Az NBH személyi átvilágításán túl technikai támadás is érhette orosz részről a magyar államot - tudta meg a kémügyről a Heti Válasz. A behatolást segítő Zömök Kft. anno Gyurcsány Ferenc anyósának környezetében, az Apró család kvázi társvállalkozásaként alakult.
 |
| Mennyi is az annyi? |
Bár a katonai ügyészség számos visszaélést írt a Gyurcsány-korszak titkosszolgálati elitjének számlájára (például Orbán Viktor megfigyelését, az Egymásért nevű csempészalapítvány futtatását), mind közül kiemelkedik a "kémbotrány". A volt szakminiszter Szilvásy Györgyöt állam elleni cselekményre való felbujtással, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) egykori főigazgatóját, Galambos Lajost kémkedés segédletével, utódját, Laborc Sándort pedig bűnpártolással gyanúsítják.
Míg a világ több szegletében kivégzéssel fenyegetik az efféle történetek főszereplőit, a magyarországi verzió inkább az eljelentéktelenedés irányába tart. A nyomozást először kilencven, majd harminc évre titkosították, és miközben felbujtónk, pártolónk és közreműködőnk már van, a lehetséges kémekről kevés szó esik. Az ügy negyedik gyanúsítottja, az NBH partnereként azonosított Püski László, a Zömök Biztonságtechnikai Kft. exvezetője például szintén nem kém - csak bűnsegéd - a témában. Ráadásul az eddig ismertté vált konkrét cselekmény megítélése is véleményes. Egyes szakértők úgy tartják: a titkosszolgálati tisztikar poligráfos átvilágíttatása mindössze szakmai "hiba". Mások szerint viszont skandalum, hogy egy idegen hatalom a magyar kormány segítségével szerezhette meg a belső elhárítás legérzékenyebb - zsarolásra is alkalmas - személyi adatait.
A Heti Válasz újabb értesülései szerint az ügyészségi vizsgálat nem elsősorban a hazugságvizsgálatokra összpontosít. Arról is keletkeztek adatok, hogy a poligráfozás csak fedősztori volt; a valóságban technikai támadás érhette orosz részről az NBH-t (információleszívási célból). A kerettörténet a következő: Moszkva a 2006-os magyar választások után kedvezőnek ítélte a politikai környezetet ahhoz, hogy meghatározó befolyást szerezzen a Mol olajipari óriásban. Mivel a vállalatcsoport birtokában lévő finomítók (különösen a százhalombattai és a pozsonyi üzemek) messze hatékonyabbak, mint a hasonló orosz létesítmények, a legegyszerűbben így lehetett volna monopolizálni a termeléstől a szállításon át az üzemanyag-készítésig tartó teljes "olajutat" Kelet- és Közép-Európában. A magántulajdonú Molt ugyanakkor kettős védelmi rendszer vette körül. A cég egyfelől a Nemzetbiztonsági, mai nevén: Alkotmányvédelmi Hivatal oltalma alatt működik, másrészt 2007-2008-ban külsős elhárítót is alkalmazott az UD Zrt. képében. A Mol bevételéhez (ami 2009-re majdnem valósággá vált) tehát mind az NBH-t, mind az UD Zrt.-t meg kellett törni; előbbit például egy technikai-informatikai támadással, utóbbit a lenullázással. Szilvásy Györgyék ellen épp az a gyanú, hogy ezeknél az eseteknél ők törtek utat az idegen érdekeknek.
Míg a világ több szegletében kivégzéssel fenyegetik az efféle történetek főszereplőit, a magyarországi verzió inkább az eljelentéktelenedés irányába tart. A nyomozást először kilencven, majd harminc évre titkosították, és miközben felbujtónk, pártolónk és közreműködőnk már van, a lehetséges kémekről kevés szó esik. Az ügy negyedik gyanúsítottja, az NBH partnereként azonosított Püski László, a Zömök Biztonságtechnikai Kft. exvezetője például szintén nem kém - csak bűnsegéd - a témában. Ráadásul az eddig ismertté vált konkrét cselekmény megítélése is véleményes. Egyes szakértők úgy tartják: a titkosszolgálati tisztikar poligráfos átvilágíttatása mindössze szakmai "hiba". Mások szerint viszont skandalum, hogy egy idegen hatalom a magyar kormány segítségével szerezhette meg a belső elhárítás legérzékenyebb - zsarolásra is alkalmas - személyi adatait.
A Heti Válasz újabb értesülései szerint az ügyészségi vizsgálat nem elsősorban a hazugságvizsgálatokra összpontosít. Arról is keletkeztek adatok, hogy a poligráfozás csak fedősztori volt; a valóságban technikai támadás érhette orosz részről az NBH-t (információleszívási célból). A kerettörténet a következő: Moszkva a 2006-os magyar választások után kedvezőnek ítélte a politikai környezetet ahhoz, hogy meghatározó befolyást szerezzen a Mol olajipari óriásban. Mivel a vállalatcsoport birtokában lévő finomítók (különösen a százhalombattai és a pozsonyi üzemek) messze hatékonyabbak, mint a hasonló orosz létesítmények, a legegyszerűbben így lehetett volna monopolizálni a termeléstől a szállításon át az üzemanyag-készítésig tartó teljes "olajutat" Kelet- és Közép-Európában. A magántulajdonú Molt ugyanakkor kettős védelmi rendszer vette körül. A cég egyfelől a Nemzetbiztonsági, mai nevén: Alkotmányvédelmi Hivatal oltalma alatt működik, másrészt 2007-2008-ban külsős elhárítót is alkalmazott az UD Zrt. képében. A Mol bevételéhez (ami 2009-re majdnem valósággá vált) tehát mind az NBH-t, mind az UD Zrt.-t meg kellett törni; előbbit például egy technikai-informatikai támadással, utóbbit a lenullázással. Szilvásy Györgyék ellen épp az a gyanú, hogy ezeknél az eseteknél ők törtek utat az idegen érdekeknek.
Mielőtt újabb tényekkel "töltenénk fel" az iménti kerettörténetet, pontokba szedve közöljük, mit lehetett eddig tudni az UD-balhéval megfejelt kémügyről.
1. A Zömök Kft.-hez így-úgy kötődő szakemberek 2007 elején az NBH több középvezetőjét átvilágították.
2. Az egyik érintett szerint a szűrés célja az volt, hogy kiderüljön: milyen útvonalon szivárognak titkosszolgálati információk az akkor ellenzéki Fideszhez.
3. A munkába besegítő Püski László a kijevi Repülőmérnöki Egyetemen végzett, felesége is a volt Szovjetunióból származik, és a Zömökben társtulajdonos Varga Rezsőné szintén orosz anyanyelvű. Az NBH-t irányító Galambos Lajos fia korábban ugyane cég alkalmazásában állt.
4. Laborc Sándor egy 2008-as feljelentésben az UD-sek nyakába varrta, hogy hackertámadás ért több kormányzati informatikai rendszert. Kiderült, hogy a tettes az NBH munkatársa volt, akit ráadásul Szilvásy György ajánlott be a hivatalnak. Az UD Zrt. mégis ellehetetlenült a biztonsági piacon, és nem tudta folytatni a Mol védelmét (az orosz tulajdonszerzésen dolgozó lobbiközpontok, ügyvédi irodák bemérését).
Közben a "felszínen" Gyurcsány Ferenc ötször is élvezhette Vlagyimir Putyin társaságát; többnyire baráti, váll-lapogatós, magánrezidenciákon végződő alkalmakkor (lásd lenti keretes írásunkat). Máig kérdés, hogy a magyar exkormányfő tudott-e arról, övéi mit művelnek ezalatt a Nemzetbiztonsági Hivatalban. A régi orosz titkosszolgálati elit üzenőfüzeteként jegyzett Regnum.ru hírportál a kémügy idei robbanásakor mindenesetre tudni vélte: "A magyarok olyan lejárató anyagokat szellőztetnek majd meg, amelyek hatást gyakorolhatnak az elnökválasztás előtt álló Oroszország politikai palettájára", azaz Putyin ellen irányulnak.
Idáig nem merészkednénk. Ám információink szerint egy korábbi NBH-s belső vizsgálat, illetve a jelenleg is folyó ügyészségi nyomozás világossá tette: noha Galambos Lajosék azt terjesztették a hivatalban, hogy a Zömök égisze alatt bolgár (tehát EU-tagtárs) szakembergárda végzi a poligráfos vizsgálatokat, az "orosz munkanyelvű" kollégák nem balkániak voltak. Hanem hús-vér oroszok. Ezt a tényt mások mellett az elhárítás tolmácsa és pszichológusa is jelezte a főigazgatónak, aki a "riasztás" ellenére nem állíttatta le az akciót. Úgy tudjuk, mindössze másfél tucat NBH-munkatársat hazugságvizsgált meg az ennél csak valamivel kevesebb orosz vendég; ehhez viszont saját technikai hátteret telepítettek a szolgálat székházába. Az eszközök a ferihegyi kisgépes terminálon keresztül érkeztek az országba - a feltűnésmentes behozatalt az NBH repülőtéri kirendeltsége biztosította (szoros együttműködésben a légikikötő védelmi rendszereit üzemeltető Zömök Kft.-vel). Forrásaink szerint egy humánerőforrás-átvilágításhoz sem titkolózásból, sem külföldi szakemberanyagból, sem masinákból nem kell ennyi - így mindinkább az NBH technikai megtámadására terelődött a kémgyanú.
1. A Zömök Kft.-hez így-úgy kötődő szakemberek 2007 elején az NBH több középvezetőjét átvilágították.
2. Az egyik érintett szerint a szűrés célja az volt, hogy kiderüljön: milyen útvonalon szivárognak titkosszolgálati információk az akkor ellenzéki Fideszhez.
3. A munkába besegítő Püski László a kijevi Repülőmérnöki Egyetemen végzett, felesége is a volt Szovjetunióból származik, és a Zömökben társtulajdonos Varga Rezsőné szintén orosz anyanyelvű. Az NBH-t irányító Galambos Lajos fia korábban ugyane cég alkalmazásában állt.
4. Laborc Sándor egy 2008-as feljelentésben az UD-sek nyakába varrta, hogy hackertámadás ért több kormányzati informatikai rendszert. Kiderült, hogy a tettes az NBH munkatársa volt, akit ráadásul Szilvásy György ajánlott be a hivatalnak. Az UD Zrt. mégis ellehetetlenült a biztonsági piacon, és nem tudta folytatni a Mol védelmét (az orosz tulajdonszerzésen dolgozó lobbiközpontok, ügyvédi irodák bemérését).
Közben a "felszínen" Gyurcsány Ferenc ötször is élvezhette Vlagyimir Putyin társaságát; többnyire baráti, váll-lapogatós, magánrezidenciákon végződő alkalmakkor (lásd lenti keretes írásunkat). Máig kérdés, hogy a magyar exkormányfő tudott-e arról, övéi mit művelnek ezalatt a Nemzetbiztonsági Hivatalban. A régi orosz titkosszolgálati elit üzenőfüzeteként jegyzett Regnum.ru hírportál a kémügy idei robbanásakor mindenesetre tudni vélte: "A magyarok olyan lejárató anyagokat szellőztetnek majd meg, amelyek hatást gyakorolhatnak az elnökválasztás előtt álló Oroszország politikai palettájára", azaz Putyin ellen irányulnak.
Idáig nem merészkednénk. Ám információink szerint egy korábbi NBH-s belső vizsgálat, illetve a jelenleg is folyó ügyészségi nyomozás világossá tette: noha Galambos Lajosék azt terjesztették a hivatalban, hogy a Zömök égisze alatt bolgár (tehát EU-tagtárs) szakembergárda végzi a poligráfos vizsgálatokat, az "orosz munkanyelvű" kollégák nem balkániak voltak. Hanem hús-vér oroszok. Ezt a tényt mások mellett az elhárítás tolmácsa és pszichológusa is jelezte a főigazgatónak, aki a "riasztás" ellenére nem állíttatta le az akciót. Úgy tudjuk, mindössze másfél tucat NBH-munkatársat hazugságvizsgált meg az ennél csak valamivel kevesebb orosz vendég; ehhez viszont saját technikai hátteret telepítettek a szolgálat székházába. Az eszközök a ferihegyi kisgépes terminálon keresztül érkeztek az országba - a feltűnésmentes behozatalt az NBH repülőtéri kirendeltsége biztosította (szoros együttműködésben a légikikötő védelmi rendszereit üzemeltető Zömök Kft.-vel). Forrásaink szerint egy humánerőforrás-átvilágításhoz sem titkolózásból, sem külföldi szakemberanyagból, sem masinákból nem kell ennyi - így mindinkább az NBH technikai megtámadására terelődött a kémgyanú.
 |
| Gyurcsány bizalmaskodik, Putyin lenézőleg mosolyog, az ország népe pedig kiárulva |
Előbbi, ahogy írtuk, a behatolásjelző és kerítésvédelmi rendszert működtette, utóbbi egyéb security-szolgáltatásokat nyújtott - és testvérével, Apró Piroskával (Gyurcsány Ferenc anyósával) közös részvénytársaságát, az S-Komplexet oda is költöztette a Ferihegy Airport I/A portájára. Az Apró család cége időközben kifulladt, a Zömök Kft. viszont Gyimesiék bizalmasára, Püski Lászlóra szállt. Vagyis a szovjet érdekszféra emberei kinevelték utódjaikat: az orosz érdekszféra embereit.
A SZILVÁSY-GALAMBOS-LABORC-BOTRÁNY ELŐZMÉNYEI ÉS UTÓZÖNGÉI
2004. július 27-től Galambos Lajost nevezi ki a Nemzetbiztonsági Hivatal élére Medgyessy Péter kormányfő. Az új főigazgató később rendszeresen egyeztet az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SZVR) magyar rezidensével.
2005 augusztusában kirobban a "Mucuska-gate". A történet főszereplője egy romániai magyar hölgy, Szatmári Ildikó, aki állítólag a bukaresti titkosszolgálatnak dolgozva került bizalmas viszonyba a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány több tagjával. Az ügy kiszivárogtatásával hírbe hozott NBH-alkalmazott, Morvai Tamás később az UD Vagyonvédelmi Zrt. munkatársa lesz.
2006. február 28-án Gyurcsány Ferenc a Parlament Nándorfehérvári termében tárgyal Vlagyimir Putyinnal. A vendég kijelenti: hatalmas lehetőségek vannak a két ország energetikai együttműködésében. Március 1-jén, a 2006-os választási kampány egyik csúcspontjaként az orosz elnök a magyar kormányfő otthonában ebédel. "Mikor lekísértem és elbúcsúztam tőle, a kézfogást követően gyorsan megölelt" - írja blogjában Gyurcsány.
2006. június 10-től Szilvásy György felügyeli a nemzetbiztonsági szolgálatokat.
2006. szeptember 18-án közös energetikai projektekről egyeztet Szocsiban Putyin és Gyurcsány. Az orosz elnök példaként állítja más európai országok elé a Budapesthez fűződő kapcsolatait.
2007 elején Galambos kémtevékenységnek ad teret a titkosszolgálatnál. A belső kommunikáció szerint bolgár szakértők vetnek hazugságvizsgálat alá több NBH-alkalmazottat, hogy leleplezzék a Mucuska-gate kiszivárogtatóit, illetve a beépült fideszeseket. Ezzel szemben a valóság az, hogy Püski László segítségével oroszok "törnek be" a szervezethez.
2007. február 1-jétől Laborc Sándor lesz Galambos műveleti helyettese az NBH-ban. Június 1-jétől ő a hivatal megbízott vezetője, majd december 17-étől főigazgatónak nevezi ki Gyurcsány Ferenc.
2007. március 22-én Putyin Moszkva melletti rezidenciáján fogadja Gyurcsányt, érzékeltetve találkozójuk baráti jellegét.
2007. május 23-án bécsi látogatásra érkezik Putyin, és sürgeti az orosz-osztrák kapcsolatok dinamizálását.
2007. június 25-én az osztrák OMV 10-ről 18,6 százalékra növeli részesedését a Molban, és jelzi: irányító többséget kíván szerezni a magyar olajcégben. A Mol az orosz állam strómanjaként azonosítja az OMV-t.
2007. július 19-20-án Gyurcsány a szaranszki finnugor fesztiválra látogat Putyin meghívására. Az orosz elnök pletykának minősíti, hogy a Mol elleni osztrák támadás mögött orosz érdek állna.
2008. február 28-án aláírják a Kremlben a Déli Áramlat gázvezeték magyarországi szakaszának megépítéséről szóló egyezményt. Előzőleg Gyurcsány megbeszélést folytat Putyinnal.
2008. szeptember 10-én Laborc feljelentést tesz a Mol biztonsági cégeként is működő UD Zrt. négy munkatársa (köztük a Mucuska-ügy kiszivárogtatásával vádolt Morvai Tamás) ellen. Később kiderül: az így tönkretett vállalkozást alaptalanul keverték kényes informatikai betörések gyanújába.
2009. március 10-én Moszkvában találkozik a miniszterelnökké avanzsált Putyin és a Magyarországon immár kisebbségből kormányzó Gyurcsány.
2009. március 21-én Gyurcsány lemond kormányfői pozíciójáról, majd 28-án az MSZP-elnöki székét is hátrahagyja.
2009. március 30-án az osztrák OMV eladja az időközben 21,2 százaléknyira hízott Mol-csomagját az orosz hadsereg fő üzemanyag-szállítójának, a Szurgutnyeftyegaznak. Nyilvánvalóvá válik, hogy az OMV stróman volt, Gyurcsány lemondása után viszont Moszkva egyértelmű helyzetet akart teremteni.
2011. május 24-én kiderül, hogy a Fidesz-kormány megvásárolta a Mol ötödét a Szurgutnyeftyegaztól. Ezzel lezárul - legalábbis a felszínen - a 2007 óta tartó magyar-orosz olajháború.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése