéki oldal ezzel a támogatottsággal megerősödve mehetett a meghirdetett döntéshozatalra. 

Ekkor még senki nem számított arra, amit egy névtelen olvasónk 12:17-kor  előre jelzett. Vagyis, hogy más döntés fog születni, mint az, hogy megkapják a reformátusok az iskolát. Még maga az igazgató is erre készülhetett, bár az roppant gyanús volt, hogy a korábban csoportosan jelenlevő presbiterek és a vitaindító lelkész már nem jöttek le. Tehát ők tudhattak valamit, amit az említett bejegyzést tevő is. Viszont képviselték magukat a Baptisták, és megjelent a katolikus pap is. Ezentúl még pár helyi lakos az városüzemeltetés vezetője, az iskola igazgatója, és a két közterületi felügyelő ült a hallgatóság soraiban. Összességében nem túl jelentősen, de a megszokotthoz képest sokan voltak. Elvégre mégsem egy csip-csup ügyről, hanem a 9 ezres város egyetlen általánosáról dönt pár ismert ember.

Bukodi Károly polgármester bevezetőjében azonnal megfogalmazta, hogy a mai nap nem javasolja a döntéshozatal azon formáját, hogy az iskolát egyházi keretek közt üzemeltessék. Indoklásában olyan érveket hozott elő, - hogy ez kiforratlan, az állami kezelés kérdése még nem tisztázott, és nem átlátható, - ami akkor is az volt, amikor még az elvi hozzájárulását adta az elképzeléshez.  Kifejtette, hogy ez nem vereség és nem győzelem, egyik fél számára sem, utalva arra a megosztottságra, amit ezzel az egész iskolaüggyel életre hívtak.

A polgármester ezt követően érdemi résszel, az iskolavezetés erőltetett szavazásával, nemigen foglalkozott már. Bár felolvasta a sok közül a diákönkormányzat egyik döntését, az SzMK ismételt eredményét, és a szülők véleményét, valamint a baptisták támogatását, és a katolikusok ellenzését. 

A több mint százezres látogatottsággal bíró blogunkra beérkező vélemények összegzését nem említette, hiszen a mi kimutatásunk szerint 80 % jobban bízik az állami oktatásban, mint a reformátusban. Mi csupán 7 % református támogatottságot mértünk, míg 11 % más elképzelést jobbnak vélne. 

Az iskolában az említett okokból adódóan természetesen más véleményt formáltak a megkérdezettek, bár jelentős áttörést nem értek el.  Az egész kikérdezés, az újra szavaztatás ingoványossá, hitevesztetté és képlékennyé vált. Sem érdemi szerepe, sem jelentősége nem volt. Ha nincs a blog, a Facebook  és a mögöttes népi támogatás, akkor biztos már a reformátusok szervezkednének az átvételen. A nagy érdeklődés, és az ellenérzések, a féltő fennhangok azonban megtántorították az erős elképzeléssel bíró korábbi támogatókat. 

Ezt látszik igazolni, hogy a korábban elvi támogatást biztosító Bukodi Károly polgármester, Horváth Tamás alpolgármester és a mögöttes képviselők,  Bukodi Jánosné, Buza Ernő, Gallai Zoltán, és Kardos Zoltán most már egységesen  tartózkodását adta a javaslathoz. A korábban elveikben az átadást nem támogató képviselők (Dönti Károly, Inczeffy Szabolcs, Török László) nemleges szavazataival az iskola státusza nem változik. 

Ezen a kiemelt jelentőségű eseményen a több milliós önkormányzati újság tudósítója ismét nem volt jelen. 

 *