Halottak napja

*

Mind Szentek - halottainkra emlékezünk

Ma van Mindenszentek ünnepe, ez Magyarországon 2000-ben, ötven év elteltével lett ismét munkaszüneti nap. 

Egyszer eljön az utolsó pillanat, amit egész életünkben elhessegetünk magunktól. Amikor utoljára fogjuk meg hozzátartozónk kezét.  Régebben a hit, a rítusok, a család, a társadalom is segítette a gyász "kultúráját", míg ma sok gyereknek fogalmuk sincs arról, hogy e szó, ez a nap mit is takar. Van akinek ez "csupán" a médiából felkapott Halloween.  

Végül talán mégis ahányfélék vagyunk, annyiféleképpen tudjuk elfogadni az elmúlást. Sokan vagyunk akik ebben megtörünk. Van, aki zokog, van, aki némán hallgat. Az idősebbje többnyire még így búcsúzik.  Némán és magába zártan. Méltósággal a halottaira emlékezve. Ezt erősíti a nap állami szintű ünnepé emelése.  Ez a gyász ünnepnapja. Minden felszínes ellentmondása ellenére, egy méltóságteljes ünnep ez. 

November 1.-je, Mindenszentek ünnepe. A katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja ez, míg a protestantizmus az elhunytakról emlékezik meg ilyenkor. Az ezt követő másnap, a Halottak napja. November 2.-a fokozatosan alakul egyházi ünnepből az elhunytakról való általános megemlékezés napjává. Ezekben a napokban gyertyát, mécsest gyújtunk elhunytaink tiszteletére és szeretteink emlékére.

Ilyenkor azok is kilátogatnak a temetőbe, az öreg sírhelyhez, akik erre máskor nem tudnak időt szakítani. Az illendőség is ezt kívánja. 

Ezért várhatóan (már a hosszú hétvége első napján) sokan keresik fel elhunytai sírját. Ezeken a napokon a temetők hosszabb ideig tartanak nyitva. 

Az önkormányzatok többnyire rákészülnek a megnövekedett forgalomra, és hogy a temetők úgymond "felélednek". Az emberek gyertyát gyújtanak és a sírhantok fénybe borulnak. A pislákoló gyertyaláng a törékeny fénye a lelkünkből áradó gyengédséget, akár mint gyengeséget is szimbolizálja, amolyan lélek megjelenítés formájában.  

Mi, többnyire keresztények így, illetve ezzel a formai megjelenítéssel szimbolizálva kegyeletünket, emlékezünk.

Ócsán a Temető utcát október 31.-től november 4.-ig terjedő időszakra az idén is egyirányúsitják, ezzel segítve elő a megnövekedett forgalom zavartalan áramlást. A forgalmi rend biztosításában és az ebbéli segítségnyújtásban a helyi polgárőrség munkatársai részt vesznek. 

*

Gyász és fájdalom, összetartozás helyett ( - nesze neked magyar narancs)

Pár helyi ember, néhányan gyermekeikkel félkörbe állták a keresztet, a lenyugvásra készülő nap nyár eleji tüzével szembehelyezkedve.   

A szemközti sarokba állított rendőrautóban három ember ült, egyikük civilben. Az autó lehúzott ablakán áthallgatták a gyülekező embereket, miközben halkan duruzsolt a motor, hogy üzemeltesse a beépített klímát. 

A városban aznap szabad volt a pálya. A polgármester és jó pár hivatali dolgozó ott lebzselt, a délelőtt folyamán.  Többen is voltak. Talán sokan is. Túl sokan a naphoz képest. Ez fontos volt.  Nekik ez volt fontos.

A keresztnél délután már az ötöt is elütötte az óra, amikor a Himnusz felcsendült.  A város polgármestere, helyettese és a képviselők egyike sem hallotta ezt, mert ők nem voltak jelen.  Nekik eszükbe sem jutott.

Csupán egy mozgalom helyi kezdeményezése nyomán emlékezett egy maroknyi ember az ország tragédiájára e napon, annak ellenére, hogy pártunk és kormányunk június 4.-ét a Nemzeti Összetartozás Napjává tette.  

Azon pártunk és kormányunk, aminek országgyűlési képviselője városunk lakója, valamint egyik helytartója a párt polgármestere, és fegyver, vagy táskahordozója illetve segédje, szintén a városi politika, no meg a vezetés része.

Most mégis csupán egy maroknyi csoport számára volt fontos, hogy fejet hajtson, s emléket idézzen. Azonban a jelen levők így egy határozott,  makogásmentes papír nélkül is folyamatosan szónokló elnököt hallhattak, no meg egy karakteres jogdoktort, akivel közösen énekelte a végén az ócsai (-trianoni) tömeg  a Székely himnuszt.

Végül valaki hangos  "Vesszen Trianon" felkiáltással meglengette a magyarság, a nemzet zászlaját.

Csendben és mélabúsan távoztunk, mert a pártunk és kormányunk által foganatosított nemzeti összetartozás napján pont azok nem tartottak össze, akiknek ez hivatali kötelességük lett volna.

E napon, vagyis 2011. június 4.-én Ócsán csak egy helyütt lobogott a nemzeti trikolór. 

A városháza elől kiebrudalt kettős-keresztnél.  Köszönet érte a kulturális bizottságnak, a városvezetésnek és a vezető pártnak, meg az egykori pártvezetőnek. 

*