Na, már csak ez a lakosztály van hátra, és megyek haza”, gondolta az előkelő New York-i szállodában dolgozó színesbőrű szobalány, hóna alatt a váltás ágyneművel. Elővette a mágneskártyáját, és éppen be akar nyitni, amikor valaki ráköszönt. Mimba volt az, akit még Guineából ismert.
– Te is itt találtál munkát? – csodálkozott. Megölelték egymást. – Hogy van a család?
Hosszasan elbeszélgettek. Közben nyílt a lakosztály ajtaja, és idősödő európai férfi jött ki. Épp csak odapillantott a fecsegő asszonyokra, és továbbsietett.
– Hú, nem is tudtam, hogy vannak bent! – sóhajtott a szobalány. – Még szerencse, hogy nem törtem rá fürdés közben.
– Tudod, ki volt ez? Láttam a bejelentőlapon. Strauss-Kahn, az IMF nagyfőnöke.
– Hja, ide csupa ilyen agyas jár.
A következő esztendőben Dominique Strauss-Kahn (az előzetes felméréseket beigazolva) megnyerte Franciaországban az elnökválasztást, és beköltözött az Elysée-palotába. Az első európai uniós csúcson, amelyen részt vett, több ország kormány- és államfői ugyanabban a luxushotelben szálltak meg.
Egyik este az újdonsült francia elnök anyaszült meztelenül éppen kilépett a zuhanyzóból, amikor megpillantotta Angela Merkelt, aki eltévesztette az emeletet, és tévedésből ide nyitott be. A férfi hirtelen nem tudott uralkodni vad vágyain, és leteperte a kancellárasszonyt, miközben több nyelven is felszólította, hogy létesítsen vele a hagyományostól eltérő módokon szexuális kapcsolatot.
Merkel persze jajgatott, sipákolt, karmolt, és próbált szabadulni.
– Náci ringyó! – kiáltotta az elnök, ellökte Angelát, és első indulatában felhívta a hadsereg ügyeletes tábornokát. Bemondta a nukleáris fegyverek indítási kódját. – A célpont: Berlin!
Merkel holtra váltan igazgatta a szoknyáját.
– Megbolondult, Dominique? Kirobbantja a világháborút? Micsoda aberrált, önző, személyiségzavaros őrült maga? Jobb lett volna, ha ez kiderül, mielőtt megválasztják francia elnöknek…
Hosszasan elbeszélgettek. Közben nyílt a lakosztály ajtaja, és idősödő európai férfi jött ki. Épp csak odapillantott a fecsegő asszonyokra, és továbbsietett.
– Hú, nem is tudtam, hogy vannak bent! – sóhajtott a szobalány. – Még szerencse, hogy nem törtem rá fürdés közben.
– Tudod, ki volt ez? Láttam a bejelentőlapon. Strauss-Kahn, az IMF nagyfőnöke.
– Hja, ide csupa ilyen agyas jár.
A következő esztendőben Dominique Strauss-Kahn (az előzetes felméréseket beigazolva) megnyerte Franciaországban az elnökválasztást, és beköltözött az Elysée-palotába. Az első európai uniós csúcson, amelyen részt vett, több ország kormány- és államfői ugyanabban a luxushotelben szálltak meg.
Egyik este az újdonsült francia elnök anyaszült meztelenül éppen kilépett a zuhanyzóból, amikor megpillantotta Angela Merkelt, aki eltévesztette az emeletet, és tévedésből ide nyitott be. A férfi hirtelen nem tudott uralkodni vad vágyain, és leteperte a kancellárasszonyt, miközben több nyelven is felszólította, hogy létesítsen vele a hagyományostól eltérő módokon szexuális kapcsolatot.
Merkel persze jajgatott, sipákolt, karmolt, és próbált szabadulni.
– Náci ringyó! – kiáltotta az elnök, ellökte Angelát, és első indulatában felhívta a hadsereg ügyeletes tábornokát. Bemondta a nukleáris fegyverek indítási kódját. – A célpont: Berlin!
Merkel holtra váltan igazgatta a szoknyáját.
– Megbolondult, Dominique? Kirobbantja a világháborút? Micsoda aberrált, önző, személyiségzavaros őrült maga? Jobb lett volna, ha ez kiderül, mielőtt megválasztják francia elnöknek…
*
az lenne a normális, ha komolyan megszegve az emberi együttélés szabályait azonnali elzárás járna a dologért.
VálaszTörlésNagyon igazságtalan a rendszer, mert akinek pénze van, az fizet és megússza a dolgot. Átmehet piroson, ihat kedvére, közben nyelvet ölthet a törvényekre, akár veszélyeztethet is kedvére. Olyan ez, mintha egy újabb beépített extrát vásárolna, amivel elkápráztathatja az arra fogékony környezetét. és valljuk be, elég sok ember hiúságát ugyanúgy legyezni fogja ez az érzés mint a sötétített szélvédő, vagy a terepjárónak nevezett vasak magasított felülete.
VálaszTörlés