Érdekességek testületről, ülésről, döntésről ( - elnökök és döntéshozók)

Mint már említettem, időnként a testületi ülések nem igen szórakoztató meghallgatásával kínzom magam. Teszem mindezt azért, mert ott mégis csak megtud valamit az ember a város történéseiről, hiszen a helyi honatyák tanácskozásának és döntéseinek tárháza az ülés. 

Így volt ez január végén is, amikor Bukodiné az Oktatási-, kulturális és sport Bizottság elnök asszonya bejelentette, hogy munkaterven kívül felvállalják, hogy felveszik a kapcsolatot a hatáskörük alá rendelt újsággal (Ócsai Kisbíró) és a városi honlapot üzemeltetővel (ComputerFutár) és június 4.-e valamint október 23.-a előtti időszakban megjelenítenének egy-egy cikket ezzel letudva és megemlékezve az eseményekről, az ünnepről.

Azonban városi szinten nem kíván megemlékezést tartani, vagy ünnepséget szervezni az oktatásért, kultúráért felelős bizottság.

Érthető? Akinek ez sántít, annak most konvertálom. Az önkormányzat kultúráért felelős bizottsága, az azt elnöklő tanárral az élén,  - aki nem csak helyben oktat, hanem az testület tagjaként felelős bizottsági elnök is, és a hatáskörébe tartozó önkormányzati újság testált felelős személye is egyben, - már tavaly sem tartotta fontosnak a két neves napról való megemlékezést.  Június 4.-e ugyanis a Trianoni emléknap, a Nemzeti Összetartozás Napja.  

Október 23.-a pedig a Szabadság napja, Nemzeti ünnep, az 1956. évi forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának napja. 

A kultúráért, az oktatásért felelős képviselő, aki ráadásul még pedagógus is, eddig ezt rendesen elhanyagolta. Most azonban a tavalyi noszogatásunk hatására, - mert mi másért, ha eddig nem tette,- most úgy döntött, hogy  terven kívül felvállalja azt, amire nem csak magyar honpolgárként, hanem bizottságilag kiemelve hivatott.

Igazából nincs miről beszélni.

Nem véletlenül érveltem és szóltam már alkalmatlanságáról és beszéltem önkéntes lemondásáról amikor az újsággal kapcsolatosan ezt már korábban megtette.

Ráadásul a Kisbíró ötmillióját az idén is biztosítják, ha hinni lehet Horváth Tamás alpolgármester, aki ennek az üzletnek az ügykezelője, Bukodiné segedelmével. Teszik mindezt úgy, hogy a tavalyi évet illető ebbéli elszámolás sem került még nyilvánosságra, annak ellenére, hogy 2011-ben két lapszám kimaradt és több hirdetési bevételhez is hozzájutottak. Szóval elérhetőnek és láthatónak kéne lennie az elszámolásnak. Elvégre mégis csak közpénzről van szó. És nem is kevésről. Közel egy Lakatosház felújításnyiról. Tehát több milliós a tét. Ha ennél is többet költenének erre, akkor már közbeszerzést kéne rá kiírni. Szóval határeset. Mégis homály fedi az egész ügyletet.  Hogy ezért valójában ki a felelős, még nem tisztázott, de hogy Bukodiné már csak ezért is felállhatna a székből, az kétségtelen. Hacsak ezt a megterhelést nem veszi át tőle úgy Horváth Tamás, mint a Kisbíróval kapcsolatosakat.

Hasonló érdekes történés volt február végén is, amikor a Református Egyház tulajdonába tartozó Ady Endre u. 4 szám alatti műemlék épület sorsa került szóba. 

A védett területen levő vályogház a Lakatosházhoz hasonlatos állapotba került a téli csapadékos időjárás és az elmúlt évek gondozatlansága okán.  A falazat omladozni kezdett, amire  én már tavaly felhívtam a figyelmet. Még sem foglalkozott vele a kutya sem. Az egyház sem igen gondozta. Így magára maradván, úgy döntött, hogy mostanra feladja a fűtetlen vályog az idő viszontagságaival szembeni küzdelmet. Omlásnak, és bomlásnak indult. Erre figyeltek fel az egyházi illetékesek és sebtiben megtámasztották a falat, ami hirtelenjében 130-160 ezer körüli kiadást jelent a számukra.  Az eset azért került a testület elé, mert a reformátusok kérték, hogy ezt vállalja magára az önkormányzat.  

Kardos Zoltán a Gazdasági Bizottság elnökeként jelezte, hogy a mögöttes bizottság erre biztosít pénzt, (nem úgy mint a tanyaprogramra,) és ezzel áldását adta a költségtérítéshez. A testületi többség a szavazatával megtette tőle telhetőt. Így a támasztás költségeit a város magára vállalta, a terheit a lakosság viseli. 

Érdekessége ennek a történetnek, hogy a hasonló sorsra jutott önkormányzati tulajdonú Lakatosház esetében, ezt a segítséget, ezt az önzetlenséget nem gyakorolta a képviselő-testület. 

Pedig az nem idegen, hanem saját tulajdonú volt. Az önkormányzat embere, a testület tagja mégis megpecsételte az értékes és jobb sorsot érdemlő városi tulajdonú parasztházat. Azt ugyanis hirtelenjében elugaroltatták. Még a főépítésztől erre szakmai igazolást is kértek, amit persze máig ismeretlen mód intéztek. Ugyanis annak sem felkérésbeli, sem testület előtti, sem pedig pénzügyi nyoma nincs. Valószínűleg a nagy önzetlenség és cselekedni akarás áldozata lett a Lakatosház.
Az önkormányzat ezzel egy értékes műemlékjellegű ingatlant, vagyis jelentős eszmei értéket vesztett. Nem hiszem, hogy ez az eset valaha is az elvárható gondosság mintapéldája lesz. De azt sem hiszem, hogy hűtlen kezelés okán egyszer még ennek felelősére lelnek. 

Az viszont már két esetbeli tény, hogy a városatyák jobban kiállnak az idegen tulajdon védelme érdekében, mint a saját esetén. Hiszen míg a Lakatosház megóvására, felújításra egyetlen petákot nem szavaztak, addig a MÁV aluljárójára közel 4 milliót áldoztak, a református ingatlanra pedig azonnal megszavazták azt amit a saját tulajdon esetén nem tettek.  

Szóval ezért az érdekes dolgokért kínzom magam, akarom mondani járok a képviselő-testületi ülésekre, ahogy az időm engedi. Mert ezeket az információkat az Ócsai Kisbíró még évi ötmillióért sem elemzi. És ez esetben a hirdetési bevételeket nem is adtam hozzá.

Csak azt sajnálom, hogy a rendkívüli ülések meghirdetését, nyilvánossá tételét valahogy mindig elsíbolja a hivatal. 

*

"Nemzeti" vidékhalál program ( - Ócsa a minta település)

Az önkormányzati törvénytervezet elpusztítaná a falvakat, súlyosbítaná a közbiztonság helyzetét és elvonná az önkormányzatok hatósági jogkörét. 
Ócsán ez már működik.

Vona Gábor, a Jobbik elnöke rengeteg pozitív visszajelzést kapott arra a levelére, amelyet múlt héten az önkormányzati átalakítás kapcsán küldött az érintetteknek, a Jobbik elnöke arra kérte őket, hogy vállalják fel közösen a küzdelmet a kormánnyal szemben.

A politikus keddi - több országgyűlési képviselővel és polgármesterrel tartott- sajtótájékoztatóján elmondta: az önkormányzati koncepciónak három alapja van. Az elsőt Ceausescu szelleme, az ő magyar faluellenessége adja, a másikat az IMF pénzsóvársága és országhódító tervei nyújtják, a harmadikat pedig az Orbán-kormány tehetetlensége biztosítja.

Vona Gábor szerint a törvényjavaslat nem egy önkormányzati átalakítás, hanem egy kétségbeesett költségvetési terror. Egyrészt hiányoznak belőle azok a hatástanulmányok, amelyek az átgondoltságot képesek lennének alátámasztani, másrészt a javaslat 31 későbbi egyéb ágazati törvénybe utalja a részleteket. „És jól tudjuk, az ördög mindig a részletekben rejlik”- tette hozzá a politikus.

Sneider Tamás, a Jobbik alelnöke közölte: pártja felhívására nem csak polgármesterek, hanem kistérségek is jelentkeztek, amelyek egyhangúan jelezték, hogy támogatják a párt elképzeléseit. A képviselő szerint a mai politikum teljesen magára hagyja a falvakat. Hozzátette: a falurombolás nagyon sok tekintetben működik, például a vidéken megszűnt a közbiztonság és nem is várható semmiféle javulás. Ugyanis az új törvénytervezetben megszigorítják a polgárőrök intézkedési jogkörét.

Hegedűs Lórántné, az önkormányzati kabinet vezetője hangsúlyozta: a kormány több szász milliárdot szeretne kivonni a közigazgatási szférából, tehát nincs pénz, ezért durva megszorítások és leépítések következnek. A nemzeti radikális képviselő szerint az ország vezetésének egyetlen célja van: a rombolás. A politikus asszony példaként említette azt, hogy a 2000 fő alatti településeken nem lehet oktatási intézmény, és ha nincs iskola az a település halálát jelenti, de nem lesz hivatali ügyintézés sem.

Mindig van lejjebb- jellemezte egy mondattal a törvényjavaslatot Apáti István, az Önkormányzati- és településfejlesztési bizottság alelnöke. Hozzátette: a liberális dögvész pusztít, nemcsak kultúrpolitikában, külügyben, de az önkormányzati politika terén is. A nemzeti radikális képviselő úgy gondolja a javaslattal újabb társadalmi csoportot szemeltek ki.

A jelenlegi politikának a kistelepülések és a falvak jelentik a legnagyobb problémát.

Tanyafejlesztési Programra, vízre nincs a költségvetésben pénz - ez lenne az etalon

Egyéb veszély

 Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a magára hagyott alsópakonyiak.  Ócsa város most is a sorsukra hagyta az ott élőket. Utoljára a Bukodi-Horváth tandem mozgósította őket, a devizatelep kapcsán. Akkor a helyi hatalomnak mint valami társadalmi töltelék,  szűkség volt rájuk. Még külön buszt is küldtek értük, hogy az államtitkári beszámolóra a háttérnépesség demonstrálják. Ezt követően a betervezet vízhálózati rekonstrukciót is visszavonták. Talán éppen ennek összegéből, vagy e helyett a vasúti átjáró felújításába kezdett az önkormányzat. Igaz Horváth Tamás még szeptemberben a testület előtt kijelentette, hogy nincs egy millió forint a költségvetésben. Mindezen indokkal került visszavonásra a TP-1 kódszámú Tanyafejlesztési Program pályázaton történő részvétel, Bukodi Károly javaslatára.  Érdekessége ennek a hozzáállásnak, hogy ezzel párhuzamosan a vasúti aluljáró soronkívüli rendbetételére volt 3,5 millió a költségvetésben. Arról nem is beszélve, hogy mindkét javaslatot ugyanaz az ellentmondásos képviselőtestület szavazta meg.

Ez is jobb sorsot érdemelt volna - eltüntették

Ezt is elintézték - kitiltva

Szóval, lehet jobbikozni és lehet utálkodni, vagy hiteltelenedni, de az már tény, hogy ez a városvezetés, Bukodi Károllyal és Horváth Tamással az élen (fideszestűl Szűcsöstűl), valamint Horváth Zoltán mb főépítésszel és a bizottsági elnökökkel (Kardos Zoltán, Bukodi Jánosné, Buza Ernő) bizony a vidék halálának programját támogatják.

Erre sem volt egy millió - elbontották

És hogy ez a rombolás mennyire igaz, ékes bizonyíték erre a Jobbik felszólalásán túl a Lakatosház demonstratív elpusztítása.  

Valóban Ócsán ez megvalósul és működik.

Erre 5 millió futja

Erre is találtak több mint 3,6 milliót - valaki jól jár

Pusztul a falu - bontásra szintén több százezret költöttek - senki nem voksolt rá

Laptop húszezerért nekem, 3,5 millióért nektek

Aztán azt se felejtsük, hogy a laptopokra is találtak pénzt a költségvetésben. 
Ez sem akármilyen üzlet volt.


*

Felújítunk, vagy csak újítunk; - waze ( - több milliós Horváth ötletek)

Mint már szóba hoztuk, újabb botrányszagú pénzköltésbe kezdett az önkormányzat a képviselő-testülettel karöltve. 

Most a MÁV aluljáróját óhajtják "rendbe tenni", potom 4 millió körüli összegért.

Az aluljáró a MÁV tulajdona. Használatba és üzemeltetésre Ócsa városára ruházták, még a tanácsi időkben, 1971-ben. Így annak karbantartása is Ócsa városára szált, ami azt jelenti, hogy a takarítás, állagmegóvás vonatkozásában ez a településhez tartozik.  Erre csak mostanában jöhettek rá, mert eddig még egyetlen egyszer sem vezényeltek a Bukodi által megírt 50 közmunkásból egyetlen egyet sem oda, hogy a szemetet, az ürüléket eltávolítsák onnan.  Az sem jutott az eszükbe, hogy az üzemeltetési jogokat visszaadják a MÁV-nak és inkább a vasúti átjárók rendbetételére áldoznának valamit.  Nem, mert most ebben látnak lehetőséget.  

Ismét Horváth Tamás volt az ötletgazda, aki behozta a testület elé ezt az üzletet. A szolgalelkű képviselők nyomban meg is szavazták, a Kardos szakács vezette Gazdasági Bizottság javaslata nyomán. 

A nehéz pénzügyi helyzetben levő városi adófizetőknek ez újabb 4 millió körüli összegben fog fájni. (A városvezetés mindig ezeket az öt millió alatti bizniszeket szereti kivesézni. Nem kell közbeszerzés, lényegében határérték alatt van, és mégis elég jelentős összeg ahhoz, hogy ebből jusson is, meg maradjon is.)  

Az 1971-es átadási jegyzőkönyv már akkor a MÁV mulasztásaként és hiányként említi a vasúti pályák közötti átjárást gátló háló, vagy drótfonat hiányát. A drótkerítés nem csak a vágányokon való átjárást hivatott gátolni, hanem olyan biztonságtechnikai elem, ami balesetvédelmi szempontokat testesít meg. A hálós kerítés hivatott elősegíteni és rákényszeríteni az utasforgalmat, (az embereket) az aluljáró használatára, hogy a pályatesten ne lehessen áthaladni, és ne legyen a síneken át felszíni forgalom.

Az átjáró nagy hibája azonban, hogy nem a vasútállomásra érkező peronokat köti össze, hanem a vasúti sínek alatt biztosít csupán áthaladást az állomáson keresztül.  Ezért a különböző vágányokra beérkező vonatokat mégis csak a síneken keresztül a felszínen lehet megközelíteni.  Ez a tény nagyon jelentősen és károsan befolyásolja az aluljáró értékét és szerepét.  A vasútállomás elhelyezkedése okán a nagyobb forgalom az állomásépület oldala felől érkezik.  A kialakított váró és a várakozáshoz biztosított padok is itt helyezkednek el. A vasúton túli részről kisebb forgalom érkezik. Még jelen időnkben is. Az állomás két oldala mentén a sínek keresztezésével a Székesi úti vasúti átjáró felől érkezik az utazást igénybe vevők egy része. A másik rész, a Falu Tamás utca irányából, a Damjanich utcán át éri el a vasutat. Ők nem veszik igénybe az aluljárót, mert arra nincs szükségük. Az aluljáró így értelemszerűen csupán a Vasútállomással szemben elhelyezkedő pár házból álló Kölcsey utca lakóit érinti. Ők azonban nem veszik igénybe két okból. Először is mert lépcsőzni kell, aminek okán ráadásul nem látják a beérkező vonatot, és végül mégis csak vissza kell sétálni a síneken át a peronhoz.  Másodszor meg azért, mert nincs semmiféle gát, korlát, vagy kerítés, ami a használatra kötelezné őket. Így az előbbi szempontok alapján marad a sínen való átjárás. Ezért nem használják, és elhanyagolt az aluljáró. Ezen a tényen a most rászámolt milliók sem változtatnak. Nincs is értelme megtartani. Már rég vissza kellett volna adni.

A leírtakból egyértelműen látszik, hogy a MÁV aluljáró egy hibás elképzelés, rossz terméke.  Ezért soha nem bonyolított le jelentős forgalmat. Így maradt az enyészetre és a vandalizmus kiélésére. Forgalma és forgalmi értéke gyakorlatilag nulla. Ez már 1971-ben is jól érezhető volt, amikor annak költségeitől szabadulva átadta az akkori tanácsnak fenntartásra.  

A mai alpolgármester most ezt a lehetőséget porolta le, mint egy újabb kis (munka)lehetőség a haveri körnek.  Nosza be is kértek már júniusban rá árajánlatokat. Így jött ki a 4 millió körüli összeg, ami már megéri egy ülést. Ez az összejövetel augusztusban zajlott le, amikor is napirendre tűzték a történetet. Az időzítés is jó, hiszen így szinte majd' minden hónapra jut egy kis apanázs, azaz felújítás, vagy valami más.

Ne feledjük, hogy ezt megelőzőleg hirtelen felindulásból az Ágas-házat újították fel szintén hasonlatos mód, aminek botránya ma is aktuális. Ezzel a felújítással szintén több milliót vettek ki a város kasszájából.  Ezt munkát a Takács tető doktor és a Budai és társa végezte. Budaiék nem is az önkormányzat, hanem közvetlenül Horváth Zoltánnak küldte a 1,5 milliós árajánlatát.   Az ehhez kapcsolódó, be nem jelentett, engedély nélküli  Lakatosház elbontása pedig szintén a Horváthok közreműködésével történt. Horváth Tamás kérte meg állítólag a bontási engedélyt. Horváth Zoltán ASD Studiós kollégai hozták és adták a nem kért igazolást arról, hogy az épület állítólag életveszélyes. Rögvest felhatalmazták Bukodi Károlyt, hogy kérjen be rá árajánlatokat, amit egy nap alatt lebonyolított úgy, hogy már írásos anyag is volt róla július 4.-én. (1359-32/2011) Az Inter-Pohor Bt 100 ezerért vállalta a bontást és a hulladékszállítást. Erről számlát is adott, 08.19.-ei fizetési határidővel a 2648 és a 2649 hrsz alatti ingatlanokon. Ugyanezen paraméterek szerint a Főnix Tűzép Kft 140. ezerért vállalta szinte ugyanazt. (1359-31/2011; Szölösi Zsolt ügyintéző.)   A bontást és a törmelékszállítást úgy végezték el, hogy a fa építőanyagokat hasznosították, az építési törmeléket pedig az önkormányzati Ifával a bezárt és rekultiváció alatti lerakóba szállították.  Az Önkormányzat Ifáját tudtunkkal nem bérelték, a sitt lerakásra engedélyt nem állítottak ki, és a sofőrt sem ők fizették.

Sokakban megfogalmazódó kérdés, hogy a bontáshoz a fizetségek ellenére miért kellett a két cég és még az önkormányzat közreműködése is, amikor egy ilyen jellegű feladatot egyes vállalkozók hivatalosan ingyen is elvégeznek cserébe a hasznosítható anyagokért. Itt a bontási anyagok egy részét hasznosították. Másik részét, a város bezárt lerakójába fizetség nélkül, a mi pénzünkön szállították. A bontást a képviselő-testület tudomása és jóváhagyása nélkül hajtották végre, amiben részt és szerepet vállalt a két Horváth. 

Ehhez hasonló nagyságrendű üzlet volt még a laptopok eladása és öncélú felvásárlása jelképes összegekért szintén Horváth Tamás javaslatára. Az eladott önkormányzati számítógépek pótlására történő visszavásárlást követően összesen 3,2 milliót fizettek ki közpénzekből a mi kárunkra, mondván, hogy ez jár nekik.

Nekünk meg nem marad más mint a költségvetési hiány pótlása a ránk mért kommunális adóval. Mert nekünk, a szótlan birka népnek meg ez jár.

Nekem nincs is más feladatom, mint megköszönni mindezeket a milkós tételeket Horváth Tamásnak és társainak, valamint csendben visszapótolni a városi költségvetésből kivett milliók rám eső részét.

Köszönöm.

*

Emlék-kép - az egykori Lakatosház az egyre pusztuló Öregfaluból ( - Skanzen vagy falurombolás)

Kérdés, hogy miért nem hasznosították, és mi szükség volt a bontásra?

Népi lakóház, Ócsa Ó-faluban, elbontatta az önkormányzat 2011-ben

Érdemes lett volna megmenteni, és hasznosítani.

A képviselők nem láttak benne hasznot, érdektelenek voltak, így nem a felújítás felé hajlottak. 

Most  Ócsa és a falusi környezet látja

hiányát, érzi kárát.

XVIII. századi népi lakóházbelső Ócsa;  Ó-falu - lebontva 2011.-ben

Felújítás helyett elbontás. 

Értékmentés helyett pusztítás.

Skanzen helyett házrombolás.

Kinek az elvetemült ötlete volt a bontás, és végül mennyibe közpénzbe került a pusztítás?

Titkolják, hogy ki volt a bontást elrendelő "ötletgazda".

*