Mint már szóba hoztuk, újabb botrányszagú pénzköltésbe kezdett az önkormányzat a képviselő-testülettel karöltve.
Most a MÁV aluljáróját óhajtják "rendbe tenni", potom 4 millió körüli összegért.
Az aluljáró a MÁV tulajdona. Használatba és üzemeltetésre Ócsa városára ruházták, még a tanácsi időkben, 1971-ben. Így annak karbantartása is Ócsa városára szált, ami azt jelenti, hogy a takarítás, állagmegóvás vonatkozásában ez a településhez tartozik. Erre csak mostanában jöhettek rá, mert eddig még egyetlen egyszer sem vezényeltek a Bukodi által megírt 50 közmunkásból egyetlen egyet sem oda, hogy a szemetet, az ürüléket eltávolítsák onnan. Az sem jutott az eszükbe, hogy az üzemeltetési jogokat visszaadják a MÁV-nak és inkább a vasúti átjárók rendbetételére áldoznának valamit. Nem, mert most ebben látnak lehetőséget.
Ismét Horváth Tamás volt az ötletgazda, aki behozta a testület elé ezt az üzletet. A szolgalelkű képviselők nyomban meg is szavazták, a Kardos szakács vezette Gazdasági Bizottság javaslata nyomán.
A nehéz pénzügyi helyzetben levő városi adófizetőknek ez újabb 4 millió körüli összegben fog fájni. (A városvezetés mindig ezeket az öt millió alatti bizniszeket szereti kivesézni. Nem kell közbeszerzés, lényegében határérték alatt van, és mégis elég jelentős összeg ahhoz, hogy ebből jusson is, meg maradjon is.)
Az 1971-es átadási jegyzőkönyv már akkor a MÁV mulasztásaként és hiányként említi a vasúti pályák közötti átjárást gátló háló, vagy drótfonat hiányát. A drótkerítés nem csak a vágányokon való átjárást hivatott gátolni, hanem olyan biztonságtechnikai elem, ami balesetvédelmi szempontokat testesít meg. A hálós kerítés hivatott elősegíteni és rákényszeríteni az utasforgalmat, (az embereket) az aluljáró használatára, hogy a pályatesten ne lehessen áthaladni, és ne legyen a síneken át felszíni forgalom.
Az átjáró nagy hibája azonban, hogy nem a vasútállomásra érkező peronokat köti össze, hanem a vasúti sínek alatt biztosít csupán áthaladást az állomáson keresztül. Ezért a különböző vágányokra beérkező vonatokat mégis csak a síneken keresztül a felszínen lehet megközelíteni. Ez a tény nagyon jelentősen és károsan befolyásolja az aluljáró értékét és szerepét. A vasútállomás elhelyezkedése okán a nagyobb forgalom az állomásépület oldala felől érkezik. A kialakított váró és a várakozáshoz biztosított padok is itt helyezkednek el. A vasúton túli részről kisebb forgalom érkezik. Még jelen időnkben is. Az állomás két oldala mentén a sínek keresztezésével a Székesi úti vasúti átjáró felől érkezik az utazást igénybe vevők egy része. A másik rész, a Falu Tamás utca irányából, a Damjanich utcán át éri el a vasutat. Ők nem veszik igénybe az aluljárót, mert arra nincs szükségük. Az aluljáró így értelemszerűen csupán a Vasútállomással szemben elhelyezkedő pár házból álló Kölcsey utca lakóit érinti. Ők azonban nem veszik igénybe két okból. Először is mert lépcsőzni kell, aminek okán ráadásul nem látják a beérkező vonatot, és végül mégis csak vissza kell sétálni a síneken át a peronhoz. Másodszor meg azért, mert nincs semmiféle gát, korlát, vagy kerítés, ami a használatra kötelezné őket. Így az előbbi szempontok alapján marad a sínen való átjárás. Ezért nem használják, és elhanyagolt az aluljáró. Ezen a tényen a most rászámolt milliók sem változtatnak. Nincs is értelme megtartani. Már rég vissza kellett volna adni.
A leírtakból egyértelműen látszik, hogy a MÁV aluljáró egy hibás elképzelés, rossz terméke. Ezért soha nem bonyolított le jelentős forgalmat. Így maradt az enyészetre és a vandalizmus kiélésére. Forgalma és forgalmi értéke gyakorlatilag nulla. Ez már 1971-ben is jól érezhető volt, amikor annak költségeitől szabadulva átadta az akkori tanácsnak fenntartásra.
A mai alpolgármester most ezt a lehetőséget porolta le, mint egy újabb kis (munka)lehetőség a haveri körnek. Nosza be is kértek már júniusban rá árajánlatokat. Így jött ki a 4 millió körüli összeg, ami már megéri egy ülést. Ez az összejövetel augusztusban zajlott le, amikor is napirendre tűzték a történetet. Az időzítés is jó, hiszen így szinte majd' minden hónapra jut egy kis apanázs, azaz felújítás, vagy valami más.
Ne feledjük, hogy ezt megelőzőleg hirtelen felindulásból az Ágas-házat újították fel szintén hasonlatos mód, aminek botránya ma is aktuális. Ezzel a felújítással szintén több milliót vettek ki a város kasszájából. Ezt munkát a Takács tető doktor és a Budai és társa végezte. Budaiék nem is az önkormányzat, hanem közvetlenül Horváth Zoltánnak küldte a 1,5 milliós árajánlatát. Az ehhez kapcsolódó, be nem jelentett, engedély nélküli Lakatosház elbontása pedig szintén a Horváthok közreműködésével történt. Horváth Tamás kérte meg állítólag a bontási engedélyt. Horváth Zoltán ASD Studiós kollégai hozták és adták a nem kért igazolást arról, hogy az épület állítólag életveszélyes. Rögvest felhatalmazták Bukodi Károlyt, hogy kérjen be rá árajánlatokat, amit egy nap alatt lebonyolított úgy, hogy már írásos anyag is volt róla július 4.-én. (1359-32/2011) Az Inter-Pohor Bt 100 ezerért vállalta a bontást és a hulladékszállítást. Erről számlát is adott, 08.19.-ei fizetési határidővel a 2648 és a 2649 hrsz alatti ingatlanokon. Ugyanezen paraméterek szerint a Főnix Tűzép Kft 140. ezerért vállalta szinte ugyanazt. (1359-31/2011; Szölösi Zsolt ügyintéző.) A bontást és a törmelékszállítást úgy végezték el, hogy a fa építőanyagokat hasznosították, az építési törmeléket pedig az önkormányzati Ifával a bezárt és rekultiváció alatti lerakóba szállították. Az Önkormányzat Ifáját tudtunkkal nem bérelték, a sitt lerakásra engedélyt nem állítottak ki, és a sofőrt sem ők fizették.
Sokakban megfogalmazódó kérdés, hogy a bontáshoz a fizetségek ellenére miért kellett a két cég és még az önkormányzat közreműködése is, amikor egy ilyen jellegű feladatot egyes vállalkozók hivatalosan ingyen is elvégeznek cserébe a hasznosítható anyagokért. Itt a bontási anyagok egy részét hasznosították. Másik részét, a város bezárt lerakójába fizetség nélkül, a mi pénzünkön szállították. A bontást a képviselő-testület tudomása és jóváhagyása nélkül hajtották végre, amiben részt és szerepet vállalt a két Horváth.
Ehhez hasonló nagyságrendű üzlet volt még a laptopok eladása és öncélú felvásárlása jelképes összegekért szintén Horváth Tamás javaslatára. Az eladott önkormányzati számítógépek pótlására történő visszavásárlást követően összesen 3,2 milliót fizettek ki közpénzekből a mi kárunkra, mondván, hogy ez jár nekik.
Nekünk meg nem marad más mint a költségvetési hiány pótlása a ránk mért kommunális adóval. Mert nekünk, a szótlan birka népnek meg ez jár.
Nekem nincs is más feladatom, mint megköszönni mindezeket a milkós tételeket Horváth Tamásnak és társainak, valamint csendben visszapótolni a városi költségvetésből kivett milliók rám eső részét.
Köszönöm.
*
