Levél helybéli barátomnak, és haragosaimnak ( - maradjon meg emlékezetedben)

Valóban így van. 

Itt már levetkőztették a nádat a tetőről - még jó kondiban

Az viszont biztos, hogy az értékeit legjobban semmibevevő, azt lenullázó, elértéktelenedő város mi vagyunk. Jellemző a hivatali tunyaság, a Pató Pál-os ráérés, miközben mellettünk húznak el sorra a többiek. 

A kihasználatlan értékeinkkel nem sokra fogunk menni, ha nincs ami összekösse őket. És ez most nem csak az útra értendő. 

A kihasználatlan érték önmagában megroggyan, mint az Ágas-ház melletti parasztház, majd sorsát nem is az önpusztulás, hanem a Horváth-féle dózerólásós rombolás okozza.   

Tipikus példája ez az álszent akarnok és egykori ifjúkommunista diktátumnak. 

Arról volt szó, hogy felújítják ezért költöttünk rá fél milliót - meglehetett volna tartani

Először megrogyasztani, magába roskadni hagyni, mint a vallatás alatt állót a fogdában, majd nekiesni, és még légkalapácsot sem igényel, csak egy lepénzelt markolós embert.  Még arra sem volt lehetősége a vályogháznak, hogy sorsát önmaga által teljesítse, vagy végezze be. Hiába az előző testület kezdeményezése és a város 1/2 milliós ráfordítása, ha a mostani Kulturális Bizottság, az Ócsai idegenforgalmi-, turisztikai és természetvédelmi egyletek nem törődnek vele. 

Felújításra várt, (500.000,- Ft-t kapott a tervező) - az utolsó pillantás

Egy ilyen házat nem porig zúzni, hanem megóvni kéne, még akkor is, ha az nem Ágas.  A lerombolt vályogház már nem képezi a táj részét, nem hozza az öreg falu egykori világát. Az üres placc és a mellette megóvott ház képe lehet jó egymagában, de ez nem a falut ábrázoló eredeti tájjelleg.   Jelen pillanatban ott minden ilyen házat meg kell óvni, meg kell menteni, mert különben eltűnik az Ó-falu.  Ez turisztikailag sem mindegy. A látogató jó, megnéz egy vagy két megmaradt épületet, egy házat. Aztán? 

Neki ment, de még tartja magát, erre gázt adott - XXI. század a XVII. ellen

 Miért nem lehet meghagyni őket a szűk kis közökkel, a skanzen jelleggel, ahol esetleg bolyonghat a turista, vagy vásárolhat népművészeti dolgokat, betérhetne egy igazi falusi kocsmába, vendéglőbe, vagy szállásadó házba. Mindegy, csak legyen valami. Elgondolás, kialakítás, állagmegóvás és vállalkozás a lényeg  A magyar Szürke-marha is csordában mutat és él. A mangalica a szabadban kölykezik. Az Ó-falu is saját együttesében egységében adja önmagát. Ezt szétszedni, feldarabolni, szétrombolni nem csupán vétek, hanem bűn. 

Nem adja magát könnyen, jól megépítették elődeink - na akkor még egyszer neki innen is

 A falu sohasem egy -két, vagy pár házból áll. Milyen szempont az, ahol az Ágas-ház marad, a másik, mellette levő nem ágas, csak a tájhoz tartozó, a falu részét képező vályog, meg mehet a markoló alá?

A jelenlegi, mai falukép is több és egymástól eltérő, sokszínű házakból álló képet alkot Magyarországon. 

Győzött a XXI század megmondó embere - pusztítás, és romhalmaz

 Ezt erőszakosan a miért kell megváltoztatni Ócsán?  Önkormányzatunk által? Egy rossz elgondolás, egy hibás önkormányzat, egy-két gyenge érvényérvényesítő egyesület és kész a katasztrófa. Ez a mostani rombolás, katasztrófa.  Ha fejeket még nem is, de Emléktáblát követelő természetellenes katasztrófa. Milyen helyi-, tájember az, akinek mindez értéktelen, aki romhalmazzá változtat egy műemléki környezetet? Átépít egy Ó-falut? Ki kért erre bontási engedélyt? Ki adhatott erre törvényesen bontási engedélyt? Ki volt azon elvetemült aki ezt végiggondolva véghezvitte? Aki a rombolásra és nem a megóvásra költi közösségi pénzünk?

Jó kilátás, szép jövő - micsoda tájkép ez?

 Nem első eset az ilyen, amikor megszerzett közös értékeinket, az embereket árulják el. Most egy házat nyúltak le, és ezzel károsították a helybéli. Máskor meg a technikát. Aztán mindkét esetben drágábba a visszarendezés, mit az eredeti megtartása.  Miért kell tékozolni értékeinket, pénzünket? Mikor fog ettől a mentalitástól, ettől a károkozástól megszabadulni a város?

Nagyobb gép nem volt - mire emlékeztet ez?

 Nem a lenyúl laptopokra kell 3,5 milliót költeni, nem az értelmetlen újságra kell 5 milliót költeni, és nem kell úgy közlekedési tiltó táblákra költeni, ha azokat nem tartják be, mert nem ellenőrzik nem büntetik érte a megszegőket. Nem kell olyanokra költeni, ami nem hozza vissza az árát, mert az, rossz befektetés. Ezeket a milliókat sokkal jobban fel lehetett volna használni akár a Lakatos-féle tájház megmentésére. Sokkal értelmesebb lett volna erre az épületre költeni, mint az előbb soroltakra.  A Lakatosházat most már nem lehet feltámasztani. A ráfordításokat sem tudjuk visszafizettetni a mostani bontást elrendelőkkel. Nem marad más belőle, mint egy láthatatlan emlék, amit az idelátogató már nem fog értékelni. A romhalmaz helyét majd elsimítják, és augusztus 20.-ra befüvesítik, hogy legyen hol lerakni a mikrofonállványt, ami előtt majd megállhat Bukodi Károly, Szűcs Lajos és elmondhatják az ócsai népnek, hogy lám, van helyünk itt, mert megmentettük, felújítottuk az Ágas-házat. Ezért most itt tarjuk Szent István ünnepét. Ezért kellett az előre kitervelt bontás! Közben a háttérben, mint mindig, ott a bajsza alatt önelégülten mosolyog a várost irányító megmondó ember, aki a kommunista szellemiség egyik helyi őrzője. Arról majd azonban senki nem fog beszélni, hogy az a hely, a terület, amin állnak, egy sírhalom, mert egykoron itt állt egy ház, amit leromboltunk, hogy most idecsődíthessük a városi népet, miközben egy szellemi örökséget gyalázunk és tiprunk végérvényesen a földbe. Nem véletlenül írtam a választásokat követően, hogy Ócsa elesett. 

Semmi sem utal már a házra - nyomok eltüntetve, temetve

 Augusztus 20.-án egy temetőben lesz az áldás és a kenyérszentelő. Egy olya jelképes temetőben, ahol házaink, emlékeink nyugszanak, ahol a föld ennek emlékét őrzi. Ócsa örökségének temetőjében, ahol egy Ágas-ház okán, egy Ócsától idegen Szűcs Lajos, és egy Bukodi-Horváth tandem osztja majd az észt, miközben ehhez találnak olyan lelkipásztort, vagy papot aki a Kettős-kereszt száműzetése után erre is képes, hogy ott a halott-ház romjain áldást osszon, és kenyeret szenteljen.

Nem más ez, mint gyalázat. Régebben lovakkal tapostatták el a kivégzettek sírhantjait, a magyar kultúra szellemi részét és emlékét, ma már a saját embereinkkel, a helybéli lakosokkal teszik mindezt. Ez még ördögibb és gonoszabb, mint maga a kommunista múlt, ami nem, hogy kísért, hanem itt van és rombol minden napjainkban.

Semmi emlék - csak az elmúlás

Kár volt feláldozni - egyre fogy az érték

 Ugyanaz a kanyarív. 

Balra még a ház törmelékével,  jobbra már eltakarítva.

Most és a majdani augusztus 20.-án, amikor a felújított Ágas-ház átadásán magukat ünnepeltetik a városvezetők, akkor igazából erre emlékezzünk! 

*