Hitoktatás és hitélet az alapvető iskolai oktatás helyett ( - mind hiába)

Egy-egy konkrét hitrendszerről mindenkinek el kell döntenie saját maga számára, hogy azt választja-e magának, vagy sem. Aki viszont másként gondolkodik, arra ne erőltessék azt, amit nem akar.  Az erőszakos hitre nevelés, a marketingelemes hittérítés ellenszenvet szül, kételyeket ébreszt. Az ócsai általános önkormányzat általi kezelésének elvesztése olyan páni félelmet keltett a vezető tisztségviselőkben, hogy ijedtükben kanosszajárásba kezdtek. A reformátusokhoz. Ezt követően a helyi lelkész megbocsájtásként összehozta a presbitériumi határozatot az iskola kezelői jogának átvételéről. Az ijedtek félelmében elviekben átadott intézmény  körül ekkor kezdtek kibontakozni a kételyek, hogy netán szélhámosságnak, szándékos megvezetésnek és visszaélésnek vagyunk, avagy leszünk tanúi-e. Erre sorakoztak a példák. Jusson eszünkbe, hogy milyen érzéseket vált ki a Hit Gyülekezete belőlünk, nem oda tartozó kívülállókból. Vitatkozni, egymást meggyőzni elég reménytelen. A hitviták ez ügyben parttalanok. Én azonban ezeket a reformátusokat is elutasítom. Nem a római kereszténységem kapcsán, hanem az átszövődő kapcsolódások és a sumákolás okán. 

Már pedig az embernek hitre szüksége van. Nélkülözhetetlen az egyéni, egyszemélyes hit is, a közösséget összetartó közös hit is. Ahol nincs, ott fájó üresség keletkezik, és ebbe az ürességbe előbb-utóbb benyomul valami hit-szerűség. Ez egyfelől óriási erő, tiszteletre méltó és nagyon jó dolog, másfelől veszélyforrás. 

A Halászy iskola kapcsán ez a nyomulás bizony nagyon veszélyes. Hogy mégis miért jó számukra a református átadás, az nyilvánvaló, hiszen ezzel hetek óta foglalkozunk. Hogy miért veszélyes? Mert a hit ebbéli terjesztése zárt körben és a védtelen kisiskolás korban az ismert presbiterek hangján ellenőrizhetetlen. Ez így már több mint veszélyes,  - káros. A református hit ilyen, magvában mély terjesztése kontrollálhatatlan a gyerekere és a szülőkre nézve. De éppen ettől lesz hiteles hitoktatás az, amiben majd részesülnek a most még Halászynak nevezett iskola tanulói. Márpedig ha ez így van/lesz, akkor vissza lehet élni vele. A visszaélések azonban máris fellehetők. A tájékoztatásban, a lebonyolításban, a véleményformálásban. Az önkormányzati és az iskolai érdek megtévesztő propagandába kezdett. Még a megyei elöljáró, Pest Megye Önkormányzat elnöke az ócsai képviselők elvi hozzájárulása előtt azt kérte, hogy ne hozzanak döntést. Ez egy fideszes országgyűlési képviselő véleménye is egyben. Ő Szűcs Lajos, aki református létére nem támogatta az iskola Hantos Péter kezére adását, még akkor sem, ha azt a reformátusoknak való átadásnak, mint fenntartóváltásnak hívják.

  
Ugyanis egy-egy konkrét hitrendszerről mindenkinek el kell döntenie saját maga számára, hogy azt választja-e magának, vagy sem, illetve hogy annak folyamatait netán szélhámosságnak, szándékos megvezetésnek és visszaélésnek tartja-e. Olyan is van ám, tudjuk jól. Gondoljunk például a hitgyülis agyhalottakra és zombikra. És jusson eszünkbe, hogy milyen érzéseket vált ki a Hit Gyülekezete belőlünk, másban érintett kívülállókból.

A helyenként, és egyes régiókban elterjedt rossz gondolatokkal az iskolaváltással sem szabad megbarátkozni. Elvégre miért pont mi szorulnánk abból, ami amúgy is a miénk?  Az a liberális szemlélet, hogy az állam rossz gazda, nem terjedhet el jó szándékú fideszesek körében, csak a sanda és alattomos, más által vezéreltek közt. Az általános kapcsán azonban most ezt terjesztik a városházán. Aki azonban ezt a liberális közeli terjesztet hitet választja hívőként, az úgyis ragaszkodni fog hozzá. Ez legfeljebb magától és önként mond majd le róla egy idő után, ha megcsömörlik. De ekkor már nem tud mit tenni.

Most azonban még nem késő. Van idő cselekedni, hiszen a végső döntést az önkormányzatban csak a jövő héten fogják meghozni. Ehhez az előkészítések megtörténtek. A jelen állás szerint Szülői Munkaközösség Képviselői, a tanárok mind a református kezekbe adást részesítették előnybe. Igaz a pedagógusok 34-31 arányban, az SZMK-sok pedig csak 15-en, de ez elég igazolás lehet az ebben érdekelt képviselőknek arra, hogy lelkiismeretlenül ezt jóváhagyják. Pedig számukra minden információ rendelkezésre kell, hogy álljon! 

Kérdés, hogy 

- van-e a területi államigazgatási szervtől (megyei önkormányzat) szakvélemény?
- tett-e az oktatási hivatal javaslatot (kértek-e) egy független közoktatási szakértő személyére? Készült-e szakértői vélemény?
- ha igen, ezek mit tartalmaznak?

- A véleményezésre jogosultak (alkalmazotti közösség, szülői szervezet, diákönkormányzat) hozzájutottak-e minden, őket megillető, szükséges információhoz?
- az információhoz jutást követően volt-e legalább 15 napjuk véleményük kinyilvánításáig?
-ha szeptembertől át akarják venni az iskolát, a beiratkozók tudták-e, hogy milyen feltételekkel fog indulni a következő tanév?

A képviselőknek az ily módon hozott döntésnél figyelembe kell venni hogy a közoktatási intézmény ellátását akkor szervezheti át, ha az adott tevékenységről, szolgáltatásról továbbra is megfelelő színvonalon gondoskodik az új fenntartó oly módon, hogy annak igénybevétele senkinek nem jelent majd aránytalan terhet. Egyenlőre ez a Halászy esetében nem biztosított. Sőt. Ahogy a felvezetőnkben is említettük, az egyházi oktatás bizony más teherrel és kötelezettséggel jár, mint az állami.  Az állami oktatás keretein belül nincs hitoktatás. Ott vallásgyakorlás szabadon és egyénileg valósul meg. A reformátusok iskolák esetében azonban az iskola egészében hitoktatás van. A hitet nem csupán a hittan órán és annak keretein belül, hanem az egész iskola által, annak mindennapjaiban, létében terjeszti. Részben ennek készítették elő a terepet akkor, amikor régi iskolát, a múltbeli oktatást bemutató kiállítást száműzték. Helyette majd református jelképek, Istenábrázolás és hitéleti instrukciók lesznek láthatók. Ez a hitoktatás elfogadott és szerves része, ami nem csak a diákságra, hanem a oktatói állományra is vonatkozik. Elvégre a tanár már nem az állami szféra közalkalmazottja, hanem az egyházé.  Ezzel a református hitvallás részei lesznek. Ha nem, akkor nem lesznek alkalmasak. 

Ha ezt választják, akkor elvágják magunkat valamint nemzettársaikat, a helybéli lakosság nagyobb részétől, és közösségünk csakis a többi református hívővel lehet. Ez megosztottsághoz, ellenérzésekhez és kirekesztésekhez vezet. Ez ütközik a korral, a modern felfogással, a keresztény vallások irányultságával és az összes többi világnézettel, de még az általánosan elterjedt és sokszorosan megalapozott hagyományos magyar hitvilággal is. 

Ezt a reformátusan elkötelezettek sem akarhatják.  

*