Hazafiak és hazaárulók ( - hazaszeretet és nemzetellenesség)

Érdekes, hogy míg a szélsőségesnek kikiáltott Csurka István utolsó felszólalásában is a magyarságért és a magyarak mellett emelt szót, addig ezzel szemben a libsi körökben ajnározott, idegenföldön élő, sorstalan Kertész Imre ismét a magyarok és a magyarság ellen emelt szót.  

Magyarul készült, franciára lefordított interjút közölt a Le Monde francia lap internetes oldalán Kertész Imrével, a 2002-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett íróval.

Kertész siránkozása és ferde verziója szerint Magyarországnak semmi értelme.

Hazánk egy olyan csapás, mely egyedülálló Európában.

A Németországban élő Kertész, a harmincas évekhez hasonló hangulatot érez ma Magyarországon, amely "nagyon fáj neki". Elmondta, hogy jobboldali budapesti barátaival csak titokban tudja tartani a kapcsolatot, mert ő "kockázatot jelent számukra". "Nem veszi ki jól magát meleg kapcsolatokat ápolni velem" - fogalmazott Kertész. Utalt arra, hogy Nobel-díja átvételekor azt hányták a szemére, nem "dicsőítette" a magyarságot, a Valaki más című műve után pedig azért támadták, mert túl sötét képet festett az országról, s azt is feszegették, vajon igazi magyar írónak tekinthető-e.

Kérdésre válaszolva kifejtette: tíz éve él Berlinben, távol a magyar politikai ügyektől, de szerinte Magyarországon nincs új a nap alatt, „a vezér az, aki elbűvöl: ma ugyanabban a helyzetben van az ország, mint Kádár alatt. Magyarországot úgy varázsolta el Orbán, mint a hamelni furulyás”. (A legenda szerint 1284 júniusában a patkányoktól hemzsegő Hameln városába egy köpönyeges idegen érkezett, aki egy bizonyos pénzért elvállalta, hogy megszabadítja a várost a patkányoktól. Bűvös erejű sípjával a Weser folyóba csalogatta az állatokat, de a bérét megtagadták tőle. 1284. június 26-án vadász képében tért vissza, és újra megfújta sípját, de most a gyerekeket csalogatta magával. A Koppel-hegy barlangjába vezette őket, ahonnan többé nem kerültek elő.)

Kertész szerint kettős polaritás áll a helyzet hátterében. Az iskolában azt tanulják a gyerekek, hogy őseik az Uráltól délre eső sztyeppékről érkeztek a Kárpát-medencébe, majd felvették a kereszténységet. Ezért ott van a fejekben a hovatartozás kettős játéka, hogy egy keresztény társadalom normái eltérnek egy klánalapú társadaloméitól – mondja az író.
Szerinte Magyarországon sosem volt demokrácia – úgy értve, ha nem politikai rendszerként, hanem a teljes társadalmat mozgósító szerves folyamatként tekintünk erre a fogalomra.  

Úgy látja, hogy Magyarország egymást követően az oszmán, a Habsburg-, majd a szovjet birodalomhoz tartozott, s megpróbálta annak a tömbnek a játékát játszani, amelyik magába szívta, s ebből szerinte az ország jól is jött ki, de csak látszólag. Kádár alatt a szocialista tábor legvidámabb barakkja volt Magyarország, de - mint emlékeztetett - ennek ára az 1956-os forradalom és egy nagyon drága eladósodási politika volt. Szerinte a jelenlegi helyzet csak egy újabb illusztrációja ennek a tendenciózus tévedésnek: a magyar állam a nemzeti érdekek védelmében áll szemben Európával, ami azt a benyomást keltheti, hogy a szuverenitáshoz tér vissza, pedig ismét téved - állította Kertész.

Az író felidézte egy tíz évvel ezelőtti emlékét, amikor egy német útlevéllel rendelkező magyar diák egy budapesti egyetemen eltöltött félév után "undorral" beszélt neki arról, hogy a magyar egyetemisták mekkora mértékben támogatják a szélsőjobboldalt. Ekkoriban - a német diák szerint - a világban a diákok mindenhol baloldaliak voltak, csak Magyarországon létezett ennyire "konformista és fasiszta" fiatalság. "Nem lehet mindent megmagyarázni, néha el kell fogadni a tényeket. Magyarország egy olyan fatalitás, amelynek sem értelme, sem magyarázata nincsen, s egyedülálló Európában. A magyarok ragaszkodnak a sorsukhoz. Egy nap majd valószínűleg úgy fognak elbukni, hogy nem fogják tudnák, miért (történt)" - véli Kertész.

Véleménye szerint Magyarország nem dolgozta fel a holokausztot, nem tartott lelkiismeretvizsgálatot, és soha nem tette fel magának azt a kérdést, hogy miért került szisztematikusan a történelem rossz oldalára.

„Mihelyt szabaddá és állítólag demokratikussá vált, Magyarország bezárt engem a zsidóság rekeszébe, és nem vette számításba az élettapasztalataimat, a munkásságomat. Ez képtelenné tett arra, hogy legalább minimális nemzeti szolidaritásom legyen. Ez szomorú, mert hitelesítette azt a régi előítéletet, hogy a »zsidót« nem érdekli a »magyar«” – tette hozzá. Azt mondogatja magának, hogy a magyarok titokban érzik, rossz irányba mennek, és hogy Orbán el fog bukni. De az is lehet, hogy Magyarország beledől a végletes káoszba.

 Csak remélni tudom, hogy Kertészt soha többé nem teszik érettségi tétellé, s hogy vele szemben Csurka írásai maradandó nemzeti értékké válnak számunkra. 

Elvégre Csurka mindig is egy itt élő, itt szenvedő, nemzeti érzetű hazafi, volt, s marad, míg Kertész egy Magyarországtól elszakadt, a liberálisok által felkarolt nemzetellenes alak marad.

*