Reformátusok legyünk vagy szabadok? ( - ez a kérdés válasszatok !)

Az ócsai embert a választott tisztségviselői ismét magára hagyták.

Immár nem először.  Fő is a lakosság a saját választotta levében, ha követni és tudni véli egyáltalán a színfalak mögött zajló eseményeket. De nem csak a lakosság fő és forrong, hanem latens a tanító, tanári társadalom Halászyban rabul ejtett része is. A tét nem kicsi.

A pedagógusok eddig az önkormányzat befolyása alatti fenyegetettségben és elnyomásban voltak kénytelenek dolgozni az általánosban. Ennek egyik ékes példáját maga az önkormányzat szolgáltatja az Oktatási Bizottság elnöke által, aki kiszolgáltatott helyzetét képviselőként sem tudja oldani. A jelen esetünkben sem volt képes a felszabadításukért küzdő tanárok érdekeiért a testületben kiállni. Még arra sem volt képes, hogy már ekként érintetthez hasonlatosan egy semmitmondó tartózkodással jelezze szimbolikus fenntartását az önkormányzatban azon elképzeléssel szemben, hogy az általános oktatást kiszervezzék az állam. Az állami kézbe kerülés ugyanis a felszabadítással azonos értékű a Halászyban dolgozók számára, azzal a kellemes mellékhatással együtt, hogy e közben még a közalkalmazotti és javadalmazási előnyeiket is megtartva előjogokat élvezhetnének. Nem, ezt nem hozta felszínre és nem fejezte ki  Bukodiné, amikor elviekben hozzájárult az egyetlen alapfokú oktatási intézmény református kezekbe történő átjátszásához. Ezzel a cselekedettel szolidaritását és lojalitását fejezte ki a Bukodi-Horváth páros vezette birodalmi lépegetőknek. Persze lehet ezt taglalni és tagadni, de azért csak sikerült cserben hagyni jó pár, szintén félelem lévő, más hitben élő kollégát. Ha nem így lenne, akkor pont az elnök asszonynak kellett volna a legjobban felháborodnia a történéseken. Azonban ez elmaradt. Ugyanis az önkormányzat prominensei az elnök asszony teszetoszaságával, vagy éppen az ismertetett közreműködésével kijátszotta és megkerülte az a testületet, ami pont erre, vagyis az oktatási nevelési ügyekre hivatott. Ez pedig nem más, mint az Oktatási, kulturális és sport Bizottság.  Ennek a külön is fizetett elnöke Bukodi Jánosné települési képviselő, a Halászy Károly Általános Iskola felső tagozatos tanára. Mi ez, a morális és erkölcsi semmittevés, ez a hozzáállás

és képviselet? Ha nem a fortélyos félelem irányít engemet, akkor mi az, az érv, ami az ellenérdeket szolgálja?

Mi más lehet még a felszín alatt amivel fogva tartják és bábként alkalmazzák ezt az asszonyt? Mi a magyarázata annak, hogy az Oktatási  Bizottság választott elnökeként átadja a kezdeményezést, a tényfeltárás, a vizsgálódás és a tájékoztatás jogát. Hogy hagyja a dolgokat és a dolgozókat, meg az érintett tanulókat, a jövőbeni gyermekeket ebben a kiszolgáltatott helyzetben? Mi az a motívum, ami még itt közrejátszik? Én és többen mást sem hallunk, csak félelmet. Ezért engedi át a bizottsági dolgokat. Ez a motívum érhető nyomon Kisbíró kapcsán is, ahol Horváth Tamásra engedményezte a lappal kapcsolatos összes teendőt, pedig az általa vezetett bizottság alá tartozik hivatalosan. Ez a helyzet a mostani iskola átadási ügyben is. Itt sem lenne megkerülhető az általa vezetett szakbizottság ha nem működne szolgamód közre ebben.  Így most az Ő jóvoltából és a vezető tandem akaratából átruházta a folyamatot az iskola elfogult, és lekötelezett igazgatójának  Kovácsi  Beáta asszonynak. A két eset, mint két ügy párhuzamba állítható. Még az érdek sem különbözik nagyon. Egyszóval a bennmaradás a cserealap. Képviselőként és tanárként. Ráadásul a múltkor emelték meg képviselői illetményét a bizottsági elnökletéért, amit mint látjuk csak elvileg gyakorol.

Most az így és a választott emberek (lásd képviselők, igazgató stb.) kapcsán létrejött kiárult helyzetben, ahol az egyéni érdekek felülírják a fogadalmi közérdeket, nincs más választás, mint az alulról építkező társadalmai összefogás, az egyéni érdekképviseletek csoportba gyűjtése, a kiszolgáltatottság levetkőzése.

A városvezetők döntésével Ócsa megosztottá látszik válni. Az általános az eddig is nehezen viselt iskolavezetés, valamint az önkormányzati presszió kiváltotta bénult melankóliájából felébredni látszik az egyéni tanár ember, akinek nem csak az eddigi egzisztenciája, a tudása, megélhetése látszik felbomlani, hanem a lelki és erkölcsi függetlenségük is. És ez már nem a jubileumi jutalom létéről, vagy nem létéről, a kiemelt közalkalmazotti státusz jogfolytonosságáról szól. Itt már az egyéni hitvallás megtartásáról, vagy feladásáról beszélhetünk. Ez nem a megváltás, hanem a cseberből a vederbe története. A lét a tét, miközben a felszabadulás helyett egy újabb tanúbizonyság elé kényszerül a helyi pedagógus közösség.  

Az iskola állami kézbevételével a felszabadulás jönne el, míg a reformátusi kezelésben csak a kötelmek és a kötöttségek sora jönne. Ez még önmagában talán nem is lenne baj, de ehhez még társulna és rá nehezedne egy helyi önkormányzati nyomás is, ami alól az állami kézbevétel pont mentesíteni a tanári kart. 

Szóval ezek azok a felszín alatti rétegek, mint eddig fel nem tárt, amolyan kimondatlan érvek, amelyek alapján a bent lévő ember, az érintett fél kétségbe esik.

Mi hát a teendő? Hol a kiút és a segítség?
Ez az igazi kérdés.

A Pedagógus Ügyvédje

Ön pedagógus vagy a pedagógiai munkát segítő alkalmazott? Nincs tisztában azzal, milyen jogok illetik meg, illetve hogy milyen kötelezettségeknek kell eleget tennie? Döntenie kell, de még nem tudja hogyan?

A munkavállalói jogok és kötelezettségek ismerete, helyes gyakorlása, illetve teljesítése alapvető jelentőségű a pedagógusok és a pedagógiai munkát segítő alkalmazottak számára – függetlenül attól, hogy közalkalmazotti vagy munkajogviszonyban állnak. A szabályok felszínes ismerete, a különböző kötelezettségek hozzávetőleges pontossággal való teljesítése könnyen jogsérelemhez vezethet.

Tegye fel kérdését a Pedagógus Ügyvédjének, hogy a jogi problémákhoz vezető hibás döntések megelőzhetőek legyenek, illetve az esetleg vétett hibák gyorsan, hatékonyan kiküszöbölhetővé váljanak!

Bővebben az Oktatási Hivatal   honlapján.

ugyved@oh.gov.hu

Szolgáltatási szabályzat (pdf)
 

*