Kisvárosi polémia, - szemét dolog, eb gondolat, suta ügyletek ( - a pénz megy, a szemét marad)

Ha kedvelnénk a statisztikákat már bizonyára egy tekintélyes kimutatás szólna a városi szabálytalanságokról, köztük a hulladék elhelyezésének történetéről. 

A város központi részén, a MÁV állomás környékén nem egy szemét kupac, körülötte legyek, arrébb meg a hatóság kávézik, de mindez szinte senkit nem zavar. Egy jelenleg is ott parkol.

Hogy pontosan mióta áll ott, azt senki nem tudja. A minket megkereső helybéli szerint bő pár éve gazdátlan a terület és a szemét is hosszabb ideje ott roskadozik, bent a parkolóban. Persze nem ez az egyetlen hely a városban, ahol ez a kép fogadja az ide tévelygőt.  Csakhogy ezt az átutazó is látja. Ő az ablakon keresztül a szemből érkező vonatra várva ebből vonja le szomorú érzéseit. Nem szívesen nézelődik itt a lehangoló állomáson az állandóan késő ellenszerelvényre várva az erjedő kupacokra tekintve. 

Ez azonban csak a külső látszat. Városon belül sem jobb a helyzet. Korábban, a játszótéren napokig állt a szemét, szakadt zsákokban, meg az árokban, aztán amikor szóltak érte, a fórumozók, majdnem egymásnak ugorva hurrogták le az ezért reklamálókat. Erre mondták, nézzek már be, hogy lássam, mi a helyzet. Benéztem és kimentem a játszótérre is. Ahogy a fórumon olvastam, valaki vitt már el a szemétből, de más meg hordott még oda egy-két zsákkal. Én akkor pénteken és máskor is többször próbáltam hívni a közterületeseket, de mióta a Rita is elment, egyszer sem értem, el a mostaniakat. Tegnapelőtt is csak annyit láttam belőlük, hogy a Nivával elszáguldottak a Bajcsyn. Korábban meg az Egressynél dekkolt a jármű de ők sehol nem voltak. Az utcán, sárga mellényben, vagy kerékpárral, mint az elődök, már biztos, hogy nem. Az ívóba meg nem mentem be körbenézni. Meg is kérdeztem magamtól minek ehhez a benzinfaló? Jó az idő, meleg van, biztos megszomjaztak. Nem drága nekünk az érdemtelen kocsikázás? Nem lenne közvetlenebb, személyesebb, egészségesebb és szemléletesebb a kerékpározás, sárga mellényben, ahogy a polgármester lenyilatkozta, mint ez a Ladába kapaszkodás? 
Talán ezért volt olyan hely, ahol egy évig se vették észre az otthagyottat. A bringáról mindjárt más, a kép. Szellősebb a környezett, közelebbi a feltáruló táj, láthatóbb a köz, és a tér. És még a benzin is megmarad. Az pedig amúgy is jól jönne a polgárőrségnek ebben az ínséges időben.

Nem  pár héttel ezelőtt is olyan távolinak tűnt az egész városi közigazgatás. (Eltűnt mindenki.) Nem lehetett egyetlen hivatalos személyt tettre hívni. Pedig szükség lett volna rájuk. Ez nem jó trükk. Egy elütött, cserbenhagyott kutya, amivel nem képes felvenni a küzdelmet a város. A haldokló állat okán nem lehetett elérni senkit. Kora délután, napos időben 13,45 után a város kiürült. Ez előtt pár perccel történhetett a baj. Egy idős néni húzta le az útról a még élő, mozgásképtelen kutyát. Ő a buszról szállt le. A cserben hagyó, a gázoló  meg sehol. Meg sem állt. A kutya meg csak nézett a barna kerek szemével, ahogy mozgásképtelen testét az aszfaltról levonszolták. Pont arrafelé jártam. Egy fiatal diáklány megszeppenve állt még ott mellette. Nem az övé volt. Csupán segíteni próbált. Tehetetlenül telefonálgatta el feltöltött drága egységeit mobiljáról. Odamentem, próbáltam nyugtatgatni, bár a szenvedés engem is megviselt, miközben a feleségem is mellettem sajnálkozott. De én is hiába telefonálgattam, sehol senki. Kész káosz a város, egy péntek délután. Sem hivatal, sem elképzelés, sem közterület felügyelet. Sehol senki, csak a magára hagyott lakosság és a haláltusáját vívó eb. Senkit nem lehet elérni, senki nem tudja, hogy ekkor mi az eljárás. Állítólag az önkormányzatnak már rég szerződést kellett volna kötnie egy állatorvossal az ilyen és a hasonlatos esetekre. Hiába fizettünk 70 ezret kutyánként a sintérnek, ha ezzel mégsem foglalkozik senki. Erre nem gondol senki a városházán. Nincsenek is felkészülve rá. Sem megmenteni, sem lelőni nem lehet így, miközben ő az eb, a segítséget várja, csak a kínlódás jut a számára a megváltást helyett. Pedig irtózatosan sokat,rengeteget fizetünk az ebbefogónak. Ő azonban nem gyógyít és nem segít. A mostani Polisz Kft a főváros XIX. kerületében van bejegyezve. Az önkormányzat a testület által a korábbi gyáli sintért erre a távolabbi cégre cseréltette. De ők csak úgymond egészséges, kóbor vagy ismeretlen veszélyes állatok befogására vannak felkészülve. Ők nem állatmentők. Az erősen sérült, sebzett, vagy haldokló állaton nem tudnak segíteni, azzal az állatvédelmi törvényben foglaltak szerint nem tudnak mit kezdeni. Maximum úgy ahogy van megvárják míg elszenved, kimúlik, vagy úgy félholtan elszállítják. Ez állatkínzás, ezt törvénybe ütköző, nem lehet. Orvosi segítséget helyszínre híváskor nem adnak. Kiderült, hogy az önkormányzatunk nem kötött szerződést egyetlen állatorvossal az ilyen esetek gyors kezelésére. A mostani állatbefogót, az említett Police nevű cég küldi ki, ha szólnak neki. Ezen a napon órákon át senki nem tudta az elérhetőségüket. Aki meg tudta, azt nem lehetett elérni. A városháza falán, a hirdetőn, vagy a honlapon erre vonatkozó információ nem található. Hivatalnok, közterületes vagy cselekvőképes ember ekkor nem  volt elérhető az egész városban. Kínomban a 112-t meg a Faluvédőket hívtam. Bódiné volt olyan kedves, megpróbált intézkedni. Végül elérte valakit, aki küldte a sintért. Az idő múlik. Ez egy rémtörténet. Tudom a falusi embernek az állat ekkor már nem érték. Ilyen a felfogás. Ezért kellett az új állatvédelmi törvény. Szemléletváltás és felfogások okán. Persze nem mindenki ilyen. Ezért találtunk emberi segítséget. Orvost hívtunk. Volt aki nem jött, volt aki igen. Telefonáltam a helyi menhelynek. Elmeséltem az esetet, ki volt akadva. De megoldást ajánlott. Közben elérték az új sintért. Nem fogják kitalálni, hogy akivel most szerződést kötött a hivatal, az Újpestről, a főváros tőlünk legtávolabb eső részéről küldi a pénteki csúcsforgalomban az állatbefogót. De ez az állat még élt, szenvedett. Kiderült, egyetlen szolgálatos rendőr nem volt a több mint 9100 fős városban!  Valahogy aztán a pusztából sikerült előkeríteni az Attilát, aki végül félbeszakítva dolgait bejött a városba. Nem volt rendőri felszerelés nála, és nem is volt szolgálatban. Azért jött végül oda, mert többen csak Őt tudták elérni. Én is arra hivatkoztam, hogy a játszótéren a gyerekek odamehetnek a vonagló sebzett állathoz, és bánthatják azt, vagy viszont. Ráadásul ismeretlen a megsebzett, haldokló állat, így fertőzést rejthet, veszélyt is jelenthet magában.  Hivatalos rendőri intézkedés nem is volt, csak helyszín biztosítás, és várakozás. Az állat ekkor már nyüszögve, szinte könyörögve szenvedett. Több mint egy óra is eltelt a baleset időpontjától, de a szerződött fél nem érkezett meg. Mi a pusztulatnak fizetünk akkor oly magas összeget ezért a semmirevaló szolgáltatásért. Ismét egy olyan döntés, amit nem jártak körül, csak bemondásra megszavazták.  Mit tud a lakó egy vérző, haldokló állattal kezdeni a város forgalmas utcájában, a játszótér sarkánál?  Segítség sehol.
Dabasról szolgálatos rendőr nem jött ki. Bukodi Károly polgármester pedig nem rég maga mondta el az önkormányzatban, hogy beszélt az új kapitánnyal, és ígéretei vannak.  Elmondta még, hogy Alsónémedin, Bugyin, és máshol is csak két rendőr jut a településnek. Csak azt nem tette hozzá, hogy az általa soroltaknak  többnyire feleakkora a lélekszáma - és ők ráadásul községek, - mint Ócsa. Városunk vezetője nem is tudta érvényesíteni,  hogy megduplázzák a szolgálatosok számát. Még azt sem sikerült, elérni, hogy azon települések létszámából kiindulva a városi rangunkhoz és lélekszámunkhoz viszonyítottan arányosan növeljék az egyenruhás állományt. Nem. Sőt, ahogy beszéltem, a rendőrséggel, az is kiderült, hogy számos esetben tőlünk vezénylik el a rendőrt Dabasra, vagy máshova. Akkor is, amikor itt sincs elég, vagy egyáltalán nem marad egy sem, továbbá annak ellenére is, hogy Ócsa város lakosságának adójából fizetett hozzájárulás biztosít azért, hogy az állomány tagjai itt helyben legyenek. Beszállunk a benzinbe,. a lakhatásba és a technikába. Ekkor már Dabasnak már ne mi adjunk és fizessünk rendőrt, főleg, amikor itt az egy főre jutó közeg aránya kevesebb, mint a környékbeli kisebb községekben. Számomra érthetetlen, hogy a faluvédők, az önkormányzatok másutt mitől jobb érdekérvényesítők, mint itt Ócsán ahol olyan tapasztalt emberek is közéleti szerepet vállalnak, mint Szűcs Lajos országgyűlési jegyző, többszörös elnök, a megye önkormányzatának feje, vagy mint a többfunkciós Horváth Tamás pedagógus, a megyei közgyűlés megbecsült képviselő tagja, és helybéli al-mester. Mi van az ilyen-olyan esetekben, amikor egy állaton kéne sürgősen segíteni. Hol van erre terv, elképzelés, vagy leírás. Mi lenne nagyobb probléma esetén? Miért nincs szerződés és gyors elérhetőség, kéznél levő segítség? Nem egy tanyán élünk, hanem városban, azonban semmi jel nem utal erre ez esetben sem. Végül megszereztem a helyi állatmenhely telefonszámát, és felhívtam őket.  Az ócsai Szent Ferenc Állatotthon és menhely vezetőjét sikerült elérni, aki roppant rendes és készséges volt. Telefonos segítségként felajánlotta, hogy amennyiben Alsónémedire bevisszük az állatot, vagy onnan kihívjuk az orvost, akkor pár perc alatt javíthatunk a helyzeten és ha kérünk számlát a részükre a beavatkozásról, akkor azt így telefonon megígéri, hogy kifizeti, csak az állat ne szenvedjen! Majd kiesett a telefon  kezemből. A kutyát lerendeztük, menthetetlen volt, de legalább nem szenvedett tovább. Újpestről a sintér még sehol sem volt. Bódiné, Barnabi viszont ott volt. Így többen őrizték a letakart tetemet a közterületen tovább. A felügyelőkhöz persze nem érkezett el a hír, hiszen sehol nem voltak. Az egyetlen kicsörgő telefont, meg nem vette fel a fizetett gazdája. Közben a menhely vezetőjével  beszélgetve ő elmondta, hogy Ócsával már többször próbálták felvenni a kapcsolatot, de gyakorlatilag nem állnak szóba velük. A jegyző szinte el sem érik, nem érti hogy miért, a polgármester meg csak valamit üzen. Mikor tájékoztattam, hogy most váltottak eb-befogót, mert a gyáliak 70 ezret kértek, darabáron  akkor majd kifordult a szeme, merthogy ők ennek a töredékéért kínálták fel a szolgáltatásukat, ami ráadásul helyben van, de nem kellett a városnak, vagy az atyáknak. Ráadásul ők nem altatnak, hanem feljavítják az ebeket és kihelyezik őket gazdákhoz.  A feladatra minden lehetőség adott, engedélyük van, és az ilyen esetekre, mint a sebesülés, gázolás, kóbor ebek befogása is készen állnak. Nem érti, hogy mi van Ócsán. Állítólag a városnak kéne szerződnie egy olyan állatorvossal, aki gyorsan elérhető adott esetben, mikor szükséges, és beavatkozni képes, míg az ebbefogó odaér. Ez nem adatik meg jelenleg. Sőt, mint kiderült, Kecskemétről, Dabasról, vagy bárhonnan hamarabb ide érne egy épkézláb állatvédő és orvos, vagy sintér, mint Budapest legtávolabbi szegletéből. Az eset kapcsán kiderült, hogy ismét sikerül a régi szerződést a városnak egy hasonlatosan drága, de rosszabb minőségűre cserélnie. De hát ez Ócsa.

Hónapok óta sorra kerestem a problémákkal és adott esetekkel, ügyekben az illetékeseket a hivatalt , ám eddig még senki nem tett érdemben szinte semmit. Igaz, Bukodi Károly már többször írt választ, és Szabó Károly sem először tár elém dolgokat, de voltak és vannak olyan vélemények, miszerint  ha ezek az élethelyzetek gondot okoznak, akkor nem kell ide jönni és itt élni. Vannak olyan képviselők, akik nem reagálnak a városi problémákkal történő felkeresésre. Másnak, mint például Dönti Károlynak meg szinte mindig nyitva az ajtaja, ha valakinek kérdése van felé. Pár ember elérhető telefonon, de a többség befogja a szemét, száját és a fülét. Felvesznek egy kis tagsági díjat, oszt' jól van. Sokaknak és a régi falusiaknak ez jó így, nekik megfelel. Vagyis minden mindegy. Az egykori falulakók egy része szerint a szemét is, akinek bántja az erre érzékeny lelkét, vagy a látását,-szemét, az vagy szedje össze és vigye el, vagy ne beszéljen róla. Ilyen és ehhez hasonló vélemények sorra jönnek elő az egyik helyi egyesület által biztosított közösségi oldalon. Azonban ez az egyesület még egyetlen esetben sem fejezte ki abbéli hozzáállását vagy kinyilatkoztatását, hogy ez nem helyes. Sőt bizonyos fantom név alatt mondhatni, még talán jópofának tartva, helyesli is a felvetéseket. Ott ők, kétféleképpen ítélik meg a történéseket. Vagy őslakos vagy, vagy betelepülő. Egyszerű, mint a pajta. Az előbbieknek előjoguk és kiváltságuk van, az utóbbiaknak meg beleszólási joguk sincs. Tehát ha jeleznek valamit, akkor ezt inkább ne tegyék, hanem saját maguk intézzék, végezzék.  A sebesült állat, a FÉG a laptop, a hibák tárháza nem téma.  De a hivatal kapcsán felmerült hiányosságokért, az út menti szemétért nekik nem lehet szólni, mert egyből kijelentik hogy azért cselekedni kel, ők már megtették a magukét.  Nem egyszer kijelentették, hogy a lerakatokat , ha már zavarja a máshonnan származók finnyás személyét, akkor azt általuk elszállítani kell, nem pedig firtatni. De hogy azokat ki képezi, vagy hogy ezért ők is rendesen fizetnek, már nem érdekli őket, ahogy a feltárt laptopok lényúlása, vagy a FÉG elvesztése sem.

Ugyanakkor a szemétkupacok elhelyezése, lerakása több szempontból is szabálytalan és káros. Vonzzák a rágcsálókat, a repülő rovarokat, bűzt és fertőzést gerjesztenek. A magára hagyott szemétben, vagy közvetlenül mellette néha gyerekek játszanak, emberek közlekednek. Sajnos sokan máig szeméttárolónak használják az erdőszéleket, a közterületeket és a MÁV-hoz, vagy máshoz tartozó részeket. Szemetet találni a szántás mentén és cserjés mentén és a sínek oldalán. Igazán nem tudom, mit kéne tennünk ahhoz, hogy ezt a koszt, ezt a szemléletet végre felszámolják. Hogy az újraképződő szemetet elszállítsák és a környezetünket a tájat, amiben élünk, innen-onnan megóvják..

A városrészben köztudottan kevés a hulladékgyűjtő.  Talán ezért még az ócsaiaknak sem kéne a szemetet illegálisan széthordani. Az önkormányzatnak pedig oda kéne figyelni erre, és nem megszüntetni, hanem bővíteni kéne a hulladékgyűjtő helyeket.

Már a mostani önkormányzat volt, amikor a vasútállomás és a piac mellett kihelyezett konténereket felszámolták. Ezzel felére csökkentve a szelektív gyűjtést és a lerakó helyek számát. Erre most csak a Bajcsy mentén a multi parkolójában van lehetőség, ami így nem elég és elégíti a városi igényéket. Az élelmiszer áruházba érkezők, a parkoló és az áruátvevő szomszédságában kialakított gépkocsi fordulónál kupacokban áll a tárolókból kicsorduló szemét. Az élelmiszert árusító üzlet bevásárlókocsijaihoz az uralkodó széljárás nem csak a bűzt és a legyeket sodorja oda, hanem a földön hömpölygő szemetet is.  Itt nem hogy a bevásárló kocsikat kihelyezni, és tárolni nem lehet kulturáltan, hanem parkoltatni, és néha bevásárolni  sem. Még szerencse, hogy nem lobbant még lángra az üzlet előtt álló kocsikból a sok dohányos által felelőtlenül kipöckölt csikkek által.

A vasútnál pedig  a másik legnagyobb probléma, a gépkocsikat parkolóba hajtani. Mivel ritka a buszközlekedés, a város egyetlen nagy buszöblét használják várakozásra a vonathoz kimenő családtagok. De nem csak ők, mert ehhez hozzájárul az új piac melletti szakasz és utcarész alultervezettsége és az út olyanná alakítása, hogy ott biztonsággal, a folyamatos forgalom biztosításával le lehessen állni.

Már nem is tudom, hogy kihez fordulhatnánk az ügyben, hiszen folyamatosan jelezzük a problémákat, de süket-, vagy nemtörődöm fülekre lelünk. A közterületesek is olyanok, mintha az űrből jöttek volna és nem is a várossal, vagy a városból élnének.

A két ismert busz már évekkel korábban is a város utcáin parkol éjjel-nappal. Pedig arra is volt ígéret, hogy éjszakára a buszöblöt, a megállót fogják igénybe venni a megszokott járda helyett. A polgármester is azt ígérte, ha lesz közterület-felügyelet, akkor ezek a gondok megszűnnek.  De sem a szemét képződés, sem a tiltott helyen, az ott élőket zavaró parkolások nem szűntek meg. A folyamatos panasz, a figyelemfelkeltés mindhiába.  Nincs fejlődés.

Még egyetlen ebbéli kritikai és nem elítélő nyilatkozatot nem láttam onnan, csak a fórumban leírt sajátos megközelítést.  A bunkózást. Ezzel azonban a városi szemlélet nem fog kialakulni és ez a hely sem lesz élhetőbb, vagy jobb. 

A közterületi parkolással és a városi szemét kupacokkal nincs is gondja mindenkinek. Az üzemeltetőnek, a fenntartónak, csak mindig az adott helyen, ott élő adófizető tulajdonosának okoznak bosszúságot.  Erről is volt ,már több észrevétel és lakossági felszólalás. Ettől persze még semmi nem változott. A város nem lett rendezettebb, és vonzóbb, az emberek sem lettek rendszeretőbbek, vagy nyugodtabbak.

Kérdés persze, hogy bízhatnak e még ezek után azokban, akikre pont ennek okán (a megoldások reményében) voksoltak?

*

Közben több futó találkozás után, péntek most péntek délután sikerült beszélnünk egymással, a közterület felügyelő és én.  Elmeséltem az eseteket, és kifejeztem elégedetlenségemet. Mondtam, hogy elérhetetlen számos esetben, amire csak a telefonján a hívásokat nézegette. Mondtam hogy most már felesleges.

Elmeséltem az elütött kutya történetét és a cselekvésre képtelen város esetét. Kiderült, hogy az ilyen esetekre neki sincs forgatókönyve. Nincs erre sem felkészülés, sem megoldás. Említettem, hogy az önkormányzatnak kéne kötnie szerződést az állatorvossal, hogy hasonló helyzetben legyen megoldás. No meg, hogy kettő után is lehessen kihez fordulni. Az előbbire nem tudott mit mondani az utóbbira meg azt válaszolta, hogy ő lenne a legboldogabb, ha kapna túlórát. Ezt jelezni kéne a a hivatalban. A kutya mintha kevésbé érdekelte volna, mint ez.  Említtem neki a sintér által tapasztaltakat, amire az volt a válasz, hogy ezek sokkal jobbak, mint az ezt előző gyáliak voltak. Gyorsabbak is állítólag, mert pár óra alatt itt vannak. Ő elégedett velük. Tudja, hogy a világ végéről jönnek, de hát Ő is Pestről jár ide dolgozni. Búcsúzóul még odasúgtam, hogy ezt ne nagyon emlegesse bizonyos nickekenek, mert még leszólják. 

Hát ennyi volt, de nem tudom mi haszonnal a lefolytatott elmélkedés, mert ez esetben még polémia sem volt.

*