Reformátussá alakulhat az alsópakonyi lakópark tanrendje is ( - H, mint helyi)

Valószínűleg reformátusok lesznek a bedőlt lakáshitelesek Ócsa-Alsópakony városrészében.

Legalábbis ez várható ma az előrejelzések szerint az önkormányzati szavazáson.

Ócsa város polgármester mára  hirdette meg egyetlen napirendi ponttal azt a képviselő-testületi ülést, ahol arról kell döntenie a honatyáknak, hogy a kisváros egyetlen általános iskoláját átengedi-e a reformátusoknak. 

A városban nagyon rossz a hangulat és erős kételyek vannak a fenntartóváltásos iskolaátadással kapcsolatban.  A helybéliek nagy számban tájékozatlanul, mások értetlenül állnak a kérdéssel szemben, míg többek rosszallják, ezt a Fideszes vezetők által erőltette elképzelés, és ütemet.

A szegény reformátusok azonban lehetőséget látnak a dologban. Számukra jól jön, hogy az iskola vezetése erősen kötődik mind a Fideszhez, mind a helyi református lelkészhez, aki korábban az önkormányzat szociálpolitikai ügyek bizottsági elnöke volt a mostani polgármester oldalán.

Így sokak szerint borítékolható a holnapi képviselői döntés végkicsengése, ami azzal a nem mellékes kihatással jár, hogy a  majd Alsópakonyra kényszerköltőző bukott devizahitelesek kénytelenek lesznek református tanrendben okulni alapfokon, az egyetlen helyi általános iskolában.

Az ügymenet gyorsasága és várható végkifejlete okán nem sikerült még megkérdezni ez ügyben senkit, nem hogy egy államtitkárt, vagy egy oktatásért felelős minisztert.

Talán egy országos hírcsatornának ez is sikerülhet, ahogy Ócsa városának az iskola fenntartóváltása.

*

Reformátusok legyünk vagy szabadok? ( - ez a kérdés válasszatok !)

Az ócsai embert a választott tisztségviselői ismét magára hagyták.

Immár nem először.  Fő is a lakosság a saját választotta levében, ha követni és tudni véli egyáltalán a színfalak mögött zajló eseményeket. De nem csak a lakosság fő és forrong, hanem latens a tanító, tanári társadalom Halászyban rabul ejtett része is. A tét nem kicsi.

A pedagógusok eddig az önkormányzat befolyása alatti fenyegetettségben és elnyomásban voltak kénytelenek dolgozni az általánosban. Ennek egyik ékes példáját maga az önkormányzat szolgáltatja az Oktatási Bizottság elnöke által, aki kiszolgáltatott helyzetét képviselőként sem tudja oldani. A jelen esetünkben sem volt képes a felszabadításukért küzdő tanárok érdekeiért a testületben kiállni. Még arra sem volt képes, hogy már ekként érintetthez hasonlatosan egy semmitmondó tartózkodással jelezze szimbolikus fenntartását az önkormányzatban azon elképzeléssel szemben, hogy az általános oktatást kiszervezzék az állam. Az állami kézbe kerülés ugyanis a felszabadítással azonos értékű a Halászyban dolgozók számára, azzal a kellemes mellékhatással együtt, hogy e közben még a közalkalmazotti és javadalmazási előnyeiket is megtartva előjogokat élvezhetnének. Nem, ezt nem hozta felszínre és nem fejezte ki  Bukodiné, amikor elviekben hozzájárult az egyetlen alapfokú oktatási intézmény református kezekbe történő átjátszásához. Ezzel a cselekedettel szolidaritását és lojalitását fejezte ki a Bukodi-Horváth páros vezette birodalmi lépegetőknek. Persze lehet ezt taglalni és tagadni, de azért csak sikerült cserben hagyni jó pár, szintén félelem lévő, más hitben élő kollégát. Ha nem így lenne, akkor pont az elnök asszonynak kellett volna a legjobban felháborodnia a történéseken. Azonban ez elmaradt. Ugyanis az önkormányzat prominensei az elnök asszony teszetoszaságával, vagy éppen az ismertetett közreműködésével kijátszotta és megkerülte az a testületet, ami pont erre, vagyis az oktatási nevelési ügyekre hivatott. Ez pedig nem más, mint az Oktatási, kulturális és sport Bizottság.  Ennek a külön is fizetett elnöke Bukodi Jánosné települési képviselő, a Halászy Károly Általános Iskola felső tagozatos tanára. Mi ez, a morális és erkölcsi semmittevés, ez a hozzáállás

és képviselet? Ha nem a fortélyos félelem irányít engemet, akkor mi az, az érv, ami az ellenérdeket szolgálja?

Mi más lehet még a felszín alatt amivel fogva tartják és bábként alkalmazzák ezt az asszonyt? Mi a magyarázata annak, hogy az Oktatási  Bizottság választott elnökeként átadja a kezdeményezést, a tényfeltárás, a vizsgálódás és a tájékoztatás jogát. Hogy hagyja a dolgokat és a dolgozókat, meg az érintett tanulókat, a jövőbeni gyermekeket ebben a kiszolgáltatott helyzetben? Mi az a motívum, ami még itt közrejátszik? Én és többen mást sem hallunk, csak félelmet. Ezért engedi át a bizottsági dolgokat. Ez a motívum érhető nyomon Kisbíró kapcsán is, ahol Horváth Tamásra engedményezte a lappal kapcsolatos összes teendőt, pedig az általa vezetett bizottság alá tartozik hivatalosan. Ez a helyzet a mostani iskola átadási ügyben is. Itt sem lenne megkerülhető az általa vezetett szakbizottság ha nem működne szolgamód közre ebben.  Így most az Ő jóvoltából és a vezető tandem akaratából átruházta a folyamatot az iskola elfogult, és lekötelezett igazgatójának  Kovácsi  Beáta asszonynak. A két eset, mint két ügy párhuzamba állítható. Még az érdek sem különbözik nagyon. Egyszóval a bennmaradás a cserealap. Képviselőként és tanárként. Ráadásul a múltkor emelték meg képviselői illetményét a bizottsági elnökletéért, amit mint látjuk csak elvileg gyakorol.

Most az így és a választott emberek (lásd képviselők, igazgató stb.) kapcsán létrejött kiárult helyzetben, ahol az egyéni érdekek felülírják a fogadalmi közérdeket, nincs más választás, mint az alulról építkező társadalmai összefogás, az egyéni érdekképviseletek csoportba gyűjtése, a kiszolgáltatottság levetkőzése.

A városvezetők döntésével Ócsa megosztottá látszik válni. Az általános az eddig is nehezen viselt iskolavezetés, valamint az önkormányzati presszió kiváltotta bénult melankóliájából felébredni látszik az egyéni tanár ember, akinek nem csak az eddigi egzisztenciája, a tudása, megélhetése látszik felbomlani, hanem a lelki és erkölcsi függetlenségük is. És ez már nem a jubileumi jutalom létéről, vagy nem létéről, a kiemelt közalkalmazotti státusz jogfolytonosságáról szól. Itt már az egyéni hitvallás megtartásáról, vagy feladásáról beszélhetünk. Ez nem a megváltás, hanem a cseberből a vederbe története. A lét a tét, miközben a felszabadulás helyett egy újabb tanúbizonyság elé kényszerül a helyi pedagógus közösség.  

Az iskola állami kézbevételével a felszabadulás jönne el, míg a reformátusi kezelésben csak a kötelmek és a kötöttségek sora jönne. Ez még önmagában talán nem is lenne baj, de ehhez még társulna és rá nehezedne egy helyi önkormányzati nyomás is, ami alól az állami kézbevétel pont mentesíteni a tanári kart. 

Szóval ezek azok a felszín alatti rétegek, mint eddig fel nem tárt, amolyan kimondatlan érvek, amelyek alapján a bent lévő ember, az érintett fél kétségbe esik.

Mi hát a teendő? Hol a kiút és a segítség?
Ez az igazi kérdés.

A Pedagógus Ügyvédje

Ön pedagógus vagy a pedagógiai munkát segítő alkalmazott? Nincs tisztában azzal, milyen jogok illetik meg, illetve hogy milyen kötelezettségeknek kell eleget tennie? Döntenie kell, de még nem tudja hogyan?

A munkavállalói jogok és kötelezettségek ismerete, helyes gyakorlása, illetve teljesítése alapvető jelentőségű a pedagógusok és a pedagógiai munkát segítő alkalmazottak számára – függetlenül attól, hogy közalkalmazotti vagy munkajogviszonyban állnak. A szabályok felszínes ismerete, a különböző kötelezettségek hozzávetőleges pontossággal való teljesítése könnyen jogsérelemhez vezethet.

Tegye fel kérdését a Pedagógus Ügyvédjének, hogy a jogi problémákhoz vezető hibás döntések megelőzhetőek legyenek, illetve az esetleg vétett hibák gyorsan, hatékonyan kiküszöbölhetővé váljanak!

Bővebben az Oktatási Hivatal   honlapján.

ugyved@oh.gov.hu

Szolgáltatási szabályzat (pdf)
 

*

Megtörtént ( - rendkívüli ülésen)

Rendkívüli ülést hirdetett Ócsa polgármestere, ami valóban annak is sikeredett.

Ez a rendkívüliség több szempontból is igaznak bizonyul. 

Nem csak azért, mert egy nagy horderejű, de előkészítetlen, átgondolatlan spongyán kitalált és hirtelen felvetett dologban ültek össze; - az általános iskola átadásáról volt szó. De azért is, mert most ezt a rendkívülit a város hivatalos honlapja is kihirdette, míg ezt korábban mellőzte. De abban is egyedülálló és rendkívüli volt, hogy az iskola átadásának elvi hozzájárulását megelőzően, már vasárnap a templomban a  református lelkész Hantos Péter kiprédikálta. Beszámolók szerint itt hangzott el, hogy az iskola egyházi, de amolyan ökumenikus irányítás alatt fog működni. Aki a hétvégi igét hallgatta, készpénzként érezhette a lelkészi érveket.

Meg is telt az ülés reformátusokkal. Ennyien egyszerre nem voltak együtt a gyülekezetből még a hivatalban, nem hogy az ülésen. A felekezeti "nyomásgyakorlás" ezzel érezhetően kezdetét vette. A testületit öt perces késéssel Bukodi Károly polgármester úgy nyitotta, hogy mindenkit arra kér, az érzelmeket hagyja el, azok a hálószobába valók. 

A református létszámon túl, a képviselők is teljes létszámban voltak jelen. A rövidnek gondolt ülés miszerint elvi hozzájárulás az általános iskola egyházi keretek között történő működtetéséhez címszóval  indult, a polgármester vezényletével egy beszámolóval egybekötött amolyan szeánsszá, kisstílű vitanappá silányult. Igaz, az előterjesztésben ez nem szerepelt, így a be nem avatott képviselőket ez meg is lepte. A hirdetmény pedig rövid és egyértelmű volt. Még Horváth Tamás sajátos előterjesztése  sem említésre méltó. A polgármesteri nyitány azonban viszont behangolta az ülést.  A polgármester az érzelmi hasonlatán túl elmondta, hogy a pénteki rendkívüli ülésre történő meghívó után a városban elszabadultak az indulatok. Meglepődésként konstatálta, hogy a hír ezzel kiszabadult a palackból és városi nyilvánosságot kapott. Elmondta, hogy tudtával ez csak úgy lehetséges, hogy a teremben ülők közül került ki a hír. Ez amolyan felróvás volt mert, - nem mintha titokként kéne kezelni az ügyet, hiszen erről a honlapja is beszámolt és rá következően a lelkész úr már szinte ténykényt közölte,  - jobb lett volna, ha ez nem kavar ekkora vihart és csendben (elvileg) lezajlik.

Mivel nem így történt ezért a református gyülekezett erősítve a városvezetés szándékát, döntőképes erővel képviselte magát az ügyben.  

Hantos Péter lelkipásztor meghívott vendég volt, korlátlan hozzászólási lehetőséggel és időkerettel, míg a lakosság csak az SZMSZ-ben foglalt 2 perccel rendelkezve tehetett volna fel kérdéseket. Mivel azonban a hivatalos delegáción túl csupán a reformátusok voltak jelen, így kérdésfeltevés sem igen volt. 

De nem is nagyon lehetett volna miről kérdezni, mert az egész elképzelés kidolgozatlan volt. Maguk a képviselők sem rendelkeztek megfelelő információval, mégis az elvi hozzájárulásukat kérte a polgármester.   Az egész ülés erre ment ki. De hogy erre miért volt szükség, az rejtély.

Illetve csapda. Ugyanis korábban mindig úgy zajlottak a dolgok, hogy ha valaki akar valamit, akkor azt beviszik a testület elé, ahol a kezdeményező előadhatja az elképzelését, a beterjesztését, amit aztán a testület elfogad, vagy tovább közvetít. Így volt ez a korábbi olyan kezdeményezések esetén is, mint a szintén egyházi kezdeményezésű családi napközi otthonos ellátás keretében működő kezdeményezés estében. Így volt az iskola esetében a mikor a sajátos nevelési igényű diákok befogadásának gondolatát hozták elő. Most azonban megfordították a lovat képviselők alatt, vagy őket ültették fel rá fordítva. Mert most nem arról volt szó, hogy a Református Egyház képviselői javaslatot, ajánlatot, vagy előterjesztést tesznek a várost illetően. Nem, most erről a képviselőket nem tájékoztatták közvetlenül, csupán a rendkívüli ülés anyagával kieszközölt anyagokkal együtt, kész tényként rakták eléjük az elvi hozzájárulást, mint megszavazandót. Ez fontos, és döntő momentuma az eseményeknek. Bukodi Károly és Horváth Tamás a jegyző segedelmével biztosra ment. Már lakossági szinten is biztosra vehető és tényként5 kezelhető volt, hogy a Fideszes többség egyértelműen a polgármester és az előterjesztő alpolgármester akaratának megfelelően voksol. Innentől fogva a református jelenlét, és az egész ülés, - ami ráadásul nem is a napirendek megfelelően zajlott - egy színjáték volt.

Egy olyan színjáték ahol felléphetett Szűcs Lajos is, mint a református gyülekezet egyik tagja. Az országos hírű parlamenti képviselő minden érzelmi szál ellenére elmondta, hogy az iskola állami kézbe kerülése esetén a városnak megmarad a beleszólási joga az iskola dolgaiba. Az állami kézbe kerülés nem jelent kiszolgáltatottságot. A Nemzeti Alaptanterv garanciát jelent az oktatás szintvonalának. Állami kézben előtérbe kerül a nevelés és az erkölcstan. Egyházi kézben pedig ez csupán választható tárgy lesz, mert ott a hitt és erkölcstan élvez előnyt. Az állam finanszírozza a költségeket.

Hantos Péter lelkész szerint egyházi kézben a városnak nem fog pénzibe kerülni az iskola. Elmondása szerint ha az államhoz kerül az iskola, akkor létszámösszevonások, elbocsájtások várhatók, Sőt a jelenlevő pedagógusoknak elmondta, az is előfordulhat, közalkalmazottként átvezénylik majd egy másik településre dolgozni. Kimondva ugyan nem, de utalva ezzel arra, hogy református kezekben ez nem fordul elő. Állítólag a pedagógus létszám nem változik, az oktatás sem, csupán a munkaviszony a munkáltatóváltás által. Mint mondat akit eddig is italozáson értek és ezért bocsájtottak el, az ezután is, és nem azért, mert más. Elmondat még, hogy az iskola vonatkozásában egy igazgatótanácsot hoznak létre, amiben benne lesz az önkormányzat, az egyház és az iskola képviselője. Ez a grémium lenne az a szerv, ami bizonyos ráhatással bírna az iskola irányítására.  Az iskola vezetője továbbra is az igazgató lenne.  

A polgármester az ülésen kijelentette, hogy nem kíván vitát a jelen esetben, mert ez a gyűlés nem erről szól. Ezért az oda-vissza válaszokat nem engedi. Ezt Dönti Károly észrevételei kapcsán tette. A volt polgármester hozzászólásában kiemelte, hogy a város egyetlen alapszintű oktatási intézményének egyházi kézbe adása ügyében van egy alkotmánybírósági határozat, mely ezt nem teszi lehetővé. 

A testület, a jegyző és a polgármester azonban ezt figyelmen kívül hagyta, érdemben nem is reagáltak rá. 

Inczeffy Szabolcs már az ülés előtt beadott írásos kifogásait a polgármester megtévesztő mód félremagyarázta, miközben az ülés meghívójának egy példányát a tömegében református hallgatóságnál körbeadatta.   Ez egy amolyan kicsinyes lejáratás volt, a megtévesztő mellébeszélés mellet, de hát ez már nem újdonság. Máskor is hasonlóképpen zajlott a képviselői interpellációra adott reagálás. Magam részéről becsülöm Inczeffy úr kitartó és fáradhatatlan küzdelmét a sokszor arrogáns vezetéssel szemben.

A polgármester kitért még arra, hogy lejáratás folyik ellen és az alpolgármesterrel szemben.  Ez sem most merült fel először. Azonban ennek részleteire ugyanúgy nem tért ki, mint az iskola átadása esetében.

A képviselők tájékozatlanok és tudatlanok voltak az ügyben. Többen jelezték döntésképtelenségüket a háttéranyag ismerete hiányában és az ebbéli tanácstalanság okán.  Ezért Dönti Károly kérte, hogy ma így ne hozzanak semmilyen határozatot. Maga Szűcs Lajos is ezt javasolta. 

A polgármester úr azonban hajthatatlan maradt. Neki az elvi hozzájárulásra volt szüksége.

Az ülésen felszólalt még az iskola igazgatója, aki elmondta, hogy jó elképzelés az egyházi átvétel. Ő ebben látja a biztos jövőt. Ha ez megvalósul, akkor már szeptemberben bevezeti a hittan oktatást az intézményben, elősegítve ezzel a gyerekek erkölcsi nevelését.  

Bukodiné az oktatási bizottság elnöke, helyi tanár elmondta, hogy számos izgatott és kétségbeesett telefont kapott a mai ülés vonatkozásában. Nem tudja, hogy mit mondjon. Az őt megkereső dolgozók, pedagógusok féltik állásukat, közszolgálati viszonyukat és a megszerzett juttatásaikat. Nem látják biztosítva a jövőjüket.

Kovácsiné igazgató asszony erre elmondta, hogy őt egyetlen tanár, kolléga nem kereste fel kétségeivel. Telefonhívást sem kapott.  Nem érez felizgulást a tárgykörben az iskolában, vagy a közéletben. (Bukodi Károly az ülés elején pedig ilyen helyi érzésről beszélt.)  Mint mondta, az egyházi átvétellel helyi, (önkormányzati) kézben maradhatna az egyetlen alapszintű közoktatási intézmény. 

Az ülésről közben távozott Szűcs Lajos és majd még páran. A hosszúra nyúl vitadélutánt a református többség is unta már, ezért a polgármester az eredetileg meghirdetett szavazásra bocsájtotta az alapkérdést.

Elvi hozzájárulást adott az általános iskola egyházi keretek között történő működtetéséhez 

Bukodi Károly, Hrováth Tamás, Kardos Zoltán, Gallai Zoltán, Buza Ernő és Bukodi Jánosné.

Nem biztosított hozzájárulást Dönti Károly, és Inczeffy Szabolcs, míg Török László képviselő tartózkodott az ügyben.

Ezzel a rendkívüli (és valóban az) ülés véget ért.
Hantos Péter lelkipásztor a terem ajtajában állva sorra köszönt el a gyülekezet tagjaitól, mit ahogy az Isten házában szokás. Ki áldás, békességgel, ki pedig hites piuszival illetve a lelkészt. Magam a sort kivárva, puszi nélkül, tisztességesen elköszönve távoztam.

Kint még beszélgettem pár képviselővel, aki közül az egyik iskolában érintett elmondta, (és már nem első ízben,) hogy csak állásféltésből és nem  meggyőződésből adott igent az elvi hozzájáruláshoz. 

Ezt nehezményezvén megkaptam, hogy nem tetsző számára a blog ebbéli bevonása és feltárása  a dolgoknak.

A pedagógusi és egyéb aggodalmakon, a fizetési feltételeken és a mi egyebeken  túl csupán az oktatásról, a tanári munkáról, az érintett gyerekekről és a szülőkről nem volt szó az eltöltött két órás szeánszon.

Valóban olyan mesterséges és mázas volt az egész. Mindenki csak magáért aggódott, és önmagával volt elfoglalva. A többi meg nem számít.
(Kár, hogy az Ócsai Kisbíró tudósítóját nem láttuk az eseményen.)

*

Kötelező reformátusként tagozódni, vagy el lehet menni? ( - az oktatás határain túl)

Ócsa egyetlen általános iskolája, ami jelenleg még önkormányzati fenntartású, változás előtt áll.

Mint talán ismert, az intézményeket a finanszírozási nehézségek és politikai célok okán átszervezik.

A korábban megyéhez tartozó ilyen intézményekben, (mint a Bolyaiban is) előfordult, hogy fűtés és étkeztetés nélkül maradtak a tanulók. Ez egy indok illetve alap is egyben arra, hogy az állam közbeavatkozzon és így átvegye ezen intézmények irányítását.

Nos a Halászy is valahogy ilyen alapon az állam fennhatósága alá kerülne, mondván erre az önkormányzatoknak nincs pénze. Erre a példa a megyei önkormányzat intézményrendszere, ahol tulajdonképpen a probléma generálódott.. Így ezzel az átszervezéssel, mint amolyan kormányzati államosítással, a helyi önkormányzat hivatala mentesül a fenntartási teherviselés alól. Az iskola dolgozói, a pedagógusok jogviszonya megváltozik.
Ezt követően minden teher, költség és ügyvitel az államé.

A kép azonban még nem tiszta.
Állítólag az önkormányzatoknál marad az iskolák vagyona, a tulajdonjogot nem érinti a közoktatási intézmények átadásának-átvételének folyamata – erre utal  Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár egy-egy nyilatkozata.

Mint ismert, 2013. január 1-jével a települési önkormányzatok köznevelési intézményei állami fenntartásba kerülnek, az önkormányzatok pedig köznevelési szerződés keretében vállalhatják az intézmények további működtetését.

A helyi önkormányzat ha úgy dönt, megtartja az önkormányzati intézményt és viseli, vagyis fizeti annak költségeit. Ez esetben az állam csak a minimális normatívákat állja. 

Ócsa önkormányzata ezekből kiindulva, valahol félúton egy köztes megoldásban gondolkodik, mert szeretné az államnak átadni az iskolát, és mert szeretné a befolyását megtartani az épület és a személyi állomány vonatkozásában.
Ezért egy olyan kooperációban gondolkodnak, ami által elegendő beleszólást és mozgásteret tarthatnának meg, de a finanszírozás vonatkozásában az egyházi intézményekre fordítható keretet hívnák elő.  Erre hívnák be az iskolába az egyházat.

Ócsa városa súlyosan eladósodott. Országos szinten a 3200 település között az egy főre jutó adósságállományi listán a 29. helyet töltöttük ki 2011-ben.
Ócsán a lakossági adóterhelés magas, a termelő tevékenységből származó árbevétel alacsony.
Ahogy tudjuk, a FÉG több millió adót nem fizetett be a városnak, amiről a tulajdonosváltással a városvezetés gyakorlatilag le is mondott. 

A Bata Ltd hosszú évekig szintén nem fizetett iparűzési adót, így a városnak onnan jelentős kiesése származott.  Ezt egy jelenlegi megállapodás alapján a város szinte el is engedte a cégnek, ami által megnyílt a lehetőség, hogy a Bajcsy mentén egy új üzemegységet építsen a vállalkozás.

Ettől persze sem több munkahely, sem jelentős árbevétele nem lesz a városnak. Sőt a korábbi veszteségeket, mint kintlévőséget sem szedik be, sokkal inkább elengedik, leírják a cégek számára.

Így Ócsa nem hogy rendezné pénzügyi helyzetét, hanem tovább sodródik a válság kilátástalanságában.

Most ebben a társadalmi és pénzügyi közegben jön elő azon elképzelés, hogy a Halászy Károly iskolát a város valahogy átmentse.
Az iskola önkormányzati tulajdonban tartása pénzügyi csőd lenne. Eltartására nem képes sem az önkormányzat, sem a lakosság. Egyszerűen nincs rá pénz.
Azonban állami kézbe adását nem szeretné a városvezetés, mert akkor arra már nem lesz ráhatása.
Ez a ráhatás, mint befolyásolás meg azért fontos a honatyák számára, mert jelentős érdekeltséggel bír, hogy a pedagógusokat vonzásban tudják tartani az  önkormányzati, politikai karrierjük építése ügyében.

Az elkötelezett pedagógust a munkahelyi függőség és fizetési elkötelezettség jellemzi.  Ha ezt az önkormányzat tartja kézben, ha helyi képviselő határozza meg, akkor ezzel befolyásolja a véleményalkotást, a függetlenséget, vagyis elkötelezetté, kiszolgáltatottá teszi a nevelő-oktató garnitúrát, a pedagógust.
Erre azért van szükség, mert a képviselő-testületben és az önkormányzati bizottságokban jelentős a tanári szerepvállalás, a  részvétel. A pedagógus képviselőt, a bizottsági elnököt, az iskolai függőséget, át lehet fordítani önkormányzati és hatalombeli függőségé, ami kihat  a helyi döntéshozatalra, és a szavazásokra.
A felvetést nem folytatom, a következtetést nem boncolgatom tovább. Kérem, mindenki rakja össze magában és vonja le a sajátos konzekvenciát.
Ők a város formálói, döntéshozói ma, és ezt szeretnék konzerválni a jövőben is.

A háttérvázlat után visszatérnék a Halászy iskola ebbéli szerepére.
Mint ahogy tudjuk, az iskola igazgatói posztját egy olyan személy tölti be, aki nem lehetne az ami, mivel megfelelő és előírt szakmai gyakorlattal nem rendelkezett a pályázat kiírásakor. Az, hogy most mégis nyertesként, vagyis igazgatóként van jelen, az főleg Bukodi Károlynak és a mögöttes támogatottságnak köszönhető. Ezzel le is vezettük az elkötelezettséget és az visszatekintést. Vagyis az alapokat, a lojalitást.

A jelen helyzetben ezt szeretné a városháza megőrizni és megtartani. Ha ugyanis állami kézbe kerül a suli, akkor nem csak a gondoktól, az anyagi tehertől szabadulnak meg, hanem a ráhatástól és befolyásolhatóságtól is, hiszen a városháza már nem lesz munkáltatója az ott dolgozóknak.
Ráadásul új pályázatokat kell kiírni a vezető posztokra. A mostani igazgató valószínűleg ezen elbukik. Ezt szeretnék elkerülni polgármesteri szinten. 

Kovácsné Kovácsi Beáta igazgatónő, állítólag református elkötelezettséggel bír, ami önmagában nem hiba. Székben és pozícióban tartása az önkormányzat által fontos szempont a fenti levezetés alapján. Ellenben ez a továbbiakban nem lenne lehetséges, hacsak ki nem találnak valami  trükköset, avagy "okosat".

Ez az okoskodás az, hogy az iskolát valahogy átjátsszák, vagy átmentsék a Református Egyháznak, vagy azon keresztül maguknak. Ebben az összekötő, megbízható és kulcspozíciójú, de személyesen is érdekelt ember, Kovácsi Beáta igazgató.

Református elkötelezettsége vetekszik az önkormányzathoz köthető lojalitásával. Tisztában van helyzetével, és kötelékeivel. Kiválóan alkalmas a jelenlegi elkötelezettség megtartására, és a két különböző érdekek összekapcsolására. Megfelelő összekötője az egyházi és az önkormányzati politikai célok testet öltésének.
Ezért nem egy véletlen, vagy spontán ötlet az összekapcsolás.

A most alakuló, de elvben eldöntött folyamat felvetése és kérdése, hogy jó e nekünk helybéli városlakóknak, az ócsai közösségnek, a népességnek, hogy az iskola a jelen eljárás során a Református Egyház kezelésébe, jelentős részben önkormányzati ráhatás alatt az egyház uszályába kerüljön át, vagy inkább maradjon a "független" állam kezében?

Ez tehát a lét, vagy nem lét kérdése, amihez az itt élők, a helyben tanulók véleményét sem mint katolikus, sem mint ateistaként gondolkodó emberként nem kérték ki.
Pedig ehhez talán szükség lenne annak a közösségnek a meghatározó véleményére, amiben az érintett ember, mint aktívan érintett személy  jelen van. 

*