Érdekességek testületről, ülésről, döntésről ( - elnökök és döntéshozók)

Mint már említettem, időnként a testületi ülések nem igen szórakoztató meghallgatásával kínzom magam. Teszem mindezt azért, mert ott mégis csak megtud valamit az ember a város történéseiről, hiszen a helyi honatyák tanácskozásának és döntéseinek tárháza az ülés. 

Így volt ez január végén is, amikor Bukodiné az Oktatási-, kulturális és sport Bizottság elnök asszonya bejelentette, hogy munkaterven kívül felvállalják, hogy felveszik a kapcsolatot a hatáskörük alá rendelt újsággal (Ócsai Kisbíró) és a városi honlapot üzemeltetővel (ComputerFutár) és június 4.-e valamint október 23.-a előtti időszakban megjelenítenének egy-egy cikket ezzel letudva és megemlékezve az eseményekről, az ünnepről.

Azonban városi szinten nem kíván megemlékezést tartani, vagy ünnepséget szervezni az oktatásért, kultúráért felelős bizottság.

Érthető? Akinek ez sántít, annak most konvertálom. Az önkormányzat kultúráért felelős bizottsága, az azt elnöklő tanárral az élén,  - aki nem csak helyben oktat, hanem az testület tagjaként felelős bizottsági elnök is, és a hatáskörébe tartozó önkormányzati újság testált felelős személye is egyben, - már tavaly sem tartotta fontosnak a két neves napról való megemlékezést.  Június 4.-e ugyanis a Trianoni emléknap, a Nemzeti Összetartozás Napja.  

Október 23.-a pedig a Szabadság napja, Nemzeti ünnep, az 1956. évi forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának napja. 

A kultúráért, az oktatásért felelős képviselő, aki ráadásul még pedagógus is, eddig ezt rendesen elhanyagolta. Most azonban a tavalyi noszogatásunk hatására, - mert mi másért, ha eddig nem tette,- most úgy döntött, hogy  terven kívül felvállalja azt, amire nem csak magyar honpolgárként, hanem bizottságilag kiemelve hivatott.

Igazából nincs miről beszélni.

Nem véletlenül érveltem és szóltam már alkalmatlanságáról és beszéltem önkéntes lemondásáról amikor az újsággal kapcsolatosan ezt már korábban megtette.

Ráadásul a Kisbíró ötmillióját az idén is biztosítják, ha hinni lehet Horváth Tamás alpolgármester, aki ennek az üzletnek az ügykezelője, Bukodiné segedelmével. Teszik mindezt úgy, hogy a tavalyi évet illető ebbéli elszámolás sem került még nyilvánosságra, annak ellenére, hogy 2011-ben két lapszám kimaradt és több hirdetési bevételhez is hozzájutottak. Szóval elérhetőnek és láthatónak kéne lennie az elszámolásnak. Elvégre mégis csak közpénzről van szó. És nem is kevésről. Közel egy Lakatosház felújításnyiról. Tehát több milliós a tét. Ha ennél is többet költenének erre, akkor már közbeszerzést kéne rá kiírni. Szóval határeset. Mégis homály fedi az egész ügyletet.  Hogy ezért valójában ki a felelős, még nem tisztázott, de hogy Bukodiné már csak ezért is felállhatna a székből, az kétségtelen. Hacsak ezt a megterhelést nem veszi át tőle úgy Horváth Tamás, mint a Kisbíróval kapcsolatosakat.

Hasonló érdekes történés volt február végén is, amikor a Református Egyház tulajdonába tartozó Ady Endre u. 4 szám alatti műemlék épület sorsa került szóba. 

A védett területen levő vályogház a Lakatosházhoz hasonlatos állapotba került a téli csapadékos időjárás és az elmúlt évek gondozatlansága okán.  A falazat omladozni kezdett, amire  én már tavaly felhívtam a figyelmet. Még sem foglalkozott vele a kutya sem. Az egyház sem igen gondozta. Így magára maradván, úgy döntött, hogy mostanra feladja a fűtetlen vályog az idő viszontagságaival szembeni küzdelmet. Omlásnak, és bomlásnak indult. Erre figyeltek fel az egyházi illetékesek és sebtiben megtámasztották a falat, ami hirtelenjében 130-160 ezer körüli kiadást jelent a számukra.  Az eset azért került a testület elé, mert a reformátusok kérték, hogy ezt vállalja magára az önkormányzat.  

Kardos Zoltán a Gazdasági Bizottság elnökeként jelezte, hogy a mögöttes bizottság erre biztosít pénzt, (nem úgy mint a tanyaprogramra,) és ezzel áldását adta a költségtérítéshez. A testületi többség a szavazatával megtette tőle telhetőt. Így a támasztás költségeit a város magára vállalta, a terheit a lakosság viseli. 

Érdekessége ennek a történetnek, hogy a hasonló sorsra jutott önkormányzati tulajdonú Lakatosház esetében, ezt a segítséget, ezt az önzetlenséget nem gyakorolta a képviselő-testület. 

Pedig az nem idegen, hanem saját tulajdonú volt. Az önkormányzat embere, a testület tagja mégis megpecsételte az értékes és jobb sorsot érdemlő városi tulajdonú parasztházat. Azt ugyanis hirtelenjében elugaroltatták. Még a főépítésztől erre szakmai igazolást is kértek, amit persze máig ismeretlen mód intéztek. Ugyanis annak sem felkérésbeli, sem testület előtti, sem pedig pénzügyi nyoma nincs. Valószínűleg a nagy önzetlenség és cselekedni akarás áldozata lett a Lakatosház.
Az önkormányzat ezzel egy értékes műemlékjellegű ingatlant, vagyis jelentős eszmei értéket vesztett. Nem hiszem, hogy ez az eset valaha is az elvárható gondosság mintapéldája lesz. De azt sem hiszem, hogy hűtlen kezelés okán egyszer még ennek felelősére lelnek. 

Az viszont már két esetbeli tény, hogy a városatyák jobban kiállnak az idegen tulajdon védelme érdekében, mint a saját esetén. Hiszen míg a Lakatosház megóvására, felújításra egyetlen petákot nem szavaztak, addig a MÁV aluljárójára közel 4 milliót áldoztak, a református ingatlanra pedig azonnal megszavazták azt amit a saját tulajdon esetén nem tettek.  

Szóval ezért az érdekes dolgokért kínzom magam, akarom mondani járok a képviselő-testületi ülésekre, ahogy az időm engedi. Mert ezeket az információkat az Ócsai Kisbíró még évi ötmillióért sem elemzi. És ez esetben a hirdetési bevételeket nem is adtam hozzá.

Csak azt sajnálom, hogy a rendkívüli ülések meghirdetését, nyilvánossá tételét valahogy mindig elsíbolja a hivatal. 

*

Levél helybéli barátomnak, és haragosaimnak ( - maradjon meg emlékezetedben)

Valóban így van. 

Itt már levetkőztették a nádat a tetőről - még jó kondiban

Az viszont biztos, hogy az értékeit legjobban semmibevevő, azt lenullázó, elértéktelenedő város mi vagyunk. Jellemző a hivatali tunyaság, a Pató Pál-os ráérés, miközben mellettünk húznak el sorra a többiek. 

A kihasználatlan értékeinkkel nem sokra fogunk menni, ha nincs ami összekösse őket. És ez most nem csak az útra értendő. 

A kihasználatlan érték önmagában megroggyan, mint az Ágas-ház melletti parasztház, majd sorsát nem is az önpusztulás, hanem a Horváth-féle dózerólásós rombolás okozza.   

Tipikus példája ez az álszent akarnok és egykori ifjúkommunista diktátumnak. 

Arról volt szó, hogy felújítják ezért költöttünk rá fél milliót - meglehetett volna tartani

Először megrogyasztani, magába roskadni hagyni, mint a vallatás alatt állót a fogdában, majd nekiesni, és még légkalapácsot sem igényel, csak egy lepénzelt markolós embert.  Még arra sem volt lehetősége a vályogháznak, hogy sorsát önmaga által teljesítse, vagy végezze be. Hiába az előző testület kezdeményezése és a város 1/2 milliós ráfordítása, ha a mostani Kulturális Bizottság, az Ócsai idegenforgalmi-, turisztikai és természetvédelmi egyletek nem törődnek vele. 

Felújításra várt, (500.000,- Ft-t kapott a tervező) - az utolsó pillantás

Egy ilyen házat nem porig zúzni, hanem megóvni kéne, még akkor is, ha az nem Ágas.  A lerombolt vályogház már nem képezi a táj részét, nem hozza az öreg falu egykori világát. Az üres placc és a mellette megóvott ház képe lehet jó egymagában, de ez nem a falut ábrázoló eredeti tájjelleg.   Jelen pillanatban ott minden ilyen házat meg kell óvni, meg kell menteni, mert különben eltűnik az Ó-falu.  Ez turisztikailag sem mindegy. A látogató jó, megnéz egy vagy két megmaradt épületet, egy házat. Aztán? 

Neki ment, de még tartja magát, erre gázt adott - XXI. század a XVII. ellen

 Miért nem lehet meghagyni őket a szűk kis közökkel, a skanzen jelleggel, ahol esetleg bolyonghat a turista, vagy vásárolhat népművészeti dolgokat, betérhetne egy igazi falusi kocsmába, vendéglőbe, vagy szállásadó házba. Mindegy, csak legyen valami. Elgondolás, kialakítás, állagmegóvás és vállalkozás a lényeg  A magyar Szürke-marha is csordában mutat és él. A mangalica a szabadban kölykezik. Az Ó-falu is saját együttesében egységében adja önmagát. Ezt szétszedni, feldarabolni, szétrombolni nem csupán vétek, hanem bűn. 

Nem adja magát könnyen, jól megépítették elődeink - na akkor még egyszer neki innen is

 A falu sohasem egy -két, vagy pár házból áll. Milyen szempont az, ahol az Ágas-ház marad, a másik, mellette levő nem ágas, csak a tájhoz tartozó, a falu részét képező vályog, meg mehet a markoló alá?

A jelenlegi, mai falukép is több és egymástól eltérő, sokszínű házakból álló képet alkot Magyarországon. 

Győzött a XXI század megmondó embere - pusztítás, és romhalmaz

 Ezt erőszakosan a miért kell megváltoztatni Ócsán?  Önkormányzatunk által? Egy rossz elgondolás, egy hibás önkormányzat, egy-két gyenge érvényérvényesítő egyesület és kész a katasztrófa. Ez a mostani rombolás, katasztrófa.  Ha fejeket még nem is, de Emléktáblát követelő természetellenes katasztrófa. Milyen helyi-, tájember az, akinek mindez értéktelen, aki romhalmazzá változtat egy műemléki környezetet? Átépít egy Ó-falut? Ki kért erre bontási engedélyt? Ki adhatott erre törvényesen bontási engedélyt? Ki volt azon elvetemült aki ezt végiggondolva véghezvitte? Aki a rombolásra és nem a megóvásra költi közösségi pénzünk?

Jó kilátás, szép jövő - micsoda tájkép ez?

 Nem első eset az ilyen, amikor megszerzett közös értékeinket, az embereket árulják el. Most egy házat nyúltak le, és ezzel károsították a helybéli. Máskor meg a technikát. Aztán mindkét esetben drágábba a visszarendezés, mit az eredeti megtartása.  Miért kell tékozolni értékeinket, pénzünket? Mikor fog ettől a mentalitástól, ettől a károkozástól megszabadulni a város?

Nagyobb gép nem volt - mire emlékeztet ez?

 Nem a lenyúl laptopokra kell 3,5 milliót költeni, nem az értelmetlen újságra kell 5 milliót költeni, és nem kell úgy közlekedési tiltó táblákra költeni, ha azokat nem tartják be, mert nem ellenőrzik nem büntetik érte a megszegőket. Nem kell olyanokra költeni, ami nem hozza vissza az árát, mert az, rossz befektetés. Ezeket a milliókat sokkal jobban fel lehetett volna használni akár a Lakatos-féle tájház megmentésére. Sokkal értelmesebb lett volna erre az épületre költeni, mint az előbb soroltakra.  A Lakatosházat most már nem lehet feltámasztani. A ráfordításokat sem tudjuk visszafizettetni a mostani bontást elrendelőkkel. Nem marad más belőle, mint egy láthatatlan emlék, amit az idelátogató már nem fog értékelni. A romhalmaz helyét majd elsimítják, és augusztus 20.-ra befüvesítik, hogy legyen hol lerakni a mikrofonállványt, ami előtt majd megállhat Bukodi Károly, Szűcs Lajos és elmondhatják az ócsai népnek, hogy lám, van helyünk itt, mert megmentettük, felújítottuk az Ágas-házat. Ezért most itt tarjuk Szent István ünnepét. Ezért kellett az előre kitervelt bontás! Közben a háttérben, mint mindig, ott a bajsza alatt önelégülten mosolyog a várost irányító megmondó ember, aki a kommunista szellemiség egyik helyi őrzője. Arról majd azonban senki nem fog beszélni, hogy az a hely, a terület, amin állnak, egy sírhalom, mert egykoron itt állt egy ház, amit leromboltunk, hogy most idecsődíthessük a városi népet, miközben egy szellemi örökséget gyalázunk és tiprunk végérvényesen a földbe. Nem véletlenül írtam a választásokat követően, hogy Ócsa elesett. 

Semmi sem utal már a házra - nyomok eltüntetve, temetve

 Augusztus 20.-án egy temetőben lesz az áldás és a kenyérszentelő. Egy olya jelképes temetőben, ahol házaink, emlékeink nyugszanak, ahol a föld ennek emlékét őrzi. Ócsa örökségének temetőjében, ahol egy Ágas-ház okán, egy Ócsától idegen Szűcs Lajos, és egy Bukodi-Horváth tandem osztja majd az észt, miközben ehhez találnak olyan lelkipásztort, vagy papot aki a Kettős-kereszt száműzetése után erre is képes, hogy ott a halott-ház romjain áldást osszon, és kenyeret szenteljen.

Nem más ez, mint gyalázat. Régebben lovakkal tapostatták el a kivégzettek sírhantjait, a magyar kultúra szellemi részét és emlékét, ma már a saját embereinkkel, a helybéli lakosokkal teszik mindezt. Ez még ördögibb és gonoszabb, mint maga a kommunista múlt, ami nem, hogy kísért, hanem itt van és rombol minden napjainkban.

Semmi emlék - csak az elmúlás

Kár volt feláldozni - egyre fogy az érték

 Ugyanaz a kanyarív. 

Balra még a ház törmelékével,  jobbra már eltakarítva.

Most és a majdani augusztus 20.-án, amikor a felújított Ágas-ház átadásán magukat ünnepeltetik a városvezetők, akkor igazából erre emlékezzünk! 

*