Megbotlás - napi humor ( - felétek milyen a járda? :-)

A kisvárosban az öreg pap belefáradt, hogy a hívei gyónáskor mindig arról beszélnek, hogy megcsalták a párjukat.

 A vasárnapi mise után így szól a gyülekezethez:

 - Elegem van belőle, hogy mindenki azt gyónja, hogy megcsaltam ezt, vagy azt. Kérlek benneteket, hogy ezután csak annyit mondjatok:  elbotlottam.

 Egy év múlva az öreg pap nyugdíjba megy, jön helyette egy fiatal. Senki nem említi neki, hogy mit jelent az "elbotlás".
 A fiatal pap az első vasárnap után, a gyóntatás végeztével felkeresi a polgármestert:
 - Uram, valamit tenni kellene a városban a járdákkal, mert minden hívem arról panaszkodik, hogy állandóan elbotlanak.

 A polgármester hallva ezt, hátradől a székében, és hahotázni kezd.

 - De kérem, - szól a pap - mi ezen olyan mulatságos, hiszen az Ön felesége is háromszor elbotlott a múlt héten!

*

Valaki kamuzik, de ismét milliókat szánnak díszburkolatra ( - közjárda helyett)

Tegnap érdeklődéssel vártuk, hogy milyen kiemelkedően fontos tárgykörben hívott össze rendkívüli ülést Bukodi Károly polgármester úr. 

A város hivatalos honlapján a focipálya átalakításhoz kapcsolódó telek kiigazítás és a szennyvíztisztító karbantartásának megkezdésére igényelte a rendkívüli összejövetelt.

Ez ment ki a lakosság felé és erről adott tájékoztatást a drága pénzből fenntartott honlap egészen a mai napig, amikor is észbe kaptak és lecserélték ezt, mintha mi sem történt volna.  Azonban nem ócsai lenne a történet, ha nem így lenne.  

A képviselők ugyanis a már a Városháza előtti beépítetlen terület díszburkolattal történő ellátására kaptak meghívást és erre mentek el szavazni.

Nem mintha a focipálya kerítése és határa, valamint a szennytelep karbantartása, (ami egyébként is folyamatos kéne, hogy legyen,) alább való legyen a Bajcsyn a sivár "piactér" sürgősségi leburkolásánál. 

Igaz, hogy égetőbb gondok is lennének, de az nem számít

Elvégre a lakosság legfőbb vágya teljesül ezzel, hiszen ez a terület nagyon balesetveszélyes, mert itt keresztezi a vonat az áthaladást és itt egy nyomvonalon halad a busz, a kerékpáros, a rokkantkocsi és az iskolába gyalogló gyerek is.  Ez a használaton kívüli "piactér", ahol a 113,5 milliós templomig sem érő, korábbi méregdrága díszburkolat (KMOP-5.2.1/A - Kisléptékű megyei fejlesztések "Ócsa Város központjának kisléptékű fejlesztése") is véget ér, képezi Ócsa városának legfontosabb és legforgalmasabb (központi) részét, ami csak és most, egy rendkívüli ülés keretében orvosolható. (Még szerencse, hogy a rekultivációtól omladozó szeméthegy nem igényel ilyen beavatkozást.)

Erre a szemétomlásra is jut több milliónyi közpénz - sőt, még az őrzésére, meg a locsolására is futja

Valójában ezért szeretek Ócsán élni. Itt minden olyan surprise. Az ember már lassan nem hisz a szemének. Mostantól már az aláírónak, a meghívónak és a leírtaknak sem. Valóban rémes meglepetésszerű az egész.

Én ezzel együtt szurkolok a városnak és az irányadó vezetésének. 

Csak éljük túl.

*

A saját járdámon büntettek meg ( - én meg másén állok bérmentve például)

Egy hónap alatt négyszer bírságoltak szabálytalan parkolás miatt panaszkodik egy

dunavarsányi lakos a bulvár lapnak. 

Nem lenne érdekes a történet, ha nem lennénk benne érintettek.

 - Szerettem volna jobbá tenni a környezetem, meg sem fordult a fejemben, hogy ezért egyszer meg fognak büntetni – panaszolta el a Blikknek Bodnár Pál, aki mintegy 18 éve elégelte meg, hogy félreeső dunavarsányi utcájukban nincs járda, ezért úgy döntött: portája előtt megépíti magának.

– Az utca elég keskeny, ezért átengedtem egy métert a saját telkemből, és ennyivel beljebb raktam a kerítést – folytatta Pál. A járda az elmúlt közel két évtizedben senkit sem zavart, a múlt hónapban azonban elkezdtek miatta szállingózni a rendőrségtől a 30 ezer forintos csekkek.

– A családi autót garázsban tartjuk, de a 11 éves unokám cukorbeteg és lisztérzékeny, ezért előfordult, hogy napközben fél kerékkel a járdára álltunk, mert így gyorsabban bejuthatunk hozzá az iskolába – magyarázta Pál. A családot mindenféle figyelmeztetés nélkül négyszer büntették meg szabálytalan parkolásért, egyszer az autó üzemeltetőjét, Pál lányát, kétszer annak párját, egyszer pedig egyik barátjukat.

Az indoklásban a KRESZ 40. paragrafusának 8. pontjára hivatkoztak, amely szerint a járdán csak akkor szabad megállni, ha azt az útburkolati jel vagy a jelzőtábla megengedi.

Lehetetlen. Pál azt mutatta, hogy ha szabályosan parkol a háza előtt és a szemközti háznál is parkolnak, akkor még egy autó nem fér el köztük

– Azt nem vették figyelembe, hogy az önkormányzat az utcában nem épített járdát. Azokat nem is büntették meg, akik tőlünk 10 méterre parkoltak hasonló pozícióban. Előttünk viszont csak annyi hely van, hogy egyébként az autó belóg az útra, így a forgalmat is akadályozhatja. Most akkor törjem fel a járdát? – kérdezte Pál, aki családja nehéz anyagi helyzete miatt méltányossági kérelemmel fordult a rendőrséghez, a jegyzőtől pedig a megfelelő KRESZ-tábla kihelyezését kérte. 

– Ezért nem kéne őt megbüntetni, inkább megköszönhetnék neki, hogy átengedte a saját területét a közösség számára. Ha viszont mégis marad a büntetés, és bírósági eljárás lesz belőle, ott nem fogják figyelembe venni az előzményeket, csak a KRESZ előírásait – vélekedett dr. Kovács Kázmér ügyvéd.

A történtek kapcsán a közigazgatási bírságot kiszabó Vas Megyei Rendőr-főkapitányságot is megkerestük, de konkrét ügyről nem adhattak felvilágosítást.  

Most a történet végén törheti a fejét az olvasó, hogy miben érintett Ócsa. 

Olyan ez, mint egy mozaik, amit csak ki kell rakni.

Mert Ócsa struktúrája, településszerkezete, - mint annyi hasonlatos magyar közepes településé, - közel azonos.  Dunavarsányban hasonlatosan szűk keresztmetszetű utcák találhatók, szintén roppant kevés kiépített járdával. 

A különbség csak az, hogy ott az épített környezetet, a járdát is jobban megbecsülik.   Ezt személyes érintettség kapcsán is tudom. De a Blikk szintén ezt igazolja, amikor a járdán parkolás következményeiről számol be.

Ócsán ismert a képlet. A Kis Ernő utca sarkán kedvenc buszosunk notóriuson  járdán parkol, következmények nélkül.  Az egyik itt szolgálatot teljesítő rendőr a közelmúltban, amikor a lakók panasszal fordultak hozzá azért, mert a Volán csuklós Mercédesz buszával ráállt a járdára és a babakocsikkal ezért az úttestre szorultak ki, az volt a válasz: hogy még jó, hogy ez a legnagyobb probléma itt. Nem is történt semmi.

A közterület-felügyelet pedig azt mondta, hogy szóltak neki.  De láthatóan kínos nekik ez a visszatérő ügy, mert nem képesek leszoktatni a visszaeső szabálytalankodót a tiltott parkolásról. 

Mint a Blikk beszámolójában kiolvasható ezt és az ehhez hasonló eseteket a közeli Dunavarsányban egyszerűen kezelik. Ha úgy tetszik orvosolják.  Ott ugyanis ez is, és a járda is fontos.  Az ittenieknek persze ez nem gond, ott viszont más a mentalitás. Mert ők komolyan gondolják, és nem csak a pénzért, a látszatért viselik a feladatokat, hanem teszik a dolgukat. 

Jobban is figyelnek a helyi értékekre, a közlekedésre, a járdákra és a köz pénzére. Ott nincs haveri laptopozás, sundám-bundám dózerolás,  meg csak úgy felügyelőbizottságozás.

Tudom, ismerem egyes ócsai mentalitását. Itt a blogon már nem egyszer megírták. Itt nem számít a kukacos víz, csak a verdába jusson a naftából. Itt lehet lakóparkozni, gyüttmentezve húsosfazekazni, járdát és bizottságokat foglalni. Akinek ez nem tetszik annak el lehet költözni. Aki meg példálódzik, annak meg oda lehet költözni Ez jött elő az alsópakonyi rossz ellátottság és a víz kapcsán, Bugyi példájából, Inárcs kapcsán és Tatárszentgyörgy példáján; - miért változna akkor bármi? És pont most? 

(Változás? - Talán majd az idő.)

*

A börtönt kockáztatja télen a legtöbb gondatlan tulajdonos ( - fontos szerep jut a szolgálatoknak és a felügyeletnek)

A hideg időjárás, a havazás, a csúszós utak nemcsak az autótulajdonosoknak okoznak fejfájást évről évre Ócsán. A lehullott csapadék és röpködő mínuszok miatt gyakran életveszélyessé vált járdák a gyalogosokat is jókora kihívás elé állítja. A lakás-, és családi ház tulajdonosoknak hazafelé tartva - egy-egy hó-, vagy jégfoltot kerülgetve - ugyanakkor nem szabad megfeledkezniük arról, hogy saját portájuk előtt az ő feladatuk a biztonságos gyalogos forgalom biztosítása. A társasházak lakói például egyetemleges felelősséggel tartoznak, s tévhit az, hogy a közösképviselő viszi el a balhét, ha egy járókelő a ház előtti járdán a nyakát szegi. Azonban a hivatalok és közterületek az önkormányzatokhoz tartoznak. A közterületfelügyelő kötelessége ekkor ezek fokozott ellenőrzése, hiszen a testi épség óvása közérdek. 

Erre utal Bukodi Károly közzétett felhívása is, hogy a szolgálatot teljesítő Körzeti Megbízottak, a Közterület-felügyelők és az Ócsáért Faluvédő Egyesület Tagjai, a feladatuk ellátása során fokozottan figyelemmel járjanak el a megváltozott időjárási körülmények között.

Vitathatatlan, hogy ezt a járdarészt is illenék takarítani és síkosság mentesíteni

A hosszúra nyúlt ősz és a tél eleji enyhe idő után egy hete megérkezett hazánkba is a szezonhoz illeszkedő időjárás. Az elmúlt napokban szerte az országban fordult mínuszba a hőmérő higanyszála, s rengeteg helyen várta reggelente hótakaró a munkába igyekvőket. A téli táj szépsége mellett ugyanakkor - a fagyos időjárás miatt - természetesen megnő a balesetek veszélye is; legyen szó a kisebb autós koccanásoktól, a járdákon padlót fogott gyalogosokig. A lakás-, és családi ház tulajdonosoknak ugyanakkor nem szabad megfeledkezniük arról, hogy a havassá és jegessé vált járdák plusz kötelességet is jelentenek számukra. A hótakarításról, s a biztonságos gyalogos forgalom biztosításáról a legtöbb esetben nekik kell gondoskodniuk.

Ez a közterület kihez tartozik - erről sem gondoskodnak ?

Városunkban a legtöbb gondot a járdák hiánya okozza, mert ebben a kritikus időszakban is a közútra és a kiépítetlen átjárókra kényszerülnek a gyalogosok.  A másik potenciális probléma pedig az a hosszabb-rövidebb szakasz, ahol a ugyan van járda, de azt vagy a busz, vagy a boltba betérő foglalja ki. De van olyan hosszabb szakasz is, ahol évek óta megvan ugyan a járda, de azt sem az önkormányzat, sem más nem takarítja. Erre minden évben lakossági bejelentések mennek a közterületesekhez és a hivatalba, amire nagy nehezen elővakarnak valakit, és hetek múlva letakarítják azt.

Minden évben visszatérő probléma az elhanyagolt, nem takarított járdaszakasz

Bár a közutak és közterületek fenntartása az önkormányzatok feladata, azonban a legtöbb helyen az önkormányzat előírhatja - és a legtöbb helyen elő is írja -, hogy az adott településen, vagy kerületben ingatlantulajdonnal rendelkező személyek kötelesek eltakarítani a havat az ingatlan előtti járdaszakaszról, illetve kötelesek azt csúszásmentes állapotban tartani. Az előírás természetesen a tulajdonosok jogi felelősségét is magával vonja. Tehát abban az esetben, ha valaki az ingatlanunk előtti veszélyessé vált járdán a "nyakát szegi", akkor kötelesek vagyunk az "okozott" kárt megtéríteni. Nemcsak a kártérítés elkerülése miatt érdemes figyelmet fordítani a csúszásmentesítésre, hiszen bizonyos esetekben annak elmulasztása gondatlanságból elkövetett bűncselekmény is lehet.

Hó, szemét, és köcsögöző autós a takarítatlan tájon

Egy családi ház esetében teljesen egyértelmű, hogy kinek a kötelessége a hó-, és jéghelyzetről gondoskodni, egy társasháznál azonban sokan nincsenek tisztában ezzel, s inkább áthárítják a felelősséget. Mint korábban is említettük a tulajdonosnak a kötelezettsége a csúszásmentesítés.

Végezetül érdekes lehet még kitérni arra, hogy minden ingatlantulajdonosnak érdemes felelősségbiztosítást kötnie. Az épülettulajdonosi felelősségbiztosítás fedezete az idegen harmadik személynek okozott károkon túl kiterjedhet a lakóközösségen belül egymásnak okozott károkra is.

* 

Amivel a közterület-felügyelet sem foglalkozik ( - gyalogosok, kontra buszok, mire a járda)

Továbbra is rendezetlen a buszok városon belüli parkolása.

2009-10-05  fogadó óra, online:

Csupán azért, mert több lábon kell állni - a járda nem erre való

  Katalin (18:33:35):

Tisztelt Alpolgármester Úr! 

Naivan úgy gondoltam, hogy a Volán buszok parkolási problémáját sikerült megoldani.
 

Ő sem foglalkozik semmivel, vele sem foglalkozik senki

Sajnos nem így tapasztalom. Változatlanul a buszvezetők háza előtt és így természetesen mások háza előtt parkolnak a buszok. A Volán képviselője azon a bizonyos megbeszélésen, ami úgy 1-1,5 éve történt határozott ígéretet tett arra, hogy ha kap az Önkormányzattól területet, akkor ott parkoltatja a buszait, vagy ennek hiányában a buszmegállókban. Érdeklődnék, hogy ez a szabály megváltozott e, mert én már igen rég óta nem így tapasztalom. 
A régi probléma megint él. Keskeny utcákban, mások ablaka előtt, hajnalok hajnalán, hosszú percekig melegíteni, brummogtatni, csattogtatnia a járművet. Nekem az is megfelel, ha a szabály második felét tartatják be az illetékesek és a buszmegállóban parkoltatják a buszokat. Az én esetemben az sincs a buszvezető lakásától 25 m-nél messzebb, tehát oda sem kell autóba ülnie, vagy kerékpárra szállnia. Csak annyi a különbség, hogy egy jóval szélesebb úton parkol a busz. Tudom, hogy ennél nagyobb problémákkal is meg kell küzdeni a Városnak, de legalább a könnyebben megoldható gondokat pipálja ki végérvényesen a Hivatal.

Nem elég egy busz, mindjárt a másik oldal is kap egyet, kitolva a gyalogosokkal és a szomszédokkal

alpolg: Kedves Katalin! A problémát jelzem a Volán vezetői felé. A megoldást a közterület-felügyelői rendszer kiépítése jelentené, mert így lehetne ellenőrizni a megállapodásunk betartását. Most jelent meg egy pályázat közterület-felügyelet létrehozására. Dolgozunk rajta.

A helyzet az ígéret és az évek múltán is változatlan

A buszsofőr(ök) mit sem törődve a felügyelőkkel, a kialakult helyzettel, rendszeresen felállnak a járdára és kifoglalják a lakóházak előtti területet. De a közterületisek sem foglalkoznak a buszosokkal. Kéz, kezet mos alapon. Pedig a járdára való felállást a KRESZ is, és a városi rendelet is tiltja. Ráadásul a több tonna tengelynyomású buszok feltörik, tönkreteszik a meglévő járdákat.  Arról nem is beszélve, hogy a gyalogosforgalmat is az úttestre szorítják, kitaszítva a mozgássérülteket a járdahasználatból.

Bukodi Károly fogadóórás válasza fabatkát sem ér a történések kapcsán.

Önkényes járdafoglaló

 Az erkölcsi és morális válságát élő városvezetés és a léha közterület-felügyeletet, valamint a helyi érdekeltségű rendőrséget nem foglalkoztatja mindez.

*

Bukodi Károly kérésére

Tisztelt alpolgármester úr!

Ön többszörösen állította, hogy nem tud olyan pályázatról, amivel Ócsa városának területeit, köztük a közutakat, a járdákat rendezni, netán kiépíteni lehetne. Kérte, hogy amennyiben ilyenről tudomással bírok, jelezzem.

Ez elég elszomorító számomra, mert így kicsit úgy érzem, hogy munkáját, munkakörét rám testálja, miközben Önnek kéne tennie a városért. Hiszen a választói akarat folytán ezért, és erre kapott bizalmat, felhatalmazást. Az a tény, hogy Ön nincs tisztában azzal, hogy van és volt erre pályázati lehetőség, felmeríti azt, hogy alkalmas-e egyáltalán tisztségére és feladatára? Egyáltalán mivel foglalkozik, ha nem ezzel, és a város boldogulásával? Nem ezért és ennek okán ostromolják évek óta a választók az Online fogadóórán? Nem ez volt a téma a város hivatalos honlapján üzemeltetett Fórumon, míg ki nem törölték? De igen.
Hát akkor nem ez lenne az egyik legfontosabb feladat a lakossági elvárások és a város fejlődése szempontjából? De igen. Ön azonban úgy tesz, mint aki nem tud semmit. Azzal sincs tisztában, hogy erre lehetett volna pályázni és pénzt szerezni. Vagy pedig tudja, és akkor egyszerűen csak hazudik. Belehazudik a választói képébe.
Nos, én a felkérésének megfelelően közlöm, hogy most is van lehetőség még pályázni a város fejlesztésére.
A pályázat megnevezése: Szociális célú városrehabilitáció.
Pályázati kódja: KMOP-2009-5.1.1/B
Támogatás formája: vissza nem térítendõ.
Forrás megnevezése: Európai Regionális Fejlesztési Alap
Beadási határidő: 2010. 12. 31.
Támogatás célja: A szociális célú városrehabilitáció keretében nyújtott támogatás alapvető célja a városok leromlott vagy leszakadó városrészeinek leromlását okozó folyamatok megállítása és megfordítása. A rehabilitáció célja az, hogy a helyi hátrányos helyzetű lakosság életminősége és esélyei javuljanak, mind az épített környezet, mind a társadalmi helyzet tekintetében. A szociális városrehabilitáció különböző típusú célterületeket érinthet.
Nagyobb kiterjedésű, városi szövetbe ágyazott, hagyományos építésű, vegyes lakosság összetételű, leromlott városrészek, ahol a cél a további szegregációs folyamatok megállítása, és lehetőség szerint a terület státuszának emelése, ami hosszabb távon a magasabb státuszú lakosság területre vonzásával valósulhat meg az eredet lakosság nagy részének megtartása mellett. (A cél tehát heterogénebb, integrációra alkalmasabb környezet és társadalom kialakítása.)

Ezzel a pályázattal az Ön szerint nem centrumbeli, tehát a vasúton túli területek egyes részeinek rehabilitációját el lehetne végezni. Azt pedig, hogy ebbe mit terveznek bele, már igazán ne én mondjam meg.

De, ha ez sem felel meg az Ön igényeinek, akkor javaslom, hogy nézzen körül Dabas városában, netán Bugyi községben és kérdezősködjön, hogy ők ott miként tudtak nem csak központi részekre járdát, kerékpár utat építeni. Ha az ottaniak, vagy az ismert polgármesterek nem segítenek, akkor majd megsúgom a városmagon kívüli területek pályázati kódját.
Azonban amíg erre sor kerülne, addig kérem, nézze olvassa a kiírást és gondolkozzon el rajta. No meg azon is, hogy korábban miért nem pályáztak a hiányzó járdák megépítésére.

(Esetleg az alkalmasságát is számításba veheti.)
*

Kerékpárutat adtak át Bugyin

Szeptember 4-én 10:30-kor adták át hivatalosan Bugyin a Beleznay téren az uniós pályázatból létrehozott kerékpárutat, amelyet a bugyi lakosok már a nyár közepén birtokba vehettek. Megnyitó beszédet mondott Somogyi Béla polgármester és Dr. Szűcs Lajos a Pest Megyei Közgyűlés elnöke. Ezután a sportolni vágyók részére látványos kerékpározás kezdődött Bálinté Balogh Mária helyi iskola igazgatóhelyettes és testnevelő tanár vezetésével.

A munkájukat gyalogosan, vagy kerékpárral megközelítő, és egyéb ügyeiket intéző emberek is megelégedéssel veszik tudomásul a kényelmesebb és jóval egyszerűbb közlekedést, mivel a kerékpárút végig folyamatos haladást biztosít a rajta közlekedők számára. Az alternatív közlekedést előnyben részesítők, ezzel a beruházással a község teljes egészén áthaladó közúthálózat mellett 5 km hosszú egybefüggő gyalog- és kerékpárúton közlekedhetnek.

Erről és a Bugyin történtekről más sokat beszéltünk. Én, ócsaiként most kicsit irigykedve, de csak gratulálni tudok az ottaniaknak. Gratulálni azért, mert ők ott tudták mi a dolguk, mi a feladatuk, a szerepük. Ők ott teszik a dolgukat. Ott tesznek és tettek a lakosságért. Felmérték és tudták mi az igény, mi az elvárás. Csak ezt, illetve azt tették, ami az embereknek kell, amire szükségük van, mi számít.

Ők nem parádéztak, nem díszelegtek, nem egy kétszer 300 méter szakaszt dísz burkoltak. Nem. Ők a helyieknek építettek utat, hoztak hasznosat. Hosszan és tartósan használható, kihasználható közutat kaptak a választók. Ma részben ezt ünneplik.

Szerintem nem lesz gond októberben a választási urnáknál sem.

Aztán azt se feledjük, mert legalább egyre büszkék lehetünk, hogy ott a közbeszerzésen nyertes kivitelező cég ócsai. (Munkabíró Kft. 2364 Ócsa Falu Tamás u. 16.) Talán ezért is volt olcsóbb egy kilométernyi szakaszra vetítve az ár, mint nálunk.

Itt, Ócsán ugyanis egy külsős, budapesti cég kapta a munkát a Bajcsy rövid szakaszának drága dísz-burkolatára.

És végezetül még egy mondat erejéig visszatérnék Bugyi község történéseire. A most zajló Krumpli fesztivál keretében a Dabas Rádióban elhangzott, hogy a helyiek már az elkerülő út megvalósításán dolgoznak.

Hol vagyunk, hol tartunk mi, s mikor érjük utol az irányt mutató Bugyi községet? Az ottani fejlettséget, azt az infrastruktúrát? Nem szégyelljük magunkat városi létünkre?

Ébresztő polgártársak! Ébresztő polgármester urak!

Ébredjünk már fel!

Bugyi község lakóinak száma: 5300 fő

Ócsa város népessége: 9100 fő

(Nem hiszem el, hogy az ócsai emberek ezt nem igénylik, hogy nekik erre nincs szükségük.)

*

Úttalan utakon

Korábban Bugyi község példáját bemutatva és előhozva foglalkoztam az ottani pozitív hozzáállással a járdaépítés szándékával, pályázásával és végrehajtásával kapcsolatosan. Leírtam, hogy ők melyik pályázatukkal és mekkora összegben aknázták ki a lehetőségeket. Az ekkor megjelent írásra, és az abban foglaltakra reagálva tette közzé írását Péter. Ekként került ismét előtérbe és napirendre az a felvetés, amire most az alábbiakban reagálok:

T. Péter !

Nagyon örülök, hogy beletekintettél az írásba s magad is utánajárva összehasonlítottad Ócsa valamint a szomszédos Bugyi pályázati hozzáállását. A különbség az általad feltárt számokban is látszik, de igazán érezhetőn a két település küllemében megjelenésében jobban látszik a különbség. Ócsa lemarad, láthatólag nem változik, Bugyi meg ugrásszerű és látványos fejlődésen megy át. Külalakjában, az utcák látványképében, megjelenésében. Tudom, hogy erre az alpolgármester elmondaná, hogy az a száz métert meghaladó szakasz az önkormányzat előtt az új egészségházig, az mind fejlődés. Meg hozzátenné, majd ami még lesz ez, meg az, stb. Többre nem volt lehetőségünk, blabla. Mást tőle már nem is várok. De amire Te nem térsz ki írásodban és amire én mindig is próbáltam utalni, az két dolog.

1. Bugyi az úthálózatát fejlesztette hosszan és átfogóan, úgy hogy közben járdákat, épített, kerékpár utat létesített, csapadékelvezető árkokat telepített. Egy lendülettel, egy pályázat keretében ez mindjárt 3 dolog, s nem csak pár méter hosszan. Ez szemmel látható, optikai fejlődés, életérzésbeli, infrastrukturális növekedés. Ezt Ócsa nem tette meg, ilyenben nem gondolkodott, erre vagy ilyenre nem pályázott. Ez az egyik nagy különbség.

2. Az alpolgármester állandóan azt hangoztatja, hogy nem volt olyan pályázat, illetve lehetőség, ami alapján a város más útjait, (értsd a városközpont Bajcsy önkormányzat előtti központi részén kívüli) is lehetett volna fejleszteni. Ez persze nem igaz, hiszen pont Bugyi község jelenbeli fejlődésén keresztül mutatattam be, írtam le azokat (a pályázati lehetőségeket és konkrét példákat,) amik azt bizonyítják, hogy a mi helyi városvezetésünk nem is akart másban gondolkodni, mint a saját részben. Ezért nem gondolkodtak tovább és nem is pályáztak, annak ellenére, hogy lehetőség, pályázat lett volna rá. Ez a másik nagy különbség.

És akkor most arról nem is beszéltünk, hogy Bugyi a hosszabb szakaszt, a teljes fő utcát járdáztatta le az épített és elkülönített kerékpárúttal, az új vízelvezetéssel együtt (egy ócsai vállalkozóval) olcsóbban, mint a mi városvezetésünk tette ezt a drága, de rövid díszburkolatos résszel.

Ócsa önkormányzata csak abban a rövid, Bajcsyt érintő díszrészben látta szükségét az előrelépésnek. Csak oda pályázott. Magyarul: nem érdekelte őket a város szélesebb vagy nagyobb volumenű, tágabb, vagy hasznosabb fejlesztése. Ezért nem pályáztak hosszabb, netán olcsóbb járdarekonstrukcióra, építésre tovább, vagy más részt illetően. Még azzal sem törődtek, hogy az utcát, a Bajcsy-t legalább végig leaszfaltozzák a gyalogos oldalon. Ezért nincs is összefüggő szilárd burkolatú járda teljes hosszában a főúthoz kapcsolódóan. Most az önkormányzat előtt a Bajcsyn viszont van egy kis díszburkolattal ellátott szakasz, de tovább már kockakő, aszfalt sincs, vagyis járda se jut. Ezért kell és lehet csak máig is sárban vagy az úttesten bukdácsolva megközelíteni a kiépítetlen Árpád utcai buszmegállót. Ezért nincs kiépített gyalogút egyik vasúti átjárón sem. Ebből kiindulva és így, illetve ezért nem tekintik városközpontnak a Vasútállomást, és környékét, a Falu Tamás utcát, vagy annak bekötéseit. Holott az ottani létesítményeket, s megközelítésük jelentős városon belüli mozgással, forgalommal jár. A Falu Tamás utca a város magjában elhelyezkedő olyan fő-közlekedés út, ami a Vasútállomást és a most favorizált, fejlesztett rész köti össze. A Vasútállomás és környéke, ma is jelentős forgalmat bonyolít le. Érkezési és indulási célállomás, találkozási, bevásárlási csomópont. Itt a piac, valamint több bolt. Kihagyhatatlan forgalmi csomópont, mely összekapcsolja a városrészt. Itt jelentős forgalom bonyolódik, amit a Falu Tamás utca, és a Damjanich utca vezet le, oszt szét a többi főbb útvonal felé. A Vasútállomás előtti kereszteződés forgalmas gócpont. Amolyan helyi csomópont. Innen olyan központi utak érhetők el, melyek a város gerincét alkotják. Szombatonként a város nagy része ezen a csomóponton áthaladva jut el az Üllői út, a Széchenyi utca, a Székesi utca, vagy a Bajcsy irányába. Ezek mind irányadó, levezető utak. Ezért, ha ez az állomás körüli rész nem frekventált és fejlesztésért kiáltó hely, akkor a mi a csuda az? Ezért mondom és hiányolom, de hibáztatom is a városvezetést azért, mert erre a városrészre nem akartak és nem is akarnak odafigyelni. Itt és ide nem gondolkodnak járdákban, kerékpárutakban, parkolóban és átjárókban. Pedig most lett volna rá pénz és lehetőség a kormány, és az Eu által. Dabas, Bugyi és számos település élt ezzel. Ők építettek, fejlesztettek. Itt is lehetett volna. Igény, lakossági elvárás van és lenne erre. Az alpolgármester jól tudja mindezt, hiszen visszatérő felvetése ez a fórumnak, a lakossági észrevételeknek, panaszoknak és a fogadóóráknak is. Mégsem történt ez ügyben semmi.

Változatlan gondok, - válaszol a gondnok (ismétlés)

 

Az alábbi sorokat az önkormányzat, alpolgármester által tartott 2008. évi fogadóórájából vettük át, demonstrálva és frissítve mindazt, amit az akkori felvetést tartalmaz.

Ismételve és általam is újra szajkózva, hiszen mi sem változott. (Ha csak az nem, hogy azóta az akkori kisgyerekek már nem babakocsival, hanem kézen fogva az útesten járva kénytelenek arra bukdácsolni.)

Hilda (17:21:15):

Tisztelt Alpolgármester Úr! Régi problémára szeretném felhívni figyelmét, megoldás nem született sosem, de a helyzet egyre baleset veszélyesebb. A várost kettészelő vasút sok borsot tör az ócsaiak orra alá, különösen az idősek és a kisgyerekesek szenvedik meg. Egyik sorompónál sincs rendes járda, a régi piac felé egyenesen balesetveszélyes átkelni. Egyik oldalon sincs járda, teherautók, kamionok, traktorok vagy száguldozók között kénytelen az ember áttolni a babakocsit, maga mellett vezetni kisebb gyermekét. Az idősek gyalog is és biciklit tolva is veszélyeztetett helyzetben vannak, forgalmasabb napokon egyenesen horror arra járni.
 

A másik probléma szorosan kapcsolódik ehhez. Az állomáson átjutni elég nehézkes. Babakocsival képtelenség biztonságosan lejutni/átjutni az aluljárón. Rettenetesen meredek, még ha valamilyen módon lenne egy része, ahol le lehetne tolni, teljes erővel tartani kéne a kocsit, hogy ne szabaduljon ki az ember kezéből. Két pici gyerekkel egyenesen lehetetlen átvergődni. A síneken nem csak nehéz de balesetveszélyes az átkelés, sokan estek már el és kötöttek ki kórházban az idősek közül.Sok anya hurcolja át a babakocsit a síneknél (főleg ha siet vagy ha a vonatra szállna fel), személy szerint én is, 30-40kilót. Az anyukák jobb híján a vasúti átkelők felé kerülnek, de amint fentebb már írtam, életveszélyes ott átkelni. Van e mód arra, hogy megoldás szülessen, épülnek e járdák és esetleg másik aluljáró, vagy betonszigetek a sínek között, hogy könnyebb és biztonságosabb legyen az átkelés? Közeledik a tél, a jég, a csúszós időszak, ezek a problémák még jobban felerősödnek. Válaszát köszönöm! Németh Hilda

alpolg: Tisztelt Németh Hilda! Az Ön által felvetett problémát mi is ismerjük. A múlt hónapban járt nálunk a MÁV képviselője, ahol a fénysorompóknál levő gyalogosátkelők kiépítéséről is beszélgettünk. Várjuk a MÁV válaszát, hogy miként lehetne akár közösen is, ezt megépíteni. Új aluljáró és sínek közötti szigetek kiépítése nem szerepel sem a MÁV, sem az Ön kormányzat tervei között. Viszont megnézetjük az aluljáró lépcsőzetének átalakítását.

*

Szomszédolás helyett gyalogtúra

Városunk alpolgármestere aktív közéleti szerepvállaló, helyi lakos. Mondhatni, közeli szomszédom, mert egy megállón belül lakik. Azonban ha gyalog, vagy kerékpáron kívánnám meglátogatni, akkor bizony nem tudnék hozzá eljutni a járdán, de még kijelölt, vagy jelöletlen kerékpárúton sem.
Járda a városban még csak lenne szűkösen, s nem egybefüggően, de kerékpár út az egyáltalán nem. Ez a gond nem csak az alpolgármester személyes felkeresése során jelentkezik, hanem a munkába járások , a hétköznapi közlekedés alkalmával is. Ócsa ugyanis nem rendelkezik egybefüggő, teljes értékű szilárd burkolatú járdahálózattal, sem kerékpárúttal. Eme hiányosságok okán maradnak a szűk keresztmetszetű, nem európai szabványos utak és a nyári szárasságban porzó, esősben sáros, tacsakos, télen meg hófedte taposványok, gyalogút híján.
Pedig a közszereplésben gyakorlott önkormányzati személy ugyanúgy tud a város hiányosságairól, a lakosság panaszáról és igényéről, mint minden más városlakó, vagy hivatali munkatárs.
Az alpolgármester ebből a szempontból talán azért kiemelt szereplő, mert Ő az, aki ezzel tárgykörrel, Ócsa hivatalos honlapján az egykor üzemelő fórumon panaszként találkozott, s majd ez ügyben nyilatkozott. Szintén Ő az a személy, aki ezen webes környezetben közzé tette, hogy nem volt lehetősége a városnak ilyenre pályázni. Azt is kérte, hogy aki ilyesmiről tud, jelezze. Személy szerint Ő maga ezt így fogalmazta meg saját fogadó óráján is:
"Lehet, hogy a figyelmünket elkerülték azok a pályázatok, amelyek az Ön által felvetett területre vonatkozhatnak, ezért tisztelettel arra kérem, ha tud ilyenről, feltétlenül értesítsen!" (2010.06.07. online fogadó óra, 18,16)
Nos akkor most élve a felkéréssel és az alkalommal, jelezni, megosztani, értesíteni kívánom szeretett városvezetőnket a következő tényállásról:
Igen tudok ilyenről. Igen, volt állami projekt, és lehetőség pályázni a város járdáinak, úthálózatának, vagy éppen a kerékpárútjainak kialakítására. KMOP-2.1.1- (belterületi úthálózat fejlesztés), KMOP-2.1.2- (kerékpár út fejlesztés), KMFRT-TEUT- (szilárd útburkolat felújítás), stb. Ön, tisztelt alpolgármester úr a fenti idézet szerint és minden más esetben, a szavaiban, közreadott írásaiban csupán azt igyekezett alátámasztani, hogy erről nem tud, erre nem volt lehetőség, csak az önkormányzat előtti rövid szakaszra, annak átépítésére. ("A településközpont megújítása pályázati forrásból történt, amely kizárólag ennek a szakasznak a felújítására adott lehetőséget." - online fogadó óra.) Ez így nem igaz, Ön is tudja. (alpolg: "Igaza van, azonban jelenleg csak erre volt pályázati lehetőség. Amennyiben pályázat útján más településrészeket is lehet fejleszteni, azonnal pályázunk.")
Az Új Magyarország Fejlesztési terv keretein belül volt lehetőség kerékpárutak létesítésre, kialakítására, járdaépítésre, településfejlesztésre. Itt nem csak az Ócsa, Bajcsy-Zsilinszky utca önkormányzat előtti résznek fejlesztésére biztosítottak lehetőséget. Ez annál többről szólt. Csupán itt a városvezetők, köztük Ön ezzel nem törődött, nem foglalkozott, mert csupán arra az egyre összpontosítottak, amire pályáztak. Vagyis a város uttalan területei, a vasúti központ, az állomás környéke, a vasúti átjárók állapota, a rendezetlen buszmegállók, a Bajcsy önkormányzattól kijebb eső szakasza nem inspirálta gondolkodásra a tudatukat. Így nem is adtak be érdemi pályázati anyagot további járdaépítésre, kerékpár utak létrehozására, vagy a vasúti átjáró kialakítására, a környék és a belső rész biztonságosabb megközelíthetőségére. Tudom, Ön szerint a vasútállomás nem belső mag, ahogy az önkormányzattól egy-két buszmegállóra eső terület sem az. Pedig igenis az. A vasútállomást nem teheti ki a centrumból, nem veheti ki a fejlesztésből, mert még ma is jelentős forgalmat, központi szerepet tölt be. Talán ezért, s ennek a vázolt, Ön által ábrázolt elgondolásnak a következménye, az érdemtelen jelentkezés, a nem pályázás, és az ottani elhanyagoltság. Ócsa nem az önkormányzatból, a postából, az egészségházból és a multi élelmiszer boltjából áll. Ócsán közel 9000 állampolgár él, ténykedik és közlekedik. Legalább ennyi ember érintett a helyi közlekedésben, ha az átmenő forgalmat, az idelátogatókat nem is számolom.
De vissza a tényekhez. Bugyi nagyközség a fent meghatározottak szerint pályázott és kapott pénzt útfelújításra, járda-, és kerékpár útépítésre. Dabas ugyancsak e szerint 3,5 métert meghaladó szélességben és közel egy kilométer hosszan létesített kerékpárutat a kapott pályázati pénzből. Ócsa erre és ilyenekre nem költött, nem pályázott.
Az ócsaiak úgy gondolják, hogy számukra a régi, elmaradott állapotok is megteszik? Tényleg úgy hiszik, hogy nem lehet rendbe rakni az utakat? Nem lehet kialakítani a járdákat? Valóban nem volt lehetőség ezekre pályázni? Vagy csupán nem eléggé motiváltak, nem érdekeltek a városvezetők?


Érdemi célkitűzésként ajánlom:
A települési belterületi kerékpárút hálózat kiépítése, az alternatív közlekedés fejlesztése, közszolgáltatások gyorsabb, biztonságosabb elérése, közlekedés minőségének javítása, a munkahelyek, intézmények biztonságos megközelítése. Az alközpontban található közszolgáltatásokat nyújtó célpontok (iskola, óvoda, kereskedelmi egységek, sportpályák, okmányiroda, egészségügyi intézmények, temető) bekapcsolása a város kerékpáros forgalmába. A megépülő kétoldali kerékpárút nagyban elősegíti az említett célpontok gyorsabb, biztonságosabb elérését Ócsa lakói számára, valamint a város többi részén élő lakosság számára azáltal, hogy a vasúti központtal a kerékpárút csatlakozik a már meglévő úthálózathoz, mely a város hosszanti gerince mentén húzódó két főközlekedési út mellett halad. (Üllői, Bajcsy) Ugyanez igaz fordítva is, hogy a lakosok könnyebben érik el a város más részein található közcélú intézményeket. Biztonságos kerékpártárolók építésével lehetővé válik a lakosság számára a kerékpárok védett elhelyezése.
Eredmények: Jelenleg nincsenek, hiszen a biztonságos közlekedés alappilléreiként szolgáló utak keskenyek, a városban összefüggő szilárd burkolatú járdák hiányosak, ahol vannak keskenyek, a kerékpár utak nem biztosítottak.
Alternatív lehetőségek: Érdemi változás nincs, alternatív megoldást csak a megépítendő hiányzó járdák, és legalább az egyoldali, de elkülönített kerékpársáv tudja biztosítani a forgalom egyenletes eloszlása mellett.
A projekt során fontos szempont az akadálymentes, környezettudatos megvalósítás, a csapadékvíz elvezetés, a forgalomtechnikai eszközök létesítése.
A projekt megvalósulásával jelentősen javulnak az alternatív közlekedés feltételei, csökken a környezet terhelése, a jelenlegi szűk keresztmetszetű utak terhelése, a balesetveszély, javul a közlekedési morál, és kultúra.
A beruházás megvalósulásával javul a településkép, az épített környezet minősége, növekszik a lakosság komfortérzete, javul az épített környezet minősége, a városkép, egyre inkább élhető város jön létre.

Tele a bugyi Ócsán (tiszta beszarás)

Ócsa város közel 9000 fő (2009. évi adat) lakossal a mi szeretett kisvárosunk.
A szomszédos Bugyi a maga 5300 feletti lélekszámával, (2009. évi adat) nagyközség.
A két település mondhatni szomszédosak, alig pár kilométer a távolság. Lakott területének nagysága közel azonos, népsűrűsége mégis közel a fele, mint Ócsának. A két közreadott népességi adatból kitűnik, hogy Ócsa magasabb lélekszáma okán is jogosult a városi rangra. Az ehhez szükséges infrastruktúrával, követelményrendszerrel rendelkezik. Adottságai nem csak a városi minősítése okán jobbak, mint a szomszédos nagyközséggé, hanem fekvése okán is. Az M5 autópálya, a vasút több lehetőséget biztosít számunkra, mint a szomszédnak. Azonban Bugyira most mégis kicsit irigykedve és mutogatva tekintünk. Ők ugyanis sikeres községfejlesztések sorába kezdtek, míg ez nálunk a városi rang ellenére sem tapasztalható, s nem élvezhető. A szomszéd település látható fejlődésnek indult, ami nem csak közérzet, hanem életminőség javító hatású az ottaniak számára. Nem tudom persze, hogy ennek az érzésnek, a látható ugrásnak, ennek a cselekvésnek és az ottani tenni akarásnak mi az oka, a motivációja, vagy a háttere, csupán azt érzékelem, hogy ott a helyi képviselők, az önkormányzati vezetők másként gondolkodnak, másként gazdálkodnak, és cselekszenek, mint a helyiek. Mondhatni a falujukért dolgoznak és tesznek. Ott nem csak beszélnek róla, hanem cselekszenek érte. Ezek szerint tuti, hogy az ottaniak a nagyközség fejlődésben látják a jövőt, s hogy vele és a lakossággal, ebben gondolkodnak. Ott biztosabb, láthatóbb és tetten érhetőbb a fejlődés, mint itt a jobb adottságú, de lepusztult, elhanyagolt kisvárosi környezetünkben. De miként is van ez? Mire fel? Mire az ottani jó érzés, és az itteni borús hangulat?
Itt a városvezetés az önkormányzat teraszának tekinthető Bajcsy-Zsilinszky utca egy rövid szakaszában látja az idillt, a jövőt, és a városképet, még akkor is, ha ebbe a belső magba való eljutás csak járdátlanul és kátyúkkal terhelten, bukdácsolva lehetséges. Ott a faluvezetés ennél szebb jövőben nagyobb távlatokban gondolkodik. Itt csak egy drága és parádés, de rövid díszburkolatra összpontosítottak, és erre kerestek-találtak forrást. Ott ennél nagyobb távlatokban gondolkodva, hosszabb távra tekintve és gondolva az egész főutat, a Kossuth Lajos utca járdáit tették rendbe. Ott végig kiszélesítették, aszfaltozták az egész részt, ami mellé külön szilárd burkolatú kerékpárutat terveztek és létesítettek, míg az utak és a járdák közt a csapadékelvezetéshez az árkolást is ki-, és újjáépítették. A látvány magáért beszél.
Itt a helyi (városi) önkormányzat a rövid szakasz burkolatért 29,7 milliót meghaladó önrész mellett 113.551.696,- Ft-t költött, addig ott a községbeliek a hosszabb és rendezettebb szakaszért 16,7 millió önrész mellett 62.196.188 ,- Ft-t áldoztak. Itt alig pár száz méter jut ezért, ott pedig szinte végig. Itt a városunkban közel a duplájába került a fele annyi, mint ott az egész és kibővített út/járda. Itt a Bajcsy-n, a helyi főúton a drága beruházás ellenére, van ahol járda sem jut a városi rang és titulus ellenére, ott a falusi környezettel, s velünk dacolva félannyiból a teljes főúti szakaszt rendberakták.
Itt a főúton van, hogy a buszhoz nincs járda és kiépített megálló, (lásd; Árpád utca,) ott ilyen nem tapasztalható. Itt az alpolgármester az online fogadó órán azt üzeni, kéri fennhangon, hogy jelezzük neki, ha tudomással bírunk olyanról, hogy más részre, nagyobb területre, vagy bővebb tartalommal is lehet ilyesmire pályázni. Ott erről és ilyen városvezetőről nem hallani, csak a sikeres pályázatokról és a fejlődésről. Itt nem halad az útkezelés, a kátyúzás, ott pedig út épül hosszan, árokkal, biztonságosan, és olcsón. Itt egy budapesti kivitelező nyerte/kapta-vállalta a munkát (drágán), ott meg egy ócsai illetőségű kivitelező (olcsón) és hír nélkül lerendezte mindezt.
Itt ez irányban nem pályáztak ilyenre, vagy hasonló projektre, ott mégis a belterületi úthálózat fejlesztésére 330 milliót meghaladó összegben, míg az Arany János utca szilárd útburkolat felújítása vonatkozásában 15 milliót meghaladó összegben. Itt a vasúti átjárón és azon nem vezet kerékpárút és szilárd burkolatú gyalogjárda a városi rangunk ellenére, ott meg még vasút sincs a községben, mégis rendezettebbek a közterületek. Ott a busz megállókra, megközelíthetőségükre is több gondot fordítanak, mint itt.
Itt KMOP-s (5.2.1) pályázatokból csak egyet terveztek és neveztek, addig ott kettőt + egyet (KMOP 2.1.1; valamint 2.1.2; és KMRFT-TEUT).
Itt összességében az alig észrevehető egy pályázatra a fentiek szerint fordítottak, addig ott a számottevően és léthatóan többre, arányaiban keveset, de összegszerűségben mégis rengeteget. Főleg, hogy Bugyi velünk szemben nem város, hanem község. Ez a különbség itt a lemaradást, ott a fejlődést, az előrelépést jelenti.
Ezért jobb a közhangulat és az életérzés ma ott Bugyin, mint itt a jobb adottságú, de leült, önkormányzatilag elhanyagolt Ócsán.