Jézus mondja: „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!”
Érdemes megfigyelni, hogy minden ünnepünk magában hordozza a félelem karakterét is. Karácsonykor a Jézus születését hírül adó angyaloktól rémülnek meg a pásztorok. Húsvétkor az üres sír láttán lesz teljes bizonytalanság az asszonyokban és a tanítványokban. Pünkösdkor pedig először a tanítványok voltak félelemben, majd az események láttán nagy zavar keletkezett a városba zarándokolt zsidók között is. Mert az, amikor Isten közvetlenül „belenyúl” az ember életébe, s a világ menetébe, az félelmetes. De minden alkalommal elhangzik az isteni vigasztalás is: Ne féljetek! Mert valójában félelmetes az, amikor az Isten belenyúl az ember életébe, de nem attól kell félni, hogy ő belenyúl az életünkbe, hanem attól, ha nem nyúl bele, ha azt tapasztalhatjuk meg, hogy az Isten nem nyúl bele az életünkbe.
S azért lett valójában ünnep a keresztyének számára minden ilyen látszólag félelmetes esemény, mert megtapasztalták, hogy ezeken keresztül az Isten valóban a békességünket akarja. Isten emberré lett – Jézusban áttörte az Isten és ember közötti nagy falat! S mindezt azért tette, hogy számunkra elérhető legyen az Ő szeretete. Isten legyőzte a halált, és a hatalmas kő elhengeríttetett a sír elől. S mindezt azért tette az Isten, hogy megláttassa velünk, tőle semmi nem választhat el, mert Ő még a halál felett is Úr. Isten elküldte a Lelkét, hogy legyőzze a belső félelemeinket és megtörje a hitetlenséget. S immár tudhatjuk, hogy Isten nem hagy bennünket sohasem árván. Erről szól ez a vigasztaló mondat is! Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!
Nem tudom, hogy te milyen érzéssel hallgatod ezt a mondatot. Azt azonban már tudom, hogy nem mindenki hallgatja ezt a mondatot egyforma lélekkel.
Pünkösd legyen ezért a megvigasztalódás ünnepe! Minket, kicsiny nyájat, erősítsen meg a Vele való közösségben Isten vigasztaló Lelke!
Ámen
Kivonat Bence Imre Esperes 2009.06.01.-ei ünnepi igehirdetéséből.
*
Két dolog végett választottam ezt a részletet:
- az egyik ok, hogy ezt Pünkösd alkalmával egy evangélikus gyülekezet előtti igehirdetéskor mondta el a tiszteletes;
- a másik pedig, mert úgy érzem, ennél nem is lehet aktuálisabb egy lelkészi prédikáció a városunkat illetően, a nemrég lezajlott eseményeket követően.
Ezzel úgy gondolom, az egyházi hívők, katolikusok és reformátusok is megnyugodhatnak és áldással békében élhetik megszokott életüket ugyanúgy, ahogy az egyházon kívüliek is kényszer és félelem nélkül vehetnek részt az embertársaik által létrehozott kisvárosi közösségben.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése