Korábban Bugyi község példáját bemutatva és előhozva foglalkoztam az ottani pozitív hozzáállással a járdaépítés szándékával, pályázásával és végrehajtásával kapcsolatosan. Leírtam, hogy ők melyik pályázatukkal és mekkora összegben aknázták ki a lehetőségeket. Az ekkor megjelent írásra, és az abban foglaltakra reagálva tette közzé írását Péter. Ekként került ismét előtérbe és napirendre az a felvetés, amire most az alábbiakban reagálok:
Nagyon örülök, hogy beletekintettél az írásba s magad is utánajárva összehasonlítottad Ócsa valamint a szomszédos Bugyi pályázati hozzáállását. A különbség az általad feltárt számokban is látszik, de igazán érezhetőn a két település küllemében megjelenésében jobban látszik a különbség. Ócsa lemarad, láthatólag nem változik, Bugyi meg ugrásszerű és látványos fejlődésen megy át. Külalakjában, az utcák látványképében, megjelenésében. Tudom, hogy erre az alpolgármester elmondaná, hogy az a száz métert meghaladó szakasz az önkormányzat előtt az új egészségházig, az mind fejlődés. Meg hozzátenné, majd ami még lesz ez, meg az, stb. Többre nem volt lehetőségünk, blabla. Mást tőle már nem is várok. De amire Te nem térsz ki írásodban és amire én mindig is próbáltam utalni, az két dolog.
1. Bugyi az úthálózatát fejlesztette hosszan és átfogóan, úgy hogy közben járdákat, épített, kerékpár utat létesített, csapadékelvezető árkokat telepített. Egy lendülettel, egy pályázat keretében ez mindjárt 3 dolog, s nem csak pár méter hosszan. Ez szemmel látható, optikai fejlődés, életérzésbeli, infrastrukturális növekedés. Ezt Ócsa nem tette meg, ilyenben nem gondolkodott, erre vagy ilyenre nem pályázott. Ez az egyik nagy különbség.
2. Az alpolgármester állandóan azt hangoztatja, hogy nem volt olyan pályázat, illetve lehetőség, ami alapján a város más útjait, (értsd a városközpont Bajcsy önkormányzat előtti központi részén kívüli) is lehetett volna fejleszteni. Ez persze nem igaz, hiszen pont Bugyi község jelenbeli fejlődésén keresztül mutatattam be, írtam le azokat (a pályázati lehetőségeket és konkrét példákat,) amik azt bizonyítják, hogy a mi helyi városvezetésünk nem is akart másban gondolkodni, mint a saját részben. Ezért nem gondolkodtak tovább és nem is pályáztak, annak ellenére, hogy lehetőség, pályázat lett volna rá. Ez a másik nagy különbség.
És akkor most arról nem is beszéltünk, hogy Bugyi a hosszabb szakaszt, a teljes fő utcát járdáztatta le az épített és elkülönített kerékpárúttal, az új vízelvezetéssel együtt (egy ócsai vállalkozóval) olcsóbban, mint a mi városvezetésünk tette ezt a drága, de rövid díszburkolatos résszel.
Ócsa önkormányzata csak abban a rövid, Bajcsyt érintő díszrészben látta szükségét az előrelépésnek. Csak oda pályázott. Magyarul: nem érdekelte őket a város szélesebb vagy nagyobb volumenű, tágabb, vagy hasznosabb fejlesztése. Ezért nem pályáztak hosszabb, netán olcsóbb járdarekonstrukcióra, építésre tovább, vagy más részt illetően. Még azzal sem törődtek, hogy az utcát, a Bajcsy-t legalább végig leaszfaltozzák a gyalogos oldalon. Ezért nincs is összefüggő szilárd burkolatú járda teljes hosszában a főúthoz kapcsolódóan. Most az önkormányzat előtt a Bajcsyn viszont van egy kis díszburkolattal ellátott szakasz, de tovább már kockakő, aszfalt sincs, vagyis járda se jut. Ezért kell és lehet csak máig is sárban vagy az úttesten bukdácsolva megközelíteni a kiépítetlen Árpád utcai buszmegállót. Ezért nincs kiépített gyalogút egyik vasúti átjárón sem. Ebből kiindulva és így, illetve ezért nem tekintik városközpontnak a Vasútállomást, és környékét, a Falu Tamás utcát, vagy annak bekötéseit. Holott az ottani létesítményeket, s megközelítésük jelentős városon belüli mozgással, forgalommal jár. A Falu Tamás utca a város magjában elhelyezkedő olyan fő-közlekedés út, ami a Vasútállomást és a most favorizált, fejlesztett rész köti össze. A Vasútállomás és környéke, ma is jelentős forgalmat bonyolít le. Érkezési és indulási célállomás, találkozási, bevásárlási csomópont. Itt a piac, valamint több bolt. Kihagyhatatlan forgalmi csomópont, mely összekapcsolja a városrészt. Itt jelentős forgalom bonyolódik, amit a Falu Tamás utca, és a Damjanich utca vezet le, oszt szét a többi főbb útvonal felé. A Vasútállomás előtti kereszteződés forgalmas gócpont. Amolyan helyi csomópont. Innen olyan központi utak érhetők el, melyek a város gerincét alkotják. Szombatonként a város nagy része ezen a csomóponton áthaladva jut el az Üllői út, a Széchenyi utca, a Székesi utca, vagy a Bajcsy irányába. Ezek mind irányadó, levezető utak. Ezért, ha ez az állomás körüli rész nem frekventált és fejlesztésért kiáltó hely, akkor a mi a csuda az? Ezért mondom és hiányolom, de hibáztatom is a városvezetést azért, mert erre a városrészre nem akartak és nem is akarnak odafigyelni. Itt és ide nem gondolkodnak járdákban, kerékpárutakban, parkolóban és átjárókban. Pedig most lett volna rá pénz és lehetőség a kormány, és az Eu által. Dabas, Bugyi és számos település élt ezzel. Ők építettek, fejlesztettek. Itt is lehetett volna. Igény, lakossági elvárás van és lenne erre. Az alpolgármester jól tudja mindezt, hiszen visszatérő felvetése ez a fórumnak, a lakossági észrevételeknek, panaszoknak és a fogadóóráknak is. Mégsem történt ez ügyben semmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése