Szentlélek eljövetele és a Pünkösdvasánapi zarándoklat ( - Mária-kegyhely)

A pünkösd újszövetségi egyházi ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek eljövetelének emlékét üli meg. Eredete az ószövetségi zsidó ünnep, héber nevén Sávuot, a törvényadás (tóra adásának) emléknapja és az új kenyér ünnepe. 

A Szentlélek ezen a napon jött el Jézus Krisztus és a Krisztusi Egyház anyjára, legszentebb Szűz Máriára, valamint az apostolokra, amely ezt a napot új tartalommal töltötte meg a keresztények számára: És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok. (Apostolok Cselekedetei 2. fejezet, Károli Biblia)
Pünkösd: Szentírásból ismert Húsvét után az ötvenedik napon tartják

Így pünkösdvasárnap (a nyugati kereszténységben) legkorábbi lehetséges dátuma: május 10., a legkésőbbi pedig június 13. Görög nevének (pentékoszté) a jelentése is 50, a magyar pünkösd szó ebből származik.

Hasonlóan a húsvéthoz, egész héten át tart, de csak két nap nyilvános ünnep. Tertullianus régi ünnepnek nevezi, tehát az apostolok idejéből való. A katolikus egyházban van vigíliája böjttel, amelyen keresztvizet szentelnek. A bérmálás szentségét pünkösd ünnepétől kezdve szokás kiszolgáltatni a római katolikus egyházban. Az ünnepről május hónapot pünkösd havának is nevezik.

Az egyik legfontosabb magyar Mária-kegyhely Csíksomlyón található. A 15. századból maradt fenn az első írásos emlék, amely beszámol a pünkösdi zarándoklatról. A katolikus hívek pünkösdszombatra érkeztek meg a csíksomlyói kegytemplomhoz, majd mise után felvonultak a két Somlyó-hegy közé. A népszokás ma is élő hagyomány, a csíksomlyói búcsú a magyarság egyetemes találkozóhelyévé nőtte ki magát.

 Egyre többen látogatnak el pünkösdvasárnap az ezeréves határhoz

Hagyománnyá vált immár, hogy a csíksomlyói pünkösdi búcsúra úgynevezett zarándokvonatokkal érkező magyarországiak vasárnap a Gyimesekbe, az ezeréves határhoz is ellátogatnak, ahol mise, illetve kulturális program várja őket. 

 Csíksomlyó búcsújáró hely jellegét az adja meg, hogy már a XV. században virágzik a Boldogságos Szűz Mária tisztelete a székely nép körében. A környék népe, Mária-ünnepeken Somlyón gyűlt össze.
IV. Jenő pápa az 1444. évi körlevelében arra buzdítja a népet, hogy legyenek segítségére a ferenceseknek a templomépítésben. Viszonzásul - a kor szokása szerint -, búcsút is engedélyezett a jótevőknek. A templom építését azzal indokolja a pápa, hogy "a hívek nagy sokasága szokott összejönni ájtatosságnak okából és gyakorta nem szűnik odagyülni, Máriát tisztelni".

Azóta is megszakítás nélkül tart a zarándoklat Csíksomlyóra, Szűz Mária tiszteletére.

1567-ben újabb fordulat következett be a búcsújárásban. A hitújítás korában János Zsigmond, erdélyi fejedelem, haddal akarta a színtiszta katolikus Csík, Gyergyó és Kászon népét az unitárius vallás felvételére kényszeríteni. Csík, Gyergyó és Kászon népe, István gyergyóalfalvi plébános vezetésével fegyvert fogott hitének védelmére. 

A gyülekező Csíksomlyón volt, pünkösd szombatján. Isten kegyelmébe ajánlották magukat és Szűz Mária segítségéért esedeztek, majd elindultak a Hargitára, szembeszállni a hitújítók hadával. Ezalatt az idősek, az asszonyok és a gyermekek Somlyón maradtak és győzelemért imádkoztak. A csata diadallal végződött. A győztesek nyírfaágakkal ékesítették fel lobogóikat és úgy vonultak le a Hargitáról. 

A templomban maradt nép elébük ment, és együtt jöttek vissza hálát adni a győzelemért és megköszönni a Szent Szűz segítségét. Ennek a történelmi eseménynek emlékére fogadalmat tettek, hogy ezután minden évben, pünkösd szombatján elzarándokolnak Csíksomlyóra. Ezt az ősi hagyományt őrzi és folytatja a mai napig Mária népe. Ugyancsak az eredeti hagyomány szerint, nyírfaággal kezében, vagy a járművét feldíszítve tér haza otthonába.

Csíksomlyó most is a katolikus székelység hírneves búcsújáró helye. Most már a más vallású keresztény hívek is szívesen vesznek részt a búcsújárásban. A Szűzanya iránti tiszteletben a buzgóság az idő mulásával sem lankad. Év közben is szüntelenül özönlik a nép Somlyóra Máriát tisztelni, köszönteni, előtte imádkozni. 1990 óta minden évben több százezer ember zarándokol Somlyóra és vesz részt a Szűzanya tiszteletére tartott körmeneten, szentmisén.

A kegytemplom és a búcsú értékes tárgyai közé tartozik a főoltár bal oldalán található Labarum, amit a nép labóriumnak nevez. Amikor a papság ezen jelvénnyel az élén felér a Kissomlyó hegyen lévő Salvator kápolna elé, eléneklik az "Egészen szép vagy Mária" éneket és azután folytatódik tovább a körmenet.

A világ érdeklődési körébe került az utóbbi másfél évtizedben a Nagy- és Kissomlyó közötti térség, az úgynevezett: Nyereg. 

Az 1990-es években annyira megnövekedett a pünkösdi zarándokok létszáma, hogy a kegytemplom és a körülötte lévő térség nem tudta befogadni a többszázezerre menő búcsúsok tömegét. Ezért 1993-ban Oltáremelvényt építettek a nyeregben és oda irányították ki a keresztaljákat, és a zarándokcsoportokat. 

 

 

Ott tartották meg az ünnepi szentmisét. A kezdeményezés bevált és íme, immár 16 éve, (2008-ban) nem is lehetne elképzelni a pünkösdszombati ünnepi szentmisét más helyen, mint a Nyeregben. A Hegyre az a megfontolás is vezetett, hogy ősi szokás szerint a pünkösdszombati búcsús ünnephez hozzá tartozott a körmenet a Kissomlyó hegyére. Jelen esetben a szent Hegyre való fölmenés és lejövés képezi a hagyományos körmenetet. 1996-ban jótékony támogatótól, Magyar Kormánybeli tisztségviselőktől nyert segélyből, terveztetett a csíksomlyói plébános, Makovecz Imre műépítész mérnökkel egy új oltáremelvényt, amelyet formájáról Hármashalom oltárnak neveztek el. Az akkori közös megegyezés szerint pünkösd ünnepén használja a ferencrend, - annál is inkább, mert a kolostor tulajdonát képező területre épült, - más alkalommal, szűkség esetén a csíksomlyói plébános. Megjegyzendő, hogy az adományozó jótevők az oltárépítésre szánták az összeget, csak a munkálat elvégzését bízták a csíksomlyói plébánosra. 

 *