Valaki mindig becsapja az embereket ( - lásd kormány, Alsópakony, Ócsa)

Korózs Lajos, a szocialista párt elnökségi tagja szerdán, budapesti sajtótájékoztatón azt mondta: bár a kormány a devizahitelesek megmentését ígérte, a tavalyi 23-ról az idén 35 százalékra nőtt azoknak a lakossági jelzáloghiteleknek az aránya, amelyek esetében késve fizetik a törlesztőrészletet.

A politikus szerint a Nemzeti Eszközkezelő "fiktív szervezet" maradt, mivel az idén eddig a tervezett nyolcezer helyett mindössze nyolc lakást vásárolt meg bajba jutott hitelesektől. A rászorulók becsapásaként értékelte az ócsai lakótelep felépítéséről szóló ígéretet is, megjegyezve, hogy a "szocgettó" létrehozását az MSZP az elejétől ellenezte.

Közben Ócsa város vezetése tehetetlenül vergődik a saját csapdájában, és maga sem tesz eleget az emberek megsegítése, vagy a lehetőségek kihasználása érdekében. 

Alsópakonyon a helyzet változatlanul rossz. Továbbra sincs korszerű és normálisnak mondható ivóvíz és közműellátás. Rengeteg a hálózatban pangó víz, ami ma már megengedhetetlen, a követelményeknek nem megfelelő. Az ottani víznyerőt  tisztítani, korszerűsíteni kellene. Ezzel a városvezetés is tisztában van , hiszen erről maga az alpolgármester számolt be, amikor a testület elé tárta az ottani áldatlan viszonyokat. Ezt követően Horváth Tamás javaslatára a képviselő-testület el is fogadott egy tervet, mely szerint javítják a víznyerő és a hálózatba jutó víz minőségén. Azt tervezték, hogy leválnak víztoronyról, és helyette szivattyús, hidroforos rendszerrel biztosítják a megfelelő hálózati nyomást. 

Amikor azonban ezt a felvetést visszavonták, akkor az ott élőket hagyták magukra, vagy ha úgy tetszik cserben.  

És ez nem első eset. A tanyafejlesztési pályázatból való visszalépés szintén egy olyan szituáció volt, amivel az alsópakonyi közösség szenvedett hátrányt. 

Ócsa városvezetése ezekkel a tettekkel gyakorlatilag magára hagyta és kiszolgáltatta Alsópakony lakosságát.

Közben az út túloldalára tervezett "kormányzati negyed", vagyis a devizatelepként közszájon forgó  projekt sem akar megvalósulni. A tavalyi ígéretek már messze elszálltak, és a befogadó városon belüli szerény fejlesztések sem valósultak meg.  

Ócsa az eltelt egy év alatt semmit nem haladt előre ez ügyben. Ma is ugyanolyan felkészületlen, mint korábban. A kormány a város közt folyó tárgyalások során nem sikerült pozitívumokat elérni.   

Ócsa nem is kapott semmi pluszt. 

Az alsópakonyon létesítendő majdani új-telep szennyvízén és nyűgén kívül.  Az óvoda és a bölcsőde beruházás még várat magára. Az iskola felkészítéséről meg szó sem, volt, mert előre kijelentették, hogy az fogadni képes az első hullámot. Igaz, a szeptemberi beiratkozások rendjének már úgy kellett volna zajlania, hogy számoljanak a betelepülőkkel, de erről még semmiféle valós tény, vagy adat nem ismert.  Alsópakonyon még az építkezés sem kezdődött el. Az induló osztályok száma létszámának meghatározása szempontjából azonban a vezetés most augusztus végén sem számolhat a beígérttel.  Ilyen, és ennyire bizonytalan,  tényezőkkel senki sem kalkulálhat.  

Ócsa város önkormányzata és a Halászy iskola, az oda beirtottak is addig járnak jól, míg az új-telep ismeretlen jövevényei nem terhelik le a teljes belső kapacitást. Erre ugyanis nem csak a városháza, az ellátó rendszer, a pedagógusok, de még az itt élő emberek sincsenek felkészülve. (Még szerencse, hogy a kormány sem áll olyan határozottan ez ügyben a lábán.)

A jelen kor legnagyobb vesztesei a beültetett és magukra hagyott alsópakonyi "őslakosok", vagyis a ma ott élők, valamint a becsődölt, kilakoltatás előtt álló behintáztatott devizahitelesek.

Az MSZP arra kíváncsi, hogy mit gondol minderről Orbán Viktor.
Korózs Lajos úgy fogalmazott: az általuk javasolt "fordított konzultáció" - amelynek során a kormányfő fejtené ki véleményét az említett problémákról - a kormányzati konzultációkkal szemben valóban az emberek gondjairól szólna, ráadásul "egy huncut fillérjébe sem kerülne senkinek".

*

SENKI SEM TUDJA, hol fog megállni a golyó ( - mennyiszer lehet még...)

Az EP határozatban fenyegette meg Magyarországot. Az EP „súlyos aggodalmának ad hangot a demokrácia, a jogállamiság, az emberi és szociális jogok, a fékek és egyensúlyok rendszere, az egyenlőség és a megkülönböztetés tilalma terén fennálló magyarországi helyzet miatt”.  

 Az EP kilátásba helyezi, hogy amennyiben Magyarország nem ad megfelelő választ, a hírhedt 7. cikkely alapján fog intézkedni. Hannes Swoboda, a szocialisták frakcióvezetője egyenesen így fogalmaz: „Ha az Orbán-kormány nem reagál kellőképpen az uniós aggodalmakra, akkor a szocialisták nem fognak habozni a hetes cikkelyt illetően.”

A tekegolyót elgurították tehát. Hogy hol fog majd megállni, nem tudja senki.
Az EP szocialista, liberális, zöld és többek között kommunista frakciója szavazta meg ezt. (Eltöprengett már valaki azon, miképpen ülhet az Európai Parlamentben kommunista frakció? Eltöprengett már valaki azon, hogy miért jobbak és kevésbé bűzlenek a kommunisták által hátrahagyott hullahegyek, mint a nácik által hátrahagyott hullahegyek? Eltöprengett már valaki azon, miért nem mindegy, hogy faji vagy osztályalapon irtanak ki milliókat? Eltöprengett már valaki azon, miért nem szégyelli az Európai Parlament a kommunistáit?)
 

A szocialisták megszavazták, hogyha mondjuk az Orbán-kormány ragaszkodik ahhoz, hogy a jegybank elnöke esküt tegyen Magyarországra, akkor ad absurdum elveszik Magyarország szavazati jogát.
 

Göncz Kinga és Tabajdi Csaba is megszavazta ezt. Nem változik itt semmi sem. Mert ez ugyanolyan, mint amikor Jászi Oszkár rohangált a kisantanthoz, hogy szállja már meg végre Magyarországot, mert akkor ők újra bevezetik a nagyszerű proletárdiktatúrát. Nem változott itt semmi sem.
A kérdés már csak az, vajon elképzelhető-e ilyen magatartás bárhol máshol a világban. Nem. Nem képzelhető el.
 

Amikor Jörg Haider miatt legutóbb összeröffent a fényességes Európa, hogy keresztre feszítse Ausztriát, és a kancellár így szólt: Ausztria stabil demokrácia, nem pedig lábtörlő – nos, akkor az osztrák szocialisták vezére csak annyit mondott, hogy legyen vége a hajtóvadászatnak hazája ellen.
 

Ez az a mondat, amelyet Göncz Kinga, Tabajdi Csaba és a többi magyar szocialista soha életében nem fog kimondani. Nem, mert ők Kun Béla, Jászi Oszkár, Károlyi Mihály, Roboz Imre és a többi hazaáruló örökösének tartják magukat. És büszkén vállalják ezt az örökséget. S ezzel szemben megvetnek minden mást. Megvetik, gyűlölik, lesajnálják, szégyenpadra ültetik az övékétől eltérő gondolkodást, hitet, hagyományt, örökséget. S ebben remek partnereik akadnak a „fényességes Európában”.
 

Ez a megszavazott határozat, amelyhez nevüket adták a Magyarországról odaküldött baloldali képviselők is, Európa szégyene.
 

Az, mert az ország, illetve a kormány ellen felhozott vádak döntő többsége hazugság.
 

Az, mert ugyanez az Európa mélyen hallgatott, amikor 2006-ban Magyarországon minden normát, mértéket, emberi jogot felrúgott és zárójelbe tett a kormány és annak rendőrsége.
 

Az, mert ugyanez az Európa mélyen hallgat most is, amikor kilencvenesztendős asszonyokat fosztanak meg állampolgárságuktól – és másokat is, persze. Itt, a szomszédban, Szlovákiában.
 

Az, mert ugyanez az Európa mélyen hallgat a szlovák nyelvtörvény ügyében is. Az nem érdekli Európát. Helyette valamelyik idióta azt harsogja, hogy „Magyarországon megfigyelik és elnyomják a kisebbségeket”.
 

Arcpirító, aljas hazugság. Arcpirító, aljas hazugság itt minden. Csak az igaz, ami a háttérben meghúzódik. Hogy Kun Béla és Jászi Oszkár örökösei képtelenek elviselni a szabad és demokratikus választások eredményét, a kétharmados Fidesz-győzelmet. A nemzetközi tőke pedig képtelen elviselni, hogy most neki is fizetnie kell, nem csak a bennszülötteknek.
 

A háttérhatalom igazi és valós. A háttérben meghúzódó szándékok és érdekek is valósak. Minden más hazugság.
 

De január 21-én megmutattuk, hogy nem tűrjük el mindezt szótlanul. Az ország legújabb kori történelmének legbékésebb, legszelídebb, legcsendesebb, legszeretetteljesebb felvonulásán fejeztük ki hitünket és akaratunkat.
 

S mert mást nem tudtak kitalálni, hát legutóbb éppen antiszemitának hazudták ezt a felvonulást. Ez van. Ez van most.

 Bayer Zsolt

*

Nyugdíjban, vagy inkább BÖRTÖNBEN szeretik jobban a rendőröket ( - kicsit szebben süt a nap)

Szebben süt a nap, mert sokáig úgy nézett ki, hogy egyetlen szadista állat sem nyeri el méltó büntetését. 

 Vágó László egy év nyolc hónap letöltendőt kapott jogerősen.

 

Mert ezt szögezzük le mindenekelőtt: akik akkor, 2006. október 23-án vérengzést rendeztek Budapest utcáin, nem rendőrök voltak. Rohadt, szadista állatok voltak. Azonosító szám nélkül, viperákkal, válogatás nélkül gyaláztak és vertek meg mindenkit, aki az útjukba került. És erre nem mentség, ami a tévészékház előtt történt. Sőt! Éppen az nem mentség! Ugyanis a rendőr nem állhat bosszút. A rendőr azért van, hogy érvényt szerezzen a törvénynek. Tiszta és jogszerű eszközökkel.

Az sem mentség, hogy a rendőrség akkor undorító politikai játszmák kellős közepébe került, és azt az undorító játszmát Gyurcsányék vezényelték.

Nincs mentség semennyi sem!

Éppen ezért figyelte az ember tehetetlen dühvel az azóta zajló történéseket. Ahogy a szadista állatok falaztak egymásnak, nyílt színen hazudoztak, védték egymást és a védhetetlent. A szemétládák…

De most végre született egy jogerős ítélet.

Az egyik legaljasabb, legundorítóbb gazember takarodik végre a börtönbe.

Az, aki összebilincselt emberek kezét törte, aki országgyűlési képviselőt vert és veretett, az… Eh, mindegy. Az egyik – ez a lényeg.

S persze még az, hogy erről a Vágó nevű disznóról csak azért tudjuk mégis, hogy rendőr volt egykoron, mert szadista vérengzéseit szép jutalommal honorálták a tőle semmiben sem különböző Gyurcsányék, aztán elvonult nyugdíjba:

38 évesen, havi 280 ezerrel. A rohadék.

Aztán elszegődött őrző-védőnek, ahol még havi pár százezerért kipofozta a renitenseket a diszkóból. Ott végre szabadon kiélhette beteg hajlamait, amelyeket rendőrként csak Gyurcsányék fedezete alatt élhetett ki.

Harmincnyolc évesen, 280 ezerért nyugdíjba vonulni, aztán őrző-védő cégnél melózni – ez volt sokáig a rendőrkarrier.

S egy Vágó nevű exrendőr még kitüntetéseket is bezsebelt mindezért. Azért, mert el tudta törni egy megbilincselt ember ujját.

Ennek a Vágónak a története azért sok mindent elmond az itt uralkodó viszonyokról. A mostani tüntetéseket szervező nagypofájúak is kiállhatnának, és elmagyarázhatnák végre: tényleg ezért tüntetnek? Hogy elmehessenek 38 évesen nyugdíjba, aztán a 280 ezerhez még hozzákereshessenek százezreket valahol pofozóemberként?

 

Ez lenne a cél?

 

Ez volna az igazságos társadalom, mi, Árok Kornél, mi, Kónya Péter?

Ez nem igazságos társadalom, ez a pöcegödör.

És remélem, egyszer s mindenkorra vége is van, akármennyit pofáztok ti ott a köztereken, a hülye bohócruhátokban.

Amit ti képviseltek, az képviselhetetlen, az ocsmány. És mindössze annyiban különböztök Vágótól, hogy még nem törtetek el összebilincselt kezeket. De ahogy elnézlek titeket, ha lenne rá módotok, véleményem szerint örömmel megtennétek.

Nem baj.

Nem lesz rá módotok.

És Vágónak sem lesz módja többé.

Remélem, jó helyre kerül.

A börtönben szokták szeretni a volt rendőröket. Nagyon remélem, Vágót is fogják szeretni, nagyon. Nagyon remélem, lesz alkalma és módja eltöprengeni, milyen is, amikor magatehetetlen az ember, és szadista állatok ütik-verik, végtagját törik.

És nagyon remélem, nem Vágó az utolsó ezen az úton. 

Magyar Hírlap - Bayer Zsolt

*